Évek óta belebotlok, hol a könyvjelzők között, hol kereséskor dobja a gép. Kész, végére járunk ennek is. Szóval az az állítás, hogy nemcsak már fel nem lelhető, sehol sem kapható, tükrös, lencsés képosztós és bázisnövelős előtétekkel lehet egyetlen géppel egyszerre 3D képpárokat készíteni, hanem objektívsapkából is.
A professzor úr zöld-magenta szemüvegből csinálja, de nekünk ilyen csak egy van, ha azt széjjelvágjuk, akkor mivel fogjuk nézni, ugye? Emiatt nem teljesen korrekt a kísérlet, ugyanis a professzor úr arra hivatkozik, hogy a Bayer szűrő sajátossága miatt, kiegyenlítettebb az eredmény zöld-magenta rendszerben, hiszen kétszer annyi zöld pixelünk van, mint vörös és kék, tehát a bal szem megkapja a zöld pixeleket, a jobb szem meg a vörös és kék pixelek összegét. Míg a vörös cián szemüveg esetén a pixelek aránya a ciánnál 3 (G+B) kontra a vörösnél 1.
 |
| Forrás |
De tudjuk, hogy ennek a kompozit, debayerolt kép esetén nem szabad semmiféle hatása legyen. Vagyis van, ezért sem szeretjük a vörös-cián anaglifokat, vagyishogy a két szem luminanciája nagyon eltér, de ez nem a pixelek eloszlása miatt van így, tehát annál tovább nincs jelentősége a kísérlet szempontjából.Szóval haladjunk.
A kupakba vágott likakat a gyújtótávolság alapján, az anaperture progi számolja ki. Csak a Nikkor 18-55 és 55-200 milliméteresekkel, illetve a Helios 58 milliméteressel próbáltuk ki. Bár említik, hogy nem minden lencsével tökéletes a dolog, nekünk inkább az a véleményünk, hogy csak nagyon kevés lencsével lehet sikeres anaglifokat készíteni.
Ugyanis a legtöbb esetben a kép két oldala durván elszíneződik vörösre és ciánra, sok esetben a dupla lik mint kis apertúra jelenik meg a képmező közepén (18mm és 35mm állás). A módszer jelentősen megvámolja a fényerőt is, illetve nagyon kicsi a bázistávolság.
De az az igazság, hogy az 55 milliméteres állásnál, közeli témáknál, az elszíneződött képek közepében mutatkozik némi térhatás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése