Ártó kristály

 Persze régen fenszi kristályosító készleteket
se lehetett kapni drágáért, a nyersanyagot a
vegyszerboltban lehetett megvenni kilóra,
mert akkoriban  Európa inkább az atomtól félt.

Alternatív gyógyászatos közhely a gyógyító kristály. Grimpix most mégis megbetegítő kristályokat nevel. Hogy a gyógyító rögök hogyan működhetnek, az kizárt dolog, mert nem tudjuk, de a megbetegítők közül konkrétan a keserűsó megfosat, a rézgálic hánytat, a só meg nem tudom mit okoz, de mióta Lenkei megmondóember sóevésre biztat, már nem bízok abban sem. Na meg van a timsó, ami nem tudom minek árt, de ha szép kristálytüskét növesztenél belőle, azzal is biztos ki lehet szúrni valakinek a szemét. Persze kismillió más kristályt is növeszthetnénk, de ezek a legkönnyebben hozzáférhető alapanyagok. 

Grimpix kristálynövesztő laborja

Felületes általános iskolai ismeretekkel a következők a kulcsszavak:

- az oldószer (mondjuk víz) hőmérséklete - az oldat telítettsége - gyors és lassú kristályosodás (pl. lehűlés következtében vagy elpárolgás során) - kristályosodási mag (ha nincs ilyen mag, akkor az oldat lehet szupertelített, ennek legszebb példája a nátrium-acetát kézmelegítő, de ahová úri kedve szottyan, oda is kristályosodik a cucc. Ezt persze lehetne fűszerezni, extrém hőmérsékletekkel, nyomással és különféle oldószerekkel.

UV festékkel tuningolt sókristályok

Bár a nyolcvanas években még nem hallottunk waldorf oktatásról, Grimpix gyerekkorában mégis minden kisgyerek végzett természettudományos kísérleteket konyhasóval, a stréberebbek pedig rézgáliccal is.

Jelenleg a boltok tele vannak kristályosító készlettel, amivel mi nem értünk egyet, ugyanis töredékéből kijönne a nyersanyag, ha lehetne kapni és nem félne a hatalom attól, hogy bombát meg kábszert csinálunk mindenből. A doboz, a fröccsöntött pohár és az ócska kínai védőszemüveg meg biztos valakinek eladó volt.

A timsó kristálykészlet ennyit tud huszonvalahány lejért. Gyorsan képződik a kristály, legalább lépést tart a kortárs ifjúság érdeklődésének ütemével, há ki bírna ki manapság 20-30 napot egy kristály növekedésére várva, mi? Honnét akkora zen?

4-5 óra múlva már megjelennek az első kristálymagok, reggelre meg a mag körül már köbcentis méretű a kristály. Sajnos az oktaéderes formát nehéz felfedezni rajta, nem tudom a festék mennyire befolyásolja a dolgot. 

Sokkal szebb viszont a kékkő kristálya. Valami gazdaboltban sikerült venni még régebben, alapvegyszer a háztartásban, hiszen segítségével nemcsak kristályokat lehet növeszteni, de rézbevonatot is húzhatunk pl. egy százasszögre, ami azért hasznos dolog manapság. Persze a fotózása nem egyszerű, mint ahogyan a fenti felvételek is mutatják.

Egy ilyen magból indul a kristálynevelés.

Sajnos a rézgálic kristálya nem időtálló, ezért érdemes lakkal bevonni, mielőtt eloxidálódik. 

A szennyezett pohárfenék szintén kiváló kristályosodási célpont.
Ezért érdemes szűrni az oldatot.

Grimpix kíváncsi volt, hogy megtelepszik e a kristály mészkövön. 

Pár kristálymaggal szórtuk be a követ, és tádám.

Egyelőre ennyi, a keserűsó, kristálytojás és
vegyesoldatos kísérletek még folyamatban vannak. 

Családi kéztár

A bringajavítás és a zen művészete

Huszonharmadszor gurul el a csavar. Nyitva az ablak. 

- Nínónínónínó! - süvöltik a kölykek az udvaron, ahogy végigrontanak az ablak előtt. Asszem tűz lehet a sarki cserjésben, mert egyiken fröccsöntött tűzoltósisak. Hanem lehetne tömegszerencsétlenség a homokozóban és lenne ő a mentő, vagy bankrablás a susnyásban és akkor rendőrt játszanának. Ilyenek mennek napmintnap. Ezredszer zörög el az ablak alatt a műanyag kétkerekű.

- Anyád! - morgok - mármint a csavarnak.

- Nínónínónínó!

Pillanatra abbahagyom a bringaszerelést. Odalentről három-négy újszülött torok üvölt jóízűen kánonban, tudod, olyan önző, erőszakos bömböléssel, ahogy csak gyilkos afrikai sakálok és persze kisgyermekek tudnak a saját szórakoztatásukra. Az anyjuk persze rájuk se ránt. Gondolom csak így lehet elviselni. 

Újból próbálkozok, a rugó enged, helyén van a fékpofa. Valahol olvastam, hogy a gyermeki fejlődés szerves része, hogy a nap huszonnégy órájában vérfagyasztó ordítással kell kommunikálni. Egyszerűen egészséges. Nemcsak a hangszálaknak, de a léleknek is. Ezért ordít minden gyermek, mint egy herélt hiéna. Közben odalent mint a vidámparkban:

- Ákos, nemenjoda-nemszabad-gyerevissza! Lackó, addvisszagyorsan! Nemmegmondtam-teszedleabiciklit-megnyúzlak! Bence, neverekedjakisebbekkel-mertfelpofozlak!

- Nínónínó!

- Kurvanyádat! - ezt már én mondom, meglehetősen halkan, szobám falai között. Az anyám megint elgurult...

- Nínónínó! Addvissza! Nelépjbele! Megmollak! Füledkicsavarom! Nínónínó! - és érzem, hogy visszafordíthatatlanul eszkalálódik a helyzet, s mindjárt olyan cifrát mondok, hogy magam is megbánom. 

S ekkor eszembe villan a lét örök körforgásának természete. Hiszen annak idején, mikor kisgyerekek voltunk és Citrombá nem talált el a tejesüveggel (és általában nem talált el, mert túl részeg volt hozzá), vagy pizsamában, mezítláb kergetve nem bírt elkapni, hogy letaslizzon, utolsó kínjában biztosan azt kívánta - megálljatok taknyosok, jöjjön el az idő, amikor otthonotokban békét szeretnétek és csendet, hogy kipihenhessétek a ti fáradalmaitokat, s akkor csendüljön fel ablakotok alatt ezer meg ezer elátkozott gyermek vonyítása, sivalkodása és hörgése, s nyugalmat sose találjatok az ők szamárordítozásától ti sem ezen a földön. És ezt az átkot szórhatta valaki a kicsiny Citrombára is annak idején és azelőtt is, egészen vissza az ősember kölykéig, aki ugyanúgy bőgött a barlang előtt a saját önző örömére, talán sikongatott is béfele, hogy még visszhangozzék is, s a felnőtteknek lúdbőrözzön tőle az ők szőrös hátuk. Hát ez van most is. 

S ímé itt állok, egy imbuszkulcs kezemben, az anyám a padlón elgurulva, s pont nekem, pont ezen az átlagos csütörtök délutánon megadatik ennek az örök karmikus folyamatnak a megszakítása. Mély lélegzetet veszek, érzem ahogy felnövök a pillanathoz s megrészegülök a lehetőségtől:

- Tudjátok mit? Mikor nagyok lesztek, más se jöjjön bé a ti ablakaitokon, mint halk tücsökciripelés, távoli madárdal és patakcsobogás, de olyan halk, hogy csak éppen elnyomja majd a gyereksuttogást a szomszéd utcából. Ezt nektek, aprómajmok! 

A bringát meg holnap elviszem a javítóba. 

Láthatatlan képek

Mutatok képeket. Érzed a nedves permetet, amint a bőrödre hull? Érzed a víz szagát? És a robaját is hallod? Susognak a lombok is. Remeg a palló deszkája a lábad alatt. Mi ez?

Aztán nézd meg ezt. Illatos. Mézszagú. És zümmögés veszi körül. A tarkódon érzed a nap melegét, matató ujjadba tövis szúr.

És mi ez a mély hallhatatlan hang? Mélység? És jeges tüskéket fúj arcodba a szél. Roppan a hó tétova lábad alatt. 

Ezen meg halk zene szól. Meleg van. S a levegőben egy asszony illata keveredik a bor szagával. Finom ruhasusogás. A meztelen bőr érintése ujjad hegyén.

Kár, hogy a fotónak nincsen hangja, se illata...

Ha Budapesten jársz, s úgy gondolod, nézd meg a Láthatatlan kiállítást. A látvány nem túl ütős, de a hangulata nagyon ott van. 

Busójárás, te magad légy

Ha fotóznál, nem kell mentség,

Kamerázz, sze' van tehetség.

Egy ki ájfónnal fotózza,

egy ki zoomjával  lök orrba,

egy ki fotóz munkanapján,

egy épp LCD-n szelektál,
egy ki neve photography,
egy kinél van instamatic,

egy ki fészbukra lő lájkért,

egy csak selfiet, önmagáért.

Dongjad körül, mint húst a légy,

a fotós most te magad légy.

Hogyan neveld a sárkányodat?

Biz' Isten nem akartam én ezeket megmutatni, de ha már Lóri és Szilárd kolléga szóba hozták a sárkányt, imé néhány sikertelen próbálkozás. A kameraröptetős előzmények itt találtatnak.

Szóval adva van egy kétzsinóros, occsó Lidlis sárkány, amelynek nagyon eltalálták az egyensúlyát a németek, mert szépen röptethető. Sajnos szél is kell neki rendesen, ami nálunk elég ritkán adatik meg, bezzeg ha négy tenger mosná partjainkat... A másik szükséges tartozék egy kémkamera. Az enyémnek valami baja lett, mert képtelen 10-20 másodpercnél hosszabban rögzíteni, olykor alig 007-et tud, és teljesen véletlenszerűen kapcsol ki. Ennyi idő viszont nem elég magasba juttatni a sárkányt (gyári zsinórból kb. 30 métert tud) és kellően stabilizálni a röptét. Szóval az első kísérletek ilyen eredményt adtak: 

A képek jellege miatt ide kapcsolódik egy másik, régebbi cikkünk is. De van perspektíva a dologban, tavasszal visszatérünk rá, egy másik kamerával. Meg aztán hátha inspirál valakit a dolog, van elég amatőr repülőgépes is a városban. És a légifotózástól függetlenül sárkányozni irtó jó móka. Jót tesz az idegeknek :)