2020/08/18

Dé, mint dedli vasút Vasbányán.


Az utóbbi időben eléggé belekényelmesedtünk abba a hitbe, hogy via-ferrátán nekünk a "D" egy kellően nehéz, de teljesíthető szint, amit több ország ferrátáin is mindig meg tudunk ugrani. Úgyhogy nem kicsit voltunk megbántva, amikor szinte le kellett mentsenek Vasbánya Nagy Spiráljáról. De ennyire ne szaladjunk előre.


Vasbánya leginkább az Asszonyok-barlangjáról híres, ami nem a benne talált ősasszony maradványai miatt kapta a nevét (aki időben kb. nagynénje lehetett Neandervölgyi Sanyikának), hanem, mert ide húzódtak be menedékért az asszonyok, amikor kint az elnyomó fehér férfiak kalandoztak és patriarchális vérfürdőket rendeztek az erőszakkultúra jegyében, egymás között a fehér tesztoszteron miatt. A vasbányai barlangi vezetők rendkívül büszkék rá, hogy ez a barlang volt Románia első elektromosan megvilágított barlangja. Én mondjuk nem büszke lennék erre, hanem kicserélném inkább az 55 éves világítást valami vállalhatóbbra.


Most maszkban látogatható, pedig egyáltalán nincs olyan fosszaga, mint például a Jalomica-barlangnak. A barlang előkelő helyen áll a román barlangok sorában, de a látogatható szakasz ebből semmit sem mutat. Igénytelenül kiépített és bevilágított, teljesen lehangoló élmény. Még romániai viszonyok között is gáz, pedig aztán a Medve-barlangot is sikerült jól elcseszni. Kapásból számos látogatóbarátabb barlangot tudok, de ha ide vesszük a nem kiépített látogatható barlangokat is, akkor az Asszonyok barlangja nagyon a lista végén kullog.


Más érdekességet nem igazán tudnak elmondani a településről, csak meg kell nézni a Wiki cikket. Talán még annyit, hogy régen még monyoltak itt valami vasércekkel, tán a Galben patak is emiatt kapta a nevét? A gugli viszont csak szálláshelyeket listáz oldalakon át, viszont a duckduck valahol a lista alján hozza a White wolfot is.


Pedig Vasbánya egy igazi mászóparadicsom. De az az igazi hippi fajta, ahol minden ingyen van és mindent szabad. Például itt is ingyen kempingezhetsz, és még egy ingyenes budi is van (kis híján fizettünk az előtte üldögélő asszonynak, pedig az csak a barlangi fáradalmait pihente ki pont ott - ciki), amit tisztán is tartanak. Továbbá ingyen használható a 13 via ferrata útvonal, és a rengeteg sportmászó út is. Nem is értem, miért csak ennyien voltak itt, és miért volt minden sátorszomszédunk nyugdíj feletti. Mondjuk már nekünk is bőven a B-oldal megy...

Mi a ferráták miatt jöttünk ide, és elég nagy gallérral azt terveztük, hogyha már az összeset megmásztuk, akkor az egyetlen E-jelűt is megpróbáljuk, ha Tatabányán sikerült, hátha itt sem lesz lehetetlen. Persze azért a fokozatosságot betartottuk és kezdésnek kora délután a Marea Crăpăturăt (B) választottuk, lefelé meg a Creasta Peşteriit (B). Ezek kicsivel továbbról indulnak, mint a barlang bejárata. A vietnámi hidat leszámítva (én az ilyenre mindig adnék legalább egy C-t) nagyjából korrektnek tűnt a besorolás.

Jó vonalvezetés, kevés mesterséges elem jellemezte, nem volt olyan, amire mindig is panaszkodni szoktunk, hogy a kábel mentén kell felmászni. A kábel amúgy is vékonyabb, és valamelyik leírásban említi is az építő, hogy kifejezetten sziklamászásra vannak tervezve az útjai, a drót csak biztosítás, és nem kapaszkodó.

Mivel a falakat reflektorokkal megvilágítják, tehát éjszaka is mászhatóak, estére hagytuk az első D besorolású utat, ami a zónában a harmadik legnehezebb, a Nagy Spirált. Szerencsére nem sötétben vágtunk neki, hanem kicsivel szürkület előtt. Már az elején meglepett néhány durva traverzeléssel, de egyharmada környékére, ahol a vaslemez-lépések kezdődtek, annyira elfogyott az erőnk, hogy kénytelenek voltunk feladni a továbbhaladást, bár itt azt hittük már majdnem a tetején vagyunk). Igen ám, de a visszajutásra sem maradt erőnk (kötelet meg nem hoztunk, mert minek) így visszavergődtünk, a bánat tudja hogyan, egy normálisabb standra (a kötélhídnál). Szerencsénkre volt 4G és tüzetesen újra elolvasva a leírást, kiderült, hogy a Nagy Spirálba torkollik a Kis Spirál, pontosan ott, ahol állunk (magunktól nem vettük volna észre, mert egy szűk repedésből jött fel és a kábel nem csatlakozott bele a Nagy Spirálba). Így még sötétedés előtt, megszégyenülve, kék-zöld foltoson, lesompolyogtunk a falról.

Lentről aztán felnézve megfejtettük, a csúcs közelében levő vietnámi híd mellett mi célt szolgálnak a párhuzamosan, vízszintesen kifeszített kábelek. Ezek bizony függőágynak a standjai. Lehet aludni a szakadék fölött, csak éjszaka nem érdemes felkelni pisilni és alvajáróknak sem kifejezetten ajánlott.


Mivel önértékelésünket teljesen letörte az előző napi kudarc, másnap a Rózsaszínű Párduccal (C) próbálkoztunk. Egyik legérdekesebb és legváltozatosabb útvonal a Galbena túlsó partján levő sziklaoldalban. Van itt keskeny sziklameder, füves harántolás, de a legérdekesebb a három rövid barlangocska volt. Azért csak óvatosan, 120 kilósak könnyen beszorulhatnak. A barlangok után meg a C besorolás ellenére olyan D mászás következett, mint a pinty. El is döntöttük, hogy itt nem a legnehezebb szakaszt adják meg a besorolásnál, hanem egyfajta átlagot számítanak. Ha túl sok benne a B, hiába van benne 10 méter hereszaggató áthajlás, akkor is csak C besorolást adnak. Visszafele a Loreley (B) útvonalon ereszkedtünk le, ami gyakorlatilag a Párduc alsó szakasza.


Délután két másik szakaszt választottunk, az idén átadott Vírust (B) és Antivírust (C), és megkerestük a következő napra a Medveszöktető bejáratát.

Reggel még megsuhintottuk a Medveszöktetőt (C), amiben szintén volt két D falacska, no nem nagyok, csak éppen akkorák, hogy kirostálják a társaság finomját és csak a durváját hagyják meg. Ez a Nagy Hasadékba, a vietnámi híd alatt csatlakozik be, így azon be is lehet gyorsan ereszkedni, ugyanis a vasbányai falak kétirányúak. Már annak aki bírja.

Így tehát a 13 ferrátából hetet teljesítettünk és egyet megmocskoltunk. Lesz amiért ide visszatérni. Ha voltatok itt, szerintetek a besorolás mennyire korrekt? Mert eddig inkább azt tapasztaltuk, hogy túlértékelik a ferrátákat, de ez szerintünk simán alulértékelt, ami nem lenne baj, de most, hogy a vasalt utaknak adventje van, érdemes lenne valami megbízható egységes besorolást alkalmazni, vagy minimum árnyalni  (pl. szakaszokra bontva besorolni, mint a Wild Ferit) a besorolást, hogy minden mászó pontosan tudhassa, hol a helye.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése