Jártál már úgy, hogy felfedeztél valami újat és progresszívet? Világelsőt. Aztán megtudtad, hogy ezt már mindenki más ismerte rajtad kívül. Mi egyszer így másztunk meg egy csúcsot világelsőként, aminek a tetején betonba öntve kereszt várt, máskor meg felfedeztünk egy ember által sosem látott új barlangjáratot, amit később megtaláltunk egy régi térképen... Na jó, a most következő cucc, vicces (vagy cringe) lesz egy hangmérnöknek, vagy egy emszínek. Pláne egy fizikusnak.
Hol van az előírva, hogy moiré az csak a vizuális térben létezhet? Szóval arra gondoltunk, hogy az LPI-mérés tanulságait tovább fejlesztve, érdemes lenne tenni egy rövid utazást a hanghullámok felé is.
Végül is a moiré, ha nagyon leegyszerűsítjük, csak egy olyan artifact, ami a bemeneti oldalon még nem létezik, de a kimeneti oldalon mégis determinisztikusan megjelenik. Másképpen fogalmazva: ha két (vagy több) mikro-mintázatot keresztezünk, olyan makro-mintázatok (moirék) jönnek ki belőlük, amelyek külön-külön egyiken sincsenek rajta, de valahogy mégis azok határozzák meg a végső moiré mintázatát. A hangok is hullámok, azok is prímán elinterferálgatnak egymással, tehát miért ne okozhatnának hallható moirét? Persze a raszter egy síkban kiterjedt dolog és az egymáson forgatás időbelisége egy plusz dimenzió. A hang meg, nem is tudjuk, olyan időben lineáris izé, aminek csak az idő ad egyáltalán kiterjedést. Idő nélkül nincs hang se, hiszen a hang az rezgés / időegység. Bár idő nélkül állókép sem igazán van, mert ugye mihez képest álló a kép... Na mindegy, attól mi még megpróbálunk moirét okozni a hangokkal.
Felvetés. Létezne e egy olyan spéci hangminta (tudnánk e valami olyat összedobni házilag), ami egy tetszőleges tónusra ráeresztve, megmérné ennek a hangnak a frekvenciáját? Vagyis, mint az előbbi bejegyzésben, ahol egy spéci vonalráccsal mértük egy nyomtatott újság rácssűrűségét, van e ilyen mérőhang, amivel más hangokat lehet megmérni?
Másképpen fogalmazva, ha lenne egy mondjuk 10 másodperces hangunk, ami tegyük fel, egy alacsony frekvenciáról felcsúszik egy magas frekvenciára (lásd Mr. 4 Oktáv skálázását), és ha ennek a csodaskálának tudnánk, hogy melyik másodpercénél, pontosan melyik hangnál (frekvenciánál) is tart éppen, akkor vajon ezt ráengedve egy tetszőleges hangra, hallanánk e valamit, amikor a mérő és mért hang kezd fázisba kerülni?
Másképpen fogalmazva, ha lenne egy mondjuk 10 másodperces hangunk, ami tegyük fel, egy alacsony frekvenciáról felcsúszik egy magas frekvenciára (lásd Mr. 4 Oktáv skálázását), és ha ennek a csodaskálának tudnánk, hogy melyik másodpercénél, pontosan melyik hangnál (frekvenciánál) is tart éppen, akkor vajon ezt ráengedve egy tetszőleges hangra, hallanánk e valamit, amikor a mérő és mért hang kezd fázisba kerülni?
Tesztelés. Az Audacityt már használtuk stopperórának, képet szonifikálni és még ki tudja mi mindennek. Most is ezt használjuk. 75Hz-től 1200Hz-ig terjedő skálát készítettünk, amivel szerre a 150hz, 300hz, 600Hz hangok mérését céloztuk meg (egymásnak kétszereseit), mert az a sejtésünk, hogy nemcsak az azonos hangoknál történhet valami, hanem annak oktávjainál (kétszereseinél) is.
Hogy a mérési helyek egyenletesen oszoljanak el a 12 másodperc alatt, 3 - 6 - 9 másodpercnél, logaritmikus skálát használtunk. (Lineáris skálával 1,5 - 3 - 6 másodperceknél jutott volna el a skála a 150-300-600 hertzéhez, vagyis az első felére torlódott volna a mérés.)
Tehát az első track maga a skála (Audacity - Generate - Chirp) 75-1200Hz, logaritmikus és 12mp, 0,3-as hangerő, hogy az egymásra adódásoknál ne vágja majd le felül az amplitúdót.
Alatta, rendre külön trackeken a tónusok, amiket mérünk (Audacity - Generate - Tone) 150/300/600 Hz.
A 150Hz-es hang és a skála egyszerre lejátszva csakis 3mp körül hallatott valamiféle értékelhető artifactet. A 300Hz-es 6mp környékén produkált hasonlót, a 600Hz-es pedig 9mp környékén. Tehát ezzel a mérőműszerünk nagyjából le is van ellenőrizve. Ez a furcsa interferencia valamennyire az összegzett hullám képén is elkülönül lásd a legalsó tracket, ami a felsők összegzése.
Az egészet egyszerre lejátszva, mindhárom pont jól hallható, ugyanakkor jelentek meg még apróbb érdekes artifactek is (pl 7,5mp környékén), gyanítjuk, hogy a 150-300-600Hz közös interferenciájából, ezekre egyelőre nem keressük a magyarázatot.
Bizonyítva, hogy tényleg jó úton járunk, készítettünk egy másik skálát, ezúttal 0-1000hz között 100 mp hosszan, lineárisan, ami azt jelenti, hogy 10mp 100Hz-nek felel meg, 90mp pedig 900Hz és így tovább. A mérni kívánt hang frekvenciáját 100-900 között random írattuk be másvalakivel, hogy ne is lássuk.
A feladat: megállapítani milyen hang volt az.
30-35mp környékén volt az első gyanússág, mintha Csubakka beledúdolt volna, de aztán 60-70mp környékén egészen vad, átbukó hangmintát kaptunk, utána már semmit. Ezért arra következtettünk, hogy az ismeretlen frekvencia 600-700hz között van és annak fele 300-350Hz környékén ezért mutatott szintén valami érdekeset. Itt hallod a moirét 600-700Hz között.
30-35mp környékén volt az első gyanússág, mintha Csubakka beledúdolt volna, de aztán 60-70mp környékén egészen vad, átbukó hangmintát kaptunk, utána már semmit. Ezért arra következtettünk, hogy az ismeretlen frekvencia 600-700hz között van és annak fele 300-350Hz környékén ezért mutatott szintén valami érdekeset. Itt hallod a moirét 600-700Hz között.
Új skálát készítettünk, most sokkal nagyobb bontásban 600-700Hz között, 100mp hosszan, így minden másodperc 1 hHz lépés. Ennek már a kinagyított hullámképe is kifejezetten csodálatos volt. 66 másodpercnél van pont a közepe, ami azt jelenti, hogy a 666hz volt a keresett tónus. (Na, most azt ne firtassuk milyen barátai vannak Grimpixnek, akik 100-900 között pont a 666-ot adják meg random számnak.) Mindenesetre a Random Number of the Beast csudiszép hullámot fest:(Amúgy tudtad, hogy kell hangot ágyazni a bloggerbe?Feltöltöd Drivera, megkattintod, majd Megnyitás új ablakbanés akkor megjelenik a Beágyazás menüpont is. )
Sajnos később megtudtuk a fotólistáról (mert honnét máshonnan - boomerek vagyunk, nem a tik-tokon szerveződünk), hogy nem fedeztünk fel semmi újat, a jelenséget már sok ezer éve ismeri, tán még a neandervölgyi is (aki ugye barlangban lakott, nem mint mi). Komplett zenész, de még észlelés-pszichológusi életművek is készültek erre az effektusra. És hát ezzel rokon a binaurális zene is, amivel a tudatmódosítás terén próbálkoztunk régebb, kevés sikerrel. Ez a wiki cikk jár hozzá, aminek a végén bezzeg kapcsolódó szócikknek megemlíti a moirét is.
Ha nincs Audacityd (ami ugye ingyen van), azért csak van egy gitárod. Üres húrba belecsapsz és egy másikon ugyanazt a hangot pengetve-elbendingelgetve lesz egy olyan pont, ahol érezni/hallani fogod a vibrálást. Ha hangszered sincs, az ciki (milyen ember vagy, bezzeg autód van, mi?), de akkor megnyithatod ezt és ezt külön ablakban egymás mellett és lejátszás közben egymáshoz tudod tweakelgetni a a hangokat. Még binaurális hangot is tudsz ezzel csinálni magadnak, ha egyik hangot jobbra, a másikat balra küldöd a fülesedben. Másik hasonló jelenség amikor két track ritmusa nincs pontosan fázisban. Egyszerre indulnak a kolompok, aztán hallgasd meg mi lesz belőle:
Hát így kell felfedezni valami régóta ismert, köztudott dolgot. De az milyen kemény, hogy ezeket ingyenes Audacity nélkül (ami nemhogy lejátssza, de vizuálisan is mutatja a hangot) fedezték fel azok az óriások, akiknek ma a vállairól pofázunk szerteszét.
Ebben a bejegyzésben pár zenei utalást is találtok a témában. Még mi is most fedezzük fel ezeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése