2020. júl. 31.

Lézerfogyatkozás a Vasbolygó árnyákában - A Poisson-folt


Arago urat pont azok a dolgok érdekelték, mint Grimpixet, annyi különbséggel, hogy Arago úr a mai világban a bokáját lefosná a gyönyörűségtől, hogy mi minden érdekességet felfedeztek az elmúlt kétszáz évben, meg hogy van lézer, meg blézer, meg ilyenek, Grimpixnek meg pont ez a természetes, mondhatnánk, olyan heves reakcióhoz, nekünk minimum szalmonella kell. Meg Arago úr valószínűleg sokkal jobban el volt eresztve kognitív képességekkel is. Ő ugyanis csinált polárszűrőt és nem a kínaiaktól vásárolta. Meg csomó olyan dologgal is foglalkozott, amit mi még csak nem is értünk. A Poisson-folt tehát a mai téma.
{\displaystyle F={\frac {d^{2}}{\ell \lambda }}\gtrsim 1,}Már a legelső képlet felkúrta az agyunkat, mert legalább a Wikin mi a búbánatért nem lehet mértékegységet írni a rühös képletek mellé. Na mindegy, milliméterbe számolunk mindent, remélem így kell. Ahol a d a kör alakú árnyékvető (vasgolyó), l az árnyékvető és a vetítővászon távolsága, a hullámhossz pedig a lambda. Nekünk két vasgolyónk van, 7,9mm illetve 6,7mm. A lézer 405nm. Akkor 155mm illetve 111mm (vagy több) vetítőernyő távolság kell.
A fenti kis méricskélést végül elegánsan figyelmen kívül hagytuk és a szoba, meg a lakásban található állványok lehetőségeit figyelembe véve rendeztük be a kísérletet. Először a vetített képet hátulról akartuk lefényképezni. A kék lézerünk előtagját csavargatva a lézernyaláb picit széttarthatóvá tehető, hogy a fénykör nagyobb legyen, mint a vasgolyó. A vasgolyót mágnes és egy tű tartotta pozícióban. Vetítőnek egy LCD monitorból kioperált fehér fóliát használtunk (kb. 15 centire a vasgolyótól), gondolván, ennek nincs olyan durva textúrája, mint egy sima papírlapnak. Én nem tudom átvilágítva ez a fehér fólia nem e pont szórja a fényt, de tény, hogy nem sikerült éles képet készíteni (Lásd a legelső képeket).
Ezután megpróbáltuk simán szemből fotózni a Lézerfogyatkozást, vagyis a vetítőernyő helyére betenni a kamerát, ami eleve hülyeség, mert ha a vasgolyóra fókuszálunk, ugyan mitől fotózhatnánk le a Poisson-foltot, ami így teljesen kívül esik az élesség síkjából. Viszont a módszer hátránya, hogy a kamerabeállítás közben gyakran szembe kell nézni a lézerrel, illetve, ha Live View-ban csináljuk, akkor kockáztatjuk a szenzort. Ami nem lebecsülendő veszély, mert a lézernyaláb előtt futkározva, többször is éreztük, hogy a hasunkat/hátunkat sütögette (annyira nem combos a lézer, hogy a gyufát meggyújtsa, de azért lehet érezni ha odakormol a bőrödre. 
Na, ekkor majdnem feladtuk és már sörrel gyászoltuk az elcseszett délutánt, de ekkor valamiért közel mentünk a szemközti falhoz és hát azon szépen kirajzolódott a Poisson-folt. Hamar ragasztottunk ide egy vetítőlapot és ezt a vetített képet rézsút, oldalról bemakróztuk, vigyázva, hogy a fülünket a lézer ne csipkézze nagyon ki. Ekkor a vasgolyó és a lézer között kb. másfél méter lehetett, a vasgolyó és a vetített kép között meg olyan fél méter. Ennyit a fenti cuccos képletről.

Azon kívül, hogy a fény vetül az árnyék közepére, ami már önmagában mennyire kvantumcucc, csomó más érdekesség is megfigyelhető. Az egész fényfolt olyan, mint egy vízfelület, amibe köveket dobáltak és most mindenfelé fodrozódik. A golyó körüli koncentrikus interferencia-gyűrűk is érdekesek, meg a tartó-drót körüli egyenes sávosodás is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése