Krisztuson kívül nincs menedéked...

... az Úr haragja elől. Oltalmat csak a Megváltón belül lelhetsz. Csak benne éljetek, mert ő fejben tartja aki az ő báránya. 

Amatőr szeretettel, Ljubitel!

Pillanatnyi (?) elmezavarában Grimpix vásárolt egy beteg Ljubitelt. Pontosabban az úgy volt, hogy rákérdezett az eladótól, hogy az objektív tökéletesen működik e. És persze, hogy mikor megjött, mégsem működött. Pont a B idő. Na most ebből két elhamarkodott általánosítás következhetne, a romániai okaziin mindenki csaló, vagy senki sem ért ahhoz, amit elad. Tetszés szerint választható, egyik sem hízelgő. 

Nem küldtük vissza, mert úgy illik, hogy a posta ne kerüljön többe, mint a portéka, ezért inkább eljátszottuk azt a házasságot amit régóta szeretnénk. 

Body-sapka + Ljubitel objektív

Sajnos a bádi-sapkába beszerelve túl közel van a szenzorhoz (75mm-es lencse), viszont a makrósínbe fogatva már túl messze. Ezért a végtelenért még meg kell dolgozni. Így felszerelve nagyon komoly látványt nyújt. És szép rajza van. Esélyes egy lenszbébi projektre is, hiszen elég távol van a géptesttől ahhoz, hogy döntögetni lehessen. 

Teljes rekesznyitáson

Rekeszelve  (kb. f/8)

Nyilván semmi sem mehet kárba, a keresőlencse is mutatós, sztímpánkos darab, de fotózni elég lágy. Valamire ez is jó, kontrasztszegény, drímes képet okoz. Érdekes, hogy a fókusza nem azonos az objektívével. 

Végtelenhez azért ez is távol volt. 

Cseppet sem mutatós, de nagyon szépen rajzol viszont a Smena (talán Smena 8, 40mm-es lencse). Sajnos nem lehet elég közel tenni a szenzorhoz, a fényaknába ilyen ótvar dolgot nem szívesen dugnánk be. A rekeszt is csak találomra állíthatjuk, mert ennyire lecsupaszítva semmilyen támpont nincs arra vonatkozóan, mekkora értéknél áll. 

Na persze így sokkal zsiványabb lenne a külcsíny,
csak így nem állna meg magától a gépen a cucc.

Tervezzünk kamerát a Napútra...

... avagy a sörösdoboz-kamera kihelyezésének elméleti fejtegetései (majd a tapasztalat eldönti, helyesek voltak e). Senki ne vegye készpénznek az itteni adatokat, Grimpix ugyanis nem csillagász, bármekkorát tévedhet.

A kamera függőleges látószöge (10x14 centiméteres fotópapírral) kb. 75°. Vízszintesen 94°.

http://www.radical.org/aov/

A félév során várható delelési magasságok kiszámítása:
A képlet: m = 90° - φ ± D
Ahol: 
m - delelési magasság
φ - a megfigyelő szélességi foka
D - deklináció (+ hogyha ugyanazon a féltekén, - hogyha a túlsó féltekén, a dőlést itt 23,5°-nak vesszük, ez a pontosság elégséges, pontosabb adatot elég körülményes kihalászni az internetből, mellesleg változik is a szög)
Ebből:
m (nyári napforduló) = 90° - 46° + 23,5° = 67,5°
m (téli napforduló) = 90° - 46° - 23,5° = 20,5°
m (őszi/tavaszi napéjegyenlőség) = 90° - 46° + 0° = 44°

Ugyanez ábra segítségével:

Nyári napforduló pillanata. Cián szín jelzi az északi 46° vízszintjét.
Természetesen a dőlésszög nem  pont 23,5° , csak így egyszerűbb számolni.

Az északi 46°-os szélesség maximális-minimális delelési szögei 20,5°-67,5° között változnak..

Milyen szögben érdemes megdönteni a kamerát?
Amennyiben a Nap féléves égi útját akarjuk rögzíteni az alábbi ábrák mutatják az irányt:

A nyári maximum rögzítéséhez 30°-nál jobban el kell dönteni a  függőlegesen  75°-os látószögű doboz-kamerát.

A téli minimum rögzítéséhez 58°-nál jobban nem szabad dönteni a  a  függőlegesen  75°-os látószögű doboz-kamerát.

A fenti ábrák csak tájékoztató jellegűek a minimum/maximum dőlésszögre vonatkozóan, a valóságban a kamera nem valószínű, hogy pontosan lefedi a  75°-ot (a papír behelyezése nem pontos a lukhoz viszonyítva, stb.), ezért érdemes kövér ráhagyással dolgozni. Ugyanakkor felmerülhet az igény, hogy az előtérből is megjelenjenek képi elemek, ennek függvényében érdemes megválasztani a dőlésszöget. 

Napfigyelő lukkamera

Pinhole Designer úr - Grimpix egyik barátja

Napfigyelő kamerát készítünk. Csupán annyiban tér el a normál papírnegatívos lukkamerától, hogy több napig exponálunk vele (akár egy évig), illetve a papírképet nem kell előhívni. Pont mint a lumenprint esetében.

Kezdetben volt a sörösdoboz, mert mindenki ezt használja (a kevés redbullostól eltekintve). És a sörösdoboz átmérőjének a száma volt 66 milliméter. És akkor eljött a Pinhole Designer és megmérte az ehhez tartozó lyukat és ez volt 0,35mm. A Pinhole Designer a használt fény hullámhosszát is figyelembe veszi. Általában a látható fény középső tartományát, pl. 450-550 nanométert, szokás a lukkameráknál használni. A nyersanyag legyen például Fomaspeed matt fotópapír. Jelen pillanatban viszont nem világos, hogy a papír elszíneződése melyik hullámhosszaktól függ (normál előhívásos esetben 550 nanométerre már vak), gyaníthatóan az UV-re érzékeny. 

A kamera rekeszértékének (fokális táv / luk mérete, 65mm/0,35mm  = kb. f/185-ös), semmilyen gyakorlati jelentősége nincs ebben az esetben, hiszen nem kell kiszámítani az expozíciós időt. Számolni azért kell, de csak a Nap járását, hogy lehetőleg minél izgibb vonalakat rajzoltassunk a hónapok során. Erre később visszatérünk.

A kamera elkészítésére kismillió megoldást kipróbáltak már az emberek, utólagos tapasztalataikról azonban csak kevesen írnak. Akinek a képzelőereje gyengébb, bátran tekintse meg ezt a videót, ami csak egy a sokszáz közül. Így is el lehet készíteni:

Grimpix két modellből gyártott sorozatot. Az első generációs kamera tetejét alufóliával fénymentesítettük és szigetelő-szalagoztuk. A második generációs műszer belsejét már lefújtuk feketére, a papírt rögzítettük (cellux), illetve a lezárást a Flórián-módszerrel oldottuk meg. Erről a Mestert magát kérdezzétek, a módszer ugyanis az ő szellemi tulajdona. Egyetlen hátránya ennek, hogy dupla sörmennyiséget kell hozzá fogyasztani, mert két doboz kell egy kamerához. Vannak további elképzeléseink is a jövőre nézve, de a harmadik generációs kamerát már az elsők tapasztalatai alapján kívánjuk kifejleszteni.

Minden kamerára azonosító és információs matrica került, sajnos a felirat önmagában nem képes megvédeni a műszert a vandáloktól és a színesfém gyűjtögetőktől. Ezúton szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy aki megrongálja a kameráinkat, meg lesz átkozva. Íme így festenek bevetésre készen:

Tarzán erős, csinál másik lyukat

Felül balról  második  a kínai lyuk.
Figyeljétek  a merész körvonalvezetést. A többi saját fúrás.

Mindenki tud lukat fúrni. És ezt le is írják az interneten. Következik a Grimpix féle szintézis ebből a nagy tudásanyagból:

Ha valaki nem figyelt fizikaórán, könnyen eshet abba a szörnyű tévedésbe, hogy a szűk lyuk az ideális.  Vagyis egy lukkamera ideális lyukmérete egy végtelenül kicsiny, kör alakú orificium.  Az világos, hogy minél nagyobb a lyuk, a pontszerű fényforrást annál nagyobb foltként képezi le, tehát életlen a kép. Ha csökken a lyuk, élesebb képet kapunk, azonban egy adott lyukátmérő alatt beleszaladunk a diffrakcióba. Na ez a két korlátozás, amelyek között meg kell találni az ideális lyukméretet. Ezenkívül még pár tényező befolyásolja a képminőséget, mint például a fény hullámhossza, a lyuk anyagvastagság és alakja.

Csodálatos diffrakciós gyűrűk.
Nagyításban érdemes megnézni a szenzoron levő
porszemcsék  szóródási köreit is.
Ez utóbbiak  kialakulására még nem találtuk meg a magyarázatot.

1. Az optimális lyuk méretére többféle formula létezik, a Pinhole Designer alapértelmezetten a Rayleigh képletet használja (igazi hardcore lukkamerások saját fejlesztésű képletekkel nyomulnak):

d = 1.9 x √ (f x λ)

ahol  d az optimális lukméret, f a luk-szenzor távolsága, λ a hullámhossz, mindez milliméterben. az 1,9 Rayleigh úr konstansa.

Találtam egy Petzvál-féle képletet is:
d = 2 x √ [1/2 x(f x λ)]

A két képlet között (egy sörösdoboz-kamera méreteivel számolva) egy tizedmilliméter az eltérés.   Persze ez nem sok, de úgy tűnik a méret optimizálása sokkal többet számít, mint a tökéletes köralak. Ezt támasztja alá az összehasonlító ábra.

Baloldali gyári (kínai) lyuk, jobboldali házi fúrás.
Bár nem pontosan Rayleigh méretűek,
de nagyságrendben megfelelnek a célnak.

A két lyukkal végzett kísérlet azt kívánja szemléltetni, hogy pár tized-milliméteres szórás a lyukátmérőben már abszolút nem mindegy. 40 milliméteres fókusztávval az optimális lyukméret 0,28mm, 140 milliméteres fókusztávval pedig 0,53mm (Rayleigh).

A baloldali (kínai) lyuk idomtalan alakja ellenére élesebben rajzol 40 milliméterről, a nagyobb lyuk viszont 140 milliméterről rajzol élesebben. Miért?

A baloldali lyuk rekeszértéke 40 milliméteren f/142, a jobboldali pedig f/75. 140 milliméteren f/500 illetve f/264. A baloldali tehát nagyjából 2EV-vel szűkebbnek számít (mindkét fókusztávnál). Rövid fókusztávnál a szűkebb rekesz segít. Távolabbról viszont a nagyobbik lyuk (alig érezhetően) jobb - hiszen a kisebb lyuk itt már csúnyán diffrakció-limitált (a jobboldalin is észlelhető már valamennyire a szóródási kör). Egyértelműnek látszik, hogy az optimális fókusz/lyukátmérő fontos.

2. További, kb. tized milliméter nagyságrendű változtatást követel a lyukátmérőben az uralkodó fény spektruma is.  Érdemes tehát figyelembe venni, hogy milyen fényre érzékenyített nyersanyagra dolgozunk (ortokromatikus, pankromatikus, vagy netán infra). Például egy 450 nanométerre optimizált lyukkal a naplemente valamivel életlenebb lesz, mint egy zöld erdő. 

3. A lyuk másik fontos paramétere a falvastagság. A vastag anyagba vágott lyuk hatása leginkább a perem sötétedésében jelentkezik. Legelterjedtebb háztáji lyukhordozó alapanyag a sörösdoboz, melynek fala kb. 88 mikronos (0,088mm) alumíniumnak és a Jóisten tudja még minek az ötvözete. Profik negyed ekkora, 0,025-0,03 milliméteres sárgarézbe dolgoznak (pl. ebay: 181063809162, 290732234897). Igaz, hogy ők lézerrel és egyéb titkos módszerekkel fúrnak, de a kínai lyukon az látszik, hogy vékony anyagban sokkal nehezebb kialakítani a tökéletes köralakot (talán mert jobban morzsálódik a pereme). 

4. A lyuk fúrására számtalan módszer van. Fontos a tökéletes köralak (ettől természetesen el lehet térni speciális effektusok érdekében). Sok forrás egyetlen és legfontosabb szempontnak tartja a lyuk alakját. A fenti összehasonlító ábrán jól látszik, hogy a gyári lyuk körvonala szabálytalan, az eredményeket viszont nem befolyásolta számottevően.

Ennek ellenére lehet törekedni a szabályos perem elérésére. Egyik módszer, hogy egy golyóstollal parányi horpasztást (fa alátét használatával) ejtünk a lemezen. Ez el is vékonyítja az anyagot, de vezeti is a tűt, majd a fúrásnál. A lemez túlsó oldalán keletkezett púpot le lehet csiszolni, ami tovább vékonyítja az anyagot. Hátránya, hogy a horpadási oldalon nem férünk a lyukhoz a csiszolópapírral, óvatosan kell visszahúzni a tűt, hogy ne keletkezzen itt sorja. 

Golyóstoll-módszer, a horpadás oldaláról. Az átmérő kb. 0,5mm

Csiszolással  letisztított perem.

Sorja a horpadásban, nehezen hozzáférhető csiszolópapírral.
Fogkrémmel, ujjal dörzsölve, orvosolható.

Csiszolásra 400-as vagy 600-as smirglit érdemes használni, de a végső simításokra Grimpix fogkrémet használ. Vannak akik ellenzik a csiszolást, mivel a lyukban törmelék maradhat. A fúrás/csiszolás után, kevés mosóporral lesúrolva,  tökéletesen meg lehet szabadulni az apró fémportól. 

Akinek nem a kézművesség, hanem a pontosság a célja, annak ott az internet számtalan lyukgyárosa, baráti áron. Azt is megtehetjük, hogy több lyukat készítünk, majd mindegyiket bemérjük és az aktuális fókusztávolságnak leginkább megfelelőt használjuk.

A hozzászólásokban leírhatjátok, ti milyen módszerrel készítitek a lyukakat. 

Mélységélesség dilemma (III)

Előzmények itt: I és itt: II. Aki ezeket nem követte, már ne is fárassza magát :)

Grimpix ezt írta konklúziónak:

Mi arra jutottunk, hogy a Dof Master (...) bár egyetlen vonalban húzza meg a DOF határait (...), de különböző gyújtótávoknál az életlenbe csúszás nem ugyanolyan dinamikával megy végbe.

Gábor hozzászólása meg ez volt:

jó volna (...) azt is kiszámolni, hogy egy -- a tárgy mögött konstans távolságra, de DoF-on kívül eső -- pont mekkora körré képeződik különböző fókusztávokkal. 

Mivel a dolog csak nem hagyott nyugodni, íme egy Grimpix-féle megközelítése a dolognak. Az értékek a DOF Mestertől vannak. Nincsenek beszédes ábrák, mint mondottam, hármunkra nem főzök. Ezeket sem fontos tanulmányozni, csak azért mutatom meg, hátha így összerendezve valakit megihlet és meglát benne összefüggéseket.

35mm gyújtótáv CoC - DOF adatai

70mm gyújtótáv CoC - DOF adatai

Szimulációs paraméterek: 35mm illetve 70mm gyújtótáv, téma 5 illetve 10 méterről az azonos nagyítás miatt. Rekesz f/2,8. Így a 35mm-es objektív hiperfokális távolságán belül kerül a téma, mint ahogyan az eredeti kísérletekben is láttuk. Amit figyelni kell: az első oszlopban növeljük a CoC-t, a közeli élesség (N DOF range), illetve a távoli élesség (F DOF range) ennek függvényében növekszik. Megfordítva, kinyerhetjük, hogy a témától adott távolságra mekkora CoC keletkezik 35, illetve 70mm gyújtótávokkal.

Az előbbi táblázatokból kiderül, hogy ha kétszer akkora szóródási kört engedélyezünk, akkor kb. fele akkora lesz a hiperfokális távolság, a jelenlegi példánál 0,08mm-es CoC-nél már körülbelül a tárgytávolsággal egybeesik (35-ös lencsével). Ilyen esetben (tárgytávolság >= hiperfokális táv) a múltkor kimutattuk, hogy a mélységélesség nem független a gyújtótávolságtól. 

A két objektív esetében a téma előtt illetve mögött hány méterre  mekkora a CoC.

Az előbbi táblázatok adatait összefésülve, az fenti ábra a CoC méretét a témától (élesség síkjától) mért távolsággal hozza összefüggésbe. Így kiderül, hogy 35-ös objektívvel 1,4 méterre a témától a szóródási kör csak 0,019mm, de 70-el már 0,021mm. Távolodva a témától egyre hangsúlyosabbá válik a különbség a két gyújtótáv között, 1,8 méterre a témától 35-el 0,023mm a szóródás, 70-el már 0,026mm. A témától 8,5 méterre telével már 0,08-as a CoC, de ennyire életlen pontot a 35-ös lencse csak a témától 55 méterre rajzol. 

Na emiatt látszik élesebbnek a nagylátószögűvel készült kép életlen hátere, még akkor is ha technikailag a DOF-jaik megegyeznek :)

Szegény ember élességcsapdája

Többször is elhangzott a naplóban az az igazság, hogy magyar ember nem olvas kézikönyvet, most kiderült az is, hogy miért. Ugyanis a Nikon D5000 könyvecskéjében szó nem esik arról, hogy nehéz pénzen vásároltunk egy élességcsapdát is. Persze nem csak D5000-re érvényes a most következő.

Szóval be kell állítani az egypontos fókuszt, ez a hely lesz a csapda nyelve, az AE-L/AF-L gombot AF-ON-ra kell állítani (f2 menüpont), ez tiltja az exponálást ameddig nem éles a téma. Ezután már csak ki kell állítani a gépet a berepülő fához, rókalyuk elé, etetőre stb., az AE-L gombbal lehet élesíteni oda, ahová várjuk a modellt, majd miután az exponáló gombot kipöcköltük gyufaszállal, lehet rohanni a legközelebbi kocsmába egy kisfröccsre. Mialatt mindezt elmeséled a haveroknak, jó esetben csináltál pár díjnyertes képet a jetiről, amit, ha nem lopják el közben a gépedet (minek lopnák, műanyagból van, nem rézből), kisfröccs után begyűjthetsz. Mármint a képet. A jeti a zár hangjára természetesen elszalad. 

Sajnos, annak ellenére, hogy a gép előfeszített állapotban van, eltelik némi idő, amíg a csapda lecsap. Hirtelen jobb nem jutott eszembe, mint egy vonalzóból és egy A4-es milliméterpapírból ingát készíteni.  (Kipróbálhatjátok lemezjátszóval, mert annak pontosan kiszámítható a kerületi sebessége.) Az inga balról jobbra lendült be a fókuszpontba, de az exponálásra már majdnem ki is lépett túloldalt. Az inga lengésperiódusa kb. 0,70 másodperc (durván 1km/h). Megközelítőleg a fókuszba lépés és az exponálás között 0,35 másodperc telik el, a visszalendülés pillanatában készült kép is nagyjából ugyanolyan szöget mutat. Ekkora késés sajnos nem teszi alkalmassá berepülő rovarok fényképezését, de makrózásra sem ez a legmegfelelőbb, hiszen a legóvatosabb ráközelítés esetén is 1/3s bőven elég, hogy milliméterekkel odébb csússzon a fókusz.

A neten olvastam olyan hírt, miszerint ráközelítésnél, szűkebb rekesznél hamarább exponál a gép, tesztek alapján ez nem igaz, csak és kizárólag az élesség keskeny síkjára reagál, a DOF hidegen hagyja. De MF lencséknél azért lehet benne valami.

Na persze, igazi fotós szereti a lessátor-élményt, exponálógombra görcsölt ujjal várni órákat. De ha netán elfogy a sör a leshelyen, vagy el kell szaladni pisilni, azért ez a funkció is jó lehet valamire.

Utólagos megjegyzés:
van egy könyv, amiben leírja a fenti módszert, érdemes fellapozni hátha lapul még benne más, nem agyonpublikált funkció, ha már a kézikönyv fabatkát sem ér...