Full HD projektor ingyér

Na, ezt csak tényleg akkor, hogyha a purdé már ki tud szabadulni a vajjal kikent kádból és végképp nincs mivel lefoglalni, főleg így ünnepek alatt, mikor már napok óta össze van zárva az ember a saját maradékával. Igazi fölösleges időtöltés. Magyar net is tele volt már vele, csinálják cipős dobozból, de a Pizza Hut is próbálkozott vele. Grimpix hívta fel a figyelmemet, hogy milyen hülyéket kérdeznek az emberek a posztok végén, hogy mekkora lencse, meg mekkora nagyítás, tisztára, mintha senki sem járt volna iskolába. 

No, akkor közelítsük meg a a témát természettudományosan. Elemi szintű optika jön, akinek még megvannak a jegyzetei, az előnyben van.  Nekünk is van kínai nagyítónk, aminél tökéletlenebb képet már semmi sem fest, meg van 20 centis Krokusból kimentett féldomború lencsénk is, de végül egy kukkerből megmaradt ragasztott akromátot használtuk. Átmérőre nem a legnagyobb (5cm), de legalább nézhető képet fest. Fókusztávolsága nagyjából 18 centi, ezt legegyszerűbben úgy tudjátok megállapítani, hogy a napba néztek vele, és tologatják előre-hátra. Amikor hirtelen feketét láttok, na az lesz a fókusztávolság. Én aztán hibás ne legyek. 

Innen már elég egyszerű, mert csak egy képletet kell tudni. Az világos, legalábbis fotósok számára, hogyha a telefont a fókuszpontba tesszük, akkor a kép a végtelenbe kerül, amihez egy panellakás úgyszólván kevés. Közelebb is tehetjük, de a virtuális képpel mégis mit kezdünk? 20 centiről az eszköz kb. 2 métere vetít, 21 centiről alig több mint egy méterre (lásd a számításokat a képen). A nagyítás így 9-, illetve 6-szoros. 5,5 hüvelykes telefon mellett már a harmadikosok is meg tudják jósolni, hogy mekkora felületre vetíthető a dolog. 

Sajnos az öt centi átmérőjű lencse fényereje (ezt most hadd ne számítsuk ki) is kevés, hogy a telefon fullos fényerejéből bármi élvezhetőt vetítsen ki ekkora távolságra. Annyit nem ért az egész, hogy feketére lefújjuk a doboz belsejét. És hiába FullHD a felbontás, ebből nem sokat fogtok látni. És persze kelleni fog egy app is, ami helyreforgatja, illetve tükrözi a képet. És cseppentsetek atropinnal is előtte. Mert mit vártatok egy cipősdoboz projektortól? Nem véletlenül egy vagyon egy rendes projektor. Tehát a műszer LoFi, sőt Very LoFi. Tényleg ne monyoljatok vele, nem érdemes. 

14 román csúcs

Hogy Romániában pontosan hány darab kétezer-ötszázas van és egyáltalán mi számít csúcsnak, az évek óta vitatott, úgyhogy ha valakinek az a képzete támadna, hogy van abszolút igazság ebben (is) az hamar felidegesedhet az internetet böngészvén. Egyelőre az a biztos, hogy amíg nem történik rendes mérés, és nem döntetik el a csúcs definíciója végérvényesen, addig akárhány csúcs kreálható.

A 14-es szám is, úgy gyanítom, hogy erőltetett analógia a világ nyolcezreseire, vagyis ha 14 nyolcezres van, akkor a román 14 darab kétezer-ötszázas lehetne a  szegényember egyfajta csúcs-kvesztje. 

Már több mint tizenöt éve gyűjtögetem ezeket a csúcsokat, közben változott a lista is párszor, úgyhogy most jött el az a pillanat, amikor ezt a dolgot lezártnak tekintem részemről, s engedem, hadd menjen.

Az én 14 csúcsom (lehet ha neked nem pont ugyanezek, ha akarod írd meg őket) legyen az, ami jelenleg a Wikipédián éktelenkedik:

1. 2.544 m --- Moldoveanu, Fogaras (A legnagyobb ofkorsz, már negyedikben is tanultuk - akkor ki hitte volna, hogy egyszer gyűjteni fogom ezeket.)

2. 2.535 m --- Negoj, Fogaras (Második legnagyobb)

3. 2.527 m --- Nagy Vista, Fogaras (a Moldoveánu ikercsúcsa, csak jóindulattal külön csúcsok, de a Vista magyar csúcs volt, a Moldoveánu pedig már Román-föld, van egy kis nyereg is közöttük,ezért nem bánom legyenek külön)

4. 2.519 m --- Nagy Páring, Páring (idei gyűjtés)

5. 2.517 m --- Lespezi, Fogaras (Grimpix egyik legkedvesebb helye e földtekén.)

6. 2.510 m --- Călțuni, Fogaras (Régi listákban egy csúcsként szerepeltek Călţuni-Lespezi-ként. Mondjuk akkora macera egyikről átmászni a másikra, hogy joggal lehet külön csúcsként kezelni.) 

7. 2.509 m --- Peleága, Retyezát

8. 2.508 m --- Păpușa, Retyezát (régebb úgy tanították, hogy a Retyezát-csúcs a legnagyobb itt. Oktatás-fail)

9. 2.507 m --- Buteanu, Fogaras (Vagyis a Vadász, ami egy névmagyarítás, mert eredetileg Vânătaia lui Buteanu, ami ugye Buteanu kéklő bérce és nem Buteanu vadászata. Amúgy a  legkönnyebben mászható 2500-as)

10. 2.506 m --- Hârtopul Darei, Fogaras (A képen a Moldoveanu-Vista ikrek láthatóak a Hârtopról)

11. 2.505 m --- Omu, Bucsecs (Persze ezt meg úgy tanították negyedikben, hogy a második legnagyobb, régebb nem volt divat a tanítónéniket elvinni kirándulni? Amúgy szerintem a szikla teteje számít a csúcsnak, nem a kocsma, ahogyan sokan gondolják, és nem fogják jó néven venni ha rámászol.)

12. 2.503 m --- Bucura, Bucsecs (Régi listák nagy vitatárgya, hogy külön csúcsnak számítson e. Volt olyan lista is, amin ez volt a legutolsó. Az Omu-tól huncut kétperces sétára van.)

13. 2.501 m --- Capul Morarului, Bucsecs (Na ez régebb egyáltalán nem került szóba. Sőt csúcsként sem lehet megtalálni a térképek nagyrészén. Ez ejsze az Omu platójának egyik csücske. Ha nagy volt a tömeg az Omun, és félrerohantál pisilni, akkor jó eséllyel ez a csúcs is megvolt, úgy, hogy nem is tudtál róla.)

14. 2.501 m --- Dara, Fogaras (Az idén ezzel kigyűltek a csúcsok, amúgy nem rossz hely, valamiért eddig mégis elkerültük.)

Az nem kizárt, hogy egy újabb, pontosabb mérés az utolsó helyeket átírná, de ez már engem nem fog érdekelni. És persze az lenne stílusos, hogyha minden csúcsról lenne táblás fotó Grimpixszel, de egyrészt nem mindegyiken volt éppen akkor tábla, vagy fotógép, pláne, hogy régebb nem pont ez volt a 14-es lista sem, meghát nem vagyunk akkora pózerek, hogy minden buckán szelfizzünk.

Akciós hétvége - most minden csúcs 2500-as - ami ezután következett az Grimpixet is meglepte

Ha valaki gyűjti a kétezer-ötszázas csúcsokat (most ne menjünk bele, milyen ember az, aki csúcsokat gyűjtöget), akkor augusztus végén, velünk együtt, a Fogarasban kaszálhatott volna belőlük. 

Ugyanis augusztus 29-én ott mértem kétezer-ötszázast a Fogarasban, ahol csak akartam. A Dara és a Hârtop csúcsokat jártuk be, de gyanús volt a Hârtoptól délre húzódó plató is és bizony az is kétezer-ötszáz fölötti lett. Na, akkor már az Urleát is megmásztuk, és persze, hogy az is az volt. Azt nem voltam hajlandó elfogadni, hogy a GPS 40 métert tévedhet (Defy okostelefon - OSMAnd alkalmazás - 6-9 műhold használatával, 4-5 perc helybenmérés után is).

Nem is tévedett. Íme tehát a megfejtés.
A függőleges pontosság eleve macerásabb, kb másfélszeres hibával terhelt a vízszinteshez képest, pláne, hogy ennél a műholdak pozíciójára is igencsak  érzékeny a mérés, de ez még nem elég 40 méter tévedéshez. Viszont az okostelefon nem tudhatja, hogy mekkora hülyeség a tengerszint feletti magasság. Mert ugye a terngerszintet megmérni nem egy könnyű műfaj, kezdve ott, hogy melyik tengerről is legyen szó, és melyik csücskében, aztán percenként, óránként, évenként változik, hiszen ott a hullámzás, légkörzés, az árapály, aztán a többi égitest ráncigálása, viszont ha elég nagy időintervallumban mérnél átlagot, akkor meg kiderül, hogy évente kb. 2 millimétert nő a tengerszint, mert olvadnak a cuccok. Szóval nem az az egzakt dolog ez, mint elsőre gondolnánk.

Ezért a GPS egy referencia ellipszoidot (mondjuk WGS-84) használ és ehhez viszonyítva mondja meg a magasságot. Akinek meg nem tetszik, annak ki kell számolnia ebből a tengerszint felettit, pl. egy ilyen online geoid undulációs adatbázis segítségével (EGM2008), amiért köszi az amerikaiaknak (ja a GPS műholdakat se köszöntem még meg). Szóval ez a cucc azt mondja meg, a valódi geoid, egy adott koordinátán mennyivel tér el a referencia ellipszoidtól, ami a Fogarasban simán lehet 30-40 méter (akár -100 és +80 között is szórhat állítólag). Így már a Fogarasban is 2 méteren belül van az eltérés a térképen feltüntetett adathoz képest. Ami teljesen elfogadható. Mellesleg nem lepne meg, ha a régi mérések sem lennének pontosak. Itt elmagyarázzák az egészet:

 Szóval jegyezd meg jól, amíg a föld kerek, addig mérnek hülyeségeket a rockerek okostelefonnal.

Update 2021.11.15. 
Találtunk a merevlemezen egy 2020-as Negoj mérést is, 2575 méterrel. Ezt már egy másik telefon két külön műholdrendszerrel mérte be, ami elvileg pontosabb. Úgy tűnik az OSMAnd még nem volt képes lekezelni ezt a geoid és referencia ellipszoid problémát (vagy mi nem tudjuk, hol kellene ezt beállítani. 

Az app koordinátája szerint a keresett pont 45.58505, 24.558575, 2575m, ami a google térképén megjelenítve is elég helyesnek tűnik:

Lássuk ezekkel az adatokkal mennyire sikerül megközelíteni a hivatalos magasságot? A kalkulátorba beírjuk az adatokat és EGM2008-5-re számítva ezt kapjuk:

Öt méter eltérés. Kicsit csalódottak vagyunk. EGM96-5-re viszont már csak 3 méter hibádzik.  Aminek oka lehet a műhold pontatlansága, az adatbázisok felbontása és a pontos pozíció meghatározása is.

Alsórákosi vulkanizmus

A bazalt nem egy különösebben izgalmas kőzet. Mondhatni az úton hever. Pl. mint macskakő. De hogyha minden feltétel teljesül, elég vastag réteg hűl le pont megfelelően, akkor öt-hatszögű oszlopokra repedezhet. Na, a bazaltorgona már kicsit mutatósabb. A legközelebbi ilyen Alsórákoson van, kb. egymillió esztendős, azt írják. Isten éltesse sokáig. De nem ő a legfiatalabb vulkáni micsoda a környéken, a Csomád ennek is az ük-ük- unokaöccse (kb. 30k éves). 

De van itt még egyéb is. Mi Alsórákoson csupán három látnivalót szemeltünk ki, mert sok időnk nem volt, ugyanis kelletett sietni a brassói Mekibe bikmakkot abrakolni. Szóval a Hegyes salakbányát, amit Vulkánnak szokás nevezni, a bányatavat (ennek legalább háromféle nevét találtuk a neten, de ott Smaragd-tó volt kiírva), és a bazaltorgonákat. Ezek egy kilométeres körzetben találhatók a falu északi lejtőjén. Ezek mellett, a faluban van egy jól elhanyagolt Betmen-kastély, amiről azt olvastam, hogy az alsórákosi közbirtokosság 1903-ban becsszóra megígérte a megvásárláskor, hogy örökkétig gondozni fogja. Ráadásul érdekes a temetőjük is, a lábfának leszúrt gombosfáik miatt, de erről is utólag olvastunk. Ám az Olt áttörésének környékén még sok egyéb kirándulnivaló is lenne, úgyhogy ide feltétlenül vissza fogunk még jönni.

Alsórákos amúgy, vélhetően nem a betegségről kapta a nevét, ami a vulkanikus utóhatás miatt logikus lenne, hanem a folyami rákokról. Egyéb érdekessége a falunak, hogy Nyírő József egy alsórákosi bige miatt hagyott ott csapot papot. Van emléktáblája is, meg utca róla elnevezve. Mármint Józsefről, nem Bedő Ilonka tantónéniről. Róla írta Nyírő, nagy kedvesen, hogy Ilus három nyelven is beszél, magyarul, székelyül és perfektül. Mi irtón meglepődtünk, hogy az adjistenre fogadjisten volt a válasz a kisboltban, a falut zömmel még magyarok lakják, akik perfektül is tudnak - ofkorsz. Jó hely na, csomó történelem van itt, csakhát lenne aki el is meséli. Ráadásul az utat is megcsinálták, mostmár nincs mire fogni, hogy miért is nem voltatok még.

Fotózás szempontjából abszolút rosszkor érkeztünk, babakék ég, déli óra. Ez van, ti menjetek hajnalban, ha fel bírtok kelni.

Stan-völgye

Hát erről is az idén hallottunk először, pedig nem is rossz hely. Félúton a Poenari-vár és a Vidraru-gát között a legnagyobb hajtűkanyarban van a bejárata. A jelzés jól látható, de mindössze egy figyelmeztető tábla mutatja, hogy itt valami érdekesség húzódik. Van itt egy piros ima-pont, vagyis háromság (troiţă - így fordítja a gugli) a kanyarban, nem lehet eltéveszteni. A román internet via ferrátának is nevezi a Stan szurdokvölgyét, ami azért túlzás, de az valóban igaz, hogy egy-egy szakasza teljesen ferrátásítva van. Máshol viszont semmi. Na, de nem kell ide ipszilon, se beülő, a neccesebb szakaszokon akkora vashidak vannak, hogy vonattal is ráférnél. A 2011-es képeket elnézve, elkéstünk itt a kalandokkal. Régebb sokkal izgalmasabb lehetett átkelni, de most már túlbiztosított. Mondják, hogy esőben, magas vízállásnál bele kell gázolni a vízbe is, de most száraz lábbal végigjártuk. Bár egy párhuzamos univerzumban ez állítólag egy komplikált traszé, a minap is meghalt valaki benne, fene érti, hogy csinálta. 

Az egész kaland 4 órat vesz föl, fotózkodással, pózolással együtt, amiből fele a szoros, a többi meg erdő és út. Rögtön egy betongáttal indít, majd a szoros túlsó végén egy újabb betongát után nem sokkal, az ösvény elhagyja a patakot, felkapaszkodik az erdőn át a Călugăriţa-tisztásra, majd innen leereszkedik a Vidraru-tó jobb partján vezető útra. A jelzés jól követhető, piros pötty. Előresétálva a gátig, majd a Transzfogarason lesasszézva lehet bezárni a kört, amennyiben az autó a Stan-völgyének bejáratában maradt volna.

Lent, Poienari vára alatt, egy Drakula-kemping is van, tiszta, manele-mentes, tökéletes kiindulópont. Mondjuk este 10 körül bezárták a kaput, ha utána jövünk, tutti nem vesszük észre, mivel az Osmand nem ismerte (mondjuk 2 éve nem frissítettem). Mi korán indultunk a völgybe (8 órakor), így kaptunk parkolóhelyet a hajtűkanyarban, és egy lélekkel se találkoztunk. Asszem plusz varázsa van annak, hogy nem kell kerülgetni egy csomó nyomi turistát, az egész a mi saját játszóterünk volt. Aztán már kint az úton, még a gát előtt, jött szembe egy hetvenes-nyolcvanas pár, akik szintén meg akarták mászni a völgyet, de felülről. Na pont határesetnek ítéltük meg, hogy így esetleg nem vénnek való vidék, de hiába javasoltuk, hogy inkább alulról menjenek, hajthatatlanok voltak. Adtunk nekik útbaigazítást, aztán remélem még élnek, ha meg nem haltak :)

Letölthető track a wandermapról. Mi nem ezt használtuk, de ránézésre ugyanolyan, s úgyis a jelzéseket kell követni. A tó fölé érve a szerpentinekből van amit le lehet rövidíteni, ez pont nem a rövidítős track, de unom megkeresni a másikat, ha te is lusta vagy, majd öt perccel többet gyalogolsz :)

Hét-létra újratöltve - Brékinnyú

Ha valaki nem járt két éve a Nagykő-havasban, az bizony meg fog lepődni. Ugyanis újabban a Hét-létrának nyitva tartása van. Tíztől este hatig. Utána pikkpakk lakat kerül rá. De ez semmi, télen egyáltalán nincs nyitva, csak külön írásos kéréssel és megfelelő csapatlétszámmal, vezetővel, láncos milicistamajommal látogatható, ha a Négyfalusi Erdészetnek úgy hozza úri kedve. Vége a szabad világnak - bizony. Hol van az már, amikor még baltával bevágott fenyőcsutakokon másztuk át a hiányzó létrákat. Amikor a rozsdás korlát a kezünkben maradt, amikor megvolt még a mindjárt leesek baszkiii illúziója, az írógépező láb, amíg vizes mohában turkáltunk fogás után. Hejj... ma már csak emlék. Cserébe a múltkori pirosra festett sín-vasakat is lecserélték, most galvanizált fémszerkezet van a szorosban, pont mintha a Pléhkrisztus markában sétálnánk. Évi 80,0000 látogatóra számítanak. Na uraim, kelletett sírni, hogy Romániában nincs turizmus. Most van. Kávé, kóla, sör a helyszínen. Bezzeg régebb mikor kijöttünk a szorosból, arról ábrándoztunk, hogy mi lesz az első, amit megiszunk... ...majd, ha begyalogoltunk Brassóba. Azt viszont el kell ismerni, pöpecül megcsinálták a szorost, már csak vakolni kellene s villanyt bévezetni, s olyan lenne, mint akármelyik lépcsőház.

De ez mind semmi, újabban van egy tiroli is telepítve ide, talán a legnagyobb az országban. Pontosabban a kanyon bejáratától a sipolyi erdészút végéig lehet leszánkázni 21 kábelen. A leghosszabb állítólag 307, a legrövidebb 68 méteres, de ezeket nem mértük most le.

Úgy adódott, hogy este még meg akartuk szaladni a szorost, hogy másnap már mehessünk a Stan völgyébe, de fél hétkor odafönt azzal szembesültünk, hogy biza már zárva vannak. A tirolisok is lefelé készülődtek. Így aztán nagy sietve lecsúsztunk mi is, hogy legalább valami történjen. Fejenként 50 RON ez a kaland, és kevesebb mint 30 perc. Reggel aztán kicsivel 10 előtt újra kiszaladtunk a szoroshoz, s mire kinyitották a kaput, mi már jöttünk vissza a piros pöttyön. Szerencsére tolvaj előtt nincs zár, úgy át lehet mászni a kaput, hogy hozzá sem érsz :)

A biztonság növelésével a szoros élvezeti értéke jelentősen lecsökkent. Bár aki most jön először és nem nosztalgiázik, annak biztos jó kaland. Azért sokat ne várjatok tőle, kocáknak való hely lett belőle. 

Remélem a Taminát békén hagyják, az egy hasonló szoros valamivel délebbre, régebb sem volt kiépítve, de ha mégsem, akkor tutti azt is felpróbáljuk. A tiroli viszont nem marhaság. Minden hegyre kellene csinálni, Sőt olyat se ártana, ami felfelé is csúszik. És legyen a beülőn sörtartó.

Az Osmand jelzett egy kempinget a főúton, valamivel lennebb, a Malom-domb és a négyfalusi felüljáró között félúton, de az éppen eladó. Egyetlen sátrat sem láttunk a Sipoly völgyében, viszont szemeteseket felborogatva igen. Szóval sátras szállás nem nagyon van (hacsak valaki a telkén nem engedi meg) bár tiltótáblát sem láttunk, gyaníthatóan a medve viszont jár. 

Vár-barlang Rozsnyón

Ez tipikusan olyan hely, ami mellett mindig el szoktunk menni, hogy majd legközelebb megnézzük. Mivel az idei évben igyekeztünk minél több ilyen elvarratlan szálat letudni, hiszen nem élünk örökkétig, most végre meglett.

A barlang a Barcarozsnyóról Brassópojánára vezető útról támadható, a Vár-völgyében, a vár letérőjét elhagyva még másfél kilométerre egy parkolóból. Kb. öt-tíz perc erdei gyalogútra van a barlang bejárata. Gyermektiroli is van itt. 15 RON a belépő, 30 percenként vezetővel engednek be, aki ugyanazt mondja el a barlangról, amit a netről is elolvastunk. Nyitva tartás 10-től 8-ig, illetve télen 6-ig. Koncertek is szoktak lenni a Nagy-teremben, de, hogy azt honnan lehet megtudni előre, az talány. 

A barlangot 2011-ben tették látogathatóvá, jelenleg rozsdamentes fémszerkezeten lehet bemenni a nagy teremig s vissza. Jó ha az egész van 100 méter. Ennyike. A világítás román viszonylatban elég jó. A műsor fő epizódja, hogy leoltják a villanyt egy percre, hogy az utca embere szembesüljön a barlang kérlelhetetlen sötétjével. Mi már dörzsöltek vagyunk, nagyobb kreativitás kell, hogy minket elvakítsanak. Látszik, hogy a barlang eddig védve volt a tömegturizmustól, bár majdnem minden elérhetőt és mozdíthatót letördeltek, de legalább nincs telekulázva, és kigraffitizve, mint pl. a Jalomica-barlang. Elvileg a kúszómászós részek is látogathatóak, ha megvan a létszám, külön kell arra jelentkezni, talán az a másik bejáratnál indul az Ördög-tisztásról, beöltözős, fejlámpás rendszerben. Majd ha a közeli barlangok is mind megvoltak, pl. a Súgó aktív szakasza, talán meggondoljuk, hogy egy ilyenre is benevezzünk.  

Nem rossz hely, bár 15 lejt éppen nem ér meg. Kiegészítő programnak talán jó. Viszont a Vârtop sokkal szebb, igaz oda nem is engednek be minden jöttmentet. Szóval az ultramodern,  fantasztikus, és lélegzetelállító jelzők, amiket olvashattok mindenhol a barlangról, csak kamu. Viszont a tonhalsalátánk hagymával fantasztikus volt, s két nap múlva a maradék egyenesen lélegzetelállító.

Jézuska-bátyja a Fény-ember

Ez bizony nem valami Dan Brown-shit, igenis megtaláltuk Jézus testvérét. Persze tudtunk róla, mert a román földrajz tankönyv borítóján is éktelenkedett anno, csak valahogy kiment a fejünkből, hogy ebben az országban nem a Pléhkrisztus a legcikibb fém-rém.

A románokat vérig sértette az a Lonely Planet cikk, ami még csak nem is mondja ki explicite, hogy ez a kommunista alkotás mennyire gáz. Ráadásul nem is a gázművek rendelte meg, ez kérem egy villany-allegória, mivel alant a Vidraru erőműben 220 megawatt körül gyártják a villanyt.  Hallám Grimpix posztja kiveri e a biztosítékot a Vidraru elektromos műveknél?

A szobrot 1965-ben hegesztette Constantin Popovici, és Prométheuszt formázza, aki illegálban letorrentezte a tüzet az istenek szerveréről. Abba most ne menjünk bele, hogy a lopás nem szép dolog, még akkor sem, ha ideológia van mögötte, s abba se, hogy mi köze egy vízerőműnek a tűzerőhöz. Szóval itt áll nagy ellentmondásosan ez a hatalmas thündér-man, vas-iksz, ez a fényember, ahogyan még nevezik, és hirdeti, hogy a villanyosság jó dolog, mert meghajtja a hajszárítót, meg a számítógépet. Kár hogy ma már nem lehet felzarándokolni a lábaihoz, mert a betonlépcsők esnek szét. Csak remélni tudom, hogy a gát betonja állja még az idők, meg a hatalmas tó nyomását, mert ha nem, állítólag Piteştiet 12 méteres víz érné el 72 percen belül, arról nem is beszélve, hogy Curtea de Argeşien megint kezdhetnék elölről a kolostorépítést. 

Poenari vára

Transzfogaras. Rálátás a Stan-völgyére.

Na, ez egy olyan hely, ahová azért mentünk fel, hogy nektek már ne kelljen. Szóval van a Vidraru-tó alatt úgy 4 kilométerre az Argeşi-szoros bejáratánál, a Cetăţuia-hegy tetjén, az a vár, ami az utóbbi időben eléggé felkapottá vált, de nem jöttünk rá, hogy miért. Persze a románok minden középkori várat Vlad Țepeșhez kapcsolnak. Megy itt is a drakulázás ezerrel. Szóval az első erődítményt még az a Negru-Vodă építtette, aki nem is létezett, tehát innentől mindent csak módjával higgyetek el. Például azt is, hogy 1480 lépcsőfok vezetne fel. Hát nem, 1255 lépcsőt számoltunk össze (±2-3), de az lehet, hogy ennyit számláztak ki a megrendelőnek, aki dög lusta volt megszámolni. Na, ezek után az sem lep meg, hogy a románok szerint a mi V. Lajos királyunk (!4!) szebeniekhez írt levelében megemlíti a várat.

Karóba húzott próbababák.
Nem popóból szájba, a jó hóhér
elkerülte a fontos szerveket, hogy az
áldozatok tovább bőgjenek.

Családi erőszak.
Anyu odab@sz a fejszével.

A legenda a második építkezésre vonatkozik, miszerint Vlad  bosszúból Târgovişte lakóival építtette fel a várat (talán egy már létező várromra). Néhány fickót karóba húzatott motiváció gyanánt, a többieket meg valami ünnepségből, úgy ahogy voltak, báli ruhában, felhajtotta a hegyre s úgy építették fel neki a várat, hogy szakadt le róluk a frakk. Másik legenda szerint a törököktől menekült ide, de azok kifüstölték, s lóháton kelletett elmenekülnie. A legenda itt elsüti a fordítva felpatkolt ló kliséjét is, állítólag ezzel a trükkel szívatta az üldözőket a derék román vámpír-vajda, mikor Erdélybe menekült. 1915-ben a Cetăţuia-hegy úgy döntött leveti magáról a várat, de a földrengésben végül csak a fal északi része omlott le. 

Na, ha megnézed a román internetet, akkor mindenki el van ájulva a vártól, de amikor fölérsz csak pislogni fogsz, hogy mi ez a betonnal összetákolt kőrakás. Mert lehet várnak nevezni, de az öcsémékkel homokból különbet építünk egy óra alatt, az fix. És akkor erről el is mondtam mindent. Bármelyik tökunalmas Betmen-kastélyt megnézed Erdélyben, azzal is jobban jársz. Tényleg nem ér meg öt lejt. Hiába na, mikor a magyar várakon végigmentünk kettőezer-nyolcban, magasra került a léc :) Mondjuk lépcsőzni az erdőben jó dolog, de azt sem tudod élvezni, mert csomó embert kell kerülgetni fölfele, akik már az ötvenedik lépcsőfoknál a halálukon vannak s összevissza lerogynak mindenfelé.

Ha mégis úgy gondolod, hogy ezek után meg akarod nézni ezt a várat, akkor közvetlenül a lépcső mellett, van egy olyan kemping, amiről az Osmand sem tud. Sátorhely, faházikó, tiszta tusoló meleg vízzel. Jó hely, és pl. a Stan-völgyét támadni innen ideális, mert csak huncut 3 km ide.

Festucam in culo fratris tui * - Curtea de Argeş legendáriuma

Pe Argeş în jos, Pe un mal frumos, Negru-vodă trece Cu tovarăşi zece, Nouă meşteri mari, Calfe şi zidari, Şi Manole, zece, Care-i şi întrece. ... Iară cum mergeau Că-n drum ajungeau Pe-un biet ciobănaş Din fluier doinaş,	Az Argesen hosszan Egy szép parton dobban Néger-vajda lába Elvtársira várva. Kilenc nagy kőmíves kubikos, malteres, Manoleval tízen, Átjöttek a vízen. ... S hát ahogy így mennek, egyszercsak mi látszik, szegény pásztorgyermek fütyikével játszik.

Na itt szóltam Grimpixnek, hogy hagyja abba a versfordítást, mert még lepipálja Alecsandrit. Különben is mindenki ismeri a történetet, mert Európa ezen szegletén minden nép egymástól nyalta a kultúrát. Összefoglalva annyi a legenda, hogy Negru Vodă megrendelésére a Manole Mester alvállalkozó csapata építenek egy kolostort EU-s közpénzből. De ugye vasbeton még nem volt, ezek meg épületstatikából elég gyengén álltak, tehát amit raktak délre, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre. De nyomatták ezt a sziszifuszi dolgot egész nyáron, mert ilyen, amikor a hülyeség kitartással párosul. Vagy tényleg ennyire nem értettek a szakmához, vagy akkor is szokás volt kilopni az anyagot a malterből, nem tudni. Végül aztán mégis összetanakodának. Há mihez nyúljanak? Ha valaki ennyire sötét, mint ezek, nyilván nem a fizikához, meg anyagismerethez fordul, hanem az ezotériát veszi elő. Na ezek is így tettek, s béfalazták az asszonyállatot a kolostorba. Na és kinek a feleségét, hát persze Manole Mesterét, mert ő volt a leghülyébb közülük (Care-i şi întrece). Nagy drámát nem is okozott a dolog Manole Mesternek, inkább az tette be az ajtót, hogy Negru Vodă jól megviccelte a munkásokat a végén. Gondolta, ekkora tapló társaság jobb ha nem vállal több munkát, me több a kár, mint a haszon, s jó, hogy asszony kell a házhoz, de azért mégis, azt is kiszámlázni már pofátlanság, különben is a pénzt már elköltötte. Aztán amikor ezek még vagánykodni is kezdtek, hogy ez semmi, mert ennél jobb kolostort is tudnak csinálni (nyilván ahhoz sokkal jobb nő kell), akkor a vajdának végleg ellobbant az agya. Tehát elbontatta az állványzatot, azok a nagyképű marhák meg mind fönn rekedtek. Ikarusz módjára, nagy öntelten azt hitték, ha a kőmívesség sikerült, akkor az aerodinamika sem lehet gond s majd zsindely-szárnyakkal lerepülnek. De biza gond volt. Bele is álltak a földbe egyenként. Manole is le akart ugrani, de mivel a gombapaprikásban volt galóca is, látomásai lettek. Azt hallucinálta, hogy a felesége beszól neki, hogy szorít a fal csípőben, ráadásul nyomja a cicijét is (Zidul rău mă strânge,: Țâțișoara-mi plânge), pedig akkor már diétán volt jó ideje, mert a fal résein még a pizza se fért be. Na erre Manole úgy megijedt, hogy lezuhant, s könnyes kút fakadt azon a helyen. A zuhanásban mégiscsak volt valami vitorlázás, vagy pattant néhányat, mert a kút nem közvetlenül a kolostor mellett van. Nem kerestük meg, úgyhogy nem tudjuk tényleg sós e a vize. Meg aztán ki tudja, a Mester könnye miatt sós e egyáltalán, vagy a kopogó szellem miatti nagy ijedelme okán valami egyébtől, még jó hogy nem barnaszén telep van a Szubkárpátokban, mert az egy legendában hogy nézne már ki.

Az épület mindenesetre a román építészet egyik legfontosabb alkotása. Szép is volt, hát még milyen szép lehetett, mielőtt  André Lecomte du Noüy (aki arról volt híres, hogy először szétszedte az épületeket, majd újból összerakta - úgy ahogy sikerült), megmocskolta, bár állítólag annyit azért nem ártott neki, mint sok más templomnak. Sajnos rámszóltak, hogy fotózhatok, de akkor csomó pénzt kell adnom nekik. Ezért belül egyetlen képet készítettem.

A kolostor mögötti templomban aztán rácsodálkozhattunk az ortodox hitvilág igazi abszurditására... ja, most nem az aranyszkafanderes asztronauták jönnek, ez annál is vírdóbb volt. Grimpix ezt így foglalta össze: Egy kicsi terráriumban aszaltak egy barbiruhába öltöztetett aranyembert. A kézfején kicsiny aranyablak volt nyitva, amin látszott, hogy nem csalás, valóban egy múmia van ott. Pont olyan volt, mint a szárított negjosi sonka, amit napon rothasztanak a montenegróiak. Na és a hívők jöttek és összematatták mocskos kézzel a vitrint, amit egy néni, aki csak ezért állt ott, Cillit-el és egy ronggyal, mindig letörölt. De ezek csak jöttek és újra meg újra ujjlenyomatozták az üveget. A pultos néni meg nem lett ideges, csak mindig letörölte. És mind újak jöttek és zokogtak és imádkoztak  a sonkás pulthoz.

- Hú, na aztán ez nem volt valami pol-korrekt, hallod?

- Je suis Grimpix - vont vállat Grimpix - Ha nem tetszik a pópának, szereljen bombát a bringámra. 

De azért később utánanéztünk a dolognak, a vitrinben Szent Filofteea "Muceniţă", egy 12 éves kislányt őriznek, aki a XIII. században valahol Velico Tarnovo környékén élt. A muceniţă tehát nem azt jelenti, hogy mucsai volt a kislány, ahogy gondoltuk, hanem mártír. A kor erkölcséről sokat elárul, hogy fontosnak tartják az írások kiemelni, hogy még szeplőtelen volt. 12 évesen. Csak ez a mai világ ilyen hiperérzékeny, hogy pedofília, meg társai, régen bizony, akihez hezzavágtad a bundasapkát s nem borult fel, azt már lehetett beporozni. Életpályája nagyban hasonlít a Hófehérke /Hamupipőke /Piroska gyerekkorára, volt benne gonosz mostoha, gyermekmunka, elemózsiás kosárral delegáció a vadonba, meg ilyenek, de alázatosan viselte sorsát, mert vallásos volt nagyon, az hétszentség. Egyszer aztán, amikor vitte a hellókittis kosárkában a kaját a munkásoknak (az apja valami kisvállalkozó-féle lehetett), útközben egy csapat iszlamista menekülttel találkozott, akik a Német-Római Birodalom felé tartottak a jobb élet reményében. Hát irgalmas szíve majd megszakadt, elkezdte a kenyeret dobálni a migránsoknak. Persze, annyi esze nem volt, hogyha ezeket megeteti, akkor majd a munkások maradnak éhesek. Fel is háborodtak azok, mer álló nap kurucinfót olvastak, hogy a menekültek felzabálták a kajájukat, s beárulták az apjának, hogy né a hülye libsi tyúk mit cselekedett. S az irgalmas kislány jobbikos apja, ezen annyira felhéklizte magát, hogy hozzávágta a baltáját, ami a leánykát a lábán sebesítette meg. Gondolom nem a lábujját, hanem az ütőerét kaphatta el, mert menten szörnyethalt.
Nosza megijedt az apja, s gondolta, mielőtt kijönnek a tévések, eltünteti a hullát, de biz olyan hullamerevség vett erőt azon, hogy nem bírta felemelni se. Elment a pópáért, de annak sem volt villástargoncája. Nagy bánatukban nekiültek országvárosozni ott a hulla mellett, s hát amint Curtea de Argeş nevét kimondták, a hulla egyből felpuhult. Hamar szalajtottak Negru Vodáért,  aki jött fehér lovon, felmarkolta és el is hozta magával. De mivel Negru Voda szimbolikus figura, ezért nem így történt, hanem a muzulmán bevándorlók elől menekítették északra, végül Mircea cel Bătrân kapta öribe s helyeztette el itt. S ha nem igaz, annyi. Mindenesetre egy átok ül a hullán, aki széthordja, vagy csak lecsippent belőle bár egy szeletkét szuvenírnek, annak bizony szappany. A múmia átka, ugye, ha eddig nem volt elég a folklór-klisékből. Ez nem vicc, nagy divat volt, hogy egy-egy szent hulláját úgy szétkapják, mint foxi a lábtörlőt.

Na de hogy konkrétan mitől vált szentté, arról bizony nincsenek információk, mert akit megdobnak baltával az még automatikusan nem lesz szent, szép is lenne, a hargitai falvak is tele lennének olyan szentekkel, mint Szent Bélabá, vagy Szent Vinetu, na de ezt most inkább hagyjuk. 

* na kedveseim, hallám, mi is ennek a címnek a története? 

Egy elég rövidke végtelen oszlop

Zsílvásáron éppen csak átestünk szombat délután, színtiszta véletlen, hogy észrevettük a Végtelen oszlopot, mert eddig azt se tudtuk, hogy pont itt van. Nem is dobbant tőle duplát a szívünk, de ha már ott voltunk megnéztük, hogy ide se kelljen többet visszajönni. 

Kezdetben azt hittük, ilyen műalkotást mi is ki bírnánk találni, de utánaolvasás után azért rá kelletett jönnöm, hogy nemcsak a korabeli technika miatt volt érdekes a dolog (pl. rézbevonás), hanem szimbolikája is sokrétegű, nem hőkölve vissza az ezotéria határánál sem. Sőt egyes értelmezések szerint, az sem kizárt, hogy az E.T. innen is telefonálhatott volna, akkora itt a spirituális térerő. Ezért azt már inkább le sem írom, szerintem mihez hasonlít leginkább ez a sárgaréz gyöngysor, mert még emlékműgyalazó lennék. Vagy műemlékgyalázó.

Szögezzük le, hogy a Végtelen oszlop (ami olyasmi a régióban, mint nálunk egy végtelen kopjafa lenne - mondjuk Kós által) nem végtelen, mindössze 29,35 méter, tiszta csoda, hogy megláttuk a fák fölött kandikálni. Az se világos, hogy mi célból emelte a mester, a román források szerint az első világháborús Szurdok-völgyi (Zsíl) katonai áldozatok emlékére, magyar források szerint a német megszállásnak ellenálló polgári áldozatok emlékére. Mindenesetre van olyan értelmezés, hogy a gyöngyök száma Románia hadbalépésének szimbóluma (értsd az erdélyi román betörésé). De Brâncuşi nagyobb léptékben gondolkozott és inkább az egész népe áldozatát emelte fel oszlopára, bármit is jelentsen ez. Szóbeszéd szerint, szovjet befolyás miatt, burzsoá életműve kegyvesztett lett, felmerült a cucc lerombolása is, de végül szerencsésen megúszta, a hatvanas években Brâncuşit újból felfedezték maguknak a románok, nekünk már a suliban bőszen tanították zseniális alkotásait.

Kelet-nyugat tengelyre felfűzve (Hősök útja), ide egy kilométerre van a többi, számunkra is ismert műve Brâncuşinak. A Hallgatás asztala (12 apostol középen a Jézussal, vagy bármilyen számmisztikus értelmezés is szóba jöhet) és természetesen a Csók kapuja is. A széksorról eddig nem hallottunk, maradjon is ez már így. Bár a kapu sem kifejezetten az erotikáról szól (a 8 román régió egyesülésének pettingje a csók), hacsak a magyarokkal való kikúrás nem számít annak, de azért így szombat délután percenként elloccsant alatta egy-egy igazi nyelves puszi is. Nemcsak az esküvői fotózkodás zajlik itt, hanem a zsílvásári facebook-közönség jelentős képanyaga is itt készül. Egészségükre.