2023/07/27

Optikailag aktív - a cellux nagyon királ

Van ez a szimulátor: 

Forrás

Az látszik rajta, hogy a két lineáris polárszűrő közé tett valamilyen vastagságú anyag a bejövő (polarizált) fehér fény (RGB) komponenseinek polarizáltságát hullámhosszuktól függően különböző mértékben forgatja el, így a második polárszűrő ezeket valamennyire átengedi, vagy nem engedi át. A fenti példában a függőleges síkban polarizált fehér fényből a vízszintesre állított második polárszűrő a kéket kevésbé a zöld-pirosat valamennyire átengedi, így lesz egy ámbra színű polarizált fényünk. A végeredmény színét nemcsak a ketőstörő anyag vastagságával, hanem a két polárszűrő viszonyával is állítgathatjuk. Jó móka. És mutat némi hasonlóságot a Napkeresős eszközünkkel is (15mm szűrővastagsággal ezen a szimulátoron is pont kikavarhatóak azok a színek, amiket ott láttunk). 


Az Actionlabes fickó polárszűrős videója elmagyarázza, hogy mi a különbség a kettős törés és a bireringence között, vagyis szerinte a kettős törés, amikor két kilépő sugár van, a birefringence meg amikor a két kilépő sugár egymásra tevődik (koincidens), de fáziseltolódás van közöttük. Ez számunkra nem teljesen világos, hiszen a wiki szerint a birefringence szinonima a birefractive szóra, ami ugye eleve kettős törést jelent. Mindenesetre az az állítás, hogy a két sugár között mégsincs destruktív interferencia, mert a két komponens polaritása eltérő. 

Forrás

Ám ha egy újabb polárszűrőt teszünk az útjába és annak polarizáltságát mindkét komponens polarizáltsági síkjától 45 fokra állítjuk, akkor bár tudatlanul azt várhatnánk, hogy mindkét sugár felét látnánk kibújni túloldalt (nesze egy szimulátor), de mégsem fogunk fényt látni, mert a két sugár a polárszűrőn átbújva fáziseltolódásából kifolyólag destruktívan kioltja egymást. 


A mi kalcitunk vékonykább, így a két eltérő polarítású nyaláb a középső zöld pacában egymástól pár milliméterre jelent meg. Ebben a felbontásban nem válik külön, de szabad szemmel jól észrevehető volt. Viszont diffrakciós erősítéseket is dobott a kristály, és a baloldali meg a jobboldali polarizáltsága pont egymásra 90 fokos volt. Sajnos  olyan bevilágítási szöget nem sikerült eltalálni a kristályunkon, ahol a két nyaláb pontosan egybe esett volna, így annak destruktív interferenciáját nem tudtuk igazolni  

Viszont nekünk is van (majdnem) monokróm fényforrásunk, ezért kipróbáltuk a műanyag stresszfotóját RGB alapszínekben, s ezek PS-beli kompozitját (Screen egymásrahatásával) összehasonlítottuk a fehér fényben fotózott stresszképpel.



Sokat újat ebből a kísérletből sajnos nem tanultunk, cserébe észrevettük, hogy a kalcit kristálynak is van dichroizmusa, bár a képen a zöld lézeren alig kivehető. 



Na nézzünk pár cellux stresszképet. Ránézésre adná magát az a felismerés, hogy a cellux vastagságának duplázódása komplementer színeket okoz, pl. kék-narancssárga, vagy narancssárga-lila a bal oldali képen. Annyira belelovaltuk magunkat ebbe a hipotézisbe, hogy csomó mérést is végeztünk, a fotókról, meg a szimulátorból is.

A cellux rétegek egymáson egyre vastagabb közeget eredményeznek,
a két polárszűrőt meg 45 fokonként elforgattuk


0-90-fokban még több réteg

És hát mégsem egymás komplementerei (egymásra szűrtük PS-ben screen hatással), ezt a szimulátorral is ellenőriztük, tehát nem a béna fénykép az oka. Na jó, de akkor a 0 és 90 fok színei azért csak egymás komplementerei, nem? A baloldali kék a jobboldali drappal, vagy a baloldali narancs a jobboldali kékkel. És bazmeg, ezek sem komplementerek! Azt hinném, hogy csak a kép tónusa, fehéregyensúlya miatt, mert tényleg csak nüansznyi az eltérés a fehértől, ha egymásra szűrjük ezeket (PS - screen együtthatás), de a szimulátorban is ezt tapasztaljuk. Szóval nincs ilyen jellegű összefüggés a színek, a vastagságok és a szögek között. 

Ez most kicsit szíven ütött, mert azt gondoltuk, ettől kerekebb lenne a világ, de hát a kísérlet nem azért kell, hogy igazolja a hipotéziseinket, hanem hogy igazolja a valóságot. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése