A szappanbubi kirándulásunkkor már felmerült a Marangoni hatás, a borral kapcsolatban, aminek ugye lóg a lába. A kép nem adja vissza, de érdemes projektorozni a borral, de úgy, hogy a fal adja a másikat.
Akkoriban elmentettünk még pár videót, ahol akkorát terült az ételfesték, mint az olajtón. Videókon bezzeg minden elsőre sikerül a kollégáknak. De nekünk a valamiért nem akart működni.
Először azt hittük, az olaj a hülye (mert valami noname Lidlis). Aztán, hogy a tinta a hibás, mert nem ételfesték és ki tudja mit csinál a felületi feszültséggel. Vagy a technikai szesz nem elég fokos. Mégis talán minden hibás volt egy kicsit, a szesz nem volt elég tömény (bár 90 fokot ír rajta, de nagyon kevés volt a palack alján, talán kipárolgott az ereje), az olaj felületi feszültsége is lehetett gyönge, és a különféle tinták, festékek is viselkedhetnek eltérően. Ugyanis az van, hogy jó olaj (a Floriol működött), és jó (sok) alkohol kell hozzá (de a tátrateát ne erre pazarold). Később izopropillal próbálkoztunk, azzal néha már sikerült is. A szesz-víz-festék arány nagyban befolyásolja a jelenséget, ha biztosra akarsz menni, akkor a cuccnak legalább a fele-kétharmada legyen szesz (90+ fokos).
Arra is érdemes figyelni, hogy a szesz folyamatosan párolog, szóval fél óra múlva teljesen más lesz az arány (ezért mi cöpibe felszívva tároltuk a bevált keveréket és rázogattuk is, hogy ne váljon külön). Szemben a vízbe szórt borsos - szappanos kísérlettel, az olajon szinte bármeddig nyomathatjuk a trükköt, valószínűleg azért, mert az olaj felületi feszültségét nem rombolja véglegesen az alkohol, hiszen elpárolog. A festékcseppek (víz) apró korongokká állnak össze, amit, ha már nem férsz tőlük, egy papírlappal lehúzhatod.
A tejes-szappanos-ételfestékes kísérlet szintén nagyon bénán sikerült, de nem is volt az a cél, hogy elsőre a legszebb képeket mi készítsük el a világon, amikor 8 milliárdan keverik a tejet az olajjal. Ez amúgy is inkább videós műfaj. És nem szeretünk játszani az étellel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése