Géza egy pöcs

Nem is pszichologizálnám Gézát, hiszen mindannyiunk gyerekkorában volt ilyen rosszfej figura, a miénket Citrom-bának hívtuk. Hanem a Mozgalom, ami úgy gondolja, rendjén van az, hogy a szülők nevelési kudarcaidat idegen embereken, boltosokon kell számon kérni, törvényekkel, rendőrökkel kell kezelni, finoman szólva, hát... bekaphatja. 

Csakazértis megállítjuk a fényt - a tudomány megalázó pillanatai.

Van ez a videó, amiben a kollégaúr megállítja a fényt. Na mondom, ez nekem is tutti sikerülni fog. De nem is egy ventilátorral fogom a fényt sztroboszkóppá szeletelni, hiszen van nekünk magunk forrasztotta jelgenerátorunk, amit még az optikai tremolóba szerettünk volna beépíteni. Önbizalom-szintünk itt még az egekben. 

Igen ám, de a nagy dög lézert, a csöpp jelgenerátor, nem hajlandó meghajtani, tehát egy erősítésre van szükség.  A jelgenerátor viszont egy tranzisztort tud kapcsolgatni, az meg a lézerünkre kapcsolgatja a 3,7 voltos LiIon akksit. Azért nem olyan egyszerű egy lézer mutogatónak az elektródjai kivezetni, de ezzel hadd ne fárasszalak. Szóval van egy 1Hz - 1MHz között villogtatható lézerünk, amit négyszögjellel vezérlünk, tehát a fénnyaláb hossza kb. ugyanakkora, mint a fénnyalábok közötti szünet. 

Igen ám, de kellene egy rolling shutteres kamera is hozzá. Márpedig a telefon a besötétített szobában (hogy a lézernyaláb látszódjon) nem rolling shutterben olvassa ki a szenzort. A videó beállításánál nincs záridő lehetőség, csak a 30 és 60 fps között lehet választani, ami nagyon kevés ehhez a kiolvasási módhoz. Előkapartuk az akciókamerát, aminél szintén nem lehet záridőt állítani, de tud 220 fpst. De nem tudott, mert kihalt belőle az akksi. Itt azért már kezdtünk idegesek lenni. A D5000 videófelvétele 15 éves technológia, szóba se jöhet. A telefon Pro fényképfelvétel módban tud ugyan záridőt állítani, ami látszik is a kijelzőn. De ebből hogy lesz videó? Plusz 1/2000-1/3000s környékén kezd csak érvényesülni a rolling shutter, aminél a legnagyobb ISO mellett sem látszik lófasz se, nemhogy a lézernyaláb.  A kollégaúrnak bikaerős lézere van, plusz normális kamerái, hatalmas ISO-val, és amin állítható a záridő. A zöld lézer-nyaláb szabad szemmel ugyan látszik a sötét szobában, de a kamerának ilyen idők mellett az semmi. A kék lézerünk sokkal combosabb, viszont a kamerák számára a kék alig látható. A lakásban mégse fogunk füstöt fújni, hogy a nyaláb jobban látszódjon. 

Viszont van egy akváriumunk. Azt találtuk ki, hogy a vízbe tejet teszünk, ami jól láthatóvá teszi a lézer-nyalábot. Na, itt ne egy deci tejre gondoljunk. Pár liter vízbe bőven elég pár csepp tej, ugyanis itt ellenünk dolgozik a Tyndall-effektus. Ami az első pár centiméteren szétpallja a zöld fényt és nem penetrálja pár centinél mélyebben az akváriumot. A piros lézer szépen áthatolna, de az meg nagyon gyönge. Tehát duzzogva kimertük a tejes vizet és elfogadható mértékűre hígítottuk, hogy a zöld fénycsík az akváriumot teljesen végig érje. 

Mikor minden elosztót, adaptert, jó magasra helyeztünk, az esetleges víz szivárgás ellen, mikor mindent beállítottunk, jött a felismerés, hogy mi a Pro fotóbeállításon ugyan nagyszerűen fogjuk látni az eredményt, de sehogy sem tudjuk rögzíteni a képernyőképet, mint videót. Na, itt már az agyfasz kerülgetett, főleg amikor a két találomra kipróbált screen capture appunk is telebaszta a képernyőt reklámmal, de nem volt hajlandó a fotó-app képernyőképét videóba menteni. Végül kézből a Nikonnal videóztuk meg a kezünkbe tartott telefont, miközben az oszcilloszkópunk potijait lábujjból csavargattuk. 10-100 Hz között valahol sikerült a fényt lelassítani, megállítani és inverz mozgásra bírni. A jelgenerátor potijai nagyon érzékenyek, vagy a rolling shutter-sáv nagyon keskeny, mindenesetre nem voltunk képesek megállapítani, hogy pontosan milyen frekvencián is áll meg a fény. Utólag megmértük a napelemes módszerünkkel, de annyi felharmonikus szólalt meg, hogy nem egyszerű eldönteni, hogyan is villogott a lézer. Mindenesetre a 267 Hz a leggyanúsabb. 

Érdekesség, hogy a telefon keresztben rollig shutterol és nem hosszában, ahogy azt elsőre gondoltuk volna. De hát végülis a fém-redőnyzárak is keresztben futnak le, és rövidebb időkre képesek ezáltal, mint a hosszában futó vásznas redőnyzárak, bár ennek nem biztos, hogy van köze a rolling shutter technológiákhoz. 1/2000s fölött kezdett értékelhető eredményt adni, a felvételt végül 1/3000s mellett készítettük. 

Ha hasonló kísérletet terveznél, akkor kell egy bika-lézer, egy olyan videófelvevő, aminek elég magas az érzékenysége, hogy látszódjon is a nyaláb, ugyanakkor engedi nagyon gyors záridők kiválasztását is, hogy a rolling shutter érvényesülni tudjon. A négyszögjel sem ideális, sokkal jobb lenne egy forgó korong (ezért használnak a videóban ventilátort), amiben a fény csak nagyon kis ablakon tudna átvilágítani, ezáltal a szünetek sokkal szélesebbek lehetnének. Vagy építeni egy 555-ös jelgenerátort, amiben a jel/jelszünet arányt a megfelelőre hangolnánk. Ezzel már foglalkoztunk a blogon, nem szeretnénk újra kezdeni.

De amúgy az elv működött. Csak utána még ki kellett takarítani a lakást is, elpakolni a cuccokat és feltörölni a kipancsolt vizet. 

Komet-szízön

Újszülöttnek minden új, de nekünk a Hale-Bopp után a Csucsinshan-Atlas elég keveset nyújtott. Az is lehet a baj, hogy egyéb elfoglaltságok miatt, csak későn kaptunk észbe (október 19-én), amikor már szabad szemmel is alig-alig látszott. 

Persze, ha valaki fél évszázadot megélt, akkor könnyen jöhet azzal, hogy ez semmi, én még láttam a múlt évszázad legfényesebb üstökösét, ami nem pár hétig volt észlelhető, hanem több, mint egy évig ott ragyogott fenn. És összehasonlításképpen  ennyivel volt combosabb. Nem tudom, ha minden régi filmtekercsemet felkajtatnám, nem e kerülne egy felvétel róla. 

A Stellarium önmagában nem képes megmutatni ezeket az objektumokat, pluginként kell hozzáadni, ha fotózást szeretnél rászervezni. 

Szabad szemmel képtelen voltam megtalálni az Atlast, de a Nikonnal megcélozva Nyugatot hamar megkerült. Az is igaz, hogy ez városi környezetben volt, tehát fényszennyezett helyen. Az 50mm binokulárral ezek után gyerekjáték volt megtalálni, mondjuk 50mm frontlencsével és 7mm pupillával számolva majdnem 51-szeres a fénygyűjtő felületek aránya.