Nikon FG

Néha megtörténik, hogy beesik egy fényképezőgép az ajtón. Grimpix meg befogadja a foster-kameraházba. Most egy Nikon FG kérezkedett be, harminc esztendő vándorlása után megfáradva, pár csavarját elhagyva az úton, de amúgy optikailag jó állapotban. Első exponálásra elájult, de aztán egy elemcsere visszahozta közénk. Egy 50 milliméteres f/1,8 E szériás lencse (fémszínű gyűrűvel) van vele, ami szintén harminc esztendős jószág, valószínű ezzel a géppel együtt vásárolták. Sajnos film nem volt benne, pedig jó lett volna megnézni, kik használták utoljára. Azt, hogy milyen pillanatoknak volt megörökítője sajnos sohasem tudjuk meg. Talán végigdokumentálta egy gyerek felnövekedését, vagy egy kezdő fotós bizonytalankodásait, vagy netán egy aktfotós nő-gyűjteményét. Amnéziás jószágunk élete titok marad. 

Ez az egy másodperces zárlefutás hangja

A záridő tesztet ez a gép is megtagadta, a hátlap kinyitását érzékelve, a mikroprocesszor nem volt hajlandó beállított értékre exponálni. De a lassú záridők (teljes kitakarás mellett, kb. 1/30s-ig ) hangteszt alapján tökéletesnek tűntek.

Az FG meglepően sokmindenhez ért. 1"-1/1000s zárideje fokozatmentesen használható az automatika segítségével. Ugyanez igaz a rekeszre is. Van teljes programvezérlése és rekeszelőválasztása is. Mivel a zárat a delej működteti, áram nélkül halott a gép, de van egy M90-es zárideje is, ami 1/90s mechanikus záridőt jelent. Keresője porba alázza a mai DSLR gépek kukkantóját. Sajnos az objektív ennyire nem jó, még a Nikkor 18-55mm VR kit is jobb nála kicsivel, meg hát a DSLR-ek szoftveresen sem támogatják a régi lencséket. Ennek ellenére a D5000-el is használható, persze csak kézi vezérléssel. Nincs vele fénymérés, sem rekeszészlelés, viszont van élesség-visszaigazolás. 

És van kúlos-sznobos lúkja, ami manapság nagy divat, tehát egyfajta érték. 

Záridő teszt

Hozzávalók

Általában egy mérési problémára szerkeszt az ember egy mérőműszert, azonban most pont fordítva járunk el, szerkesztünk egy mérőműszert és keresünk neki megfelelő mérési feladatot. Szóval kellene egy záridőt mérő szerkezet, ami megállapítaná, hogy a fényképezőgépek mennyire következetesek, illetve mennyire lustultak el a záridők az évek során. 

Házi módszerre ezt a megoldást dobta a gép.  Görgős egér híján, azzal főzünk ami van, egy fotó-ellenállást használunk, legalább grafikailag ábrázolva is látjuk, miért nem volt alkalmas az LDR a vízcsepp-csapda megépítésére. Persze a gyors záridők, az LDR lassú reakcióideje miatt (több ms) mérhetetlenül pontatlanok, de ez csak egy egyszerű házi kísérlet. Szoftvernek pedig az Audacity pont megfelel. Azt gondoltam volna, hogy 10-20 gép közül rengeteg akad, aminek mérhető lesz a zárideje, de majdnem mindegyik kimentette magát a teszt alól. 

Vilia 0,005 ms - 1/200s

Szóval egy Vilia, egy Smena és egy Zenit E volt csupán alkalmas a célra. Ezek közül a Vilia szinte tökéletesen exponált, 1-2 milliszekundum eltéréssel. 1/250s helyett (0,004ms) 1/200 másodpercet mértünk (0,005ms), 1/30s helyett (0,033ms) pedig 1/28 másodpercet (0,035ms).

A Smena 1/250-es ideje 1/29-nek felelt meg csupán (3 EV hiba), az 1/125 kb. 1/27-nek (2 EV hiba), az 1/15s felé már sokkal pontosabb volt 1/13 másodperccel. Olcsó Lomo gép lévén disznóság lett volna összehasonlítani egy ugyanolyan típusú Smenával. Akinek kedve van, tegye meg, de fogadok egy sörben, hogy a leggyorsabb (1/250s) ideje nem éri majd el az 1/60-at se, és két gép között lesz minimum 10-20 ms szórás, ami ugye nagyjából egy EV.

Harmadiknak Laci leharcolt Zenitje az 1/30s-1/500s tartományra 1/19s-1/29 másodpercet mutatott, de legalább következetesen csalt ekkorát, mert a megismételt mérések között alig pár milliszekundum eltérés volt, ami 1/30 környékén csak töredék EV. Ekkora eltérés miatt felmerült a gyanú, hogy redőnyzárnál, a nem teljesen kitakart záridőknél, valamit másképp kellene esetleg számítani. Ötlet? 

Jó lett volna egy nagyjából pontos redőnyzárassal is elvégezni a kísérletet kontrollnak de az EOS-ban pont lemerült az elem. Hát így. Ennyire bízzatok meg a harmincesztendős masinákban. Csaló majdnem az összes.

* Frissítés
Érezte Grimpix, hogy a Zenit redőnye nem a lusta záridő miatt nem bírta meghaladni az 1/30 másodpercet. Csak később jöttünk rá, hogy mi lehet a baj. Az 1/30 az a záridő, aminél még teljesen kifedi a redőny a filmkockát, és mivel a fényforrásunk nem lézer volt, az LDR a teljes felületről érzékelte a fényt, annak ellenére, hogy az ennél gyorsabb időknél a fény csak keskeny sávban szaladt végig a képmezőn. Na így. Tehát LDR-el és fotó-tranzisztorral csakis központi zárakat érdemes tesztelni. 

Fut buha (izélem... a rezet)

Felhagyott rézbánya (Rosia Poieni).

- Hol voltál? - kérdezte Grimpix, amikor hazaértem.
- Hát... - mondtam zavartan - volt ilyen fless-izé Verespatakért. Hogy mentsük meg.
- Mitől kell megmenteni?
- Hát attól, nehogy szétcianidozzák. Tudod, az arany miatt...
- Azt hittem az embereket kell megmenteni...
- Igen, azokat is.
- És sikerült? Megmentettétek?
- Nem, nem sikerült. Az összes embert nem lehet megmenteni. 

Grimpix ezzel befejezettnek tekintette a beszélgetést, mégis este, mikor kinyitottam a sörömet, odaült mellém és csomó videót néztünk meg Verespatakról.


- Itt miért idegeskedik a néni? - kérdezte Grimpix.  - Hát mert évek óta bezárt a rézbánya és azóta nincs munka, csak izélik a rezet álló nap. Állandó bizonytalanságban és megosztottságban élnek évek óta és ráadásul a világ minden pontjáról jönnek nekik megmondani idegenek, hogyan kellene éljenek.


- És itt miért szomorú a néni?  - Hát tudod, az arany nagyon súlyos fém, majdnem mint az ólom, és hát neki, mint láttad, nagyon sok aranya volt...  - Azért akar megszabadulni az aranytól? - Igen, azt hiszem.

- Nekünk is sok aranyunk van? - kérdezte aztán nyugtalanul. - Nem, nincs sok. Talán összesen egytized gramm lehet a telefonban, számítógépben és fényképezőgépekben. Az nagyon kicsi helyen elfér, de így is több köbméter követ kellett megőrölni érte.

Aztán arra kért, meséljek arról, milyen volt, amikor Verespatak környékén kirándultunk szakmai gyakorlat címen, milyen volt a rómaiak által is használt bánya, az arany múzeuma. Pár kép is előkerült, közvetlenül a rézbánya bezárása utánról. 

Európa második legnagyobb rézbányászata 1977-től működött Rosia Poieni-en, 2006-ig, rengeteg állami pénzt felemésztve. Szászavinc az ülepítőtó martaléka lett.

Ez az ingatlan NEM eladó. 

Hargita TT 2013 - alternatív track

Nos, azoktól a kedves résztvevőktől, akiknek herótjuk volt attól, hogy hátulról eléjük teleportáltunk, vagy, hogy hiába sprinteltek inuk szakadtából csőgázzal, úgysem érhettek a selymes lábunk nyomába, természetesen nem kérünk elnézést, megszívtátok - evvan :) - ugyanis  mi elvégeztük előző este a házifeladatot, és a guglitérkép alapján kicsinosítottuk az UEKE oldalán található gps tracket. Meg hát, több mint féltucat TT-vel a hátunk mögött, elég dörzsöltek is vagyunk már ahhoz, hogy nemcsak eltévedni lehet, hanem megtalálódni is. Persze a futók ellen az sem véd, de ők más súlycsoport :)

Az senkit se tévesszen meg, hogy az UEKE track 46km, a mienk, pedig csak 42, az előbbi sűrű, a miénk kigyomlált mintavételezésű. A különbség alig huncut 2 km lehet összesen, vagy annyi se (4 helyen száz méterek, egy helyen pedig 1km), ami viszont remélem így is bőven elég volt frusztrálni a tisztelt sorstársakat.

Route 2,322,920 - powered by www.bikemap.net

A szervezők közül többen kérdezték, hogy mennyire volt követhető a terep. Hát, ugye, amerikai űrtechnikával... maximálisan :) És végre megadatott, hogy két bírói pontot is hamarább értünk el, mint maguk a bírók, ami megboldogult fiatalkorunk óta nem igazán fordult elő (az is csak egyszer, az első Jókainkon). 

Bár a negyedik-ötödik helyezés nem dobogós, azért mi fennhordjuk így is az orrunkat. Persze ehhez kellett, hogy az igazán nagy futók ne legyenek jelen. Opportunisták vagyunk, na, tavaly nem volt ekkora pofánk. Ezúton tolmácsolom respektünket annak a harmadiknak, akinek sikerült elénk teleportálódni valami csuda folytán a Csicsói-csúcs környékén, annak a kettőnek viszont, akik unzsenírt rohantak előttünk pár órával, meg azt, hogy szégyen a futás fiúk :)

Köszi az Ueke csapatának a Hargita TT-be belefektetett munkát. Nekik most nem üzenünk semmit, remélem úgy is tudják, hogy évről-évre nem szenvedni  járunk ide vissza.

Ó, dehogynem üzenünk: Istenkirály ez a TT! :)

Az ablakos háttér...

Múlt héten a Kováts fényképészet háza táján nyílt nap volt. Voltunk páran. A Grimpixek pláne szeretik az ilyen időutazásokat. Elő is szedtük este a családi képek közül azokat, amelyek a Kováts-féle hátterek előtt készültek az elmúlt, több mint száz esztendő alatt. Az egyik az ablakos festett háttér, amelyik előtt minden egyes udvarhelyinek van egy-két emlékfotója a családi albumban, a másik pedig a festett téli táj, amelyiket szintén gyakran látok régi Kovács-felvételeken. 

Azt is mondhatnám, két évszázadot ölelnek fel a képek. Lapozunk az albumokban. A kiegyezés utáni Magyarországon született dédszülőkről valók az első felvételek, valamikor a nagy háború előttről, aztán az összeomlott Monarchián és annak romjain született nagyszüleink is megjelennek az ablakos háttér előtt, majd a második világháború után feltűnnek a képeken szüleink. Aztán hirtelen nincs tovább. (Persze kikoptak az albumokból a családokat összefogó képek úgy általában is, sőt albumok se nagyon vannak már, de erre majd később visszatérünk.) Szóval nincs több festett ablakos háttér a családi albumban. Pedig lehetne. Talán lesz a harmadik évszázadból is...

Dédnagyapámék az ablakos háttérrel. A kutya vajon díszlet, vagy élő családtag?

Nagyanyám pár esztendős

Nagyapám csikós ruhában

Nagyapám és testvérei

Nagyanyám barátnőivel.

Nagyapám nem nagyanyámnak csapja a szelet. 

Nagyanyámnak nem nagyapám csapja a szelet, a téli háttérkép előtt.
Mint kiderült, a havat a cipő orrára a negatívba karcolta (grafittal rajzolta?) bele a Mester.

Nagyapám katona

Apám óvodás. A felvételt már vélhetőleg a második generációs Kovács készítette. 

A téli háttér napjainkban (Lóri felvétele)