A Fekete-kövek ferrátája

Vértop nyáron egy igazi szellemváros. A szállodák zöme eladó, ahol meg élet van, ott csillagászati árakkal próbálják visszaszerezni a sok befektetett pénzt. Pedig innen támadható a Bihar egész déli oldala, a Rozsda-szakadék, a Száraz-völgy, a Fekete Kövek ferrátája, a Bihar Kapuja illetve a Vércsorog vízesés is (ez utóbbi kettőt mi most kihagytuk). Szállást semmiképpen sem itt érdemes keresni, hanem pár kilométerrel lennebb. Mi egy igazi múzeumban találtunk szállást. Teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy Európa keleti felének ez a leggazdagabb giccs-gyűjteménye. Egy igazi kulturális fekete-lyuk. Bármilyen kulturális forradalmat, apokalipszist, művészeti kataklizmát képes lenne túlélni ez a giccsnek szentelt Noé bárkája, melyben mindennemű és fajú kertitörpék, műanyag állatkák, és kertibiszbaszok népes faunája, a színpompás művirágok teljes flórája, a plüsscukiságok, háziáldások, naiv festmény-reprodukciók és hűtőmágnesek impériuma helyet foglal, hogy alkalmasint innen kirajzva hajtsa igába ismét a jóízlést. Nincs az a korondi vásár, vagy kínai bazár, aminek a kínálatában csak töredéke megtalálható lenne annak a sok szirszarnak, amiket itt találtunk. Ebben a pink miliőben tobzódva található tehát az a szállás, aminek a kényelme és ára nagyjából egy puccosabb panzió és egy menedékház között van félúton. Ideális hely a környék bejárásához. 

A Fekete-köveken (Pietrele Negre) nemrégiben jelent meg a vasalt út. Az interneten egymásnak ellentmondóak a cikkek. Egyfelől nehezebb ferráták (pl. Tordai Hili traszé) helyett ajánlják, máshol viszont arra figyelmeztetnek, hogy csak tapasztalattal érdemes belevágni. Hát hol máshol lehetne elkezdeni a ferrátázást? A Körösrévi, illetve Kecskevészi ferrátákkal, mi egy nehézségre soroljuk ezt is. Igazi belépő szintű kezdő útvonal.

Természetesen a megközelítése ennek sincs jelezve, egyelőre talány számunkra, hogy ez egy szabályozás, miszerint el kell rejteni a nem felszerelt turisták elől, avagy ezzel szeretnék a vezető szolgáltatásait eladni a klienseknek (Vértopon valamelyik szálloda béreltet ferráta kantárokat és vezetőt). Mindenesetre ebből a parkolóból kell indulni. Sajnos a streetview négy esztendős, jelenleg az útról is észrevehető a piros kereszt turistajelzés, amit mellesleg sem az OSMAnd, sem a Trasee Montane nem ismer. 

Amint a DN75-ről felkapasz-kodunk a piros kereszt tra-széra, érdemes résen lenni. Alig ötven méter után az ösvény a szintvonalon kerülni kezdi a sziklát, de nem ez a jó irány. Itt kell balra, a sziklák felé venni az irányt, tovább kapaszkodva. Perceken belül a ferráta beszállásánál vagyunk. Hétköznap nincs itt nagy tolongás, rajtunk kívül egy kanadai-román páros volt csak a térségben.  

Érdekesség, hogy bár nem őshonos, Kanadában is van via ferráta, a kolléga szerint csak pár útvonal, a neten mi sokkal többet találtunk. És sokkal szebbeket is.

Itt igazi öncélú útvonalat kapunk, egy olyan falon kezdődik a mászás, amin csak a létrák segítségével haladhatunk előre. Később, kiérve a gerincre csatlakozik egy mászó útvonalhoz, majd a gerincszakasz után elágazik. A hosszabbik útvonal alig a tető pereme alatt két méterrel, egy párkányon harántol végig, hogy egy bicepszes kapaszkodó után végül kiérjen a tetőre. A tetőn a turistajelzésen nem tudtunk eligazodni, jobbra visszavezetett a rövidebb ferráta végéhez, balra pedig szintén követhetetlennek tűnt. Ezért mi, visszafele is lemásztuk a ferrátát. Ez elvileg ellenjavallott, de semmiféle nehézséget nem okozott. Az egészre, parkolótól parkolóig, csúcs-csokival, mindennel maximum két órát számoljatok. 

Sebes Körös?

Körösrév olyan, mint egy outdoor-svájcibicska. Ki lehet hajtogatni belőle túrázást, terepfutást, vonatozást alagútban, kajakozást, barlangászást, mászást, ferrátázást, közben príma fotós hely, meg némi történelmi térerőt is lehet fogni. Az egész hely akkora, hogy elférne a zsebemben, amennyiben 2 kilométeres zsebem lenne. De az úgy is elég kompakt, nem? Mégse hallottunk erről a helyről eddig, pedig a Czárán Gyula emléktúrát is itt rendezik meg, amiről viszont már hallottunk.

Csak eddig, lekorlátozott ismere-teinket előítéletekkel helyettesítettük, s úgy gondoltuk ez a fickó is csak egy naftalinszagú, vicces bajszú nemes, még a békeidőkből, aki csak azért lehetett outdoor-guru, mert mindenki más a mezőn dolgozott, s akinek körülbelül annyi köze van az trailrunninghoz, mint például Orbán Balázsnak a HDR-panorámafotózáshoz. Szóval nem kizárt, hogy egy Czárán emléktúrára is csak ellátogatunk egyszer, hiszen a Jókai teljesítménytúra is mennyire király, pedig a Jókai sem az a fazon, aki olyasmit tett le az asztalra, amit szívesen vennénk fel onnan. Az internet szerint a szorosban több (mint kevesebb?) orchideafaj él. És azt írták, megtalálható a hiúz is. Hol? Mi nem találtuk meg, biztos ott lapult az orchideák között. 

Itt kell figyelni
a ferráta ösvényére

A ferrátát azért építették ki, hogy fellendítsék a környék turizmusát, s bár jól eldugták, nehogy magunktól is megtaláljuk, mégiscsak elérték a célt, hiszen eszünkbe se jutott volna ide látogatni, ha nincs a vasalt út. Bár a kölcsönző és vezető nem jutott nyereséghez, a panziósok annál jobban jártak. A ferrátát leginkább gyalog érdemes megkeresni, de nekünk vonatozhatnékunk is volt, így a barlanggal szemben található állomásról (itt van egy híd is) visszakutyagoltunk, át az alagúton, majdnem egy kilométert. Ha sietsz, érdemesebb Körösrévről, a sportpálya mellől indulni gyalog a vasút mentén.

A folyó vasutas oldalán, a fenti képen látható kő és a tőle párszáz méterre felállított nagy vasszekrény között található a falhoz vezető ösvény, egy gyönge kőfolyást kell követni. Jelzés nem volt egy szál sem, érdemes figyelni, mert más, mászóútvonalat megközelítő csapás is van a térségben és nem ez a legkitaposottabb.

A ferráta az alsó szakaszokon kicsit omlós, viszont tetszett benne, hogy többnyire természetes fogások mentén halad, sok helyen nem szorultunk a mesterséges kapaszkodókra. Kimondottan könnyű ferráta, csak a ferrátázás örömére, kezdőknek ideális, talán 20 perc sem kell végigmászni, de érdemes figyelni mert lehetetlen úgy végigjárni, hogy ne rúgjunk köveket az alsókra. A tetőn rögtön a turistaútra érünk, ez balra visszavezet Körösrévre, jobbra pedig vissza a szorosba. A barlang előtti hídon valamivel túl ér le a folyó mellé, de a vasút mentén vissza lehet jutni a barlanghoz. 

Szinte hihetetlen, hogy ekkorka sziklafalban ilyen hatalmas barlang legyen. Czárán és spanjai úgy kezdték meg a feltárást, hogy rárúgták a bejáratot a denevérekre. Robbanószerrel, mi mással. Annak idején a ballibsi környezetvédők még tudták hol a helyük, na. Meg hát amúgy is mindenki más a mezőn dolgozott, ki emelt volna szót az úri mókázás ellen. Nevét arról a másik hipszterszakállas fazonról kapta, a nagy turista bulibáróról, Zichy grófóról, aki Görgey kötelén való ringásával került be a történelembe. Nem szép dolog valakit cikizni, ha ilyen hülye neve van, mint Ödön, vagy Jenő, de Jókai kőszívű volt, és megtette, állítólag éppen Zichy esetéből leste az ötletet. Na ennyike a honismeretről. Nem azér' mentünk.

A látogatható rész többnyire az aktív zónában halad, sok helyen konkrétan a patak fölött, de van néhány cseppköves szakasz is. Szerencsére bemehettünk csoporton kívül is, így persze a kiépített folyosók lezárt részeit is megkukkoltuk. A barlang nagyon szép és gazdag, viszont a mi ízlésünknek kicsit sok volt benne a vas. Olyannyira kiépítették, hogy már az volt az érzésem, a Hétlétránál járunk, amit ugye már egyszer le-lépcsőházaztunk itt az Utazásokban.  Érdemes lenne egyszer visszamenni állvánnyal is, viszont a fotózást nagyban nehezíti, hogy rengeteg turistát hordanak ide, sokakat akaratuk ellenére. Konkrétan egy egész öregek-otthonát deportálták éppen ide kényszerkirándulásra, olyan savanyú képpel botladoztak fel-alá. Gyerekek is voltak szép számban, akikről megnyugodva nyugtáztuk, hogy még egyelőre az ötven százalékuk sem túlsúlyos. Szóval legalább annyian vannak a szorosban, mint a Kossuthban kettőkor. A barlang még koránt sincs teljesen feltárva, ezenkívül itt is jelentős a denevérpopuláció, de azokba a szakaszokba, ahol a denevérek élnek, mi nem jutottunk el.

Összességében, a Körösrévi-szoros látványosság/négyzetkilométerben egyik leggazdagabb hely, ahol eddig jártunk. Raftingot is hirdettek a faluban, azonban így ősszel valószínű máshová viszik a klienseket, mert annyira volt Sebes a Körös, mint kb. egy befagyott tó, viszont cserébe látványos ahogyan a barlangból egyenesen a folyóba vízesésezik a patak.