És milyen volt a pokolba vezető úton, fáztatok, volt ott mit ennetek?

Az anyai gondoskodás valami olyan, mint a tojáshéj, vagy az anyaméh. Távol tartja a külvilágot a puha sérülékeny babatestünk körül. Melegen tart. Csak ahogy telik az idő, itt-ott nyomni kezd, véd ugyan, de szorít is. Míg egy idő után már nem tudsz semmi másra gondolni, sem a biztonságra, amit ad, sem a melegre, csak arra, hogy megfulladsz benne. És ekkor vagy megfulladsz, vagy megszületsz.

Úgy indul, hogy képtelen vagy magadról gondoskodni. Egy életképtelen kis balfasz vagy, akinek a szájába kell csöpögtetni a tejet, magad alá szarsz, de úgy, hogy a nyakadon is folyik, és még a takarót is lerúgod magadról. Csecsemőlét. Cserében irritáló hangon tudsz követelőzni. Ha nem lennél amúgy olyan cuki, hogy aki rád néz, annak menten lebénul a beszédközpontja és selypíteni kezd,  komolyan felmerülhetne a családodban, hogy falhoz csapjanak. De nem, ők áldozatot vállalnak érted. 

Később se sokkal jobb a helyzet,  lehet, ha már a seggedet és az orrodat meg tudod törölni magadnak és véletlenül sem ugyanazzal a papírral csinálod, és a sorrendre is vigyázol, de mondjuk nem tudsz magadnak zoknit vásárolni. Úgyhogy felveszed most ezt, aztán majd, ha lesz saját fizetésed, olyant vehetsz, amilyent csak akarsz. Különben se tudsz vigyázni a holmidra.

És még a kenyeret sem tudod felvágni, pláne megkenni, még kárt tennél magadban a késsel, amilyen ügyetlen vagy.  De követelőzni azt bezzeg tudsz.  Különben is a körmöd koszos, inkább megköszönnéd, hogy kiszolgálnak, hálátlan kölyök. A belüket kidolgozzák érted, te kis szaros. Harisnyabugyit veszel a nadrág alá, mert az melegen tart és ha kikacagnak a haverok tornaórán, csak azért van, mert irigyek, hogy az ők anyjuk nem gondoskodik róluk. És minden eshetőségre esőernyőt viszel magaddal, amire mellesleg jobb ha vigyázol, mert ha elveszíted, azt megemlegeted. Más örülne, és hálás lenne, hogy ennyire vigyáznának rá. És hát mindig legyen nálad száraz majó, amit le tudsz cserélni a trikó alá, mert a sok réteg ruhától megizzadsz, és ha vizesben ülsz, akkor beteg leszel. És nem magadnak vagy beteg, hanem másnak. És különben se szaladj gyorsan, mert akkor is megizzadsz. És ne mássz fel, mert leesel. És húzzál papucsot, ne mezítlábaskodj, mert felfázol. És szárítkozz meg, hogy lehet így esőben kimenni, nem is vagy normális. 

És hogy mennyire életképtelen vagy, mi sem bizonyítja jobban, hogy ez a dolog később is megmarad. Ha lehúzod a legénybajuszkádat én belehalok, fiam, elment az eszed, ennyi idősen borotválkozni? Aztán. Nem kellene már megborotválkoznod? Legalább 10 évet öregít. A hajad is mekkora, nem akarod levágatni, hát, hogy nézel te ki? Mint egy hajléktalan. 

S bár már régen meg tudod kötni a cipődet, na de ilyen cipőben esküvőre? Nincs egy rendes fekete cipőd? Én veszek neked egyet, tedd be a szekrénybe, sose lehet tudni, ha meghalok, ne kelljen szégyenkezzek miattad, hogy nincs egy rendes fekete cipőd.  Aztán, te így jöttél? Honnan szalajtottak, mik ezek a rongyok rajtad? Mese nincs, holnap elmegyünk nézünk neked valami rendes ruhát. Nézd mit turkáltam neked karácsonyra, ilyenje biztosan nincs senkinek. Felül semmi nincs rajtad? Hát megfagysz! Sapka nélkül édes istenem, ezt legalább vedd fel, az apádé, de most úgyse látják.

És nem elég meleg a levesed, lelkem, a gombóc még nem tudott átmelegedni, majd én megmelegítem neked. És ha eléggé omega vagy, leélhetsz úgy fél életet, hogy állandóan fújod a kaját, mint egy elcseszett lufiárus. És van, aki annyira becsicskul, hogy már mikor egyedül él, saját magának is úgy csinálja, majót vesz a trikó alá, betűri az ingét, és elforrósítja a kaját, hogy elkerülje a lelkébe beleégetett rosszalló megjegyzéseket, mert nem akar csalódást okozni, annak, aki mindig csak az ő javát akarja.

S nem teheted meg, hogy eleressz egy kurvaistenmegbasszaeztabüdösmocskosvilágot, mert hát egyrészt a lelküket kiteszik érted, meg különben is egy hálátlan szar vagy. Úgyhogy csak legalább kóstold meg a sütit, hiába szeretnéd még érezni az addigi ízeket a szádban, mert kifejezetten neked sütötték. Mi az, hogy nem vagy éhes, hiszen alig ettél. És vigyél az ételmaradékból, marad még holnapra is, s akkor nem kell süssél valami moslékot, amiket te szoktál monyolni magadnak mocskos kézzel, és amit amúgy igazán kívántál volna, mert az akkor is egészségtelen.

És így lesznek a mély, releváns beszélgetések  helyett, például egy tartalmas nyaralás után, olyan felszínesek, hogy mesélj valamit na, milyen volt, esett sokat, megáztatok? Fáztatok és volt mit ennetek?