A fenntartható bloggerkedés

Se ötvenezer feliratkozóm, se követőm

Se rajongóm se kommentelőm

Nem lájkol senki sem,

Nem lájkol senki sem.

De jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam szponzorizáltatni.

Hogy monetizáljanak,

Hogy monetizáljanak.

Ezért minden, kontent miben nincsen lélek

ripacskodok neked, ha kéred

S lennék a facebooké,
lennék a bloggeré

Lennék a youtubé

Lennék az instáé

Lennék a tiktoké.

(az influencer tragédiája, Ady után szabadon )

A fenntarthatóságot a környezetvédelemben, többnyire mindenki érteni véli. Röviden: a véges forrásokból csak annyit elvenni, amennyi morálisan elfogadható. (Szerintünk ez annyi, amennyit, ha minden élő a Földön elvenne, akkor se veszélyeztetné a kortársak és a következő generációk hasonló igényeit.) Hogy pontosan mikor mennyi jár, mindenki a saját erkölcsi mérlegén kimérheti, de úgy tudjuk (Freund Tamás), hogy az evolúció direkt támogatja az önzést (a közlegelő példája). Többségünk zsigerből dezertál a közös arcvonalból, a nekem minden jár felkiáltással felmarkol, amit csak bír. Nagy ház, nyaraló, külön autó mindenkinek, legújabb ájfón. Annyi a világ, amennyit kimérsz belőle magadnak. Mások megmérik magukat, hiányosnak találtatnak, de több-kevesebb bűntudattal teszik tovább a dolgukat, csöppet kozmetikázva az életvitelükön (szelektív hulladékgyűjtés csapdája).

Mi például akárhány ökológiai kalkulátort is próbáltunk, legkevesebb másfél Föld kellene, ha mindenki úgy élne, mint mi. Annyi meg jelenleg nincs, tehát tiszta sor, hogy nekünk is sokkal kevesebb járna, mint amennyi szerencsés helyzetünkből fakadóan jutott.

Mindezzel csak megteremtettük a témánk, vagyis a fenntartható bloggerkedés, vloggerkedés, értelmezési kereteit. Mert ebben a kultúrkörben is hasonló tényezőket vélünk felfedezni. A felvevő piac véges.

Mindenkinek van valamennyi igénye videókat nézni, cikkeket olvasni. Persze ez az igény marketinggel, a platformok ügyeskedéseivel, furfangosabb, vagy átlátszóbb klickbait technikákkal felsrófolható, de ez egyrészt nem szolgálja a tartalomfogyasztó hosszútávú érdekeit (kialvatlan lesz,  nem lesznek barátai, szétesik az élete), és véges, mint a piramisjátékok célközönsége, nem terjeszkedhet a végtelenbe, hanem kőkemény versenyben a tartalmak egy részének alul kell maradnia.

A probléma értelmezhető minden kreatív tevékenységre. Például zenészek, írók, produktumaira. Ha az egyik előadó zenéjét meghallgatod, azalatt nem fogod a másikét hallani. Ha egy könyvet/posztot olvasol, azalatt egy másikról lemaradsz. Persze ez most érvényes igazán, amikor már akkora a közös kulturális halmaz, hogy az egésznek csak szűk szeletkéjét lehet egy élet alatt befogadni, akkor is ha egyfeszt olvasol, akkor is ha csak filmeket nézel egész nap, de akkor is ha csak Youtubot, vagy csak TikTokot, Instát nézel.  Például több száz óra Youtube videót töltenek fel percenként, vagyis a teljes tartalom tízezred részét sem bírod elfogyasztani, akárhogy is erőlködsz.

És itt érkezünk meg Ady verséhez, ami mintha bármelyik jelenkori tartalomgyártó siralma lenne. Hiába hiszem magamról, hogy vagyok fenség, észak-fok, idegenség, amikor le se szarnak. Olvasom tehát, milyen módszerekkel és trükkökkel lehetne nagyobb olvasottságot elérni és csak borzadok. Mintha Mefisztó mutatná az irányt a siker felé.

Az Utazások személyes napló, semmi köze az influenszer-világhoz. Arról szól, ami éppen érdekel. Pszichoterápia. Nem reklámozunk rajta pénzért. És értelemszerűen pénzt se költünk, arra, hogy nagyobb penetrációnk legyen. Ezért is van csak néhány olvasónk. De ez a néhány ember többet ér Grimpixnek, mint az, aki fizetett hirdetések, klickbait képek és címek miatt kattintana. Persze imponál a Grimpix egójának, hogy azt a néhány percet az Utazásokkal töltöttétek és nem más tartalommal. És mi azzal tisztelünk meg titeket, hogy nem  szolgálunk ki, nem vesszük figyelembe az igényeiteket és szükségleteiteket és nem megyünk le kutyába az intellektuális kényelmetekért, hanem mindig arra törekszünk, hogy meghekkeljünk és a saját körhintánkra felültessünk.

az eszemet

nem

nem

nem

nem

azt

nem adom

eliszom inkább

eliszom
(Kontroll Cs.)

Ez ma a fenntartható bloggerkedés, 
ez a mi munkánk és nem is kevés...