Sose konvertáljunk csak úgy CMYK-ba, mert ez egy jóvátehetetlen visszacsinálhatatlan lépés. Nem csoda, hogy mostanra a stúdiók jelentős része nem CMYK képet küld, hanem RGB-t. Nincs általános CMYK, ami mindenre jó (a SWOP se az), szóval tényleg ne. A WEB sem pókhálót jelent, hanem rotációs hengert. Így rögtön értelmet nyer, hogy miért vannak például Web Coated illetve sima Coated profilok. Ez utóbbi a Sheetfed-et jelenti. Magyarul: rotációs és íves adagolás profiljai. És nem véletlenül van kétféle (és azon belül is sokféle). A rengeteg szempontból egyetlen egyet kiemelve, a nagyon feketét, ami ugye egyik Kulcskérdés a nyomdászatban: míg az ívesen 340-350% TAC is lehetséges, addig rotációson ez az érték csak 300% körüli (SWOP-GRACoL). Gondolom olyan nem is olvassa, aki szerint jó ötlet lenne 100/100/100/100 vagyis 400% feketét használni, mert az a "leggazdagabb".
Konkrét kísérletünkben egy teljesen fekete (RGB:0/0/0) képet alakítunk Photoshopban CMYK-ba különböző profilokkal, mert ezek kezelik a Tic/Tac-ot, majd bemérjük melyiken mennyire lesz fekete a fekete a total ink coverage segítségével. Ezt mérheted Photoshopban, ha valamilyen bitmaped van:
De mérheted Acrobatban is hogyha PDF-ed van:
Sajnos jelenleg Illustratorban, ebben a pillanatban még erre nem találtam direkt lehetőséget, de ha nagyon muszáj össze is lehet adni az értékeket. Corelben dettó, de Corelt nem használunk, értem? Az már majdnem olyan, mint könyvet szerkeszteni Wordban. Vagy fotót retusálni Paintben. Na.
Ezeket találtuk:
Coated FOGRA 39 - 330% TAC
Ezeket találtuk:
Coated FOGRA 39 - 330% TAC
WEB Coated FOGRA 28 - 300% TAC
Coated GRACoL 2006 - 340% TAC
Csak a határok érzékelése végett, kipróbáltunk pár Newspaper profilt is, ami nagyjából a budipapír minősége előtt jár egy kicsivel, ott 220-240% TIC-et kapunk egy full RGB fekete konvertálásakor.
Ha mi magunk állítunk be valamilyen színt, mondjuk Rich Blacket, a maximumot megközelíteni sem feltétlenül érdemes. Ugyanakkor a minimum érték is probléma lehet, a nagyon halvány raszter nem feltétlenül fog megjelenni a papíron. A printninja cikke ezt 0-10 illetve 90-100% közöttre teszi, megjegyzem, jó elavult cikk lehet, mert a mi szakmai gyakorlatunkban, jó CTP kalibráció esetén (jó emulziókon - minden pöpecre belőve) a 1-2% raszter is tökéletesen nyomtatható. Sőt 2400 dpi-vel számolva egyetlen subraster-pont is meg tud jelenni a papíron (!!!444!!!), mondjuk ezen azért nem kicsit kellett dolgozni, amíg sikerült elérni.
Na persze, feltevődhet a kérdés, hogy minek ilyen szuper felbontást elérni, ki fogja mikroszkóppal vagy spéci szkennerekkel méricskélni a nyomatot, de erre nem fogunk válaszolni, mivel ez már igazi ipari tictocnak minősül. Húúú, de jól esett leírni, pedig ez csak csomagolóipar, nem uránium dúsítás. Mindegy, ha elmesélném, meg kellene öljelek, amit így neten keresztül nem tudnék megoldani, pedig aláírtam a vérszerződést. De úgyis mindegy, mert idáig pontosan 0 ember olvassa el a bejegyzést.
Vissza a TIC/TAC-hoz és a Rich Black beállításhoz, ami az említett 340%-tól lefelé akár 240% is lehet (ezt digitális nyomda ajánlatában olvastuk, azzal indokolták, hogy ennyi tonert tud rásütni megbízhatóan a rendszer a papírra - nincs direkt tapasztalatunk) A Rich Black-re ahány grafikus, annyi recept. Személy szerint a C40/K100 formulát kedvelem, mert még a feketében is a babakék a kedvenc színünk, és ez messze alatta van minden limitnek.
Tehát összegezve:
Tehát összegezve:
Coated, íves: 320-340%, nem coated, újságpapír, rotációs: 220-260% és inkjetekre találtam 300-350% értéket is.
Lazán kapcsolódik az Under Color Removal - egy technika arra, hogy a TAC-ot behozzuk a határértéken belülre. Semleges sötét túltelített zónában a drágább CMY festék helyett olcsóbb K festékkel kiváltható. Ez általában a profilokba van építve. Sírtunk miatta eleget egyszer, mert egy szoftverfrissítésnél elállítódtak a profilok és egy visszatérő munkánál egyszercsak nekiállt a program spórolni a festékkel, ami miatt lehetetlen volt ugyanúgy beállítani a színeket, mint azelőtt.
Tehát visszacsatolva a legelejére, érdemes e a képeket CMYK-ba konvertálni nyomdába adás előtt? Nem. De ha tudod, pontosan milyen technikával és milyen profillal szeret dolgozni a nyomdád (pl. Fogra 39), akkor nagyot nem árthatsz vele.
Nyomtatási gyakorlat azt mutatja, hogy még a legnagyobb stúdiók is általában csak egy hard-proofing megoldást alkalmaznak, ez manapság többnyire valamilyen digitális módszerrel készül, ami nem adja vissza a raszterképet. A régi kromalin technológia kifejezetten a színre bontott filmről készült kontaktmásolattal, tehát hozta a raszterképet is, uv-levilágítós, hő-laminálós babramunkával, valami 40 perc volt egy ív elkészítése, nem tudom létezik e még, de nem sírom vissza, utáltam csinálni. Bár kreatív képzőművészeti alkalmazásra jó lehet, ha van valakinek hozzáférése ilyen ősrégi anyagokhoz és laminálókhoz. Legtöbbször azonban a hard proof nincs összekalibrálva a többi munkaponttal, ez egy újabb változót visz a folyamatba, és érdekes, de a végén mégis tökéletes az eredmény. De most komolyan, túl azon hogy mennyire abszurd például a csomagolástechnika, aminek a jelenlegi formáját az erőforrások felélése fogja lesodorni a porondról, vagy a nyomtatott sajtó, magazinok, amit pont most szorít ki az online megjelenés, nem mindegy, hogy egy szín mennyire milyen? Ha amúgy az összhang jó!
Kivétel, amikor irtó fontos, hogy a kinyomtatott szín pontosan olyan legyen, mint mondjuk egy termék színe, tipikus példa a hajfestékes dobozon a modellek hajszíne. Na, itt aztán megy a szőrözés, tweakelgetés, rohangálás a nyomdagéphez meg vissza a Photoshophoz. Aztán mégis mi a mindennapi tapasztalatunk? A csajok megfestik a hajukat és az pont olyan lesz, amilyen lesz, egy random valamilyen a hűtőszekrényszőke és a mozdonyszőke között, ami köszönő viszonyban nincs a dobozon levő színnel, de a konkrét festék színével sem, hiszen nem is lehet, mert az már maga az abszolút színkezelési lehetetlen, egy nyomdászati szingularitás.
Persze lehetnek ettől eltérő esetek is, amikor nagyon fontos hogy egy szín pontosan olyan legyen amilyen, biztos volt már nektek is hisztis fotós kliensetek. Na, neki aztán beszélhetsz, mert ő tutti jobban tudja, mert ő volt ott, így ő látta. Vagy olyan esetekben, amikor millióféle hordozón, a bannerekre, autókra, magazinokra nyomtatott színek mind-mind egyformák kell(ene) legyenek. De ha nem lennének néha ilyen problémás helyzetek, akkor el is felejtenénk mindent a szakmáról.
Kivétel, amikor irtó fontos, hogy a kinyomtatott szín pontosan olyan legyen, mint mondjuk egy termék színe, tipikus példa a hajfestékes dobozon a modellek hajszíne. Na, itt aztán megy a szőrözés, tweakelgetés, rohangálás a nyomdagéphez meg vissza a Photoshophoz. Aztán mégis mi a mindennapi tapasztalatunk? A csajok megfestik a hajukat és az pont olyan lesz, amilyen lesz, egy random valamilyen a hűtőszekrényszőke és a mozdonyszőke között, ami köszönő viszonyban nincs a dobozon levő színnel, de a konkrét festék színével sem, hiszen nem is lehet, mert az már maga az abszolút színkezelési lehetetlen, egy nyomdászati szingularitás.
Persze lehetnek ettől eltérő esetek is, amikor nagyon fontos hogy egy szín pontosan olyan legyen amilyen, biztos volt már nektek is hisztis fotós kliensetek. Na, neki aztán beszélhetsz, mert ő tutti jobban tudja, mert ő volt ott, így ő látta. Vagy olyan esetekben, amikor millióféle hordozón, a bannerekre, autókra, magazinokra nyomtatott színek mind-mind egyformák kell(ene) legyenek. De ha nem lennének néha ilyen problémás helyzetek, akkor el is felejtenénk mindent a szakmáról.
ISO 12647 - nyomdászati szabványcsalád. Pár évente updatelik az ipari trendeket érdemes néha utánanézni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése