A szájensz-art további árnyalatai. Az inga-spironograph

Az előző két bejegyzés csupán megalapozta a mostanit. Semmi progresszívre ne számítsatok, már az ősember is hasonlókat fotózott rajzolt, ahogy parázsló pálcájával belehadonászott a sötétbe. Különféle pályákon ingatunk különféle lámpákat, közben fetrengünk a padlón, meresztjük a szemünket, bezombulunk a lengő fényfoltot bámulva és várjuk, hogy milyen lesz a kép. Nem nagy tudomány, és irtó sok benne a véletlen elem és fokozottan szórakoztató.

Szinte bármilyen fényforrás megfelel. A baloldali egy UV-ledes kulcstartó, a jobboldali egy bicikli hátsólámpának egyetlen kimaszkolt ledje. Ez utóbbi, nem fullos teljesítményen jár, hanem, mint megfigyelhető, igencsak nagy frekvenciával ki-be kapcsol.






Ugyancsak kulcstartó power-ledje. Az ingamozgás előtt bepörgettük a madzagon, emiatt pici köröket írt le lengés közben.










 Ez meg a biciklilámpa led-sora villogó üzemmódban, szintén bepörgetve.

Flickeren nem spóroltunk ennyire a képekkel, bár azért itt van a java. Utolsónak meg a leggiccsesebb. 

A szájensz-art néhány árnyalata. Megmérjük a gravitációt.

Káosz-inga. Lehetsz te is művész.

Már az WTF, hogy a zongora, vagy a hajtű esik e le hamarább, ha véletlenül kiejted a tizedikről. Persze lehetne maszatolni, hogy vannak, akik nem combosak fizikából, de tegyétek a szívetekre a kezeteket, akik szerint a hajtű (vagy a zongora) hullana le hamarább, fejből tudnátok mondani három Radnótit, vagy Kosztolányit? Na? Ugye? 

A másik, ami kikészít, hogy beírom a keresőbe, hogy inga. Na mit szóltok, mit találok? Első oldalon ilyenek, hogyan készítsünk házilag ingát, amivel vizet lehet fakasztani, vagy megmondani a gyerek nemét (!).

Nem szaroznak olyan marginális dolgokkal, hogy  tömegközéppont, vagy az inga hossza, de az inga hegyikristályból legyen. Az fontos ugye.
Komolyan, hogy nem omlik össze az internet ekkora intellektuális fekete lyuk hatására? Na mindegy, nem vagyunk mi se csórók, nesztek inga hegyikristályból, elvégre nem díszből tartunk itthon kőzetgyűjteményt.

Ez egy stabil belső Naprendszer, a Földnek Holdja is van.

De azért az ezósoknak egyvalamiben igazuk van,  az inga valóban tud válaszolni a feltett kérdéseinkre. Csak az a kérdés értelmes legyen, ne a szerelmi életeddel fárasszad az ingádat, hanem olyat kérdezz, hogy pl. mennyi a gravitációs gyorsulás, vagy mekkora ingahossz mekkora periódusidőt eredményez. Vagy milyen pályán mozog egy nem teljesen síkban lengetett inga. Mellesleg nem is nagyon sikerült egyetlen síkban lengetni. Ezek a fontos kérdések, amire az inga tudja a választ. Hogy mennyire precízen, azt mindjárt kipróbáljuk. Ha dög vagy felállni a géptől, akkor itt egy jó kis játék. Káoszinga, az illusztrációk egy részét ebből fogtam ki. Ugyanitt a crézi planétásat is ajánlom, ha össze tudsz rakni egy belső naprendszert holdastól, ami kibír ütközés nélkül legalább 100 keringési periódust, na akkor ma már letettél valamit a desktopra.)

Ez egy bővített belső Naprendszer a piros pályán a Mars mozog (holdak nélkül),
sajni a Merkúr és a Vénusz összeütközik úgy 50 periódus után.

Matematikai ingát építeni otthon, nem kicsit macerás, ugyanis a fonál és a súly nem tud tökéletes lenni (pl egy dinamikus kordelin, illetve egy 20 kilós kettlebell minden csak nem ideális, de legalább kéznél van minden házban. Ugye?). Aztán mindenhol azt írják, hogy kis lengési szög mellett az amplitúdó nem befolyásolja a lengési időt. Hát de. Sőt mérhetően. Ugyanis az amplitúdóval folyamatosan nő a lengési idő is, igaz, nem lineárisan. Nagyjából 22° fok alatt 1% alatti a növekmény, az alábbi ábra mutatja hogyan változik ez meg 5 fokonként. Továbbá olyan hülyeségekkel kell megküzdened, hogy a másodperc ingának csak a neve az, mert kétmásodperc inga a valóságban. Úgy bizony, a 0,9939 méteres inga lengési periódusa 2 sec (g=9,81-el számolva). Nem vagyunk továbbá biztosak abban, hogy ez az online eszköz hitelesen mér 90° fok fölött is, fonal inga esetén úgy hülyeség, ahogy van (ezért nem tudsz átfordulni láncos hintán), reméljük az urak rúddal képzelték el a műszerüket, de 180° fok körül még így se nagyon tetszenek az értékek.  

Ezzel az eszközzel generáltuk az adatokat.

Forrás

Szóval megmérjük a gravitációt a szobában. Ingával persze. Hegyikristályossal, illetve kettlebellessel. Amúgy a pontosságról ezt találtuk itt balra, sajnos nincs széles ez interneten két olyan online kalkulátor, ami ugyanazt az eredményt dobná a lakhelyünkre, tehát nincs amihez viszonyítanunk. Találtunk 9,805 és 9,801-es értéket is. Az is világos, hogy pár méter a magasságban (második emelet) teljesen a mérhető tartományon kívül esik. Ráadásul ugyanazon a telefonon két gyorsulásmérő alkalmazás sem hajlandó ugyanolyan értéket mérni, még az első tizedesben sem, hát még két külön mobileszköz. Szóval abszolúte nem tudjuk, mi lenne a helyes eredmény. És mi van ha olajmező tetején lakok? Vagy üreges a föld? Sose fogom megtudni.

T=2πLg−−√

L=T24π2×g     vagy L=g∗(T^2)/4π^2

Ezek a képletek, ahol T a lengési periódus ideje, L az inga hossza. Na de legalább nekünk se sikerült pontos eredményeket elérni, mondjuk nem is igazán törekedtünk a tökéletességre.

1. az inga hosszának a lemérése tömegközéppontig kellett volna történjen, de egy kettlebellnek, vagy idomtalan hegyikristálynak megtalálni a középpontját nem is olyan egyszerű. Egy centi tévedés kb. 6 század hibát jelent a gravitációs gyorsulásban.

2. a periódusidők mérése (20 lengésből átlagolva) nagyjából tizedmásodpercre pontos volt. Viszont egyetlen századmásodperc eltérés kb. 8 század hiba a gravitációs gyorsulásban. Ha ezek egymásra adódnak az eredményben a tizedpontosságnak is reszeltek.

3. az amplitúdó miatti periódusidő nyúlását viszont sikerült valamennyire bizonyítani. Kis amplitúdóra kb. <10° kitérést, nagy amplitúdóra kb. 45° kitérést alkalmaztunk, ez utóbbi 20 lengés alatt jócskán lecsökkent 22° alá. Mindenesetre a nagy amplitúdós mérések minden esetben kb. századmásodperc nagyságrendű (volt ahol majdnem egy tized) periódusidő nyúlást mutattak. Gravitáció mérésére tehát minél kisebb amplitúdót kell alkalmazni, mert nagyon durván befolyásolja az eredményt (tized nagyságrendben). Ezeket a méréseket ki is hagytam az átlagszámításból.

4. nem mindegy az ingatag tömeg sem, de valószínűleg leginkább az alakja nem mindegy, a légellenállás szempontjából (ezért kellene zongora méretű és alakú hajcsatot kidobni a tizedikről a korrektség jegyében). Megfigyelésünk szerint a kis hegyikristály mérései mind 9,7 alatti eredményt adtak (pörgött is mint az ántiisten), a kettlebell mérései meg inkább 9,8 fölöttiek voltak. Na most mi elfogadtuk Eötvös kolléga eredményeit, hogy igenis nem számít az anyagtípus, legalábbis abban a mérési tartományban, amiben mi dolgozunk. Galilei kolléga ejtési kísérleteit is elvégeztük becsületesen. De te nyugodtan hiheted, hogy a kis hegyikristályt nem vonzza a Föld annyira, mint a kettlebellt, felnőtt autonóm ember vagy, még szavazati jogod is van, mert a liberalizmus nem rekeszt ki még téged se. Mindenesetre érdemes kompakt, gömbszerű, lehetőleg jó súlyos cuccot lengetni a karcsúbb mérési hibákért.

Összesen 14 mérés (különböző hosszú, különböző tömegű ingák kis amplitúdóval) átlagából 9,72576 m/s^2 lett az eredmény, a hibahatár meg ugye tized nagyságú, tehát elfogadhatónak tűnik az eredmény... mondjuk Peruban, pontosabban Peru fölött valahol a sztratoszférában, mert még nekik is igencsak alacsony a mi értékünk (9,76). Amennyiben 9,8-at tekintjük helyes értéknek, 0,75% a hibánk. Nem egy Eötvös inga, de nekünk tetszik, főleg úgy, hogy tényleg igénytelenül végeztük a méréseket. Sajnos ezzel így nem lehet megállapítani hány kiló aranyat tart otthon az alsó szomszéd. Továbbá úgy tűnik, ha faliórám lenne, a másodpercinga (2 sec periódussal) hossza 0,9854 m kellene legyen (L=9,72576∗(2^2)/4π^2).

Szóval nem könnyű gravitációt pontosan mérni, de ha valaki nagyon akarja, építhet négyemeletes, sőt tízemeletes ingát a lépcsőházban, az legalább tízszer ennyire pontos lenne, a periódusidőt kétszáz lengésből kiszámolni már századmásodperc pontos mérést adna, s nem utolsó sorban, egy ekkora ingával elvileg már a Föld tengelyforgását is ki lehetne mutatni.  Hajrá. Kísérletezni jobb mint diszkóba járni, és közben normális zenét is hallgathatsz: keményen bevág az innnga. felveszem, leveszem, innnga.

A lézer ingatag, úgy hajlik mint a nád

Az a helyzet, hogy a mai projekt SOOC is lesz egyben. Milyen az ilyen, a múltkori szuperfelbontású projekt kapcsán kikapcsolva maradt a RAW mentés a Nikonkán. Grimpix bánja ugyan, és szégyenkezik is, de emiatt újracsinálni nem fogjuk a képeket, az eccer fix.

A Blackburn-inga, bár elsőre egy nagyon egyszerű eszköznek tűnik, de ha jól akarnánk csinálni, nem is annyira egyszerű. Szerencsére a korral előrehaladva, már nem feltétlenül akarunk bármit is tökéletesre megcsinálni, most is éppen csak hogy. Itt azért utánaolvashatsz, kicsi matematikától, a téma kultúrtörténetén át a bankjegyeken használt Guilloche mintákig minden van itt.

Egyik sarkalatos pont, hogy az inga legyen jó nagy. Úgy értem nagyon nagy. Minél nagyobb az inga, annál jobban eltörpülnek az apró zavaró tényezők, mint a lámpa billegése, léghuzat, miegymás, a csillapodás is teljesen másmilyen nagy méretekben.

Másik nagyon fontos tényező, hogy a felfüggesztés lehetőleg legyen stabil, a madzagok pedig ne rugózzanak. Rugózhatnak persze, csak akkor az már nem Blackburn-inga.

Aztán persze jönnének azok a finomságok, amikkel befolyásolhatnánk a Lissajous-görbék kialakulását, ay Y szárainak arányai, lendítés szöge, lámpa súlya, amelyekről nem sikerült megfejteni, hogy milyen módon játszanak szerepet a kész ábra kialakításában. Szóval csak örömködés zajlott, bár változtatgattuk a paramétereket, semmiféle összefüggést nem sikerült találni az egyes installációk és az általuk festett képek jellege között.
A piros rajzolatok, értelemszerűen, lézerrel  készültek és felülről fotóztuk, a kékeket pedig a padlóról felfele fordított géppel. RAWból sokkal mutatósabb képeket szűrhettünk volna (ugye Grimpix?), a JPG ennyire képes. Sajnos nem volt olyan kislámpánk sem, amit villogással dimmelnek, pedig az még egy csavart vitt volna a képekbe. Talán máskor. 

És akkor egy találós kérdés: ez utóbbi mégis hogyan készült? Mi? 

Szuperszékely - szuperfelbontás

A legnagyobb székelyünk születése napjának alkalmából, mi mással tesztelhetnénk a szuperfelbontást? Tematikus tesztképek következnek a legnagyobb székely fotósról, úgyhogy, ha valakinél kivertük volna a biztosítékot a minap, mikor a Székelyföld leírását idézgettük Orbán Balázs gyengébb pillanataiból, annak legyen ez a jóvátétel. 

Nem a gigapanorámákról van szó. Csupán a Bayer-szűrő okozta felbontásvesztést próbáljuk visszanyerni olyan gépen, amire nem szereltek gyárilag pixelshiftet. Tehát ebben az esetben a lencse rajza mindenképpen egy plafon, annak minőségét nem tudjuk ezzel a módszerrel átlépni.

Körkérdés: szerintetek is átléphetetlen a lencse rajza multiexpóval? 

Szóval kiderült, hogy a szuperfelbontás ötlete, amit a youtubról nyaltunk, égi események fotózására nem alkalmas. A most következő képek kézből készültek, a pixelshiftet Grimpix imbolygása viszi a képletbe. Mivel lógott az eső lába is, ISO 800-at használtunk, legalább a módszer zajra gyakorolt hatását (milyen kifejezés már ez is) is tesztelhetjük.

Nemvárt nehézség volt, például a Nikon sorozatexponálásánál a pufferelési idő, ami JPEG mentésénél is kb. 10 kép után belassítja a folyamatot. Aztán, az is, hogy 20+ felvételből összehegeszteni  egy képet, akár egy órát is tarthat (12 megapixeles, 8 bites JPEGek), régebbi operációs rendszeren a 2 gigás fileméretmentési limit se felhasználóbarát. 64 bites rendszer erősen javasolt. És csak SSD vinyóval fogjatok neki, mert gigaszám zabálja a scratchdisket.   

A módszer pár lépésből áll. A kézből készült fotókat Photoshop Layersre nyitjuk. Az eredeti módszer szerint ekkor 200 százalékra növeli a kolléga a fileméretet (nearest neighbour). Auto align layers következik. Utána Smart Objektnek konvertáljuk az egymásra igazított rétegeket. Ezután Stack mode - Mean paranccsal megtörténik a csoda, vagyis a kiátlagolás. Ha nem cél a kétszer akkora fizikai felbontás (nálunk ez 48Mpx lenne), csupán a részletgazdagabb, zajtalanabb képet akarjuk, teljesen fölösleges megnövelni a fileméretet. Ugyanis kipróbáltuk és semmivel nem lett jobb a kép utólag visszacsökkentve 50 százalékra, ahhoz képest, amit eredeti méretben engedtünk végig a folyamaton. Viszont cserébe sokkal tovább tart a művelet. A Load Files into Stack paranccsal, kellően paraméterezve egyből egymásra igazított Smart Objectet kaphatunk, ami azért jó, mert elindítva mehetünk kávézni, amíg dolgozik a gép.

Első pillanatban azt hittük, megtaláltuk a tökéletes módszert arra, hogyan csináljunk 12 megapixeles géppel 48 megapixeles képeket, de aztán tüzetesebb elemzéssel az eredmény igencsak vegyes.

A zajt természetesen tökéletesen szűri, ezzel egy másik, régen tervezett zajszűrési módszerünket tette jégre, ugyanis ez a cucc sokkal elegánsabb. Csakhogy zajszűrés érdekében érdemesebb állványról csinálni a képeket, és nincs is szükség 5-10 darabnál többre. 

Észrevenni vélünk egy másik problémát is a módszerrel kapcsolatban. Mivel itt nem a szenzor mozog el, hanem a teljes kamera objektívestől, olykor nem is keveset, ezért simán kialakulhat nagy mélységű témák esetében egy akkora parallaxis, amit már az Auto Align nem tud rendesen lekezelni. Ezeket kiátlagolni sem lehet rendesen, emiatt lesznek elmosódottak egyes képi elemek. A jobboldali részlet pont azt mutatja, hogy az előtér kútkávájához képest a hátsó talapzat képei mindenféle parallaxist mutatnak, ebből átlagolni csakis életlenebb képet lehet.

Tehát mégsem érdemes kézből exponálni, érdemesebb valami finomabb mozgatást kitalálni állványról, vagy kerülni a nagy mélységű témákat. Ideális lehet várospanorámákhoz jó távolról. 

Ugyanakkor arra is alkalmas a módszer, hogy nagy tömegben eltüntessük az embereket a fotóról, csak sokáig kell sokat exponálni hozzá. Pl. a mi esetünkben egy biciklis kisgyerek igyekezett széttrollkodni a fotózást, de persze csak kikacagtuk, hiszen tudtuk, hogy esélye nincs rákerülni a fotóra.

Bájdövéj, pont most, amikor egy nem kevésbé híres székelyt temetnek (a vélemények szerint jó termés várható 2018-ban), tessék mondani, Nyírőt mostmár ki lehetne venni a hamutartóból? És a Hargitát visszaerdősíteni? Esetleg? Plíz!

Szuperhold, szuperrezolúció - FAIL

Ezt már régóta ki szerettük volna próbálni, csakhogy annyira lusták vagyunk fényképezni, hogy az borzasztó. Tehát ha már a Holdat le kellett izélni, reggel hatkor, mínusz mittoménmennyiben, akkor egyúttal a szuperrezolúciót is kipróbáltuk. Az elmélet ugye annyi, hogy akinek nincs pixelshiftelős csodamasinája, az picit mozgassa a gépet és közben exponáljon jó sokat. Itt pl. 20 képből dolgozik a kolléga. A mozgatás tényleg pici legyen, lehetőleg pixelméretű, de ez úgysem kivitelezhető. Kezdetben arra gondoltam, hogy lábujjal pöckölöm az állványt, de aztán hamar rájöttem, pedig ekkor még a kávémat se ittam meg, hogy a Hold 200 milliméteren úgyis annyira sprintel kifelé a képből, hogy az pont elég lesz shiftnek. Körben meg úgyis fekete minden. Na szóval 20 fotó. Aki megnézte a fenti videót, tudja hogyan kell belőle szuperfelbontást csinálni, itt nem írjuk le, mert még egyszer megpróbálkozunk vele más témával is, s majd akkor se fogjuk leírni.

A baloldali egyetlen exponálás, a jobboldali pedig 20 kép kiátlagolásával készült. Szóval a kísérlet kudarcba fulladt, nemhogy nem lett élesebb a kép, hanem egyenesen életlenebb lett, bár kevésbé zajos. Viszont ha a képeket gyorsan váltogatjuk az is látszik miért:

Látod? Nem? Akkor itt van nagyítva:

Ennyire hullámzik a légkör. Szóval ezzel a módszerrel csillagászati fotóknak NEM LEHET szuperrezolúciót létrehozni. 

És egy érdekesség, újabban a blogger tud animált giffel dolgozni. Csak behúzod és megy, mint a karikacsapás, a photobucket meg mehet a fenébe a pénzes szolgáltatásával. 

Babakék Blue Moon? Most ez komoly? Sohanapján kiskedden.

avagy a tudományos ismeretterjesztés bősz kritikája

Eskü, hogy erre nem akartam felülni, csak hát kolléganőnk, akit már korábban felhúztak a kékholdasok, belinkelt egy vicces facebook bejegyzést kifejezetten nekünk, amiben egy csöppet ingerült csillagász számonkéri a bulvártól, hogy az miért bulvárosan népszerűsíti az ő szakterületét. Az erre reagáló hölgyek-urak a szokásos facebook-smalltalk-stílusban kedélyesen kommentelgettek és nem bírtak felnőni Grimpix kérdésének szédítő ormaihoz, miszerint egyáltalán Kék Hold volt január 31-én? Mondjuk ezen nem is csudálkozunk, hisz már említettük, az emberek lazítani járnak a facebookra, és nem gondolkozni (Grimpix is leginkább trollkodni, mert itt találni a legtöbb prédát). 

Na mindegy is, mert nem a facebook suttyósága a mai témánk, hanem az, hogy hol volt, hol nem volt és pláne mikor  babakék a Hold. Az világos, hogy a google/youtube keresés nem a tudományos igényesség szerint rendezi a találatokat, annyit mégis hamar megtaláltunk, hogy két definíció van használatban a Kék Holdra nézve, melyek bár részben ugyanazt takarják, de jelen esetben pont nem. Szándékosan nem linkelünk, guglizástól még senki se kapott sérvet.

Mi nem értünk egyet azzal, hogy a tegnapi eseményt Blue Moonnak nevezzük, mert ellentétben sok emberrel, mi a bonyibb meghatározásokat preferáljuk, és az egyre jobban terjedő (havi két teliholdból a második) meghatározás annyira leegyszerűsítő és primitív, ráadásul állítólag tévedés miatt került a köztudatba... Annál is inkább, mivel az once in a blue moon sem azt jelenti, hogy 2018-ban mindjárt kettő is legyen belőle három hónap alatt (a wiki szerint 2010 is ilyen év volt  franc emlékszik amúgy). Tehát a márciusi sem lesz Kék Hold, bárki bármit is mondjon, hiszen az a csillagászati tavasznak csupán első teliholdja. Hogy miért alakult ez ki, azt hadd ne mi magyarázzuk el, holdnaptárak, szökőhónapok, meg ilyenek, ott van az interneten ez is a sok szirszar között, s mi se értünk jobban hozzá.

Grimpix, aki ezt eddig figyelmesen végighallgatta, hirtelen megkérdezte:

- Izé, akkor nem is a színe volt kék?
Éreztem, hogyan önt el a harag:

- Most azon gondolkodom, hogy maradjak e ilyen Kék Hold után, asszem nem játszom. Ezt most komolyan mondom, én hazamegyek. Nem játszom. Kész. Ez nem az én műfajom. Oké? Nincs Kék Hold, oké? Ez nem az én műfajom. Úgyhogy ha ott fenn valaki normális ember ül, már rég meg kellett volna állítani ezt az egész szart, és ilyen Kék Holddal én nem játszom. Oké? Mer el lehet bohóckodni egy határig, de ezen a határon ez nekem túl van. Oké? A tököm tele van a gusztustalanságokkal, világos? Ez a teteje mindennek, és azt is kikérem magamnak, hogy Kék Holdat nézegessen ő, meg ő, pláne én, hogyha magamból indulok ki. Ezt a holdsugarat! játszok én ilyet. Oké, van fórum, ahol ezt el lehet játszani, csak ez nem az, és nem énvelem. Világos, ugye? Hát álljunk már meg, hát hol, hol élünk, hát azért beszarok. Hát komolyan mondom, föl vagyok háborodva. Ezt el lehet játszani egy blogon, vagy egy ócska fészbukon, de nem tizenkét éven felüli gyerekeknek, hát álljunk már meg. Kék Hold és még akkor még hihehehe. Na jó, én hazamentem. Kész.