Ferdeség a Photoshoppban.

Nyilván a második kép klickbaitebb lett volna, de azért se!

Mi meg hajlunk a ferde hajlamra, ahogy azt már a Prosectura is megmondta. Nem tudom, ti is vagytok e úgy, hogy minél inkább nem értetek valamit, annál inkább felpörög az a nyavalyás körhinta. Mert a sörreklám után szabadon, annyi a világ, amennyit megértesz belőle. És minket zavar egy pár négyzetméteres világ. Leginkább a korlátlansággal tudnánk kiegyezni. 

Itt vannak például a PS Okosobjektumának képhalmokkal végzett veremműveletei. Oké. Asszem itt kattintott el másfelé az összes három olvasó. Innentől csak magunknak folytatom. Ezeket már használtuk zajcsökkentésre és felbontásnövelésre az Utazásokban, hanem van ott még csomó minden, amit jó lenne megérteni. Ezt meg úgy a legegyszerűbb, hogyha csinálunk egy kellően egyszerű próbaállományt, aminek minden adatát ismerve szimuláljuk a műveletet. És hogyha ugyanaz jön ki, mint a Photoshopnak, akkor örülünk. Így értettük meg például a Ps Blending módjait is. Sajnos azonban a veremműveletekre talált képletekkel nem sikerült teljesen reprodukálni a PS eredményeit, és mivel nem a PS programozói írják az Utazásokat, illetve nem én írom a Photoshoppot, feltételeznem kell, hogy ők az okosabbak és valamit mi nem értünk. 

Az internet is elég szótlan a témában, nagy gallérral mindenki elintézi a Mean és Median módok megemlítésével és csak futólag megjegyzik, hogy még ott van pár egyéb is. Találtunk ugyan egy urat, aki foglalkozott a témával, de képleteivel továbbra sem boldogultunk, gyanítom nem ellenőrizte, csak copy-paste volt az ő esetében is a nagy művelet, mert nem vezetett le semmit.

Pár éjszakai felvétel ferdesége (Skewness)

De miért is kellene megérteni például a Skewnesst a Photoshopban, azon kívül, hogy "ott van"? Hát mert például érdekes eredményt dob, hogyha egy sorozat képeit egymásra fűzzük. Az adobe itt tárgyalja, meglehetősen lightosan, a témát. Vegyük sorra.

Maximum, ugyanazt eredményezi, mintha az egyes rétegeket Lighten összhatásmódban egymásra szűrnénk. A Minimum értelemszerűen a Darken összhatásmódnak felel meg. Mean az átlag, erről már volt szó, ezt lehet felbontásnövelésre és zajcsökkentésre használni, de nálunk annyira azért nem vált be. Median, ez nagyon nem olyan mint az átlag (bár szeretik összemosni), de egy tipikus képsorozatnál akár ez is használható zajszűrésre. Ezzel szokták a kollégák eltüntetni a képekről a többi fotós kollégát. A Range a legvilágosabb értékből kivont legsötétebb értéket adja, vagyis a tónustartomány terjedelmét. Gyakorlati hasznát nem nagyon találjuk. A Summation pedig az egyes rétegek értékeinek összegét, ami nem haladhatja meg a 255-öt. Ennek gyakorlati haszna lehet az, amikor több nagyon alul exponált képből hozunk létre egy jól exponáltat. Itt bemutatja a kolléga, én is nem csinálom meg a demonstrációt. Egy élethelyzetet tudok erre elképzelni, nincs állványunk és a szükséges exponálási értéket nem ISO növeléssel oldom meg, majd a sok zajos képet átlagolom (Mean), hanem több alulexponált képet készítek, alacsony ISO-n, majd azokat summázom. Hát, mindkettő macera. 

A múltkori fényfestős rétegek variancia veremművelete. A pixelek értéke aszerint változik 0-tól felfele,
hogy az egyes rétegeken mekkora közöttük az eltérés.

A Standard devianciára, Varianciára és Ferdeségre (Skewness) még csak nem is tudtunk egy értelmes példafilet felállítani. Persze, az világos, hogy ezek itt a photoshopban csak valamiféle képi reprezentációi a statisztikai fogalmaknak, de azért nem bántuk volna, hogyha valahol meg tudjuk ragadni a lényegét.  Itt tárgyaltuk régebb a standard devianciát. Itt elmagyarázzák a ferdeséget. Most az alábbi pixelértékekkel 15 rétegből hoztunk létre egy okos objektumot:

0, 64, 64, 64, 64, 64, 64, 124, 124, 124, 124, 192, 192, 192, 254

Direkt aszimmetrikus értékeloszlás választottunk, hogy legyen neki ferdesége is. De egyáltalán nem sikerült a fellelhető képletekkel a PS által adott adatokat létrehozni a fenti adatsorból. Érdekes, hogy az összes többi saját mérésünk (Min, max, Median, Mean, Summ) talált.

Például 174-et mond a PS Skewnessnek. Standard devianciára pedig 142. Varinacia 76.
Ellenben online kalkulátorokkal ezt kapjuk:

Forrás

Külön bájos, ahogy két kalkulátor nem bír megegyezni például a varnianciában:

Forrás

Na, itt már kezdett elgurulni a gyógyszerünk, arról nem is beszélve, hogy az Entrópia és a Kurtosis még elő sem került. A bináris entrópia kalkulátorok nem ismerik az Adobe receptjét. Mindenesetre erre a két veremműveletre a PhotoShop 255-et ad eredményül. Csak a Jóisten tudja hogyan csinálja, mert reverse engeneeringgel sem boldogultunk. Ráadásul itt az online kalkulátorokkal sem tudtuk megetetni az adatainkat. Kurtózis dettó, egyébként erről itt lehet egy videót megtekinteni. Gyanítjuk, hogy ezekben az esetekben a PS a 8 bites értékeket valamilyen alakra normalizálja és őgy végzi a varázslatot. Pont, mint a Blending módoknál, amikor a 255 a képletekben 100 százaléknak volt megfeleltetve. Vagy teljesen másképp. Akármi lehet. Tény, hogy az interneten ezt jelenleg nem lehet megfejteni. És azt sem, hogy ezek a menüpontok milyen célt szolgálnak. Egyáltalán mit keresnek ezek a lehetőségek a programban, hogyha senki nem használja, vagy legalábbis nem beszél a konkrét használatáról. Programozói maszturbáció? Még Tor böngészővel is kutattunk a téma után, de semmi.

Vigasztal, hogy van néhány elkeseredett kolléga, aki szintén nem kap érdemi választ a kérdéseire. És héló! Van itt még valaki?

Fényfesteni baromi giccses, de legalább nem is egyszerű

Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot;

tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd;

művészet fedi el, hogy csak művészet.
 - innét ni -

Gyere közénk, élj velünk, béna néma kőszobor. 

Ha van a fotográfiának kifejezetten giccs-sújtotta ágazata (márpedig a fotózás is legalább annyira szekularizált, mint pl. a zenecsinálás, hiszen jóval többen fotóznak, mint például, akik festenek, vagy szobrászkodnak), na, akkor az maga a fényfestés. Abból is a fénygraffitin és a szikrázó-izzó körbeforgatott dörzsikén kívül, talán a szárnyfestés a legelcsépeltebb közhely. Szóval, ha a művészet mű csupán, a valóság utánzása, a giccs attól még igencsak valódi. Hiszen nemcsak a valóságot lehet utánozni, hanem a fogalmaink utánzását is, sőt az utánzás utánzásának az utánzását is a sokadik hatványon, mert mi más lenne a giccs, mint az utánozó ember ebbéli öröme?

Tehát, mint két (elefánt)csonttá fagyott Pügmalion kimentünk angyalt csinálni Csabával a mínusz hét fokba. Azt hittük az évtizedes gyakorlat majd átsegít a kezdeti botladozásainkon, de nem így történt. A fényfestésnek ugyanis vannak buktatói. Mégpedig maga a fény az. Használtunk EL-madzagot, lézerpointert, telefonképernyőt. Nem tudjuk még, mennyire fogunk rákuporodni a témára, mert ide bizony gyártani kellene spéci fényforrásokat. Az egyes rétegek külön készültek el, és otthon a jó melegben Lighten összhatásmóddal gyógyítottuk őket egymásra. 

Végül tehát nem sikerült szerelembe esni a magunk által gyártott angyalba, ő is hideg és szilárd maradt,  pedig toporogtunk körülötte vagy fél órát, de én csak annyit éreztem ott lent, hogy pisilni kell. Ha kicsit melegszik az idő, lehet ha felmelegítjük a témát is. Talán még egy dörzsikét is felgyújtunk s helikopterezünk vele egyet.