A Buila-Vânturariţa. Olténiai körkép és ami csak eszünkbe jutott

Ha már unod a sorban állást a hegyen, vagy felszakad belőled, hogy régebb, mondjuk úgy húsz esztendővel ezelőtt, minden, de minden jobbvót, amikor még fél napokig is tudtál úgy kolbászolni a hegyekben, hogy embert se láttál, amikor még azt búsultad, hogy bezzeg minden jó nő otthon döglik, ahelyett, hogy kirándulna, amikor még nem az öregségtől voltál lassú, hanem, mert nem voltak kitaposott ösvények és folyton keresni kellett a jelzéseket, amikor nem voltak aszfaltutak az összes hegy alatt, de Németországból behozott használt-autója se volt mindenkinek és a menedékházak is menedékházak voltak és nem hotelek. Na, akkor tegyél egy időutazást Olténiába.

Úgy képzeld el, hogy az elmúlt tíz év alatt egyszer sem fordult elő, hogy az Osmand teljesen mást mutasson, mint ami a terepen van. Itt meg minden nap okozott valami meglepetést. Ezen kívül a Builában csak a fő gerincútvonalon találkoztunk turistával, szám szerint összesen 9 darabbal. Máshol egy lélek se volt, csak a Szentlélek, igaz mindez hétköznapra esett.

Kőház, Pătrunsa és a Curmătura Builei között, még az erdőhatár alatt. 

Ha Olténiába mész, számíthatsz a vadkempingezésre. Olăneşti fürdő után a patakmeder mentén több szabad kemping is van. A gugli még zona de grătarnak is jelöli, ami azt jelenti, hogy itt aztán tényleg mindent szabad.

Mi, akik az utóbbi időben hozzászoktunk a kempingek infrastruktúrájához, nem is tudtunk megegyezni, hogy a szabad kemping, vagy a rendesen felszerelt, ám pénzes kemping a jobb. Grimpixszel hajlunk arra, hogy az nem jár, hogy valaki kisajátít (felvásárol) egy területet és arra hivatkozva, hogy oda meleg fürdővizet, áramot vezet be, bárt épít, esetleg konyhát telepít, pénzt kérjen olyan alap jogért, hogy letedd a sátradat és alhass, ott ahol eszedbe jut.

Az egyik szabadkemping alig párszáz méterre van ettől a táblától.
Persze, mondhatod, ez egy régi tábla, régi-lejes büntetéssel, de ha a kincskeresőket 18.000 lejre büntették,
akkor ugye ez is mindjárt más megvilágításba kerül. 

Tudom a téma messzire vezetne, meg mocskos kommunista vagyok, de mi hiszünk abban, hogy az ilyen helyek inkább legyenek mindenkié, még akkor is, ha így a hideg patakban kell lemosdani és jó mélyre be kell menni az erdőbe egy ásóbottal, ha budizhatnékod támad. Persze ennek feltétele lenne, hogy ne legyünk ennyien és ne legyünk ennyire magunknak valók. Ahogy a klasszikus mondás is tartja, minden jó, csak sok köcsög van (egészen pontosan nyolcmilliárd - és én, én is egy kicsit). A spártaibb körülmények még távol is tartanák a kirándulók nem eléggé motivált hányadát, mert az is igaz, hogy közös kirándulónak könnyen lesz túrós a háta. 

Az Olăneşti völgye azonban nem volt szemetes, és bár egyik este egy kis mulatós rontott némileg a depresszív hangulatomon, annyira azért nem, hogy a kisbicskámmal finomra hangoljam a szomszédok mélynyomóját.

A Pahomie előtti forrás. 

Feltűnt, hogy az Olăneşti-patakban többen erősen kerestek valamit, mások meg kifejezetten aranyat mostak, tállal. Sajnos nem beszélgettünk velük, így csak a netről találtunk pár infót. Az ugye köztudott, hogy nálunk székelyeknél is, minden falu határában el van ásva Dáriusz kincse. Én is legalább 4-5 ilyen lelőhelyről tudok. De ez van a lakatlan szigeteken elásott kalózkincsekkel, Tom Sawyerék, Aladin és Ali Babáék kincsesbarlangjával, a fáráók kincseivel és hát Vâlceaban sincs másképp. Kifejezetten a Buila környékén feldúsulnak az elrejtett kincsről szóló legendák, de nem akarunk mélyen belemenni az oltyán folklórba, legyen elég annyi, hogy itt szerzetesek, bojárok és betyárok (ezek a szerepek sokszor felcserélhetőek egymással) mind itt dugdosták el a jogos, vagy rabolt holmijaikat. Leginkább a Pahomie kolostor környékén. És az a vicc, hogy bizony kerültek is elő aranypénzek. Legutóbb pedig a salvamont nyomott fel három kincskeresőt. Tudtátok, hogy a kincskeresés az államhatalom szerint illegális? Börit is lehet kapni érte, pedig minden hatalomtól még meg nem fertőzött kicsigyermek tudja, hogy földön kapás nem lopás. De ha nem lennénk ennyire szarháziak, el se kellene dugjunk egymás elől semmit. Na mindegy, legközelebb, amikor a macskakövet célzásra emeled, ez az igazságtalanság is jusson eszedbe. Sokat lendíthet rajta.

A Pahomie kolostor. Idáig érdemes autóval feljönni, igaz a szerzetesek hatalmas dzsipjeikkel
simán felmennek majdnem a Pătrunsa előttig.

Az Olt vidékén már egyszer találkoztunk a vallás abszurd megnyilvánulásaival. Akkor konkrétan Coziában óvatlanul beleszaladtunk egy kolostorba, ahol a járőröző pópák gyakorlatilag elrabolták és kényszermegetették colivával a csapatunkat. Na most ha beírod a gugliba, hogy coliva, akkor az egy szép tortának tűnhet, de amit ezek kotyvasztottak, úgy nézett ki, mintha már minimum egyszer megették volna. Ramsay tutti agyvérzést kapott volna, vagy felpofozza a fekete emósmikulásokat egy ekkora gasztro-merényletért. Ilyen étrend mellett már érthető, hogy ők nem dicsértessékkel köszönnek, hanem Istenem segítssel. Én is csak úgy úsztam meg, hogy időben elrejtőztem, és a kolostor mellett vártam meg, amíg durván megalázott és kegyetlenül megetetett társaimat szabadon engedték a remeték. 

Ezek nem turista menedékhelyek, hanem Jézuska-kuckója. Vagy nyaralója. Olténiában ez az útszéli kereszt megfelelője.

A Buila környéke egy eléggé félreeső, eldugott remete-tanyavilág, és mint ilyen, tele van kolostorokkal, amit ha nem jártál arra, akkor úgy tudsz elképzelni a legjobban, ha megnézel egy afgán háborús filmet. Na, ez is pont olyan, csak az oltyán tálibok nem sivatagban élnek, hanem buja karsztmezőkön és nem hordanak géppisztolyt. De amúgy a ruhaviselet, szakáll és a sötét-rablógyilkos tekintet (szemkontaktus következetes kerülése), kevés kivétellel, sokukra jellemző. Legalább tíz Osama Bin Ladent láttunk, simán elhiszem, hogy azért nincs meg a fickó hullája, mert a Builában bujkál mind a mai napig beolvadva a szerzetesek közé. Doamne ajută-l. 

Hová mész ti kisnyulacskák? A talibán jószágai, a Pătrunsa előtti dzsip-parkolótól,
 az utolsó kilométereken hordják a muníciót. 

Miután előző nap Olăneşti fürdőről hasztalan próbálkoztunk átjutni a Cheia szurdokába, másnap reggel korán felautóztunk a Pahomie kolostorhoz. Ez az épület csak azért érdekes, mert bele van izélve a sziklába, mint az Ostrog, vagy a Predjama, de a románoknak is van még ilyen pl. a Jalomica-barlangban, én nem tudom milyen hülye szokás barlangra kolostort építeni. Innen körülbelül egy óra kell gyalog a Pătrunsa kolostorhoz, ahonnan a Curmătura Builei árkon fel lehet menni a Buila gerincére. 

A kolostorig kövér ösvény volt, de a kolostor környékén a jelzések is szívattak, a szerzetesek is keresztül-kasul lábnyomozták a réteket, szóval oda kellett figyelni a tájékozódásra. Itt is van Kőház, ami inkább egy szép kőhíd a turistaút mentén. Az erdőből kiérve jobb, ha a szemednek hiszel és nem az Osmandnak, így elég nagy mászást spórolhatsz meg magadnak (nem kell kimászni a jobboldali völgy fölötti Vârfu Secundar Albu-ig, hanem szintgörbén átsasszézni a szemközti sziklaátjáróhoz). Ködben viszont annyi neked, mert a jelzés több kilométeren hiánycikk. Ha bejutottál az árokba, akkor már nem lehet gond kimenni a nyeregbe, ahol fából készült védkunyhó is van.

 Cukker juhászkutyusok, akik jó messzire leülnek, de amikor odanézel, valahogy mindig egy méterrel közelebb vannak, s a világ legártatlanabb pofájával pislognak szerteszét. 

Na, innen a gerinc-jelzés már elég megbízható, friss, végig a Buila legnagyobb csúcsáig. Az előtte levő nyeregből egy ösvény indul vissza, egészen le a Pahomie kolostorig.

A jobb felső sarokban látható a legmagasabb csúcs. 

A főcsúcson azonban egy figyelmeztetés próbál elbizonytalanítani a gerincen továbbhaladás tekintetében, merthogy jelzetlen, nagyon kitett és problémás trasszé következik, ami különben is tilos.

Ez a kép már az Oale-nyerget mutatja, ahová természetesen nem mentünk el, mert ugye tilos

Tiszta szerencse, hogy normakövetőek vagyunk, mert így, hogy visszasompolyogtunk a már ismert úton, sohasem tudtuk meg, mekkora veszélytől óvott meg minket a figyelmeztető tábla. Mert ugyan hazudott a tábla, a jelzés elég követhető lett volna, de az összes csúcsocskát és szakadékos nyergecskét ki, meg be kellett volna mászni, olyan kitett terepen, amit minden más hegyben kábellel biztosítanának. Aztán még mit is úsztunk meg? Araszos kitett gerincéleket, monumentális kőfolyásokat, kőhidakat. Plusz a Curmătura Oaleból Pahomieba visszavezető ösvényen se kellett így  háromszor eltévedjünk. Szóval legyetek ti is normakövetőek, mint a Grimpixék. 

Ezeket a képeket készíthettük volna el, hogyha nem hallgatunk a tiltásra és kockáztattuk volna, hogy a helyi salvamont minket is besúg a  zsaruknak. Ha aranyásásárt 18,000 RON és 1-5 év, kempingezésért 30,000,000 lej,
vajon ezért mit kaptunk volna? Életfogytig seggrepacsit és mi fizettük volna ki Románia teljes költségvetését?

Az oltyánok például annyira normakövetőek, hogy kint a mezőn is maszkban tesznek-vesznek, és ha kimennek a faluból, a biciklin is hordják. Autóban egyedül is. Mondjuk sokkal jobban is állnak, mint mi. Ugyanis egyetlen halottal kevesebbjük van, és csak 77 esettel van többjük, mint nekünk (08.13.Vâlcea vs. Hargita). Szóval hordjátok ti is a maszkot orra-szájra, mert úgy tűnik nagyon megéri.