Forrás |
Valami olyasmire gondolunk, mint a longitudinális kromatikus aberráció. A kék sugarak a retina előtt kerülnek fókuszba, a pirosak meg mögötte. És mikor kerül valami előrébb fókuszba? Hát amikor távolabb van. Emiatt a kékek mélyebben látszódnak a térben a pirosak meg előrébb. Szóval, akkor ez egy olyan jelenség, ami a szemen belül zajlik le? Akkor miért múlik el a hatás, ha csak egy szemmel nézzük? Távolról, vagy kis látószög alatt sokkal erőteljesebb a hatás, mint közelről. Hmmm.
Na jó, a jelenség már századok óta ismert, és nemcsak LCA, de TCA aberrációkkal, illetve a két szemben ellentétes hatású kromatikus diszperzióval és Stiles–Crawford efektussal is magyarázzák, ez utóbbit nem is értjük, hogyan okozhat térlátást. De jó, hogy a térlátáshoz ennyire nem kell ismerni a fizikát és a biológiát.
Néhány link. 1, 2, 3, 4. Nyilván mi is megpróbáltuk leutánozni a hatást. Ehhez külön kell választani minimum 2 plánt, mindkettőnek külön adni egy Threshold értéket, majd az előtér fehér pixeleit vörösre, a háttér fehér pixeleit kékre festettük. Biztos van ennél elegánsabb módszer is, de sok időt nem akartunk elpepecselni.
Most csak azt nem tudom eldönteni, hogy ezzel a jelenséggel mi már találkoztunk és elfelejtettük, vagy hogyan lehetséges, hogy ez elkerült eddig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése