Stan-völgye

Hát erről is az idén hallottunk először, pedig nem is rossz hely. Félúton a Poenari-vár és a Vidraru-gát között a legnagyobb hajtűkanyarban van a bejárata. A jelzés jól látható, de mindössze egy figyelmeztető tábla mutatja, hogy itt valami érdekesség húzódik. Van itt egy piros ima-pont, vagyis háromság (troiţă - így fordítja a gugli) a kanyarban, nem lehet eltéveszteni. A román internet via ferrátának is nevezi a Stan szurdokvölgyét, ami azért túlzás, de az valóban igaz, hogy egy-egy szakasza teljesen ferrátásítva van. Máshol viszont semmi. Na, de nem kell ide ipszilon, se beülő, a neccesebb szakaszokon akkora vashidak vannak, hogy vonattal is ráférnél. A 2011-es képeket elnézve, elkéstünk itt a kalandokkal. Régebb sokkal izgalmasabb lehetett átkelni, de most már túlbiztosított. Mondják, hogy esőben, magas vízállásnál bele kell gázolni a vízbe is, de most száraz lábbal végigjártuk. Bár egy párhuzamos univerzumban ez állítólag egy komplikált traszé, a minap is meghalt valaki benne, fene érti, hogy csinálta. 

Az egész kaland 4 órat vesz föl, fotózkodással, pózolással együtt, amiből fele a szoros, a többi meg erdő és út. Rögtön egy betongáttal indít, majd a szoros túlsó végén egy újabb betongát után nem sokkal, az ösvény elhagyja a patakot, felkapaszkodik az erdőn át a Călugăriţa-tisztásra, majd innen leereszkedik a Vidraru-tó jobb partján vezető útra. A jelzés jól követhető, piros pötty. Előresétálva a gátig, majd a Transzfogarason lesasszézva lehet bezárni a kört, amennyiben az autó a Stan-völgyének bejáratában maradt volna.

Lent, Poienari vára alatt, egy Drakula-kemping is van, tiszta, manele-mentes, tökéletes kiindulópont. Mondjuk este 10 körül bezárták a kaput, ha utána jövünk, tutti nem vesszük észre, mivel az Osmand nem ismerte (mondjuk 2 éve nem frissítettem). Mi korán indultunk a völgybe (8 órakor), így kaptunk parkolóhelyet a hajtűkanyarban, és egy lélekkel se találkoztunk. Asszem plusz varázsa van annak, hogy nem kell kerülgetni egy csomó nyomi turistát, az egész a mi saját játszóterünk volt. Aztán már kint az úton, még a gát előtt, jött szembe egy hetvenes-nyolcvanas pár, akik szintén meg akarták mászni a völgyet, de felülről. Na pont határesetnek ítéltük meg, hogy így esetleg nem vénnek való vidék, de hiába javasoltuk, hogy inkább alulról menjenek, hajthatatlanok voltak. Adtunk nekik útbaigazítást, aztán remélem még élnek, ha meg nem haltak :)

Letölthető track a wandermapról. Mi nem ezt használtuk, de ránézésre ugyanolyan, s úgyis a jelzéseket kell követni. A tó fölé érve a szerpentinekből van amit le lehet rövidíteni, ez pont nem a rövidítős track, de unom megkeresni a másikat, ha te is lusta vagy, majd öt perccel többet gyalogolsz :)