Van velem egy aranyember... valami külföldi *

A Pinterest virította nekünk a minap, hogyan lehet aranyfóliázni házilag. Kell hozzá egy lézernyomtató, egy arany-, vagy bármilyen fém(transzfer)fólia, illetve egy lamináló szerkezet. A fémklisés hőfóliázáshoz képest (prégelés) ez azért jobb módszer, mert nem kell spéci kliséket marni bronzból drágáért, és nem kell spéci fóliázógép sem, ami csak nagy példányszám esetén térülne meg. Mármint térülne a francokat, az aranyfólia irtó ciki, annyira rokokó, hogy az borzasztó.

A prégelés a szakirodalom szerint leginkább 3 változó függvénye. Hőmérséklet, nyomási idő, nyomás. Nem könnyű ezeket az adatokat megtudni, amúgy is többféle gép van használatban, a szakemberek is leginkább próbálgatva jutnak el a jó eredményhez. De nagyságrendileg nagyjából, 100-170°C közötti hőről, másodperc alatti időről és 50+ tonna / négyzetméter nyomásról beszélünk.  

De ebben az esetben nem a fémfóliázó sablon (bélyeg) fogja átsütni a prégelő fóliáról a kívánt formát a papírra, hanem a lézernyomatra kontaktolva, a felhevült tonerbe fog beleragadni a cucc. Na de még csak lézernyomtató sem feltétlenül kell, létezik toner-pen is, amivel megrajzolható, hogy hova ragadjon a fólia. Ennek a kollégának viszont nem akart ezzel sikerülni. A laminátor is kiváltható, ha a fóliával kontaktolt nyomatot újra átengedjük a lézernyomtató kemencéjén (üres nyomtatás). Ezt mi nem próbáltuk ki, mert nem bíztunk abban, hogy a fólia esetleg nem ragad bele a nyomtatóba. 

Nekünk természetesen nincs laminátorunk (se), de, bár nagyon nem hiszünk a vasaló létjogosultságában, hiszen a vasalt ruha annyira, de annyira  XX. század, azért csak kallódik nálunk is otthon egy régi vasaló. Egy laminátor 70-150°C körül állítható, ez vasalóval is simán elérhető. Fóliát se vettünk, hiszen a cégnél mindig akad pár arasz prégelő hulladék (pl. Lemaco 220 Standard Gold), amivel lehet kísérletezni. A neten a handcraft vloggerek nem pont ilyet használnak, arra 30+110 mikron vastagságot találtunk, a Lemaco weboldala viszont nem ilyen bőbeszédű. Ezért megmértük, és 13,2 mikron jött ki. Pont egy nagyságrend különbség. 

Vasalóval a nylon (kb. 110°C) és a gyapjú (kb. 150°C) között érdemes keresgélni a megfelelő hőmérsékletet. Ha nagyon forró, akkor nemcsak a tonerre ragad át a réteg, hanem a sima papírra is, ugyanakkor a hordozóréteg annál jobban ráncosodik, ami az átvitelt tigrismintássá teszi, valószínűleg leginkább amiatt, hogy tized olyan vastag a hordozó polimer, mint amit a neten láttunk. Nagyon alacsony hőfokon viszont nem lesz teljes az átvitel. Érdemes lett volna kipróbálni a prégelő fóliát laminátorral is, de annyira nem akartunk felülni erre a körhintára.

Tapasztalatok. A prégelő fólia nem kifejezetten a vasalós átvitelre lett optimizálva. Több mint egy tonnás nyomást kellene a vasalóra helyezni, nekünk csak 80 kilónk volt erre.  Viszont nagy felületek tigrismintás fóliázásához tökéletes effektust ad.

Hidegen is érdemes kísérletezni ezzel a fóliatípussal, a cellux például prímán lekapja a fémréteget a hordozóról. Tehát egy kivágott sablonnal felkent vékony ragasztófelület így simán bearanyozható ezzel a módszerrel, bár valószínűleg a kötés szilárdsága a ragasztótól is függni fog. Jó szórakozást!

*na, a centrifuga is mindjárt lejár. 

Rest in pixels

Ez egy piszkozat-bejegyzés (inkább jegyzetszerű izé), elmaradt a többitől. De ha már dolgoztunk vele, nesztek, mert jó linkek vannak a vége felé.

A hiba rossz? Ugyanis attól hiba valami, hogy nem olyan, amilyennek lennie kell. Mondhatnánk azt is, hogy másmilyen minőségű, mint amilyent elképzeltünk előre, de nem lenne őszinte a mosolyunk közben, hogyha ezt az alternatív minőséget például a most vásárolt drága kameránk produkálná. De hiba lenne azt állítani, hogy a kudarcnak nincs szépsége (aesthetics of failure). Hát mindjárt itt vannak a fail videók, ómájgádék és szúkkáék (milyen beszédes társadalmi kontraszt) kudarcait abszolút nem hibaként éljük meg, hanem élményként. Mondhatnánk, egy fail-videó akkor kudarcos, ha nem kudarcos eléggé.

De a hiba, vagy glitch, akkor is hiba, hogyha szándékosan megtervezett? Vagyis ha az elvárás a hibás megjelenés, hangzás, akkor gyakorlatilag a kifogástalan megjelenítés és hangzás pont a kifogásolható? És amennyiben a glitchet szándékosan tervezzük meg, állítjuk elő, megfosztva hiba-jellegétől, akkor az elveszítvén véletlenségét, szükségszerűen giccs lesz belőle? Vagy csak egy új kifejezésmód, egy új művészi eszköz? Talán az egyik legkezelhetetlenebb eszköz.

Maradt még néhány eddig nem publikált kísérlet illusztrációnak. RAW-ot is lehet wordpaddelni, az eredmény kicsit hasonlít a BMP wordpaddeléséhez, de nem teljesen ugyanolyan.

A BMP formátumok szövegszerkesztővel trancsírozásáról már volt szó, érdemes minél több programot kipróbálni, teljesen más eredményt okoz egy MSWord, Wordpad, a baloldali kép most MS Wordban készült (csak megnyitva és újramentve), a két jobboldalit pedig a Notepad++ hexeditorával csináltuk.

A képek nem mindig stabilak a beavatkozás után. Érdemes fixálni őket, mondjuk IrfanViewben. Minden formátumnak saját nyelve van, de ezeket a nyelveket az egyes szoftverek is különféle dialektusban beszélik. Glitchben jártasak között nem ismeretlen ez az alapmunka.

Volt már szó a glitch szinesztéziájáról is. Például Igorr lemezborítójának glitche kifejezetten szinesztétikus, ugyanis Igorrr is gyakran használ zenei glitcheket. De nyilván már sokkal régebb óta van ilyen, hallgassatok például John Cagetől valami karcosat :) Grimpix szerint ez a figura amúgy is  a zene Warholja. Puzsér azt állítja kitalálta a legnagyobb posztmodern médiaélményt az árva kislánnyal, aki nem énekel. De megelőzték. Hallgassátok például ezt, több, mint 50 éve íródott. És igen, még deathmetál feldolgozása is van, itt meg a magyar vonatkozás :)

Na, de eltértünk a tárgytól. Az előzményekben tönkretettünk BMP és JPEG fileokat. De a numberone  érdekesség a PNG trancsírozása. Legközelebb ezzel kísérletezünk, mert ennek a textúrája áll legközelebb a mi ízlésünkhöz. 

Androidot bírod? Mire lehet használni egy bluetootos billentyűzetet?

Mert számítógépen semmire, ugyanis sikerült egy Myria modellt vásárolni olcsóért. Ennek még a puffere sem lineáris, hanem inkább randomizált, sokszor az első két karaktert is felcseréli, már ha nem egyből a harmadik leütött billentyűvel kezd. Játszani ilyennel lehetetlen, mert mire bekanyarodsz, már szembe jön a headshot. Blogot írni? Kipróbálja a zent az emberben.

Szóval adott egy Myria egér+billentyű kombó egy csöpp kis Bluetooth pöcökkel, ami egy USB portba dugható. Gondoltuk összeházasítjuk egy pöttyöt a tabletünkkel. 

Bluetoothon természetesen se tablet, se telefon nem látja. Viszont OTG kábelbe beillesztve a kis fogadó biszbaszt, egyből van egér is, meg billnetyűzet is. Na, nem pont annyira, mint Windows alatt, a görgő működik, a jobb- és görgöklikk azonban kicsit furcsákat produkál (pl. Chrome alatt a jobbklikk egy oldalt visszalapoz). A billentyűzetet kicsit tweakelni is kellett. 

A General management>Language input> physical keyboard pontban a magyar billentyűzetet választottuk ki. Sajnos csak QWERTZ kiosztás van. És erre megoldást sem találtunk. A kapcsolat ugyanolyan szórványos mint PC-n, de azért lehetett használni.

 A beviteli nyelvek között Shift+Space kombinációval lehet váltani. 

Összességében, egy csöppet kényelmesebb kezelni, mint a tablet saját billentyűzetét, amennyiben telefonon kellene begépelni hosszabb szöveget, egyenesen kényelmesnek is mondanám. Az egérkurzor meg kifejezetten jópofa Androidon. De azért nem vennék ilyet. És nem is gyakran fogjuk használni. Apropó, nem kell valakinek? Egy jó kábeles egérért odaadom. 

No more 404 - Avagy a posztmodernben mindenek következmények nélküli voltáról.

A keresett bejegyzés nem található! Jártál így? Semmi sem örök, semmi sem végleges, vagyis minden örök és minden végleges. Ha valamit feltöltöttél a felhőbe, semmi garanciád nincs arra, hogy az ott is marad, ezért szoktunk biztonsági mentéseket csinálni. De ha valamit kitöröltél a felhőből, akkor semmi garanciád arra, hogy az el is tűnik örökre. Ez ellen már nehezebb védekezni, erről talán máskor.

Aki már törölte magát a facebookról, az szembesült azzal, hogy a profiltörlés sosem totálisan végleges. Ugyanez vonatkozik az internet többi bugyrára is. Jártál úgy, hogy eltűnt egy bejegyzés a naplódból? Hogy ki törölte ki, az most mellékes, lehet, ha te magad, vagy egy bytezabáló nyünyüke, tökmindegy. 

Na erre találták ki 1996-ban az internet naplózását, ami mindent is letárol időnként, amennyiben a tárolandó oldal, portál kereső/tallózó robotokra vonatkozó megkötése másképpen nem rendelkezik. Úgy tűnik, és ebbe most mélyebben nem akarok belemenni, hogy a blogger valamiért kimarad ebből a biztonsági mentésből, talán azért, mert ezt a funkciót a google szeretné betölteni. 

Sajnos a keresett bejegyzésünket nem találja ez a robotka, tehát más megoldás után kell nézni. Laikusként a következő tippünk az, hogy a google végzi ezt a lefagyasztást. Kérjük tőle:

És igen, máris megjelenik a régen kitörölt változat. Innen már sima copy/paste és vissza lehet csinálni a tartalmat képestől mindenestől.

Amennyiben ez sem működött volna, akkor meg lehetne próbálni a saját biztonsági mentésből visszahozni legalább a szöveget, de ehhez az is szükséges, hogy legyen ilyen biztonsági mentésünk a teljes naplóról xml formában. Ebben az esetben persze a képek vagy visszajönnek, vagy nem. Aztán azt is meg lehet próbálni, hogy az emailes feliratkozóktól visszalejmoljuk az anyagot, ha valamelyiküknél még megvan, főleg gmailesektől érdemes kérni, mivel a törlés az emailekre vonatkozóan sem teljesen végleges ott. De nekünk erre már nem volt szükségünk.