Gitárpedálokkal érintőleges elektro-rácsodálkozások (reverse protection, power-filtering, stb.)

Gitárpedálok ledjeinek ellenállása. Ha kiszámolod egy 9V-os elemre egy, mondjuk normál 5mm piros LED-hez szükséges ellenállást, akkor az tipikusan párszáz ohm környékén lesz.  

Forrás

Ennek ellenére, a gitárpedálokban legtöbbször 1k5, 2k2, vagy 4k2 ellenállásokat látunk.  Szerencsére más is feltette már a kérdést, és azt a választ találtuk legtöbbször, hogy egy pedál-állapotjelzőnek nem az a dolga, hogy világítótoronyként fényeskedjen a koncerten. Oké. Tehát kifejezett cél, hogy alultáplált legyen, hogy ne süsse ki a gitáros szemét. Így mondjuk, egy 2k2 ellenállással a Led élettartama örök időkre garantált, hiszen sose lesz túlhajszolva. Fórumokban hallani 10-50k értékeket is, de ezt kicsit túlzásnak gondoljuk. Van aki potival állítja be, de ezt már kórházi esetnek gondoljuk. Mindenesetre 2k2-vel egy piros led 3mA körül kap a 20mA helyett, 4k7 esetén meg csak 1.5mA környékén. Ez még így is nagyságrendileg a pedál teljes áramfogyasztásának negyede-fele (a torzítók, overdriveok keveset fogyasztanak). És ez akkor számít, ha elemről dolgozunk. Ha egy egyszerűbb pedál fogyasztása 20mA, akkor nagyon nem mindegy, hogy a Led is eleszik ugyanennyit, vagy csak mondjuk 3mA-t, vagy még kevesebbet. Fél napról egy-két napra növelhető ezzel az elem élettartama. 

Led popping. Ha pukkan a pedál bekapcsoláskor, elképzelhető (főleg nagy gaines pedáloknál), hogy a Led hirtelen áramfelvétele lehet az oka. Erre más megoldások is léteznek, pl itt van néhány, ami a Led felgyúlását időben elhúzza annyira, hogy ne pukkanjon, de még vizuálisan se legyen feltűnő. Ha építünk majd pukkanós pedált, akkor ki is próbáljuk, mindenesetre a Muffban és a Ratban nincs ez a dolog lekezelve.

Reverse polarity védelem. Azt hinné az ember, hogy ez úri huncutság, de nem az. Próbapanelen rengeteg IC-t sikerült már megsüssünk főleg az LM386 típus égett, mint Zetelaka. Ha a smucig kínaiak nem spórolták volna ki az XR2206-os jelgenerátor moduljukól, akkor nem pürlültük volna meg azokat sem a tip-negatív pedáltápunkkal. De egy összeépített, kipróbált pedálban sem fölösleges a védelem. Pl, van olyan tápunk, ami átkapcsolható pluszról mínuszra. És ha azelőtt átkapcsoltam valamiért (pl. valami elcseszett pozitív földelésű fuzz miatt) és azzal táplálom meg a pedált? Mi? És még akkor jártál jól, ha csattan, vagy füstöl, mert akkor tudod, hogy melyik alkatrész kuka, hanem azt se fogod tudni, hogy mitől nem működik a tegnapmégjóvót pedálod. 

A védelmet diódával szokás megvalósítani, amit ha sorba kötünk a védeni kívánt áramkörrel, akkor azzal szembesülünk, hogy a voltage-drop-nak megfelelő feszültséget lesarcolja a dióda, így a rakenrollra már csak 9V mínusz a dióda voltage-dropja jut. Ez diódától függően kb. fél volttól fölfele bármennyi lehet, és a rock vagy fog szólni 8,5 voltról, vagy nem, általában fog, viszont egyszerűbb pedáloknál simán lehet, hogy kicsit másképp. 

 

Azonban ha párhuzamosan kötjük a diódát (és nyilván fordítva), akkor normál tápellátásnál a dióda zárva marad (csöpp szivárgástól eltekintve), az áramkör megkapja a teljes áramot, viszont fordított bekötésnél a dióda nyit és eleszi az áramot az áramkör további része elől. Csakhogy ettől forrósodhat, mert vezet, mint az állat, ahogy a csövön kifér, gyakorlatilag rövidre zárja az elemet, vagy a tápot és akár tönkre is mehet, tehát macera, utólag rá kell jönni, mi történt, ki kell bontani, cserélni (olvastunk olyan megoldásról, hogy az így kötött diódával sorba lehet kötni biztosítékot, ami könnyebben cserélhető, vagy visszakapcsolható, de ilyet egyetlen pedálban és kapcsolási rajzban sem láttunk még). 

A lengyel Big Muff pedálunk rajzán nyomát se látjuk ilyen védelemnek. A német The Rat pedálunkban (és az ők Muff klónjában is) viszont 1N4007-es diódát használnak a derék németek párhuzamosan és fordítva kötve (azért az egyszerűbb Fuzz pedálokból simán kispórolják ezt). A PedalPCB rajzain sorba kötve egy Schottky diódát találunk (1N5817), ami elvileg sorba kötve picit alacsonyabb voltage droppot jelent. 

