A Sárkány-gerinc

- Sárkány, sárkány hátán... dúdolta Grimpix pontatlanul a dalt és szögezzük le rögtön az elején, hogy a második sárkány nem Babi, hanem én voltam, amikor az égig érő borókás közepén, mint egy posztmodern Laokoón, a hegyi-tájcsi keretén belül bemutattam a szvasztika-katát, karjaim és nyakam köré tekeredett gyökerekkel és ágakkal, s azt találtam mondani, hogy tojok én bele a természetvédelmi területnek a kellős közepibe úgy ahogy van, de ide legközelebb motoros fűrészt hozok, az tuttifix s úgy megnyúzom a Sárkány hátát mint... izé... városi gyermek a kolbászt. 

Tavaly ilyen gyorsan végigszaladtunk. Az idén erre 10 óra kellett a dihami úttól és vissza.

Mert az úgy volt, hogy a tavaly már jártunk itt, csak ugye közben megmásztuk a Moraru-gerincet is, ami pontfix úgy néz ki, mint a Sárkányos (csak persze sokkal durvább, amúgy déli szomszédgerinc, remek rálátással egyikről a másikra) és a két útvonal teljesen összekeveredett a fejemben, így történhetett meg, hogy nem a járt úton, hanem a járatlanon sikerült felmenni az idén. 

A Moraru fogai valahonnan a Sárkány oldalából.

A Sárkány-gerinc egy jelzetlen, de könnyű útvonal a Bucsecsben, azoknak akiknek a Moraru-gerinc már túl nagy falat lenne. Szóval ide már elhozhatod a tériszonyos nagyit is. Egy baj van vele, ami az előnye is, hogy jelzetlen. Tehát egy minimális talpraesettség, egy jó GPS és sok motiváció kell hozzá. 

Ha most ezós lennék, akkor írhatnék arról is, hogy a világ telidesteli van kapukkal, amelyikek a világokat választják el egymástól és így van ez már a világ kezdete előttről. Ebből az archetípusból eredezik rengeteg mese helyszín, de még a csillagkapu is. De ezek a világok nem olyanok ám, hogy akinek a GPS trackje arra mutat és átmegy egy lehajlott fa alatt, az máris túljutott. Itt a léleknek kell áthaladni.  És onnan tudod, hogy átjutottál, hogy visszafele nézve már egy más világot látsz. Úgyhogy csak szemfülesen. 

Felfele egy komoly dilemmával is szembesültünk, ugyanis a Moraru-völgyeben folydogáló patakot többször is kereszteznünk kellett, pedig tudott dolog és Hérakleitosz törvénye is kimondja, kétszer nem léphetsz ugyanabba a patakba, és ez nemcsak azért, mert ez egy Nemzeti Park. De szerencsére a második átkelés már egy felsőbb világban volt, így az nem számít. 

Az OpenStreetMap két útvonalat javasol a gerincre. Ebből mi tavaly a direktebbiket (északabbit, a Moraru-völgyről hamarabb leágazót, térképen az egyest) használtuk, most pedig egészen fentről a völgynek majdnem a közepétől kiágazót (a kettest), de végig abban a hitben, hogy a tavalyin vagyunk. 

Még bent a völgyben, az elágazás előtt szólt egy öreg túramanus, hogy aztán majd a borókást alulról kerüljük ki. Na, nekünk ez sikerült is, de nem úgy, hogy alulról, hanem, hogy a gyökerek között... Hát itt volt néhány kapu, amin nem sikerült átjutni, mert a kapuknak az ő őrzője, a Borókamumus, nem fogadta el a jelszót. Jó tudni, hogy egy felső világba általában nem a kurvaanyját a valid password.  Mert ezeken a kapukon minél jobban át akarsz jutni, annál kevésbé fogsz, mert itt nem a nyers erő számít, hanem, hogy szimpi vagy e a Sárkány kapuőrének. Végül mégiscsak feljutottunk a Sárkány hátára és most nem is kellett vérünkkel itatni a bestiát érte, mint amikor a Székely-követ direktbe frontál-perpendikulár támadtuk meg. 

Persze jó lett volna kideríteni, hogy pontosan hol is kellett volna menni, de amikor megtaláltuk végre a keletről érkező ösvényt, akkor már nem érdekelt a terep dokumentálása. De ezt már említettem, miután átjutottál egy másik világba, már nem ugyanúgy látod az azelőttit.