Kurkumatípia - több kérdés, mint felelet

Az antotípiáról már volt szó, az Utazásokban, sajnos ebben a bejegyzésben is a belépőszintnél maradunk, viszont érdekes tapasztalatokat nyerünk a papírtípus, megvilágítás és exponálókeret témakörében. Vagyis rájöttünk, hogy sem a papírt, sem a megvilágítást, sem a kontaktolást, pláne a vegyszeres kezelést nem uraljuk. 

Az eljárás nagyjából ugyanaz, mint bármilyen antotípia esetében: kell egy erős színű festék, aminek a Nap kiszívja a színét (lehetőleg órák alatt). Ezt kell a papírra kenni, aztán jöhet rá kontaktban a pozitív film és mehet ki a napra. Bármit is olvasol a neten, ez egy pozitív eljárás, nem negatívot kontaktolunk rá. Sajnos nem sikerült tökéletesen leszorítani a filmet a papírra. Ha igazán precíz éles nyomatot akarunk, akkor kell építeni egy rendes exponálókeretet. 

A kurkuma-eljárás annyiban más az eddigi antotípia próbálkozásainktól, hogy ezt utána ki szokták mosni és a legtöbben bóraxszal sötétítik, színezik. Ez a kurkuma sajátossága, ugyanis a házi kísérletekben a kurkumát indikátornak is használják. Lúg hatására bevörösödik. Minél kevésbé vette ki a Nap a színét, annál vörösebb lesz.

A kurkuma bevonat készítése egyszerű, mindenfélében szokták kivonni, az őrölt porból a festéket, mi most alkoholt használtunk, de pár helyen vizet is olvastunk, hogy használnak a kollégák. Több és megbízhatónak tűnő forrásból azt olvastuk, hogy a kurkumin nehezen oldódik vízben, ez bármit is jelentsen egyelőre. A kemény víz elképzelhető, hogy besötétíti egy kicsit a festéket, de ezt nem próbáltuk ki. Szóval a desztvíz jobb lenne. Készülj fel rá, hogy mindent összefog, bútort, tálat. A kézről napokig nem jön le. 

Többféle papírt próbáltunk ki, akvarell és fotópapírt, ez utóbbi a Lidlis inkjet, mikroporózus RC volt, ilyesmit szándékozunk használni a cianotípiára is. Ecsettel, több menetben, elég szép, homogén réteget sikerült felvinni. Egyetlen csomag kurkumából 7,5 A4-es ívet tudtunk bevonni, ebből 3 lapot kétszer, a többit csak egy rétegben. Mondjuk emellett sikerült megfesteni magunkat és a mosógép oldalát is, ez utóbbit úgy tűnik, örökre. Az akvarell papír annyira beitta a festéket, hogy gyakorlatilag kétoldalas lett. Ennyi erővel meríthettük volna is. Mindkét oldalára lehet képet világítani, mert az UV nem hatol át a papír anyagán.  

A szárított lapokat csak pár hét után használtuk fel, addig sötétben tartottuk. A digitális pozitívek tintasugaras fóliára készültek (két típust használtunk, egy teljesen átlátszót, és egy tejszerűt, ez utóbbinak a fényáteresztése nem tűnt rosszabbnak, sőt. Mindenesetre, jelenleg ez a típus az egyik esélyesünk a későbbi digitális negatívok gyártására. 

Üveggel és plexivel leszorított kompozíciókat tettünk ki a napra, direkt napsütés napi 3-4 órát érhette őket. A fenti kép (tükröződő fát ábrázoló) kb. 7 napig volt kint, a helikopteres kép (lennebb) kb. 14 napig. A nyitókép-kombináció plexi alatt volt 7 napig. Úgy tűnik, hogy a kurkuma olyan hullámhosszakra fakul a legjobban, amit az üveg kevésbé enged át. Az egy hetes plexi-kombó durván túlexponálódott, a két hetes üveg-kombó meg nem kapott elég fényt. A plexi amúgy fele olyan vastag volt, mint az üveg. Érdemes az üveg-plexi UV áteresztését valamilyen módon megismerni.

Az exponált papírokat pár percig mostuk, amíg sárga levet eresztettek, aztán mosószódával festettük/sötétítettük. Ez újítás, mások bóraxot használnak, de mi véletlenül felfedeztük, hogy az asztalon, ahol a kivonatot készítettük, a kicsöpögő kurkuma meglilult/vörösödött azon a helyen, ahol azelőtt a mosószódás zacsi volt. Na, ezért nem kell a kísérletek előtt takarítani, mert úgy elmaradnak a véletlen felfedezések. Persze, később a neten láttuk, hogy szódabikarbónával is színeznek. Fogunk is csinálni egy indikátor tesztsort, hogy mennyire erős lúg mennyire pirosítja meg a cuccot. 

Grimpix-rabonbán meséje. A Székely Jézus.

- Hogy mi vagy te?  - kérdeztem megütközve.

- Rabonbán. - felelte méltósággal Grimpix és csókra nyújtotta a kezét.- Az ősibb és nagyobb kutya, mint a főspániel. S még nem kevert fajta.

- Azt ugye vágod, hogy a Csíki Székely Krónikát offolták, mert hamis. - jegyeztem meg.

- A Csikit lehet. - felelte lesújtóan - De a Grimpixi Krónika továbbra is valid. És abban azt írja, hogy Jézus nem is olyan izé volt.

- Milyen?

- Tudod te azt. - titokzatoskodott s ujjával kampós orrot formázott- Nem is volt körülherélve, na. Székely volt. Mint mi.

- Ugye nem? - sóhajtottam.

- Nem, nem pártus, ne félj. S nem herceg. Székely. Atyafi! Innen Vécke környékéről. Minden hazugság volt. Nem is úgy nézett ki. Kezdjük ott, hogy nem szakálla volt, hanem bajsza. Pödörte. Ima közben. Aztán nem hálóingben járt, hanem harisnyában és lábán se strandpapucs volt, hanem gumicsizma. És a fején! Nem kipát hordott, hanem? - hagyta fenn a hangsúlyt.

- Na mit? - kérdeztem vissza.

- Szalmakalapot! Kőrispatakit. 

Éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, de hagytam mesélni.

- Szinte mindent kiforgatnak, semmi sem úgy volt, mint a Bibliában, amit tudod kik írtak. - folytatta. Például nem a kínai kereskedőket verte meg, hanem a vámost. Mert ki akarta bontani a csomagját, amit az ebayről rendelt. Ezzel hívta oda magához, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket,  s akkora pofont adott neki, hogy az egyből visszaadta a felét annak, amit a csomagokból elrakott magának. Ekkor azt javasolta neki, hogy tartsa oda a másik orcáját is. Végül a vámos inkább mindent visszaadott, csak ne verje. És azt is mesélik, hogy egyszer részegen egy meatingen megbicskázta a marketingeseket is, a sok felpattanó hülye youtube-reklám miatt. 

A kaszkadőrökhöz intézett intelmei.

De sok jó  csodát is tett akkoriban. Megszaporította egyszer a kibédi hagymát és a szalonnát s jóllakatta a falu végén a cigányokat. A szalonnát! - hangsúlyozta ki.  - Tehát nem lehetett... olyan! Tudod! Igaz, a székelyek kétezer évig nem értették, miért volt a szalonnán kauflandos címke. És nem igaz, hogy a cigányok ellopták a biciklijét. Csak egy hexagonos csavart lopott tőle fogadásból Rodolfo, azt is a tenyeréből. 

Elsősegélyben részesíti a túladagolt drogost egy fesztiválon.

Meg nagy mókamester is volt, úgy mesélik, helovinkor beöltöztette egy barátját zombinak s úgy jesztegették a falusiakat. Ekkor mondta azt is, hogy engedjék hozzá a kisdeadeket, hogy őket is feltámassza. A székelyek azóta ünneplik a halottak napját. Mindenhol szerették, amerre járt. 

Egyszer Udvarhelyen is járt Péterrel, s a város szélén megpihentek, Péter rágyújtott, s megkínálta Jézust is, hogy szív e? Az udvarhelyiek meghallották, s legott megépítették a Jézus szíve Kápolnát az ők tiszteletükre. Sokfelé járt akkoriban, például rengeteget horgásztak a cimboráival a Bözödi-tónál, úgy mesélik, mivel nem tudott úszni, inkább a vízen járkált. Bár rossz nyelvek szerint ezt csak télen tudta megcsinálni. 

Az anyaszomorítókhoz írt levele.

De egyszer egy hibát követett el. Egy szüreti bálban felvizezte a bort. Hiába magyarázta, hogy ez a fröccs, és hogy ez csak egy kis félrelépés neki, de egy hosszúlépés az egész emberiségnek, ezt nem bocsátották meg neki a székelyek. Be is árulták a lománoknak. Igaz, nekik azt hazudták, hogy kólát töltött a borba.

- Micsoda? - kérdeztem - Nem értettem jól. Kiknek árulták be?

- Lománoknak. Tudod volt itt székelyföldön egy lomán régió. Burebiszbasz helytartója, egy kövér oláhfalvi disznópurkár. Policáj volt, tudod, olyan seriff-féle. A lománok később szentté avatták, ő lett San Serif, mert a nagy beléhez nagyon kicsi lábai voltak.

Lefejeli az aranyásó bűnös asszonyt

De ez már azalatt történt volt, hogy Jézus 40 napra elvonult Szovátára gyógyfürdőre. Tudod szegénynek a térde. Az fájt nagyon. A sok imádkozástól. Mások szerint a biciklizéstől. De az majdnem ugyanaz, a tibetieknek imamalmuk van, a székelyeknek meg imabiciklijük, hágóra hétszentség, lejtőn aztán úgy darálja a miatyánkot, meg a hiszekegyet, hogy még a pápa is megirigyelné. Mesélik, hogy a 40 nap alatt aztán megkísértették őt fekete ördögök, s mindenféle gyanús népek, hogy nem e venne vesszőseprűt, siménfalvi kosarat, és angyalok is megkísértették, de Jézusnak a punkzenekarában nem volt szüksége szaxafonosra, ezért elküldte őket.  Meg mesélik, hogy diétázott is, végig csak csóré puliszkát evett, mert otthon felejtette a bankkártyáját. Másoknak az az erős hitük, hogy mustáros kenyéren élt, de az még az egyetemen történt vele, mikor a hétvégi bulira spórolt. Annak emlékére böjtölünk péntekenként. 

A sweatshopokban és a cérnagyárban dolgozókhoz intézett levele.

- Na, de az irigy falubeliek felbiztatták a gonosz policot, hogy elveszejtsék Jézust, mielőtt még a pálinkát is felvizezi bazsinak. Mert már hallották, hogy a sört is felvizezte, s azt mondta rá, hogy ez onnantól kezdve a radler. 

A liveJasminosoknak szóló intelmei.

- Persze Jézus megtudta, hogy az életére törnek, mert kicsi falu volt és a vénasszonyok mindent kipletykáltak. S volt Jézusnak egy szép fekete beszélő báránkája, aki mindig elkóválygott s ezeket kihallgatta s úgy elment a kedve az egésztől, hogy három napig nem evett és nem ivott. Aztán mikor Jézus megkérdezte, miért depressziós és miért diétázik, mikor nem is annyira kövér, elmesélte neki, mit terveznek a székelyek ellene. Ezért este összehívta cimboráit vacsorára és megették a beszélő báránykát, mielőtt teljesen leszálkásodna, innen van ez a szép húsvéti hagyományunk. Utána szokásuk szerint felmásztak egy fa hegyére, hogy más ne hallja, mit pusmognak. Ott szotyizgattak a fa tetején. Péter, akivel régi katonatársak voltak, akkor felajánlotta, hogy kössenek vérszerződést, de Jézus ezen jóízűen felröhögött, mert nem bízott benne. Közben Júdás, egy alkesz cimborájuk, 30 lejért eladta Jézust a lománoknak. Ez még az infláció előtt volt, 30 lejből két csomag Snagovot, sok sört és rengeteg miccset lehetett venni. 

- Vécke határában most is ott van a székelykapukkal teletűzdelt kálvária, ott jártak ki a helybéliek szénát csinálni a határba, de azon Jézus nem gyalog ment fel, ahogy írják, hanem biciklivel, igaz felefele a vállán vitte, s párszor hasra is esett, de lefelé, úgy tudott szlalomozni a kapuk között, hogy a falubeliek azt hitték a biciklijére, hogy egy szilaj csitkó. Felfelé sok mindenkivel találkozott, például találkozott az anyjával is, Mariska nénivel, aki könnyes szemmel szólt hozzá: Jajj fiam, ma meg se borotválkoztál, hát hogy nézel ki, mint egy hajléktalan. De erre ő csak annyit mondott, azé, me az én házam nem evilágról való. Ezt azóta sokan próbálják kiforgatni, hogy Finnországra, vagy az Urálra gondolt. Pedig tudott dolog, hogy a székelyek mindig is itt éltek, mert ők a neandervölgyiek. Néhányukon ma is jól látszik. Főleg az észjárásukon.
Újabban a lománok is azt állítják, hogy ők is neandervölgyiek, de ez tévedés, ők egy még ősibb faj, a homo erectus leszármazottai. Ezért is hívják őket dákó-lománoknak.
Felfelé Jézus Simonnak is megengedte, hogy tolja egy kicsit a biciklijét, cserébe majd mehet egy kört vele, ha felértek. 

Két latolt is ki akartak nyírni akkoriban a székelyek, az egyik egy fideszes, oroszbarát trollkommentelő volt, a másik valami erremdéeszes. Ezek is ott voltak a hegyen. Végül az egyikük bevallotta Jézusnak, hogy csak azért szavazott a fideszre kétszer, mert megkapta az állampolgárságot, aztán másodszor, mert a gyereke így az akadémián tanulhatott. Foci szakon. De már nagyon bánta. Erre Jézus barátságosan a vállára tette a kezét és meghívta vacsorára, bizony mondom, elfelejtheted a krumplilevest, még ma velem eszel a paradicsomlevesből. 

Aztán amikor felértek a kálvária domb tetejére s nekitámasztotta a biciklijét a templom oldalának, Júdás meg akarta csókolni Jézust, mert ez volt a titkos jel a lománoknak, de Jézus eltolta magától, ne hülyéskedj hallod, há nem vagyunk mi buzik. 

Ekkor odalépett hozzá a disznópurkár, hogy, jónopot, jónopot! Hol oz utozólevel! - s hogy Jézus nem értette, hozzátette, Buletinu, miscă bă! A lománok akkor le akarták fogni Jézust, de abban az időben még nem volt nekik gumibotjuk, csak a micsodájukkal helikoptereztek fenyegetően, ezért hívták őket a székelyek dákó-lománoknak. Erre az elnevezésre van egy másik legenda is, az apafarkasos, ami szintén színigaz, de azt már mindenki ismeri... 

Péter ekkor viccből bicskájával levágta az egyik katona dákóját. De Jézus meggyógyította a katonát, visszaragasztotta a homlokára, azzal, hogy mától te legyél az unikornis. A székelyek ezen nevettek, de a lománok nagyon idegesek lettek. Kérdezgették, hogy honnét szerezte a szilaj csikót, amit a hátán hozott fel. Meg akarták vásárolni a bringáját, de keveset ígértek, mert nem volt karbonvázas. De azt mondta, annyiért nem adhatja, mert kétszázezer volt az a kurva  bicigli. Hát ha nem adja, akkor fejét veszik, mondták. Ekkor egy nagyon nehéz feladványt adott a csőcseléknek, ha fejem veszitek, temessetek engem a csillagösvény végében, piros Teszlám mellé, amiből a Dévidbóvi szól, de úgy, hogy a menetszél fújja a furulyámat. Anyámnak meg mondjátok, hogy megházasodtam napnak e húgával, de ők ezt nem tudták megfejteni. A newagesek később erre hivatkozva állították, hogy Jézus nős volt, és volt egy családi autójuk is, holott ez rágalom, köztudott, hogy világéletében biciklivel járt. És szingli volt. Vénlegény, akkoriban úgy mondták.

Na és akkor, mielőtt felsorolták volna a jogait, Jézus két lománt helyben megütött, és úgy szájon vágta a policájt is, hogy a szája hosszában kettéhasadt, az orrától az álláig, meg retinaleválása is lett, azt hitte besötétedett. Ott szipogott szerencsétlen s törölte a törött kezével a véres orrát. De zokogtak mind a lománok is, bár van aki azt mondja, csak a könnygáz miatt volt, mert közben megfordult a szél. És akkor úgy elküldte őket melegebb éghajlatra, hogy sírva szaladtak vissza Albániába pereputtyostúl  és ezer évig vissza se merték dugni az orrukat. 

Mire visszajöttek már a véckei Székely Jézusnak csak a híre maradt, ugyanis kicsit megsértődött a székelyekre és harmadnapra felment a Hargitára ítélni kvadosokat és fatolvajokat, és olyan pásztorokat, akik nem tudnak parancsolni a kutyáiknak. Valahol ott lakik a Pethő villától jobbra, de azóta senki se látta őt. Csak néha hallatszik, hogy rámordul a kvadosokra, vagy nagy villanással lefotózza a a tetten ért fatolvajokat. A székelyek kicsit szoronganak is ilyenkor, mi lesz, ha visszajön. Lehet ha legközelebb kitalálja a koffeinmentes kávét is, meg a nikotinmentes e-cigit? 

Péter pedig három kisfröccsöt ivott még aznap éjjel, de amikor a székelyek meg akarták verni érte a kocsmában, háromszor letagadta, azt mondta, á fiuk, ez csak rozé. Reggel aztán nagyon szégyellte magát. És fejjel beesett az árokba, amikor fordítva próbált felülni a biciklijére.

A lománok meg sohasem bocsátották meg azt a csúfságot, amit velük tett a székely Jézus. Ezért bosszúból szobrokat emelnek neki, úton-útfélen, susogós boxerben és kereszten ábrázolják és körbesminkelik bazári bohócnak. Hogy ezzel is idegesítsék a székelyeket. 

 

A véckei inverz-csoda

- Grimpix, hallottál Szent Erzsébetről és a csodáiról? - kezdtem egy délután, miután hazajöttem a biciklizésből.

- A legenda szerint Szent Erzsébet mikor kicsi volt, kiflit lopott és amikor rákérdeztek, szemrebbenés nélkül azt hazudta, hogy csak rózsák vannak a kötényében, mert virágot lopni nem szégyen. És mikor kiborította, valóban rózsák voltak, és ekkor Szent Erzsébet nagyon elszégyellte magát, amiért ekkora ordasat hazudott, és azontúl mindig igazat mondott. Más változat szerint a szegényeknek hordta az kaját s az változott át, így aznap szegények rózsát kellett rágcsáljanak, ezért megharagudtak a hazudós Erzsébetre. Megint más változat szerint a Nyugatihoz vitte a migránsoknak, de nem tudta, hogy szalonnát és kolbászt nem ehetnek a muzulmánok. Hogy ne verjék meg, Isten rózsává változtatta az egészet. Mindenesetre kislány kora óta, egész életét átszőtték a rózsa-csodák. De amíg József Attila harapással sokszorozta a rózsát, addig Erzsébet inkább hazudozással. 

Látszódott, hogy Grimpix egyre jobban belemelegedik a mesélésbe.

- Olyan legenda-változat is létezik, hogy a nagymamájához indult az elemózsiás kosárral, de útközben találkozott a farkassal, aki megkérdezte, mit visz a csipketerítő alatt? Piros rózsát, hazudta. Ezért hívták Csipkerózsikának is. És mindig amikor hazudott, megnőtt az orra, és ez szemet szúrt a farkasnak. Azt is mesélik, hogy úgy tudott rózsaillatot csinálni, mint senki más, egyszer például hagymás fuszulykaleves volt az ebéd...

- Grimpix, ezt most fejezd be! - szóltam rá.

- Jól van nagyokos, akkor mi a csoda? - kérdezte Grimpix megbántódva.

- Az a csoda, amin csodálkozunk. - mondtam bizonytalanul. - Például sokak számára az is csoda, hogy a tizedikről kidobott zongora és gombostű egyszerre esik le. Mások számára ez nem csoda, hanem fizikai törvény. 

- Akkor nincs is csoda, csak buta ember? - álmélkodott Grimpix.

- Dehogyis. A csoda nem az eszünkkel kommunikál. Inkább olyan, mint a művészet.

- Ízlése sincs mindenkinek. - jegyezte meg Grimpix.

- Ezért van annyiféle csoda, ahányféle ember. 

- Na, akkor végre elmeséled mi történt? - nyaggatott Grimpix.

- Ebben a virág-csodában az volt az érdekes, hogy nem is Szenterzsébeten történt, hanem tőle kicsit távolabb Székelyvéckén. Amit persze lehet azzal magyarázni, hogy nem is jártam aznap Szenterzsébeten, de ez csak kifogás. A másik furcsaság, hogy nem a szendvicsem változott át rózsává, de nem is a rózsa változott át csokisnápolyivá, ezt még valahogy meg tudtam volna magyarázni magamnak.

- Hanem micsoda? - nyílt tágra Grimpix szeme a várakozástól.

- Hát a faragott tulipán-apertúrák lenyomatai a padlón. Átváltoztak. Mert nem tulipánt rajzoltak a lábam elé, ahogyan átsütött rajta a Nap. Hanem fénynyuszikat, fénybárányokat, fénymalackákat, fénymackókat. Csak ennyi történt. 

Az Olt kettős forrása. Így lehet bolhából elefántot csinálni.

Persze, mint gyakorló aszpergeres, nem bírtuk ki, hogy maradékokat hagyjunk, muszáj volt visszamenni és meglátogatni az Olt másik jelzett forrását is a Sóvető (sehol másutt nem találtuk a magyar nevét) patak mentén. Persze, lehet azt mondani, hogy az Olt folyó végében kell keresni az Olt forrását, a Sóvető patak végében meg nyilvánvalóan a Sóvető ered. És pont. Mi más? De tudjuk, hogy a valóság mindig árnyaltabb és bonyibb: 

1. egyrészt, ahol egy patak véget ér (kezdődik) a térképen, nem biztos, hogy a valóságban is ott a forrása. Ezt a csúfságot a Nagy-Küküllővel is megcsinálták, szerencsére mostanra úgy tűnik, csak a Google felejtette a forrást Varság végében. Így a Szilidi-patakot sejteti, mint Küküllő-forrást, bár ha a Nagy Somlyómező-Hegyeskő környékére ránagyítasz, akkor ott jó helyen mutatja a forrást a Google is. 

2. másrészt, meg azt látjuk, hogy például a Marosnak se a Maros folyó végében levő forrás az igazi forrása, hanem inkább a Meszes-patak forrása. Bírsz követni? Ami a Maros (folyó) végében van, a főúttól két percre Marosfőn, az csak a turisztikai forrás.  Ennyi erővel az Evereszt alaptáborban is lehetne csinálni egy turisztikai Csomolungma-csúcsot, annak, aki túl béna felmenni. Na mindegy. Ha nem tudod, mi a posztmodern turizmus, akkor ez a turisztikai forrás pont az. 

Ha elég régi térképet nézel, akkor az is kiderül, hogy a Kovácspéterben levő Olt-forrás is a Réti-patakot táplálja. És csak azután nevezik Olt-nak (Alt), miután a Sóvető-patak is beleömlött. Szóval valami alapja lehet annak, hogy két Olt-forrást is jelöl az Openstreet. Nyilván a netes kutatást utólag csináljuk, először az expedíció, ahogy a biciklicsövön kifér.

Tehát a továbbiakban nem a Kovácspéterben levő Olt-forrásról értekezünk. Hanem a tőle délebbre fekvőről. 

Forrás: gpx.studio

Az érdekesség, hogy jelenleg az Openstreet térképből táplálkozó telefonos applikációk látják csak a második forrást. Az Openstreet desktopon nem nevezi az alsó forrást Oltnak. De a telefonos OsmAnd, vagy az OutdoorActive igen, ez utóbbi desktop változata is úgy mutatja.

Szóval most Balánbánya felől érkeztünk, és miután az út mentén kolbászoló gazdátlan pásztorkutya hadnak nem sikerült kiharapni a kerekeket, a Kovácspéter előtti nagy hajtűkanyarból tértünk rá a Sóvető patakára. A patakon traktornyomok voltak, az erdőirtások nyomán több ösvényt, széttaposott patakmedret és hatalmas susnyást találtunk út helyett. A térkép ebből semmit sem mutat. Jobb híján a patakot követtük (a bringát nagyon hamar elrejtettük, mert csak útban volt). A helyszínen meg ez fogadott. 

A térkép szerint a patak itt véget ér (itt kezdődik), de a valóságban innen még sokáig lehet felfele követni azt. A medertől balra (folyásirányba állva, ofkorsz), úgy öt méterre, szintben kb. 1-2 méterrel magasabban viszont találtunk pár pocsolyát. Vajon ezeket jelölték meg Olt-forrásként? Most már világos volt, hogy itt nincs semmiféle Olt-forrás, mivel ezek a pocsolyák nem voltak kapcsolatban a patakkal sem, ezért írtunk annak az úrnak, aki ezt a pontot elhelyezte az Openstreeten. 

Arra voltunk kíváncsiak, hogy emberi tévedés, szoftveres bug, vagy tényleg valami helyi, népi okosság áll a dolog hátterében. Sajnos homályos választ kaptunk és gyanítom ennek nem a nyelvi különbség volt az oka, inkább a lelkiismeretfurdalás. Elvileg el fog tűnni idővel a rendszerből ez a második Olt-forrás. Addig is kerüljétek el, mert medvés, bokaficamos hely, amit száraz lábbal lehetetlen végig járni. Meg különben is, mi azért néztük meg, hogy nektek már ne kelljen. 

Gyergyóból kifelé a főúton, nem messze attól a helytől, ahol a múlt héten találkoztam Marossal és Olttal, a két magára hagyott és cicává változtatott tündérrel, az aszfalton eléggé elkenődve láttam Marost, gyanítom jobb híján gyalog indultak el a tengerhez :( 

Kábel-less adatátvitel. Szikratávíró

Torzítatlan vétel, zavartalan adás,

Fausti pillanat, örök maradás.

(Balaton)

Emlékeztek még, hogy réges-régen, amikor még középhullámú rádiót hallgattunk (valami ájlávjúszót), és a tévéadást is mindenféle DIY módszerekkel (akkor ezt maszekelésnek hívták) készített antennákon fogtuk (bulgártévé), vagy később, mikor a negyedben élő egyetlen VHS tulajdonos kábelrengetegen sztrímelte a környék proletárjainak az amerikai nindzsát meg a nyugatnémet szexfilmet, na akkor, ha a szomszéd fogorvospalánta-gyermek elkezdte baszkurálni a mobráját a blokkok között, akkor százak sóhajtottak fel, hogy ajókurvanyádat?

Nem is akartunk foglalkozni ezzel, de (a háromrádiós-theremin miatt) pont fix volt otthon egy kisrádió, és hát vagy a Mátrixban élünk és most pont minden házifizikus körében trendingelik a szikratávírót Birghamtől Kalkuttáig, vagy én nem tudom, de mi is felültünk kicsit erre a hullámra. 

A dolog nagyon ősi, gyakorlatilag a barlangi ember is tudott wireless adatot továbbítani rádiójelekkel, amikor összecsapdosott két nagy követ. Csak éppen nem volt ezekhez a rádiójelekhez vevőszerkezete. 

Arról lesz tehát szó, hogy hogyan lehet baszkurálni a (főleg) középhullámú rádióadásokat a lakásban szikrával. Azt már láttuk, hogy az éneklő teszla szikráját simán lehet fogni FM és AM rádióval, a spektrumon elszórva hol erősebben, hol gyöngébben.  Első kísérletként LEDeket villogtatunk szikrával, nem túl távolról, de wireless. Az alapokat innen nyaltuk. 

Próbáld ki az, hogy két LEDet szembe fordítva a lábaikat összekötöd és kivezeted egy hosszabbacska drótra (vevőantenna). Bármilyen szikrakeltő jószágot az antenna mellett baszkurálva, a LEDek villogni fognak. De a szikráztató két pólusát szintén kivezeted két hosszú drótra (adóantenna). És akkor a két antennaszerkezetet jó közel lerakva, ha szikráztatsz, a ledek viszonylag halványan villogni fognak. Kezdjed távolítani az antennákat, miközben folytatod a szikráztatást, így megtalálod azt a távolságot, amin még veszi a led a rádiójeleket. 

Kicsit megnövelhető a hatótávolság, ha két tranzisztorra küldöd (darlington) az antennákból jövő  szikra jelét és az egészet elemről táplálod meg. Vagyis a gyenge jel csak bekapcsolja a tranzisztort, ami bekapcsolja a másik tranzisztort, ami ráengedi az elemet a ledre. 

Milyen háztáji szikráztatók vannak még? Hát például a piezó gyújtó, az a legegyszerűbb. Aztán vannak a nagyfeszültségű elemes gázgyújtók (mint a fenti képen), amit pár lejért legyártanak a kínaiak (és amiből kis fantáziával viszonylag veszélytelen rekreációs dolgokat lehet kreálni). Régebb viszont ez a brutális (akkoriban még talán 220-ról működő) istennyilát használták ugyanerre a célra. Félelmetes a hangja és a vizuál is nagyon ott van. 

Ilyesmi az elemről működő plazmagyújtó is, ami maximális hordozhatóságot jelent. De szikrázik a régi csengő is, hiszen az is úgy működik, hogy egy elektromágnes egy rugalmas fémlemezt magához ránt, ezzel megszakítja az áramkört és a lemezke visszapattan újralétesítve az érintkezést. És hát ezek az érintkezések szikráznak. Ami rádióhullámokat kelt. Megpróbáltunk csinálni egy elektromos csengő-izét, de a legvékonyabb drótunkból (amit egy indukciós lámpából termeltünk ki), egy szög köré csupán 2500 menetszámú tekercset tudtunk létrehozni. Sajnos ez 9-18 volt táppal annyira gyönge mágneses teret csinált, hogy az borzasztó. Jó, ha 1-2 milliméterről odakap egy fémlapot, de hogy egy fémrugót kapdosson, az felejtős. 

A kalkulátor szerint 0,05T lehet a tekercsünk. A  legegyszerűbb képletek azt mutatják, hogy a vasmag/tekercs hossza, illetve a menetek száma az, ami a leginkább befolyásolja a mágneses tér erősségét, háromféleképpen is megduplázhatjuk a mágneses erejét a tekercsünknek, fele olyan hosszúra tekercseljük, kétszer annyi menetet tekerünk rá, illetve megduplázzuk az áramerősséget. 

Szóval ez kudarc volt, és mivel nem vagyunk órásmesterek és ékszerészek, hogy egy parányi tekercsből profi billegőt építsünk, ezért inkább a szolenoidos változatot próbáljuk ki. 

A réztekercs, amint áram alá kerül, berántja a vasszöget. Na jó, ez a szívószálas cucc is alig egy varrótűt tud jól megemelni, a vastagabb szeggel inkább csak szerencsétlenkedtünk. Most már csak jól kell összekötögetni a dolgokat. Az elemről jövő egyik vezeték megy a tekercsbe, a tekercs túlsó vége meg a varrótűt érinti. a varrótű meg érintkezik egy fémlemezzel, amiről a vezeték visszamegy az elem másik pólusára. Ha a tű érinti a fémlemezt, a tekercs szolenoidként felrántja a tűt, ami megszakítja az áramot, tehát a tű visszaesik és így tovább. A ciklus annyira gyors, amennyi időbe telik a tűnek felugrani és visszaesni. 

A megfelelő magasság beállításával van egy remek oszcillátorunk. Már csak egy nyomógombot kell beiktatnunk, amivel a morzékódot le tudjuk pötyögni. Amíg a nyomógomb be van nyomva, zizeg az oszcillátor, rövid, hosszú, zzzz...zzzzzzzzz, és egy rádióval mindez meghallgatható, ha elég kövér szikráink vannak, akkor talán még a másik szobából is. Ezek a szikrák egy lítiumos aksiból születtek (3,7V) és drót nélküli adatátvitellel egy kisebb lakást le lehet fedni vele mindenféle antennák nélkül.

De ha berregő csengőt nem is tudtunk készíteni, vásárolni azért lehet. A relé pontosan úgy működik, mint a villanycsengő, csak kicsit több lába van, hogy összezavarja a kezdő elektristát, vagy szikra-távírászt. Nekünk egy nyolclábú ilyenünk van (40.52). Ciklusszám 20 millió, DC esetén, ezt mondjuk nagyon hamar el lehet pancsolni, ha oszcillátornak használjuk. Ennek az az előnye, hogy szép, átlátszó a burkolat és látod is a finom mechanikát, ahogy bizzeg.

Egy egyszerű ötlábú reléből is szuper oszcillátort lehet építeni (SRA-12VDC-CL). A tekercsre kell neki a 12V közeli feszültség, az adatlapból nem derült ki, hogy 10^5 vagy 10^7 a ciklusszám. Mindkettőt hamar el lehet pattogtatni, ha mondjuk 100Hz a zizegése. Tehát úgy órákig tartana, amíg egy ilyen relé beadja a kulcsot. Távírónak nyilván jóval tovább bírná, napok, hónapok, de nekünk csak egy pár kísérletet kell kibírjon. Valahogy így néz ki:

Forrás

Kicsit vontatottabban videóban is megnézhető, mit hova kell kötögetni. Tehát az 1-es (+), a 2-es (-) láb a tekercsre megy és ez kapcsolja össze a 3-4, illetve 3-5 lábakat. A következő körben a tekercs aktiválásával-deaktiválásával a zöld és piros ledeket kapcsolgatjuk. 

Ha az 1-es láb nem kap + feszültséget, alapesetben a 3-5 lábak zártak, tehát esetünkben a zöld Led világít. Ha az 1-es lábra + feszültséget adunk (a képen összeérintjük a pozitív táppal), akkor a tekercs mágneseződik, a 3-4 lábak zárnak, esetünkben a piros Led világít. Ezzel feltérképeztük a lábak bekötését. Most egy villanycsengőhöz hasonló oszcillátort építünk, ami saját magát kapcsolgatja. 

Alapállásban a 3-5 lábak zártak, viszont a lila vezeték a 3-2 láb között teremt kapcsolatot, így a tekercs áram alá kerül és a 3-4 lábakat zárja. Ebben a pillanatban a 2-es láb nem kap negatív feszültséget, a tekercs elenged és újra a 3-5 lábak zárnak, a ciklus elölről kezdődik. Ahogy a relé bírja, olyan frekvenciával fog zizegni a cucc. 

A negyedik lábra egy Ledet kapcsolunk, így, amikor a 3-4 lábak zárnak, akkor a Led világít. De a ciklus túl gyors, érdemes lelassítani egy kicsit, hogy a Led felvillanásai észlelhetők legyenek.

Egy kondenzátort az 1-2 lábakkal párhuzamosan kötjük. Ekkor a ciklust a kondenzátor feltöltődése és lemerülése szabja meg. Kis kondenzátor gyorsabb ciklust, nagyobb kapacitás lassúbb ciklust okoz. Egy olyat érdemes találni, ami olyan 20-100 Hz között zizegtet, ami a távíróhanghoz tökéletes lesz. Már csak egy nyomógomb kell hozzá:

Amíg a gombot nyomjuk, addig zizeg a relé (ezt jelzi a Led villogása is). Na most nyilván ha a LED-es részt egy hosszú vezetékkel átvezetjük a kert túlsó végébe, és ott egy ehhez hasonló vevőkészüléket építünk, akkor van egy vezetékes távírónk is. (Persze manapság, mikor minden gyereknek mobilja van, hülyeség ilyet építeni, de a gyerekek hátha élveznék.) 

Mondjuk a vezetékes távírót sokkal egyszerűbben is meg lehetne oldani egy buzzerrel, nem kell egy relét feláldozni érte. Csak megemlítem, hogy a kert végébe telepíthetnénk optikai távírót is, oda meg még buzzer sem kell. Csak egy kapcsoló és egy LED. Na, de vissza a rádióhullámokhoz.
 

Szóval, ha nyomkodjuk a gombot, a tekercs kapcsolása során elektromágneses hullám keletkezik (szikrázik, ha nem is látszik a fekete burkolat mögött), ami egy AM rádióval 1-2 méterről vehető. Kis antennázással ez megnövelhető, akár a teljes lakás területére is, bár a vasbeton falak nem barátai a zavartalan vételnek. A szikra amúgy sem egy hatékony rádiójel forrás, összevissza minden hullámhosszon nyomja a felharmonikusait, így a gyenge teljesítménye még kevésbé érvényesül.

Aztán ha a hülye jardok jönnek azzal az idétlen rádiójel-kereső autójukkal, csak szétkapod darabjaira az egészet és nem te voltál. Ráfogod, hogy a szomszédnak a piezo-gyújtója a hibás, amikor rágyújtott a teraszon, merthogy azt is veszi a rádió. Próbáld csak ki. Mert ezek a szikráztató eszközök mind-mind alkalmasak arra, hogy a közvetlen szomszédod ne bírja rendesen végighallgatni a Kossuth Rádióban a Mini-úr felszopását péntekenként. 

Rock and roll damnation

Forrás

Nekünk, kelet-európai rockandrollsrácoknak, kiktől a zálogos (bizományis - konszignációs) nem kért túl sokat a gitárért, már nem futotta erősítőre, meg effektekre. De nem is árultak ilyesmit akkoriban nálunk. Ezért hogyha a kazettafonra és a gitárra gondolunk nem az jut eszünkbe, hogy létezett egy ilyen szalagra-felvevő-loopos-echo-effekt, hanem csak annyi, hogy simán felbogoztuk a gitárból kijövő két drótot a kazettafon fejének a két lábára. És adjál neki. A tape echo effektet nemhogy nem ismertük, de el se bírtuk volna képzelni itt a periférián. 

Szóval nincs ennél madmaxesebb, vagy zombiapokalipszisesebb zenecucc: villanygitár meg kazettafon. Elemekkel még hordozható is. Ez küldte a rokkot a fülesbe, vagy nyomta a tábortűz körül a közösbe is. Erősített, torzított meg minden. Ha a kazettafonon volt valami hangszínszabályzó is, az már nagyon úri holminak számított. Volna, ha lett volna. (Nem is foglalkoztunk volna most ezzel, ha a legendás német pontosság nem várat meghatározatlan ideig az összeszerelhető gitárpedálom postázásával.)

Itt bővebben a működésről

A működés elve egyszerű, a szalagleolvasó fejben levő apró tekercs a szalag mágneses változásaira nagyon gyenge áramot (jóval gyengébbet, mint amit a gitár szedői adnak) küld az erősítő felé. Ha tehát a leolvasó fej helyett a gitár adja a jelet, az egy nagyon jól felerősíthető, sőt könnyen túlvezérelhető jel lesz. Ez szabályozható némileg a gitár tónus és hangerő-, illetve a lejátszó potmétereivel. Nem árt a szalagtovábbító motort kiiktatni, mert plusz zajt ad a rendszerhez, de amennyire zajos, rekedt az egész, olyan sokat nem ront a lo-fi összhangon. Itt az alap punk felszerelés már készen is van. Potikat tövig és zúzzad. 

De nemcsak a rockszakmában lehet használni, hanem a hip-hop, hippie the hippi, bang-bang boogieban is. Pont nincs itthon egyetlen kazetta se, de a mágnesszalagon a jel nagyon hasonlít a bankkártyán (beléptetőkártyán) található mágnescsíkhoz. Annyira, hogy a kazettafon fejével leolvasható a bankkártya. Minél több pénz van a számládon, annál édesebben szól, amikor rajta szkreccselgetsz.

Azonban azt tapasztaltuk, hogy az összes kipróbált magnó hangja morgós, a mély hangok elnyomják a magasabbakat. Ennek okát mi nem tudjuk, jöhet a gitárból, mélyebb húrok nagyobb induktivitása, jöhet a kazettafonból, hiszen nem gitárra van optimizálva az áramkör, vagy bármi más is okozhatja. De ezen könnyen lehet segíteni, hogyha egy akármilyen, nem poláros, kondenzátort sorba kötünk a fejjel, gyakorlatilag ezzel egy highpass szűrőt adunk a rendszerhez. Ezt a youtubos kollégák nem említik, pedig sokat javít az élményen, igaz valamennyi gaint fel kell áldozni érte. A kondi értékének függvényében fogja levágni a mélyebb hangokat. Egy ilyen posztapokaliptikus gitárszerkó esetén értelmetlen pontos értékekről, vágási frekvenciáról beszélni, nem is értünk hozzá, de a 104-es (100nF) kondenzátor már gyönyörűen végzi a dolgát. Ha van kéznél még kisebb értékű (szemüveg nélkül a franc se tudja megmondani mekkora lehetett, amit mi használtunk), az még jobban levágja a mélyeket, vagyis a highpass szűrést még magasabbra állítja. Érdemes végigpróbálgatni több kondit is, mielőtt egyet véglegesen beforrasztunk a kazettafonba. 

Na, de mi van akkor, ha annyira csórók vagytok, hogy még egy szakadt villanygitár se hányódik odahaza? Egy elektret (?) mikrofon is megteszi, amit bontott kamerából, vagy diktafonból nyerhetünk. De tökéletes a piezo kontaktmikrofon is. Itt pont egy ilyennel elektromosítják fel a szárazgitárt, és a kazettafon erősítővel nyomják a rokkot. 

Persze hol vannak manapság már a kazettafonok. De egy szakadt telefon, vagy tablet csak hányódik otthon, nem? Párszáz lejért már lehet kapni ilyen feldugható gitárstúdiót, de ha Johnny apja elég csóró, egy dollárért iriget kap, hamisat. Ami nem lesz hajlandó minden alkalmazással összedolgozni, de nekünk a Deplikekal sikerült megjammeltessük. Ebben az appban is a cuccosabb szerkók már fizetősek, de mi már kifizettük az árát ennek az egésznek, pont egy dollárt ér az egész, egy centtel se többet. Ez is jó szar, mint a régi kazettafonos torzítók, de ez valahogy nem térben torz, hanem időben, ugyanis elég jelentős lagje van (a XiaomiRedmi 8T-n elég jelentős az időcsúszás, a Samsung Galaxy Tab mittoménhányason éppen még elviselhető). Szóval inkább szórakozzatok a régi kazettafon fejjel, mi még biztosan építünk belőle valamit