Szfinx, arcélek - művészeti rovat.

Képzelem, amikor az első ősember (lett légyen, sumer-magyar, dákóromán, vagy a neandervölgyi-székely) úgy döntött, hogy pont a Bucsecs platóján fog kardfogú tigrisre vadászni, s miután jól eltévedve, szétfagyva, éhesen elért a Szfinxhez, vallásos ijedelmében összecsinálta magát. Azóta is nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a képződménynek, többek között rögtön mellette van a csillagközi űrkikötő, vagy csillagkapu, vagy valami ilyesmi (nekünk nem muszáj addig elmenni, hiszen ismereteim szerint az Istenszékéről is indulnak fapados járatok a közeli hipertérbe). Szóval a Bucsecs Románia Pilise, a Szfinx a románok Istenszéke, vagy Európa agyalapi-csakrája – ha úgy tetszik – ja, olyan nincs? Grimpix is kitalálhat dolgokat, ötezer év múlva meg már lazán lehet hivatkozni ránk, mint ősi tudományra. Nem csoda tehát, hogy még az érettségizett emberek is lemegalitozzák ezt az antropomorf monolitot, vagy micsodát. 

Következzen Grimpix képtárából a Szfinx kulcsszó. A képeket művészeti, esztétikai szempontból maga Grimpix méltatja:

2005. a Coolpix éve. Tipikus aranymetszős szerkesztés, s bár a kőszobor kifele néz a képből, ez pont meglepetést visz bele, egy hirtelen hátranéző-jelleget kölcsönöz a képnek.
-Ott jönnek az  ufók! -Hoool, b.meg?

A Szfinxről csak az tudja, hogy egy olcsó egyoldalas díszlet, aki a túlsó oldaláról is látta már. A kép kiváló példája az alkotó kétségbeesett kitörési kísérletének a "dobozból", az új nézőpontok szüntelen keresésének, amivel el kíván szakadni a mindennapi képeslap-klisétől. 

Csodálatos hádéer-valóságot tár elénk a művész, természetesen fekete-fehérben, amiből már kiviláglik, hogy a kiforrott látásmód nem igényli a színek ópiumát. Hogy túl van lőve az effektus? Szó sincs róla, a szikla aurája csak fokozza a téma transzcendens misztériumát, a felhők angyal-játékának díszlete előtt.

Embert a képre! Az ember és a természet konglomerátuma egyetlen panorámában összecementezve. A méretkülönbségek magukért beszélnek, ahogyan az a tény is, hogy a behemót puszira csücsörített szájáról tudomást sem véve, megvetően, háttal ülnek neki az emberek.

Az előbbi embertelenné fejlesztése, ahogyan a masszív kolosszus végső elkeseredésében belepuszil a kékbe. Kinek az allegóriája a kék? Talán a szűz Hajnalé? vagy a nagyanyjáé, aki az Alkony? A szemlélőt mardosó kérdésekre nincs felelet... 

A Szfinx és a Piros ruhás lány, a fotós cinkos odakacsintása a művészettörténetre. De akinek semmilyen asszociációja nem támadna ettől, annak ott a Mátrix, vagy végső esetben a Piroska és a Farkas... 

Csodálatos allúzió, hátul a Hold, ellenpontban egy kerekded kőtömb árnyékos oldala, hiszen a Hold sem más, mint egy szilikát-féltestvér. Mint a Szfinx szatellitjei keringenek feje körül ellenpontban és ellenfényben, ezen a képzeletbeli bolygó-küllőn összefűzve...
- De... Grimpix, az nem a Hold, hanem a Nap, és nem kő, inkább hidrogén...
- Ó, egyszerű lelkek, a művészet nem ismeri az anyag béklyóját.

Elkerített hely galaktikus stopposoknak. Vigyetek el, engem is... sóhajt fel akaratlanul a szemlélő, aki mindannyiunk ősi elvágyódását súgja, a világűr, az Anyatej-út felé. 

Ímé az ember! És ímé a gomba!

Kinek az árnyéka látszik? Ufók? Félistenek? Vagy az egyetlen árnyéka az, három személyben?  Izgalmas kérdéseket feszeget ez az alkotás, a hit konvencionalitásának újraértelmezésére szóltja a jámbor nézőt. 

Csodálatos metaforája az örökkévalóság mulandóságának.
- Grimpix, ezt hogy érted?
- Ó ostobák, nem érthetitek a kép téridő dimenzióját. 

Idézzük fel az izmusok nagy gyökereinek munkásságát is. Végre egy igazi szürrealista alkotás. Mert mi más ez, mint egy terített asztal, Darth Nagyúr Hamburgere, vagy kő-öröm-pörköltje, friss salátával? Jó étvágyat!

------------------------------------------------------- * ---------------------------------------------------

Az Úri Közönség műértő hozzászólásai: 

esőember írta:

elsőőőőőőő!

azabaj írta:

Ha szobrász vagy, az a baj, ha természetbúvár, az a baj. Ha fotóművész vagy, az nem volna baj...  az arc a baj... 

e.m.o. írta:

egyszerűen szupcsi képek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! cukiiii vagy Grimpixxxxxx, imádlak!!!!!!!!!!!

matula írta:

gratula

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

remek munka, ismét szép képekkel örvendeztettél meg... 
most örülök... 

art-istván írta:

Fantasztikusan elkaptad a lényeget, nagyon jó érzéked van az arc apró rezdüléseihez, az arckifejezés az összes képen nagyon kemény! Kifejező! Biglájk!

    denem válaszolta art-istvánnak:

    neviccelj, a másodikon az arckifejezés kimondottan bamba... az utolsón pedig a olyan erőltetett, mintha    egy kőszobor lenne. Több életet a képekre! Van még tér a fejlődésre. Majom!

dizkontÁron írta:

jó kis sorozat - ugyanitt eladó Nikon objektív!

femin-ista írta:

Ez Atum képmása, aki oroszlánként jön el 2013-ban és a férfiakat megöli, a nőket meg magáévá teszi.

    Cicz Imreh válasza femin-istának:

    Rosszul tudjátok, a nőket öli meg... 

lost írta:
Wonderfull post. By the way, i am lost in the internet, where am i?

blade írta:

Én vágnék. Balról. Az orrából - kalapáccsal. Úgy jobb lenne szerintem.... de ez csak az én véleményem... bocs.

Al O. E. Vera írta:
Grimpix keress meg, van egy tutti üzleti ajánlatom számodra!!! Szólj ha akarsz sok pénzt keresni!!!

érték elek írta:

jó meglátás, gyönyörűen kivitelezett fotók, lehetek az inasod? vagy a kiskutyád?

BérGrill írta:

csodálatos képeket hoztál nekünk, mint mindig. Olyan egzotikus helyeket tudsz te... ahol nincs például  se Meki, se benzinkút...

számán írta:

nekem a 2, 4, 6 a favorit, nem is, a 3,9,1, jajj nem inkább az 5,7,8.... mert azok szorzatának köbgyöke nagyobb mint hét és a hét az misztikus szám.
    denem válaszolta számánnak:
    nem nagyobb.

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

még mindig örülök... 

dr. ph. Bekre Pál nyug. vill. mérnök írta:

Tisztelt uram! Ön a képszerkesztés legcsekélyebb szabályaival sincsen tisztában. A Piros ruhás lány fotóján például jobboldalt pontosan szimmetrikus vonalban vágta ketté az egyik szereplőt. Gondolt Ön arra, hogy annak a szerencsétlennek esetleg családja van? 

    denem válaszolta dr. ph. Bekre Pál nyug. vill. mérnöknek:

    de nincs. és baloldalt

Fütty Imre írta:
a piros ruhás lányt sunáznám!

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

még mindig örülök, 
egy kicsit...
most múlik pontosan...

Továbbra is gyújtópontban a mélységélesség (II)

Szóval amikor Grimpix megmutatta nekem Michael Reichman gyújtótávmentes DOF-cikkét, s előkerült Ctein cáfolata, s úgy tűnt, csak kipróbáljuk és meglátjuk kinek van igaza. Előzmények itt.

De mivel nem jutottunk előre (lásd előző bejegyzés hozzászólásait), Grimpix áthívta kedves ismerősét, a Dof Mestert, akit mind elfogadtunk szaktekintélynek annak a megállapításában, hogy mi az éles és mi nem. Bár számtalan szép grafikon járja körbe a jelenséget, úgy döntöttünk mégis szaporítjuk azokat, és gyártunk egy kevésbé tudományosat, hátha közben megértjük miről is van szó. Ímé:

Első ábra

Az első ábra pusztán a Grimpix-grafikon megértését segíti. Tehát 5 gyújtótávval dolgozunk (25mm, 50mm, 100mm, 200mm, illetve 400mm, melyek egymást duplázzák) ezek tehát az egyes sorok. A tárgytávolság (O) változik, kétszeres gyújtótáv kétszeres tárgytávolságot jelent, hogy a téma mérete állandó maradjon. A rekesz konstans (f/2,8), a CoC limit szintén (0,019mm). 

Három különböző esetet dolgozunk fel, egyikben a 25mm-es lencsével 5 méterről indítunk, és ez duplázódik a gyújtótáv függvényében (cián színnel), a másodikban 10 méterről indítunk (bíbor színnel), a harmadikban pedig 15 méterről (zöld). Tehát baloldalt van a gép, a magasabb pálcika a fókuszsíkot jelöli, a két alacsonyabb pedig a mélységélesség első, illetve hátsó határát. Beosztás öt méterenként. Az adatok két tizedesig pontosak, a DOF Mastertől valók (de aki nem hiszi számoltasson utána). A puritán ábra miatt elnézést, de hármunkra nem főzök :)

Egymás alá rendezve az első eset, amikor a téma 5 méterről indít a 25mm-es objektívvel:

25mm-es objektívvel a DOF tartománya 5,24 méter, 400mm-en pedig (80 méterre a géptől) 4,3méter. Figyeljétek, hogyan csúszik a DOF-tartomány lassan középre. 

A téma 10 méteren indít a 25mm-es objektívvel

25 mm-en a DOF 66,81 méter széles, alig észrevehetően nő a közeli DOF, a távoli DOF kezdetben hatalamas, viszont hirtelen zuhan és a nagy gyújtótávoknál egyre kevésbé változik. 400-on mindössze 17,1 méteres a DOF.

A téma 15 méterről indít, jellegében megegyezik az előbbi esettel.

25mm-en a DOF gyakorlatilag végtelen, a közeli DOF 400mm felé enyhén nő (25mm-en 8m 400mm-en már 18 méter), viszont az előbbi módon csökken a távoli. 400mm-en a teljes DOF csak 38,7 méter.

Tehát megérzésem szerint kisebb fókuszok esetén a fókusztáv változása jóval nagyobb mértékben hat a mélységélességre, mint hosszú telék esetén.  - írta Gábor az előbbi bejegyzésnél és megérzése úgy tűnik, helyes volt :)

Szóval akkor, hogyan juthatott Michael Reichman arra a megállapításra, hogy a gyújtótávolság nem befolyásolja a mélységélességet? Természetesen nem állhattunk meg, amíg az ő eredményeit nem sikerül reprodukálni. Ebben nyújtott segítséget a Dof Mester cikke. 

Vagyis a tárgytávolságok kijelölése (5, 10, 15 méter) nem volt véletlenszerű! Ugyanis a 25mm-es objektív hiperfokális távolsága 11,7 méter, az első esetben, tehát a témát közelebbre helyeztük, mint a HF-táv fele. A másodikban megközelítettük a HF-távot, a harmadikban pedig túlhaladtuk azt. (Nagy Krisztián cikke a tárgytávolság gyújtótávokkal azonos nagyságrendjével írja le az összefüggést). 

Csináljunk tehát egy próbát úgy is, hogy a kezdő tárgytávolságunk messze az 1/4 hiperfokális táv alatt legyen. Például 0,5 méteren (25-400mm optikák - 500 miliméteres tárgytávval). És mit gondoltok? A teljes objektívtartományon (f/2,8) állandó a DOF. Pontosan 4 centiméter! Ilyesmi eredmény született f/16-on is (a DOF végig 0,23m kivéve a 25mm-es objektívnél, ahol 0,24m). A sort lehetett volna folytatni lefelé, mert érdekes dolgok történhetnek ott is, de ekkor Grimpix összeveszett a DOF Mesterrel, aki gorombáskodott, majd hazament. Tehát a makró tartományt elnapoljuk beláthatatlan időre. 

Ha itt kellene tanulságot levonni, az volna, hogy szobában, kis termekben (rövid tárgytávolságon),  és normál-tele tartományban, nem érdemes hátrálni a keskeny mélységélességért, hacsak a perspektíva miatt nem. Ennek ellenére, függőben marad a kérdés, mégis miért látjuk úgy a közeli tartományok esetén is, hogy nagylátóval nagyobb a mélységélesség?

Tudományos magyarázat ide vagy oda, én mindig annak hiszek leginkább amit saját szememmel látok vagy megtapasztalok. Makrózásaim közelfényképezéseim során és portrézásnál valamint madárfotózásnál is azt tapasztaltam, hogy a mélységélesség igenis függ attól, hogy milyen fókusztávolságon fotózok. - írta Erzsébet

Ennek szellemében kaptunk Erzsébettől pár tesztképet, melyeket azonban nem teszünk közzé, mert az eredmény nagyjából analóg az előbbi poszt képeivel. Vagyis a "lehető legkisebb tárgytávolsággal" készültek, hasonlatosan, mint a Grimpix-felvételek, nyilván jóval a hiperfokális táv alatt. Tehát technikailag egyforma rajtuk a DOF.  Ennek ellenére gyanítom, a képek (és a tapasztalat) alapján mégis mindenki (vagy legalábbis mi hárman :) élesebbnek látja a nagylátószögű DOF peremvidékét, mint a teleobjektívekét. 

"Fókuszáljuk a lényegre": mi látszik (!) élesnek a tényleges képen, és mennyire életlen az a háttér. Amikor a könyvek méretét normalizálod, vagyis a nagylátós képeket felnagyítod (hogy pontosan mennyire, nem tudom, de Grimpix fülcimpájából ítélve kb. 5-szörösére), úgy érzem: be akarsz csapni :)  ...  A nagylátószögűvel készített képek nagyítása úgymond felnagyította a háttér életlenségét is, amiből adódik, hogy a nagyítás előtt a nagylátószögű kép háttere élesebb volt. - írta Gábor

Mégis mitől tűnik úgy, hogy élesebb a nagylátószögűvel készített közeli kép háttere, bár tudjuk (mert a Dof Mester megmondta), hogy egységes a DOF és a háttér menthetetlenül kilóg belőle? Ez adja tehát a legnagyobb fejtörést, hiszen az élesség-érzetünk a nagyítástól jelentősen függ (lásd pl. CoC). Ebben a kontextusban a háttér egységesített méretre nagyítása súlyosan megtévesztő (lásd előző poszt képeit). És emiatt hökkentek meg sokan Reichman jegyzetén.

Mi arra jutottunk, hogy a Dof Master (és a képletek általában) bár egyetlen vonalban húzza meg a DOF határait (ott ahol a CoC limitet meghaladjuk), de különböző gyújtótávoknál az életlenbe csúszás nem ugyanolyan dinamikával megy végbe. Vagyis a nagylátószög esetén lankásabban, míg teleobjektíveknél sokkal meredekebben. Emiatt lehet, hogy a nagylátós képeken még elnézőbbek vagyunk a DOF-ból már kicsúszott részletekkel szemben is. 

Nektek mi a véleményetek?  

Aki a múltkori bejegyzésben azért nem olvasott utána a dolognak, mert angolul ment az okosság, annak itt van magyarul, legalább olyan igényességgel, csudaszép sárga képletekkel, aki meg azért nem, mert unta, annak itt van ez :)

Mítoszok - fókuszban a mélységélesség

Szóval mitől függ a mélységélesség? Függ a gyújtótávolságtól? Merne valaki fogadni egy kicsikólában, arra, hogy függ, vagy arra, hogy nem?

Grimpixnek van egy elmélete, hogy amióta az internet ontja magából az okosságot, egyre több mítoszleleplezés is megjelenik. Nem vagyunk szociológusok, de minket is szórakoztat ez a játék, amelyikben lemítoszoznak egy közismert tényt, hogy aztán jöjjön valaki, aki megcáfolja a cáfolatot, amire aztán újabbak jönnek és így tovább...  Ez is egyfajta mém, csak intelligensebb embereket használ a reprodukcióhoz, mint például a gangnam style. Éppen ezért kifinomultabb maga a DOF-mém is. Vagy nem jól látom?

Tehát ha úgy tudod, hogy például a gyújtótávolságtól (látószögtől) függ a DOF, az sokak szerint elég ciki (itt olvashatsz róla, és itt,  meg itt is), mások szerint viszont az előbbiek komolytalanok. Természetesen, Grimpixnek nem szerepe megmondani a frankót, csak belekotyog a nagyok dolgába, mert ez egy ilyen blog, amiben megpróbáljuk szekularizálni a tudományt.

UTÓLAGOS PONTOSÍTÁS: a kérdésre egy konkrét példa, ha fotózunk egy témát és jobban el akarjuk mosni a hátteret, akkor megoldás e erre az, ha hátrább megyünk és nagyobb gyújtótávval fényképezünk? Tehát a kérdésfelvetés feltételezi, hogy a főtémánk ugyanakkora nagyításban lenne mindkét gyújtótávnál. 

Fentről lefelé: 18mm, 60mm, 200mm. f/5.6

A tesztsorozat nem szándékozik semmit sem állítani, a felvételek úgy készültek, hogy az installáció nem változott (Grimpix és a háttér között kb. <1 méter a konstans távolság), viszont a felvétel távolságát úgy állítottuk be, hogy Grimpix nagyjából ugyanakkora nagyításban jelenjen meg a képeken (kb. 0,3-2,5 méter között mozgott a gép, kihasználva a nagyszoba teljes hosszát). A jobboldali oszlopban a háttérben található könyvek méretét normalizáltuk a könnyebb összehasonlítás végett.

Fentről lefelé: 18mm, 55mm, 200mm. f/5.6

Ebben az installációban Grimpix és a könyvek között kb. 2 méter a távolság, a gép helyét pedig kb. 0,5-4 méter között változtattuk (a lakás teljes hosszát használva), annak érdekében, hogy Grimpix ugyanakkora nagyításban jelenjen meg. Jobboldalt természetesen a könyvek egységesített képe található az összehasonlíthatóságért.

Következő bejegyzésben valószínűleg visszatérünk a dologra, addig is a következő kérdésekre kereshettek választ (lehet bátran használni a hozzászólások részt):
- elegendő e a fenti két tesztábra bárminek az eldöntésére?
- hogyan végeznétek el a kísérletet, hogy az eredményben biztosak legyetek?
- mit bizonyít nektek a fenti két teszt?
- változott e valami abban, amit gondoltatok a bevezető kérdésről?

Statisztika - D5000 géphasználati szokások

Teljesen öncélú jegyzet következik Grimpix fotózási szokásairól az ExposurePlot segítségével. Lehet szkippelni :)

Van ez a program, ExposurePlot. Valami ilyesmi kimutatást csinál a D5000 szokásairól 

Különösen meglepő eredmény nem született:

- kimagasló a koccanásig tekert lencsehasználat, főleg a 18mm-es végén. 55mm környékén, illetve 200mm-en vannak még csúcsok. A 18-55mm-es objektív legszebb zónája (35mm környéke) nem volt kihasználva. 

- alap 200-as ISO érték teljes dominanciával, plusz kevés 100, illetve 400-as 

- rekeszben az f/5,6 dominál, de a szórás nagyjából f/5,6-13 között húzódik. Itt mondjuk az f/8-as rekeszt vártam volna elsőnek, sokkal kisebb szórással f/8-16 között (az AP preferenciám miatt), de a tények ugye... valószínűleg a kézből fotózás nyittatta a rekeszt jóval többször, mint hittem.

- záridőben is elég nagy a szórás, mondjuk ez legalább várható volt az AP, illetve az uralkodó téma (tájkép nappal) miatt. Kiemelkedő az 1/500s,  de 1/150-1/1000 másodperc között minden van, illetve ezen kívül is szép számmal akadnak értékek. 

Volt még ez a másik program is, ExifTool, már volt róla szó. Szerinte kb. 15000 zárlefutás történt, de csak kb. 2600 kép van archiválva majdnem 3 esztendő alatt. A rengeteg panoráma miatt (363 fotó - darabja átlag 4 képből) körülményes lenne megállapítani pontosan mekkora a kihullási arány. Nagyjából 75% kuka.

Érdemes lenne most egy paradigmaváltást megejteni abban, hogy miért és hogyan fotózik Grimpix, és három év múlva megnézni a statisztikákat. Sokkal büszkébb lennék 3000-4000 expóra, amiből kb. 2000 elmentett kép maradna, természetesen panorámákkal együtt...

A nagy fényhajlító - Airy Disk

Azt már régóta tudjuk, hogy 18-55-ös alapobjektívünk f/8-nál a legbesztesebb. De, legyen bár annyi esze, mint egy plüssmajomnak, a férfiembert mindig felizgatja, ha sokparaméteres izéket és izgi képleteket nézhet.   Hát ha még megdől az a nézet is, hogy minél szűkebb egy luk, annál jobb?! Szóval jöjjön a diffrakció (lézerekkel kapcsolatosan volt már szó erről az utazásokban). Kell hozzá egy luk, ami legyen 0,53mm és fény, történetesen 638nm illetve 533nm. 

Diffrakciós ábra a szoba falán. Több dolog is megállapítható belőle.
Például, hogy a Grimpix luka korántsem tökéletes kör (precíziós varrótűvel fúrva),
emiatt alakulnak ki a polipkarok.  De ami most fontosabb,
hogy egy szűk lukkal pontszerű fényt nem lehet pontszerűre leképezni.
Helyette ilyen gyűrűs izé, vagyis elhajlási korong, illetve körülötte a diffrakciós ábra jön létre. 

Meglepő volt, hogy a piros gyűrűk alig valamivel nagyobbak a zöldnél,
valószínűleg szűkebb lukkal észlelhetőbb lenne.
Mivel nincs jelentősége, aki akar, számoljon utána,
2 méterről mekkora gyűrűknek kellett volna kialakulni, és az
mennyire vág össze a fenti képpel.

A piros lézer gyengébb teljesítményű ugyan, de a másod-harmadlagos erősítés vonalai még kivehetőek.

Az ábráról sajnos nem derül ki, hogy különböző hullámhosszhoz más-más Airy Disk-méret, vagyis elhajlási korong dukál, szűkebb luk, vagy nagyobb távolság talán jobban megmutatná a különbséget. Ezért az is valószínű, hogy értelmetlen mindent kék szűrővel fotózni a diffrakciós határ leszorítása érdekében.

Viszont az jól látszik, hogy a lukkamera ideális lukmérete miért nem lehet végtelenül kicsi, illetve, hogy általában a lencsék rajza miért nem javul a rekeszeléssel. Na, pont erről lesz szó, csak hosszú volt a felvezető. 

Az objektíveim távol állnak az ideális lencsétől, aminek csak a diffrakció szabhat határt, de azért mégiscsak megnézzük, nagyjából hol van ez a határ, vagyis honnan kezdjük érezni a diffrakció negatív hatását a képen.  Definíciók szerint onnantól, ahogy az elhajlási korong mérete meghaladja a pixel méretét, vagy a CoC limitet. Értelemszerűen finomabb részleteket, mint az elhajlási korong, nem fényképezhetünk a legdrágább géppel sem.  

A Cambridge in colours szerint a diffrakció akkor válik érzékelhetővé a képen, ha az AD mérete 2-3 pixel méretét meghaladja (demozaik meg társai miatt). A fotózható fény hullámhossza nagyjából adott, bár azért megtoldható, a fényképezőgép felbontása  szintén (23,6mm - 4288px tehát 1px = 0,0055mm), lássuk a műszer mit mutat.

Forrás: Cambridge in Colour. Kameraadatok: D5000.
Azért azt vegyük észre, hogy a Cambridge számításai szerinti D5000 pixelmérete
és a CoClimit mennyire összevágnak Grimpix saját számításaival :)

Nagyszerűen látszik, hogy a D5000-el, f/11 esetén, a keletkezett Airy Disk mérete még alatta van a CoC limitnek (14,7 mikron), illetve a háromszoros pixelméretnek. Alleluja! Sajnos f/16-tól kezdve (21,3 mikron) a helyzet fokozatosan romlani kezd. Tehát ideális lencse esetén itt volna a határ. Mondanám, hogy többé sose rekeszelek f/11 alá, de nyilván a 18-55mm alapobjektív korántsem ideális és kismillió egyéb tényező is lerontja a rajzosságot. Mindenesetre egy támpont, amit adott esetben érdemes kihasználni. 

Egy kompakt parányi lapkája akár f/5,6-nál is elérheti a határt (bár az is igaz, hogy a kompaktot nem nagyon kell rekeszelni a nagyobb mélységélességért), ilyen szempontból a fullframe előnye elvitathatatlan. 

A Cambridge is megemlíti, hogy a fenti fejtegetés semmilyen körülmények között nem tekinthető pontosnak, hiszen a pixelek effektív érzékelői nem teljesen töltik ki a rájuk eső területet (a mikrólencse hatékonysága, stb.), az effektív pixelek száma is megtévesztő lehet a lapka méretéhez viszonyítva (nem kihasznált pixelek a széleken), a pixelek alakja, és főleg a kiolvasás/feldolgozás együttesen határozzák meg az eredményt. 

Érdekesség, hogy különböző gyújtótávolságnál a rekeszek átmérőmérete bár változik, vagyis az f/11 tágabb egy teleobjektíven, mint egy nagylátószögön, mégis az elhajlási korong mérete nem függ a gyújtótávolságtól, mert az elhajlott fény hosszabb utat is tesz meg a teleobjektív tubusában. Ezt az állítást talán később leellenőrizzük.

35mm-en f5,6-32 között így változik a képminőség.  Bal felső f5,6, jobb alsó f32

Ha eddig egyetlen linkre sem voltál kíváncsi, akkor erre se kattints, helyette inkább ezt skubizzad :)

Szóródási zűrzavar - circle of confusion

Az a baj az internetben, hogy demokratikus. Vagyis boldog és boldogtalan tolhatja fel rá, amit legalább két agysejtjének összekoccintásával ki bírt gondolni. Az a jó az internetben, hogy demokratikus. Így most Grimpix is bedobja a közös pottyantósba, amit a CoC-ról összeolvasott és ezek után gondol. A téma komoly feldolgozását is érdemes átolvasni, Grimpix fejtegetésének hibáit meg megírni, hogy javíthassunk.

"A mélységélesség (DOF = Depth Of Field) annak a tartománynak a kiterjedése, amelyen belül a szóródási kör átmérője nem nagyobb, mint az általunk elfogadott határérték, ezáltal a kép részleteit élesnek tekintjük. Algebrai alakban: CoC_pillanatnyi ≤ CoC_limit" – írja Nagy Krisztián

Tehát itt van a szóródási kör (CoC), ami azért került a képbe, mert a hiperfokális távolsághoz elengedhetetlen. Nos ennek az értékére, ahány ház annyi szokás, 0,018-0,025 között minden érték előfordul a neten (APS-C). Nem mintha nem lenne teljesen mindegy (pl. 55mm-es optikánál hiperfokális fókusszal, f16 mellett, CoC 0,018 esetén az élesség 5,5m - ∞, de CoC 0,025 esetén 3,8m - ∞, a DOFMaster szerint), tehát utánajárunk a dolognak 

Az világos, hogy a mélységélesség az a zóna, melyben a szóródási kör kisebb mint a szem felbontóképessége. Vagyis létezik egy maximális CoC, vagyis a legnagyobb életlen folt, amit még szemmel egyetlen pontként érzékelünk. Ezt a maximális értéket, ami legyen CoC_limit (Nagy Krisztián cikke alapján) használják a képletek. Értelemszerűen a szóródási kör mérhető a szenzoron, illetve a kész képen is.

A vonalpár Vonalpár értelmezése. Ha a normál látás, átlagos fényviszonyok mellett 1 szögperc felbontású (átlagosan) akkor 25cm távolságból 1szögperc alá kb. 0,07 milliméter esik (tang. függv.) Egy vonalpár kb. 0,14mm, tehát 6-7vp/mm kellene legyen  egy átlagos szem felbontása. A szakirodalom 5vp/mm  megkülönböztetését feltételezi, de megjegyzi, hogy ez függ a megvilágítástól és a használt színektől is, egyes színek illetve komplementereik kontrasztja jobb, mások gyengébb teljesítményt adnak, illetve fekete-fehérben a legjobbak a mérhető eredmények. Nyomdászatban használt LPI-mérő. A fent látható interferencia-kép itt nem értelmezhető, csak szemléltető jellegű. Kiszámítható, hogy az újságoknál használt 133LPI rácssűrűség 5,2vp/mm, a 150LPI kb. 5,9vp/mm, a 175LPI kb. 6,8vp/mm, a 200LPI pedig 7,8vp/mm, a gyakorlatban is nagyjából ezeket a rácssűrűségeket 25cm távolságból már nem látjuk zavaróan pöttyösnek (nyilván itt egyéb tényezők is játszanak, ha több szín van egymáson, pontnövekedés stb.).

Mennyi tehát a D5000 szenzorméret CoC-je?

A kész lenagyított kép CoC_limit értékét a Wiki három paraméter alapján vezeti le:

1. közeli éleslátás távolsága, konvencionálisan 25cm, amelyen átlagos emberi szemmel 5vonalpár/mm  különböztethető meg. 1mm/5 tehát 0,2 CoC_limit-nek felel meg. Értelmetlen finomabb bontást megcélozni.
2. látószög, akkor kényelmes ha 60 fokot fog be a szemünk. 25cm képtávolsággal ez
   2 * tg30° * 25cm=29cm átmérőjű kép (ami valamivel kevesebb, mint 20*25cm). Amennyiben ennél nagyobb a kép, értelemszerűen távolabbról szemléljük, ezért a nagyobb képen kialakuló CoC-nek ugyanakkora marad a megengedhető CoC mérete a szenzoron. Viszont ha a nagyobb képet továbbra is 25cm-ről nézzük, úgy kisebb szenzoroldali CoC fog megfelelő élességet adni.
3. a kép nagyítása a képen kialakuló, illetve a szenzor CoC-je közötti arány. Kontakt esetén megegyeznek. Nagyításkor, pl. ha 35mm-ből nagyítunk 25cm-t, akkor a kb. 7X nagyítás miatt, hogy a nagyított kép COC-je 0,2 maradjon, a kiindulási kép COC-je 0,2 / 7 kell legyen (0,029 - ami közel áll a fullframes 0,03-as javasolt CoC értékhez).

A fentieket összerakva, a D5000 lapkaméretéről (23,6mm oldalhossz) hogyha nagyítunk egy 25 cm oldalhosszúságú képet, akkor a nagyítási tényező 10,59 X. Ha a kész kép kívánt CoC-je 0,2, akkor a lapka CoC-je 0,2/1059=0,0188mm. Tádám. Tehát Nikon APSC, vagy ha úgy tetszik DX  CoC limitértéke: 0,0188mm.

Egy másik képlet figyelembe veszi a nagyítást illetve a kész képnek a szemlélőtől mért távolságát is.

CoC (mm) = viewing distance (cm) / desired final-image resolution (lp/mm) for a 25 cm viewing distance / enlargement / 25

Behelyettesítve az iménti példát: 25cm / 5vpmm / 10,59 / 25 = 0,0189mm. 

Másik megközelítésben a fenti változókat mellőzve a lapkaátlót szokták osztani. Egyik elterjedt módszer:

CoC_limit = a lapkaátló / 1500 (hogy miért pont ennyi, talán majd egyszer végiggondoljuk, de gyaníthatóan a fenti összefüggésekből következik)

D5000-nél a lapkaátló 28,4mm, ami osztva 1500-al = 0,0189mm. Ismerős érték? Ezek után hogyan hihetnénk el a 0,02-es értéket amit az összefoglaló táblázatok adnak? Nem hisszük el. Annál is inkább, mivel ezzel szűkebb a mélységélességgel számolva, joggal várhatjuk, hogy a mélységélességi zónánk bár kisebb, de valóban éles lesz.

Felmerül az elméleti kérdés, egy tökéletes optika mire lenne képes a D5000 szenzorján.  Egy 200*300 milliméteres nagyítás minden egyes milliméterére 14,3 szenzorpixel jut (7 vp/mm). Hogy a valóságban a Bayer demozaikolása után mi marad, az Grimpixet meghaladja. Vélemény? Amúgy pont ma olvastam, a DOX szerint a Nikkor 18-55mm VR kitobjektív a 12Megapixeles D5000-en egy szűk 6-os PMpx értéket dobott. Akkor miről is beszélünk?

Kacsavadászat - mémek-kréme

Aki ismeri, tudja, hogy Grimpix amatőr mém-rajongó. Sajnos mindig le is van maradva egy fél fázissal, mert mire ide vidékre eljutnak a mémek, sőt mire bejegyzés lesz belőle, arra már le is csengett mindegyik. 

Szóval a kacsavadászatnak is annyi már. Vagyis nem, mert ugye MINDIG kacsaszezon van, bumm-bumm, lőjétek a kacsákat: 

Ennyi felvezető után jöjjön néhány fraktálcsináló kacsa még novemberből, kb. ekkora az aktualitása a blognak. Székelyudvarhely, Küküllő-híd, kacsák, fraktálok:

Szerelmetes giccseim

A minap egyik bejegyzés kapcsán szóba került a giccs, mint olyan (hogy közhelyes is legyek). Szokásunk a képeket azon a tengelyen értékelni, hogy jó fotó e vagy sem. És mi van a giccs-dimenzióval? Kíváncsi lennék a véleményetekre a giccsel kapcsolatban. Rossz a giccs? Szégyellnivaló, vagy természetes? Kezdjük valami egészen durvával. Kizárólag Grimpix hagyatékából, hogy senkit meg ne bántsunk.

Grimpix legelső giccsfotóinak egyike, még a múlt századból.
Súlyosbító, hogy nem a fióknak készült, hanem egy pályázatra, és tetézi a dolgot, hogy  Uram bocsá', valami díjat is nyert. Megírhatnám azt is, hogy kinek volt a pályázata, de azzal egy világ dőlne össze bennetek. 

Ez meg hogy úszta meg a shiftdeletet? Tökéletes giccs? Nem! Valami még hiányzik.
Például egy cím: Naplemente a Hargitán.
Feliratozva alul, lehetőleg bíbor szövegszínnel, már mehet is a facebookra. Lájkoljátok?

Sokan bajban vannak a giccs meghatározásával. Ímé a wiki definíciója a giccsre:

A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás.

A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, szinesztézia (hatás többféle érzékre), az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Az élet minden területén előfordulhat, az esztétika foglalkozik vele, de nem művészeti kategória, nem rossz, hibás vagy dilettáns alkotás, nem antiművészet, vagy avantgárd (bár ez utóbbiak nyíltan merítenek belőle[1]). Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése a befogadó érzelmi és gondolati kiszolgáltatottságának kihasználásával.
Egyetértetek vele? Kibővítenétek? 

Elmúlás. Vagy nem is, legyen üzenete: Az utolsó óra. Folytathatjátok... druzsba alkony meg hasonlókkal.

Mitől giccs a giccs? Illik ezt megkérdezni, vagy a kérdés már önmagában közhely?  A giccs bennünk van? És a kép, az írás, vagy zene és amit csak akartok, csak katalizálja bennünk a szunnyadó giccset? Ansel úr azt a bölcsességet gurította valamikor, hogy a fotón mindig két ember van jelen. A szemlélő és a fotós. Akkor lehet ha kétféle giccs van? Az alkotó giccs és a befogadó? Mint például ez a Windoz-style:

Giccs? Hát persze. Nem érzed? Adok neki címet is: Egyedül.
Így már megvan? Fokozhatom: Magány. 

Sokáig azt hittem, hogy a fotó önmagában nem lehet giccs, mert csak azt mutatja ami. Attól válik giccsé, hogyha például címet, vagy szerepet kap. Persze ez nem igaz.

Elrettentő illusztáció a Hue/Saturation használata ellen. 

Akkor ez most giccs? Vagy dokumentum? És ha feltöltöm a Nem vagy fotós blogra? Akkor vicc, vagy önirónia? Úgy ahogyan az egész bejegyzés önironikus? Az önirónia amúgy is ingoványos téma, ugyanis azt olvastam, az önirónia lehet alattomos önimádat... Van benne valami.
És ha nem fotózom le, hanem csak leírom: odakint véres felhők között hajnali napot szült az isten? Ismerős a szöveg? Hát persze, ez is Grimpixtől való. Vagy nem teljesen? Nem is, mert ez is csak egy klisé, ami már Wass Albert úrnál is minimum izzadtságszagú lenne.

Giccs. Nem tesz semmit, szóra sem érdemes - mondta Füles.

És ez?  Naná.

És mi van akkor, hogyha olyat fotózunk, ami sok ember számára kuriózum? Az egzotikum megvéd a giccstől? Vagy az egzotikum az új giccs?

Barlangfotós tábor. Grimpix által  beállított fotó. Miért giccs?
Mert a barlangász az évszázadok alatt lecsöpögő fénybe nyúl?
Vagy mert szokatlan környezetben a béna fotós klisékhez nyúl? 

A Vârtop barlang Erdély egyik legszebb védett barlangjai közé tartozik.  Kuriózum, nem mindenki fotózhatja.
A kalcium-karbonát nem giccs, az ember nem giccs, akkor micsoda a giccs? 

És ez? Első tekercseimről való. Annyira szép... színes cukiság, őszi cikiség.

Gyerekkorom szobafalát valami hasonló tapéta  uralta.
Fel nem merült bennem, hogy giccs. Nem kép volt, hanem A Poszter.
Mekkora korunkban szegődik hozzánk a giccs?

A növények fotói mitől giccsesek? Mert van akinek pont így tetszik?
Lehet úgy giccs valami, hogy az senkinek se tetszik? Vagy akkor már nem giccs, hanem csak rossz kép?
És fordítva? Minden jó képre akad majd valaki, aki giccsnek tartja?

És a hegyek, ők miért? A felhők fölött, egy jeges, ellenséges környezetben, ahol csak az maradhat meg, aki olyan acélos, mint például a...  jégcsákány, na pont ott, a meredek sziklák között lakik a giccs? Vagy a Nap teszi...

Á, mégsem. A virágok és hegyek Nap nélkül is könnyen lehetnek giccsesek.

Ez is giccs? Állathatározóba pont jó lenne, tehát nem. Talán csak egyszerűen kár volt megcsinálni...
Most szóljatok, tetszik valakinek? Mert akkor lehet ha mégis giccs.

Gémeskút a behavazott puszta közepén. Gémóver? Nem, hiszen nini, lábnyomok...  Ott jár a giccs.

És lehet e giccs egy természeti csapás dokumentuma?
Hát  lehet, ha a fotós elég kreatív hozzá...

Ha van kedvetek nézzétek meg ezt is, mert a végén kiderül, hogy a giccs pontosan 23.

Meg itt van ez a könyv is a Helikontól: Művészet és giccs - Gabriele Thuller. Giccs a javából :)

Bucsecs Leaota - we are the world.

Régi anyag de megígértem szentgyörgyi barátainknak, hogy elérhetővé teszem a Nagy Felhajtással Készült Körpanorámát. Hát íme:

Nem az UNICEF, hanem a székelyudvarhelyi és sepsiszentgyörgyi EKE
delegációja a Dudele Mari csúcsán.

Szokásos Grimpix-klisé. Ideje lenne abbahagyni, vagy fejleszteni rajta. 

Buksi a félszemű és féleszű önkéntes útitárs.
Mellesleg büdi is volt, mert belefeküdt a szarba... 

Természetes trambulin. A kollégák meglehetősen nyúlszívűek,
nem voltak hajlandóak kiállni a szélére, pedig jó kép lehetett volna.

Ági megrendelésére készített minimál. 

A Bucsecs nyugati oldala. 

Őszi giccs bocival.

Őszi giccs pókhálóval

Őszi giccs fenyővel

Ősz, vége.