Szóval ez annyira nincs kőbe vésve, ki így, ki úgy, és úgy tűnik a legdrágább pedálok sem kapnak Mosfetes védelmet. Az egyszerűbb pedálok amúgy is totál kihagyják ezt a dolgot, szóval a továbbiakban mi sem bonyolítjuk az életünket ennél cifrább (de jobb) megoldásokkal. Mivel nincs 1N4007 itthon, az 1N4001 is jó lesz, állítólag csak reverse voltage értékükben különböznek, és mi amúgy se akarunk 1000 voltot rákapcsolni, elég az 50V-os tűrés is Nem lehet akkora nagy faszság, ha ebben a pedálban is azt használják (párhuzamos kötésben). 

Ebben a videóban számba veszik a lehetőségeket, és nem igazán győztek meg a párhuzamosan kötött diódáról. Forrósodik, franc tudja, még tűzveszélyes is lehet? Az 1N4001 elvileg 1A-t kellene elbírjon, de egy 9 voltos elem ezt simán oda is tudja adni neki, legalábbis egy rövid ideig. Aztán mi van, ha a dióda szétpukkan, tehát megszakad az áramkör, hiszen akkor már teljesen védtelen a pedálunk a fordított árammal szemben. Ugyanakkor a sorba kötött diódák voltage dropjára az szokott lenni az érv, hogy egy teli elem és egy kifogyóban levő feszültségkülönbsége messze meghaladja egy dióda által megvámolt párszáz millivoltot. 

Lássuk miket mérünk. 9 voltos elemből találtunk itthon olyat, ami 9.8 voltot adott le, de olyat is ami csak 8.3 voltot. Az effektpedállal csomagolt adapter 9.32 voltot adott és 1A max volt ranyomtatva. Ezeknél a tápoknál az 1N4001-re különféle voltage droppokat mértünk: 9,8 voltos elemnél 0,33V, a 8,3 voltos elemnél 0,26V, a gitártáp esetén pedig 0,41V (mondjuk erre nincs magyarázatunk, mitől ilyen magas). Szóval ez nem téma szerintünk. 

A párhuzamos és fordítva megtáplált (1A-es adapterrel) dióda (jobb alsó), kb 10-15 másodperc alatt annyira forrósodott fel, hogy még éppen rajta bírtuk tartani az ujjunkat (elemünk nincs kidobni való, azzal vélhetőleg jobban odakormolna). Szóval a fene tudja, mindkét megoldás elég elfogadhatónak tűnik, majd ahogy a kapcsolási rajz jobban adja, azt fogjuk alkalmazni. De nekünk a soros szimpatikusabb, viszont akik értenek hozzá, azok közül sokan, úgy tűnik, a párhuzamost preferálják (gondolom azért, mert egy csomót számolgatnak a feszültségosztókon és hogy ne menjen kárba a munkájuk).

Kell e  tápot szűrni? Az alapelv valami olyasmi, hogy a tápban ne legyen AC (nyilván a jelben meg ne legyen DC). 

Ideális esetben egy sima egyenes, folyamatos 9V kellene csordogáljon a tápból, de ha arra gondolok, hogy a hűtő ki-be-kapcsolását a számítógép hangszóróján szokta bejelenteni egy pattanó hanggal, akkor felmerülhet, hogy az olcsó 9V-os táp is beengedi ezeket a tüskéket a gitárpedálba. És nemcsak ez, hiszen eleve az egyenárámúsítással kapcsolatban sincsenek illúzióink, szóval bármi megjelenhet a rendszerben ott, ahol nem kellene és ki is jöhet túloldalt a kábelen, meg a hangszórón. 

Itt van erről egy bővebb leírás, ami mindjárt meg is magyarázza, miért látunk egyes (korántsem az összes) pedálrajzunkon ilyeneket:

Ettől jóval eltérő értékeket is látunk más pedálokban. A dióda szerepét a fordítva bekötés ellen fennebb megfejtettük, a tápszűrésben nincs jelentősége, és mivel az R15 nagyon kicsi érték (47ohm), valószínűleg annak sincs, hogy a dióda előtt, vagy mögött van. A kondenzátor már muszáj a dióda mögé kerüljön, hiszen ezzel védi az elektrolit kondenzátort is a fordítva bekötés ellen, meg mindent, ami tőle jobbra van.

Az R15 és C11 egy lowpass filter, aminek a vágási frekvenciájára ez a képlet (a kondi értéke Farádban kell legyen):

fc​=2πRC1​

Innen aztán következik, hogy (online kalkulátor erre), hogy egy 47R és 100uF kb. 34Hz körül vág, ezzel a hálózati zúgást (50Hz) már valamennyire orvosoltuk is. Volna, ha lenne ilyen ellenállásunk. De a képletből látszik, hogy a 100R és a 47uF is ugyanazt adja, ilyenjeink meg vannak. És más is használja:

Forrás

Még látunk a rajzokon egy másik kondenzátort is, ami azért kell, mert a nagy kondenzátor növeli az esélyét, hogy a rádiófrekvenciák bejuthatnak a rendszerbe (ezt mondjuk csak elfogadjuk, mert a miértje nem világos). A hozzáadott kis (nem polarizált) kondenzátor ezen javít. Sajnos a hogyanra nem térnek ki a leírások, de erősen javasolják, tehát érdemes berakni.

Ezzel szemben a PedalPCB a pedáljait ilyen tápszűréssel látja el (csak egy kondenzátor), amit nem bírunk megfejteni, hiszen a 47uF semmilyen kábelellenállással nem fogja ki a hálózati 50 Hz-t, mert valahol a 3 kHz tartományban matat. 

De ki tudhatja, biztos ez is jó, de mi nem akarunk semmit újra felfedezni, jó lesz nekünk a kétkondenzátoros lowpass megoldás. 

Ezeken kívül is vannak szintén kötelező elemei egy gitárpedálnak. Például a gitárból jövő jelet legelőször egy kondenzátoron vezetik át, ez még a legbézikebb pedálokon is így van, hogyha a gitár felől jönne DC ezzel kifogják. Mondjuk el nem tudjuk képzelni mitől jönne a gitárból DC, de ez csak azért lehet, mert még nem láttunk aktív pickupot. Vagy semmi sem garantálja hogy a pedálunk előtt nincs egy másik pedál, amiből csurran-cseppen a DC is. Ezeknek a kondiknak az értéke 1nF - 100nF között szokott lenni, de mivel a nagyobb érték több basszust enged át (highpassként hat és a nagyobb érték a mélyebbek felé nyit), ezért nagyobb értékek is lehetnek (pl basszusgitár pedálokban). Fuzz pedálokban is gyakori az uF nagyságrendű érték, ennek tutti valami oka van. Többnyire nem polarizáltak szoktak lenni, de láttunk példát már polarizált kondenzátorra is. 

A pedálban általában minden DC-vel megtáplált szakasz (tranzisztoros, vagy OPAmp) után találunk ilyen kondenzátort, valószínű azért mert ilyenkor mindig megjelenik a kimeneten DC is. 

És szoktak a kimenet elé is kötni valamilyen kondenzátort, ami a DC komponenseket hivatott kiszűrni a kimenő hangból, de ha közben a rosszul szűrt táp valami nyomorult AC-t nyomott bele, az ezen a gáton simán átszalad. 

Rézrontás

Minden fiúgyermek életében eljön az a pillanat, amikor először csinál áramkört. Egyfajta beavatás ez, akkor is, ha nemsokára fél évszázada várunk erre a pillanatra. Mi előtte jó sok videót megnéztünk a módszerekről, a PCB-baytől kezdve, az előérzékenyített lapkákon keresztül a fotóeljárásos fóliabevonaton is át,  a transzferfóliás-toneres, majd a fényes fotó-papiros-toneres eljárást. És legvégül a legmezeibbet (a filccel felrajzolás előtt eggyel), a sima irodai papírról átvasalást. 

Olyat is láttunk, hogy még vasaló se kell, csak aceton, meg izopropil, de azért elsőre nem felfedezősködtünk, megcsiszoltuk, körömlemosóval (acetonos) megpucoltuk, majd acetoncsöppre felfektettük a nyomatot. Hátulról még megbiztattuk izopropillal és vasalóval is, az egész nem volt 4-5 perc. A papírt ezután leáztatva lebüngyürgettük (mehet jó durván) és máris mehetett a cucc a vaskloridba. 

Ott talán egy órát tölthetett, néha mozgattuk, ecsettel simogattuk. Na jó az ecset fémrészét is megmarta a cucc, szóval óvatosan a mókusszőrrel. Az eredmény minket lenyűgözött, bár nyilván nincs összehasonlítási alapunk. 

Vasklorid elvileg készíthető 20% sósavba mártott rozsdás vasakkal, a lemart rozsdából lesz a vasklorid, van, aki kevés hipót is ad a dologhoz, de meggyőződés nélkül, illetve azt olvastuk, hogy a háztartási hipók annyira instabil cuccok, hogy lehet, ha tényleg nem sokat tesznek hozzá a végtermékhez. Most mi bolti kloridot használtunk. 

Kimértük multiméterrel, két helyen kellett csöppet megvakarni az áthidaló maradék rézszemcséket. 

A fúrás azért elég uncsi dolog. És még elképzelésünk sincs, mennyire lesz forrasztható a cucc. 

Viszont ez egy újabb fejezet, nemcsak a gitárpedálok felé, hanem egyrészt a fotók rézre maratása irányába, illetve a nyomatok különféle médiumokra való transzferében is, amikkel már régóta kacérkodunk. 

Hangra fényvillogók

Nem tudom mikor könnyebb megtanulni az elektronikát, a 80-as, 90-es években, úgy, hogy csak szakkönyvek léteztek, vagy most, amikor minden elérhető az interneten, de a nagy hányástengerben (amazing ideas), amit a derék indiai szuperműszerészek forrasztanak össze egy kotkodácsoló tyúk társaságában a hátsó udvarban, csak néhány használható kukorica- és répadarab található. Vagyis olyan szerkezet, ami működik is. Nem állítom, hogy kellene egy bizottság, ami elbírálja, az igénytelenebbnél igénytelenebb szarokat a neten, de egy kis önmérséklet jót tenne. 

Szóval van ez a bézik szetup, a mikrofon cseszegetése elvileg a LED felvillanását kell okozza.

Este raktuk össze, nem adtunk neki mélynyomót, meg hangerőt, de nem az igazi. Ráfújásra, kopácsolásra jól reagál, de tapsolást már fél méterről nem érzékel, cserébe, ha a tranzisztor bázisára befutó drótot baszkuráljuk, arra is ráreagál. Felejtős. De értjük az elvet, a 100k és a mikrofon gyakorlatilag egy feszültségosztót képeznek, ami a tranzisztor bázisát 4V környékén birizgálja.

Ez a zenére villogó hasonlít az előzőhöz, de itt a tranzisztor bázisára a zene forró végét engedi ki. Ez viszont sokkal komolyabban néz ki. 

Csak 1000 uF kondijaim vannak, illetve IN4001-es diódák, de ettől még működnie kellene. És a videóban a középső két dióda fordítva van kötve, mint a rajzon. Mindegy is, a telefon nem volt képes megvillogtatni, de az LM386-os kis erősítővel már elég szépen villogott. Tehát csak oda kell neki rendesen pörkölni. Nem látjuk át, de az a gyanúm, hogy a jelhez közelebb eső ledek nagyon nagy áramot kaphatnak. Szegényember VU-métere. Csak a hozzávalók többe kerülnek, mint egy kínai lukraszerelt modul, ami maximum két gépi kávé ára. És legalább majdnem működik. 

Ez a videó dettó.  Annyi különbséggel, hogy nem a közepére megy be az audio jel, hanem a végén. 

KA2284 - történetesen volt itthon egy ilyenünk (vajon miért és honnan). Az alábbi kapcsolási rajz a VU-meter rajza, vagyis AC bemenetet  fogad és Volume Unitot jelez ki, vagyis egy rövid periódus átlag jelerősségét. A rajzot ha kibővítjük egy jumperrel, ami a 2,2uF (C2) kondit kikerüli, akkor DC jelet is lehet vele kijelölni, ekkor elemtöltöttség jelzésére is lehet használni. 

Forrás

A + feszültség a 9-es lábra megy, az audio-jelet a 8-as lábra kötjük. Gondoltuk előbb kipróbáljuk próbapanelen. Nem voltunk lenyűgözve.

Ilyent persze vásárolni is lehet:

Sztereó megoldás is van, nagyon hasonlít az előbbihez:

Forrás

A leírás szerint a kijelző logaritmikus (-10, -5, 0 3 6 dB), ez bármit is jelentsen most.

Ebben a videóban kicsit tovább viszik az ötletet, bár nem világos számunkra, mitől tud ebben a kötésben dot módban villogni (több IC-t is felsorol, bánat tudja éppen a videón melyiket hegesztette össze). Építse meg, aki idegeskedni akar az indiai csoda-elektronistákon. 

De vannak AN6884-es megoldások is. Például ebben a videóban. Ilyen rajzot találtunk hozzá. 

Forrás

A rajz alapján ez ugyanaz, mint a KA2284. Természetesen ki is próbáltuk, kicseréltük az előbbi kapcsolásban AN6884-re és ugyanúgy viselkedett. Elég kis áram meghajtja ezeket a kapcsolásokat, a telefon jack kimenete pont elég neki. Hátránya, hogy az audio-jelet ketté kellene osztani, hogyha hallani is szeretnénk valamit. Úgy meg már lehet, ha nem életszerű használni. 

-----------------------

Egyik legelterjedtebb VU-megoldás az LM3915-ös IC-t használja, ami 10 Ledet tud vezérelni, de két IC is sorba is köthető, így akár húsz ledet is.

Forrás

Összeraktam próbapanelen, de a Dot módot valamiért nem lehetett aktiválni. Bar módban kicsit jobban világítottak a ledek, de a 9. pint lehúzva a pozitívról halványabban ugyanazt csinálta. 

Már éppen azon voltunk, hogy veszünk egy kínait, lám az működik e, de aztán még egyszer nekifutottunk. A következő szetupot direkt szellősebbre csináltuk, hogy jobban áttekinthető legyen. Szintén nem akart működni, aztán egyszer csak valamit úgy mozdítottunk és tádám. Szóval ennyire megbízhatóak a próbapanelek. Komolyabb összeállításra nem érdemes használni, mert sok helyen megszívathat.

-----------------------------

És az utolsó a CD4017-es megoldás, ami 10 ledet képes kezelni (igazából 11 Led van bekötve). Nem világos azonban, hogy ez a hang amplitúdója szerint villog e, vagy mit csinál. 

Ha a rajzot jobban megnézzük, és összehasonlítjuk a bejegyzés első rajzával akkor az látszik, hogy ez egy sokkal kifinomultabb szerkezet. A mikrofon itt is egy feszültségosztó része, (a 20k ellenállással együtt), viszont utána következik egy kondenzátor, ami a jel DC részét levágja. Ezzel a jellel megy be a tranzisztor bázisára, és kapcsolgatja azt, amivel az IC 14-es lábát hergeli. 

Ebben a videóban nagyon hasonló kapcsolási rajzot találunk. És látszik működés közben is, hogy összevissza világít. Bár van ilyen IC-nk, de ezzel már nem töltjük az időt. 

Patkány

Érdemes rápillantani a RAT életútjára.  Mi ezt a kitet próbáltuk ki, kb. egy fél délután ment rá és közben rengeteget tanultunk a pedálokról, meg az elektronikáról.

Tapasztalatok

- megmaradt egy három lábú pin-konnektor, ami sehova se kellett. Később jöttünk rá, hogy az valószínűleg a tranzisztorunk foglalata lett volna, hogy a tranzisztort könnyen lehessen cserélgetni. A németek mindenre gondolhatnak, ha mi nem. 

- ha jobban megfigyeltük volna a segédletet, akkor láttuk volna, hogy a vezetékeket nem felül szánták elvezetni a tervezők, hanem alul. Ráadásul nem mertük a drótokat rövidre vágni, ami jó kis káoszt okoz a kasztni belsejében. Mondjuk ez orvosolható, amúgy se kizárt, hogy szét kell szednünk, ha a házra mintázatot szeretnénk marni.

- nem sikerült megtudni, hogy a 9V elemnek a házban kellene e elférnie, és ha igen, akkor hol.

- további érdekesség, hogy mindhárom potméter A, vagyis log típusú. 

- a DC bemenet gitárpedáloknál tip-negatív, vagyis a palást a pozitív. Emiatt a gitárpedál adapterrel sok egyéb más kis áramkörömet sikerült megszopatni. 
- aztán most kellett megtudnunk, hogy a DC IN csatlakozónak nem viccből van három lába. Jól látszik, hogy a DC IN-ről két piros vezeték jön ki, egyik az elempapucsba, másik a panelre vezet. Ezért kimértük multiméterrel, hogy igaz e a sejtésünk, vagyis, ha nincs bedugva a DC IN-be a hálózati biszbasz, akkor a két piros zárt állapotban van, ilyenkor az elemről jövő pozitív megy át a panelre. De ha bedugjuk a hálózati csatlakozót, akkor valami belső mechanika szétválasztja ezt a két pólust, így az elemünk kapcsolata megszakad a panellel. 

Forrás

- az is érdekes, hogy Inputnak sztereó jacket használ és ez sem véletlen, azokba a pedálokba szokták ezt tenni, amik elemről is megtáplálhatók. Ha nincs bedugva a jack, akkor itt is megszakad a kapcsolat. Azzal kapcsolod be a pedált, hogy bedugod a kábelt, vagyis a hegye marad a jel, és a gyűrűre kötött elem negatív sarkát a jack összeköti a Grounddal, vagyis a palásttal. 

- nagyon tetszett, hogy a 3PDT kapcsolót nem kell drótokkal keresztbe-kasul forrasztani, hanem vannak olyan apró panelek, amik ezt megvalósítják, szerintem igényesebb pedálba simán megéri azt a pár eurót, plusz beforrasztani is töredék idő. 

- nagyon tetszett az is, hogy a potikat és a ledet egyből a nyákra lehetett forrasztani, nem kellett még ehhez is csomó drótot összegubancolni. A potikról viszont a botlasztót le kellett törni, viszont így megtudtuk, hogy ennek az lenne a szerepe, hogy megfelelő kivágás esetén, nem engedné a meglazult potit elforogni a házban.

- láttuk, hogy a jelet két 1N914-es diódával vágták, meg, és hogy a filterezés után a jel kap egy tranzisztoros erősítést is, meg hogy az erősítést OP07 IC végzi, de fórumokon az derül ki, hogy a RAT pedálokban eredetileg LM308 volt. Nincs itthon ilyenünk, pedig a foglalatban könnyen kicserélhető lett volna. Maradunk hát a Youtubos kollégák összehasonlításainál. Nekünk mindkettő hangja tetszik. Na jó, a kitben az IC-n Texas Instruments logó volt, ha az Aliexpressen vennénk OP07-et, ez aligha lenne így. Tehát az is megérne egy összehasonlítást, hogy eredeti, vagy hamis IC szól rokkosabban.

A cucc így mindenesetre szépen szól.

Ebben a videóban részletesen lebontva is végigvezeti a szaki, hogy mi miért van a RAT pedálokban.. 

Forrás

Powerstate PG-10 újraélesztése. Magyar gógyi, kínai bóvli.

Világos, hogy nem dugunk mindent mindenbe bele csak úgy, mert abból mindig csak a baj lesz, ugyanakkor az elektronikát gumibevonattal összedugni... hát, egyszerűen nem úgy szól, na. Szóval PG-10, tehát 10W, magyar tervezés, kínai összeszerelés.  

És hát elkapott valamit a kis gitár-kombónk, amitől már nem erősített, hanem csak zsünnyögött betegen. Folyamatos hálózati zúgás, semmire nem reagált, se jelre, se potira, hiába nyomtuk neki a jobbnál jobb metált.  A fémkasztni meg melegedett.

A hangszórónak kutya baja, mert azon is hallatszott a zúgás, de ez érződött a hálózati trafó testén is a remegés. Egészen megsajnáltam, azért mégiscsak 15 éve használom mindent erősíteni, az egy mell-bicepszen kívül. Valószínű ez is ölte meg. Persze azt se tudtuk hol álljunk neki:

Balról: bemenet, Distorsion gomb, Treble, Bass, Volume, Füleskimenet és állapotjelző Led. A táp 2200uF kondiján láttunk egy nagy karcolást, ő lett a gyanúsított. Ráadásul beforrasztva hibásnak mértük. Ki is kaptuk a helyéről, viszont kint már teljesen jónak sikerült mérni. Alibije volt. Vissza a helyére. A többi kondin semmi púposodás, sehol égésnyom.

Felülről látszik két op-amp (ezek is lehetnek hibásak), és csomó egyéb között felismertük a  a torzító-diódákat is (két helyen is, a Dist. gomb mellett és a fehér érkábel mellett). Ugyanakkor a fehér érkábelen, a fémvázra kivezetve és lecsavarozva láttunk egy ötlábú valamit. Elsőre azt gondoltuk, hogy ez valami áramszabályzó lehet, de aztán kiderült, hogy ez egy power-amp, TDA2030A, nem is tranzisztor, hanem IC, ami a sok wattot képes ráengedni a speakerre. 

Az indiai YT-kollégák videóiból nemcsak az derült ki, hogy milyen fekete a körmük, meg hogy mekkora legyek mászkálnak az asztalaikon munka közben, hanem az is, hogyan kell kimérni egy TDA2030A-t. Ki is kaptuk és hát valóban zárlatos volt. 

Innentől öröm és boldogság, újra van rakenroll, a postaköltséggel együtt, egy ilyen IC kb. nyolcadába kerül egy új, hasonló gitárkombónak. Ha nem lenne postaköltség, akkor ennek az IC-nek az ára, a teljes cucc 2%-a.   A sikerélményről nem is beszélve. Nyilván nem egyet vettünk, úgyhogy most már lehet, ha összedobunk valamit a 60 wattos hangszóró meghajtására is, bár nem világos, hogy a TDA2030A 14-35W között pontosan mennyit képes kiduvasztani magából. 

Stratocaster bekötés

Innen inspirálódtunk. Nem rakétatudomány és telidesteli van vele a net, de ez itt egy saját jegyzet, ha a későbbiekben szükség lenne rá, megint ne kelljen keresztül-kasul túrni a szakirodalmat.

Forrás

Az A0 és B0 a közös. Tehát mindhárom A kapcsolatban van az A0-val és mindhárom B a B0-val. Ezeket ha összejumperezzük (alábbi ábrán kék vezeték), akkor valósul meg a kapcsolat az A és a B oldal között. A strato 3 szedője rendre az A1 - A2 - A3 lábakra csatlakozik. Így az első pozícióban az A1-A0 között van kapcsolat, vagyis csak a nyak-szedő jele megy le A0-ra (innen továbbvisszük a B oldalra - később). A második pozícióban az A1-A2-A0 van összekötve, tehát a nyak és a középső szedő is lemegy A0-ra. Harmadik pozícióban A2-A0, vagyis csak a középső szedő van az A0-ra kötve és így tovább. A B oldalon ugyanez zajlik. A Stratonál az A és a B oldal egy jumperrel van összekötve A0-B0. 

1. Az első pozíciónál az A1-A0-B0-B1 van csatlakoztatva, ez kimegy a Volume potira (kék drót az alábbi ábán), onnan meg egyenesen a Jack kimenetre. A leírások szerint a tradicionális Strato-kötésnél ez a fej (a híd-szedő) egyből a Volumera megy, nincs a Tónusokhoz kötve. Na, és engem még ölt a csuda, hogy a kedvenc pozíciómban (híd-szedőn) miért nincs hatással egyik tónus-poti sem a hangra a Johnson gitáron. Hát pont ezért.

Forrás

2. A második pozíciónál A1-A2-A0-B0-B1-B2 van csatlakoztatva, tehát a híd (A1) és a középső szedő (A2) az A-B0 vonalon kimegy a hangerő potméterre, ugyanakkor a B2 révén az egész kimegy a második Tónus potméterre is, ami így mindkét fej tónusára hatással van.

3. A harmadik pozícióban A2-A0-B0-B2 vannak összekötve, tehát csak a középső szedő szól és kimegy a hangerő szabályzóra, illetve a kettes hangszín szabályzóra is.

4. A negyedik pozícióban A2-A3-A0-B0-B2-B3 vannak összekötve, tehát a középső és a nyak szedője szól, és a B2-B3 miatt mindkét tónusszabályzóra kimegy a jel. Hogy pontosan a két tónusszabályzó hogy vág alá egymásnak az még nem világos teljesen 

5. Az ötödik pozícióban csak a nyak-szedő szól (A3-A0), és az egyes tónusszabályzó rá van kötve.

Persze ettől eltérő kötések is lehetnek, például ezen a híd szedőre is hat a második tónus potméter:

Forrás

A standard kötésben két potméter egymással párhuzamosan, a kondenzátorral viszont sorba kötve vezetik a jelet a földre. 

A derék, kínai strato kapcsolója kicsit másképpen néz ki, nem A es B sor van, csak egyetlen láb-sor, az első lábra megy a híd-szedő, a másodikra a középső-szedő, a harmadik lábra pedig a nyak-szedő liveja (fehér-piros-sárga). A negyedik-ötödik lábak összekötve kimennek a hangerőszabályozóra, az utolsó kettő pedig a két tónusszabályozó potméterre. A kapcsoló oldallapjára megy a fekete szál, a földelés. Ettől függetlenül, ez a kapcsoló ugyanazt csinálja, mint a fent részletezett két soros megoldás, gyakorlatilag szinte egy standard strato-kapcsolásunk van. Viszont itt mindkét potméteren van egy 43uF-os kondenzátor. 

Lássuk a Johnson gitárt. Az még elcseszettebbnek néz ki, semmi színkód, a fehér kábel néha föld, néhol live. És mintha egy óvodás gányolta forrasztotta volna össze. Azért van némi különbség ehhez képest:

Forráshttps://www.soundstudio.ro/doza-chitara-emg-dg-20-david-gilmour.html

Na mindegy, ez jutott nekünk. Kb. ez a minőség felel meg a mi gitártudásunknak. 

És ugyanaz az egy soros 5 állású kapcsoló. Erre is találtunk ábrát a neten, itt import kapcsolónak nevezik, mi maradunk a kíni kapcsoló megnevezésnél. 

Forrás

Ebből (jobboldali) kiderül számunkra, hogy a 4-5. láb azért van egybe forrasztva, hogy a két Common kapcsolata létrejöjjön. Így a felső Bridge jelét az alsó B-jelű lábra küldhetjük és így tovább.

Forrás

Annyiban tér el a mi bekötésünktől ez a rajz, hogy itt a kék vezetékkel az első (Bridge) szedő jelét is leviszi a tónus potikra, ami nem vall standard bekötésre. Nekünk azonban ez a jumper hiányzik. 

Na, de ha már szanaszét szedtük a stratot, legalább kiderült, hogy a mi gitárunkon miért minden fejnek azonos a mágneses polaritása.

Az történt szerintünk, hogy összeszerelés előtt a mágnes leugrott és megfordult a szedőn (erre utalnak a ragasztásnyomok), a jómunkásemberek nem vették észre és úgy rakták össze. Most, annyi év után, orvosoljuk ezt a problémát, remélve, hogy így nekünk is lesz hum-cancellingünk ezentúl. 

De addig még rengeteg tervünk van még ezzel a gitárral. Ki szeretnénk próbálni a dualrail szedőnket, rengeteg humbucker bekötést, sustainert és a kínai panelt akarjuk erre feláldozni. Most például kipróbáltunk egy killswitchet is. Na jó, hát csak itt volt hely, anélkül, hogy asztalosmunkát is kelljen csinálni. De nem kizárt, hogy amikor kiélvezkedtük magunkat, akkor fúrunk neki egy végleges helyet az eredeti Johnson panelre is. 

Amúgy a kínai panel így nézett ki, miután levettük róla a védőfóliát. Gondolom, szállítás közben a konténerhajó végighúzta valami zátonyon. A csavarok pozíciói elég jól találtak, rosszabbra számítottam, de azért van amit újra kellene fúrni. A nyaknál meg le kellett csiszolni pár millimétert. 

De legalább szól. Nem vagyunk vájtfülűek, lehet ha a hang nem szép, de legalább punk. 

Poti! Lábhoz!

Azért durva, hogy a potmétert is most kell megtanuljuk ennyi idősen. Hát, hogy neveltek a férfiprincípiumra, mi? Fáziskeresés helyett nők után kajtatva végigbuziskodtuk a sulis éveket? És nem tudjuk, hogy a háromlábú poti egyik végét vissza kell forrasztani a poti hátára (amit általában földelni szoktak)?

Az világos, hogy ez a csavargatós potméter egy feszültségosztó (ami jól jöhet a gitár -/+ váltóáramát a 0-9 voltos egyenáramára felfeszíteni), de hogyha hangerő szabályzónak szeretnénk használni, akkor érdemes az egyik végét leföldelni.

Próbáld ki, kösd az 1-es lábra egy 9 voltos elem pozitív sarkát, majd a 2. láb és a negatív pólus között mérjél voltmérővel. Közben csavargasd a potit. Sose fogsz 0 voltot mérni, nekünk olyan 5-9 volt között változott az 500k-s potméteren. Ha viszont a hármas lábat összekötöd a negatív pólussal, egyből 0-9volt között bármit ki tudsz csavarintani a potméterből. Na, a Volume-potik harmadik (vagy az első) lábát ezért földelik, hogy teljesen le és fel tudd tekerni a hangerőt. 

Hogy a gitár fémrészeinek földelésekor ne keletkezzenek hurkok (elvégre húros és nem hurkos hangszer - úúúbazmeg), csillag alakban szokták földelni, erre egy központi elem lehet a hangerőszabályzó potméter hátlapja. Ez megy a jack földelésébe, és ide köt be a húrláb, hangszedők és egyéb fémcuccok földelése is. 

Forrás

Mindjárt fel is tűnik, hogy nem minden poti lába van a poti hátára és a groundra forrasztva. A Tone potik harmadik lába csak lóg a semmibe. Gyakorlatilag az egyik láb mégis a földelésre megy, csak egy kondenzátoron keresztül. 

Forrás

Úgy tűnik a gitár csavargató izéi gyakorlatilag tök egyforma potméterek. 250k vagy 500k értékűek. Humbuckerekre általában 500k, single coil esetén inkább 250k szoktak használni, legalábbis a netes szakirodalom szerint, amiben természetesen nincs konszenzus, mert minek. Ezekkel valósítják meg a hangerőt és a tónusszabályozást is. 

Olyat is olvasunk, hogy a poti önmagában képes tónust szabályozni, hiszen a magas frekvenciák könnyebben leföldelődnek a potin keresztül, míg a mélyek könnyebben átjutnak rajta az erősítő felé. Éppen ezért ha 500K potit használunk akkor több magas hangunk megmarad, sőt nagyon muddy hangzásnál szoktak 1M potit is használni. 

Ezt a hatást sokkal jobban hozza a kondenzátor, ami a mélyebb frekvenciáknak jobban ellenáll, a magasabb hangokat pedig jobban levezeti a földre. Tehát ha a potmétert soba kötjük egy kondenzátorral, akkor van egy tónusszabályzónk, aszerint, hogy mekkora ellenállással engedjük a jelet a kondenzátoron át a föld felé. 

Az, hogy lineáris, vagy logaritmikus (audio) potmétert használunk, csomó mindentől függhet, de hangerő szabályozásnál azért elterjedtebb a logaritmikus, tónus-potiknál már megosztottabb a kép.  Egyelőre az sem világos a kusza internet miatt, hogy a log-potik, valóban azok e, vagy 4-5 lineáris szegmensből vannak összevarrva. 

Itt nagyon szép potit készít a kolléga. És mivel internetet lehet rekeszteni a sok házi ellenállással, mi nem is nagyon megyünk bele, csak pár dolgot ellenőriztünk le. A grafit cereuzabetét (0.35mm - 6 cm) 2-3 ohmos ellenállást jelent. Összehasonlításul: a 10 centis hamis DuPont jumperdrótok fél ohmosak. A rézszínű, de erősen mágneshez tapadó UTP kábelünk kb. 0,3mm vastagságban, 5 méteren olyan 5 ohmos. Sima ofszetpapíron HB ceruzával rajzolt ellenálláson, fél centitől 10 centiméterig, a fedettségtől függően 50k és 2M között sikerült mérni. Tehát amennyiben 10 ohm és 100k között szeretnénk ellenállásokat készíteni, akkor grafitporos festéket kell készíteni és abban a grafit mennyiségével játszva lehet elérni ezeket az értékeket. 

Az akril médium azt is elősegítené, hogy az elektródákat megbízhatóan rögzíthessük, sajnos a kísérlet során, az akrilba kevert grafit nedvesen jól viselkedett, de megkötve már egyáltalán. Másik lehetőség a vezetőképes tintával (pasztával töltött toll, csak az már nem DIY megoldás). A kollégák itt is remek munkát végeztek már az interneten. Tudjuk, hogy az egyszerű kínai tollak nagyobb ellenállással vezetik az áramot, tehát ellenállást festeni ezek jobbak lehetnek, mint márkásabb társaik. Egyéb finom fémporokat is ki lehetne próbálni. Talán majd, ha elpusztul a világ és nem lesz itthon egyetlen ellenállás sem már a kacatosban. 

Bonyibb fény oszcillátorok optikai tremolóra

Tiszta sor, hogy szükségünk van egy oszcillátorra, ami tetszés szerint állítgatható úgy erősségben, mint frekvenciában és főleg hullámalak szerint is. 

Az volt a nagy ötletünk, hogy ahogyan a lézerrel ki lehet villogtatni a zenét nagy távolságra egy napelemhez kötött hangfalra, úgy a telefonos jelgenerátorunk audio jelét (1-10Hz tartományban) is ki tudjuk villogtatni egy powerledre, ami aztán lehetne a tremolónk szabályzója. Sajnos a dolog nem működött, a telefon gyenge jelét átküldtük egy LM386-os erősítőn, a LED-et sorba kötöttük egy diódával, mert mit tudjuk mi azt mérni, hogy az audio jel váltóáramú e ilyenkor, vagy 0 és sok Volt között oszcillál, a Led villogott is egy darabig, de aztán abbahagyta. Érdekesség, hogy bár úgy tűnt, megdöglött, de normális kötésben vígan világított tovább. 

Na jó, akkor itt van az XR2206 alapú oszcillátor modul, amiből mindjárt kettőt is vettünk, egyet összeszerelve és egyet kis zacsiban, hogy lássuk azt is, hogyan kellene működnie. Jól is tettük, mert az eleve összeszerelt is olyan furcsán viselkedett, hogy tutti ráfogtam volna a forrasztási hiányosságaimra. Vagyis a led mintha két ütemben gyúlna fel. Nem vártuk, hogy a led pontosan lekövesse a szinusz hullámot (nyitófeszültség, meg kisfaszom), erre inkább valami izzót lenne érdemes találni, de azért furcsa. 

Optikai tremolónak, hogy is mondjam, elmegy, de nem egy megbízható cucc. Az egyik modul úgy elfüstölt, mint a huzat, nemcsak a kondiból jött ki a szusz, de az IC is megdöglött. Pedig csak 9 voltot kapott és elvileg 12V-ig stabil jelet kellene produkálnia.

Szóval ne nagyon vegyetek ilyet. 

2024.06.21. UPDATE Az a gyanúnk, hogy nem a feszültséggel volt a baj, ugyanis feldugtuk a másik modult is a gitárpedál adapterére és az is elfüstölt. Semmiből nem tanulunk, minden hibát  megismételünk. A gitárpedál-táp középső tüskéje negatív és nagy valószínűséggel ide pozitívot várt volna szerencsétlen. 
Szerencsére ilyen IC olcsón kapható és csak ezt kicserélve a foglalatában, tökéletesen működik tovább a modul.