A világ legjobb áfonyása. Kis-Retyezát - Jorgován-kő, és talán Godján is

De mondjuk a Fogarasban, a Puha-nyereg két oldalán is elég gazdag áfonyás található és a Hargita Szökő-patak melletti lelőhely se volna rossz, ha nem lenne ennyire megközelíthető és nem fésülnék le előlünk. Az áfonya-fésű remek példája az emberszabásúból emberré válásnak. Az ember jóval többet vesz el, mint amennyit el bír fogyasztani, de nem is a vackában halmozza fel, mint a mókus, hanem inkább eladja és kenyeret vesz belőle, meg ájfónt. Tiszta sor, hogyha egyenként kellene leszedegetni egy ebédre való áfonyát, akkor nem jutna idő posztolgatni, hogy éppen hol kirándulunk. De az is igaz, ha nem lenne zsebedben néhány 500 kilokalóriás energiazselé, az áfonyaszedés sem a gyűjtögető életmód romantikus szimbóluma lenne, hanem maga a korgó gyomrú valóság. 

A Kis-Retyezátot majdnem mindenki Câmpul lui Neag felől szokta kipróbálni, mi is a Câmpuşel kempingben sátoroztunk, ahol gyakorlatilag 50 RON-ért tusolhatsz és van budi. Minket mindig meglep, amikor ki van írva, hogy a szaros papírt ne dobjuk a budiba. És mi van ha perverzek és éjjel összegyűjtik? Minek az nekik?
Sátorozni a kerten kívül szabad és autóval nem tudod megközelíteni a sátrat (cserébe van rendes parkoló). Ha szállodai árat akarsz fizetni, akkor vannak jól felszerelt, platformra szerelt sátraik is, ágyakkal. Na, akik ilyen cuccosban aludtak, azokkal nem találkoztunk másnap a gerincen. Sőt igazából senkivel se találkoztunk a gerincen, csak egy pásztorral. Rajtunk kívül két nap alatt összesen három sátor volt itt, de a kempingen kívül, az út mellett többen vadul vadkempingeztek, teljes gőzzel grilleztek, pokrócon lebzseltek,  szóval rendesen odatették magukat. 

A Jorgován-kő régóta bakancslistás volt, de elég hamar összemászkáltuk az összes buckáját így tovább mentünk a Stănuleţ, majd a Paltina felé, ami már lehet, hogy nem is Retyezát, hanem Godján. Jó választás volt ezt a romos csúcsot megnézni, mert a túlsó oldalán, alig száz méterre a főcsúcstól remek szakadékos, sziklás képződményeket találtunk. Remélem sokkal jobban jártunk ezzel a csúccsal, mintha az Osleat másztuk volna meg. Mert ahhoz valahogy nem volt kedvem.

A Paltina csúcstól nem ereszkedtünk vissza a Paltina-nyeregbe, hanem egy pásztor tanácsa szerint az oldalgerincen rövidítettünk vissza a Sorbele-völgybe. Talán hiba volt, mert a völgy felső szakaszában szép tavak lettek volna. Na, de cserébe itt volt az áfonyás. Több négyzetkilométeren.  Akkora szemekkel, mint nálunk a... a paradicsom! A jelzés elég hézagos a völgyben, az erdőhatár fölött egy jól kikerülhető esztena is van, ahol a kutyáknak túl melege volt és lusták voltak megkergetni. Az erdőben aztán többnyire követhető a jelzés, kivéve ahol nagyon nem. Amivel semmi bajunk, mert kezdtük megszokni, hogy a Kárpátok külső vonalán erre lehet számítani.

De annyiban lehet ha mégiscsak ciki, hogy ez a szakasz része az European Rambler Association E8-as útvonalának, aminek a létezéséről eddig nem is hallottunk, de azóta a Fogarasban is láttuk. Itt megnézheted, a Wiki térképen nem pontos.