Ha jól értjük a dolgot, akkor a dikroizmus az a jelenség, amikor egy optikai eszköz (ez bármit is jelentsen), a látható (többkomponensű) fényt két eltérő színű sugárra (komponensre) bontja. Tipikus példa rá a dikroikus vékonyréteges szűrő, ami minden fényképezőgépben van. Ez a hot-mirror, ami a látható tartományt átengedi, az infrát meg visszaveri. Ebben az értelemben a dikromatikus hatás nem függ a fény polarizáltságától. Ugyanis másik értelmében a királis anyagokra használják, ahol fontos a fény polarizáltsága (cirkuláris dikroizmus). Ezzel régóta szeretnénk foglalkozni, ha végre megértenénk rendesen a polarizációt. Jelentkezzen, aki elmagyarázná.
Ebben a videóban azt állítja a kollégaúr, hogy a klorofill kivonat dikroikus, mivel a rávetített fehér fényből visszaveri a vöröset és átengedi a zöldet.
Tehát nem olyan, mint egy zöld szűrő, vagy egy sima zöld folyadék, ami mindkét oldalról zöld. Ez meg az RGB lámpának fehér illetve színes transzparenciája a klorofillon keresztül.
Felül R-G-B alul meg Y-C-M színek, középen meg az átmenetek. Sajnos lehetetlen tökéletesen azonos fehéregyensúlyt teremteni, ráadásul az egyes fények erőssége is nagyon különbözött, emiatt a fényerősség is kompenzálva van. Az viszont elég jól látszik, hogy leginkább a látható spektrum közepét engedi át szívesen, a vöröset még valamennyire, de a kéket annál is kevésbé.
Nem értünk hozzá és nem szeretnénk találgatni. Viszont a klorofill elnyelési görbéjéből is az látszik, hogy a zöldet kevésbé nyeli el a klorofill (visszaveri, vagy át is engedi).
Viszont meglézerezve a klorofillt, ahol elég szűk spektrumú színeket használunk, a következőt tapasztaljuk:
Vörös hatására vöröset ver vissza, a zöldből azonban narancssárgát csinál, a kék lézerből meg vöröset.
Körbevilágítjuk a poharakat UV-val.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése