A minap egy fotós csoportban előkerült a Brenizer-metódus, amire persze rögtön rákerestünk, mert az nem lehet, hogy vannak dolgok, amiről semmit se tudunk. És rögtön eszembe is jutott, hogy olyan videót már réges-régen láttunk, amiben a szakember egy kis CCD-re (APSC, Fullframe?) gyakorlatilag panorámát készített egy portréról, amivel a középformátumot (?) akarta szimulálni. A Brenizer-effektus, Bokehrama és társai csak kb. 9 éve indultak el a neten, legalábbis a mainstream akkor vett róla tudomást. Így kell tehát egy régóta létező technikát kolonizálni és a nevünkre íratni. Brenizer úr ezt kifejezetten lagzifotósként követte el, vagyis főleg kiszolgáltatott és nem beszámítható emberekről készít panorámákat. Kicsit lusta vagyok megnézni, mikor készítettük az első hegyi panorámáinkat, mert a nagylátószög, amivel képesek lettünk volna befogni a teljes tájat, nem adta vissza a táj jellegét, de az kurvaélet, hogy sokkal több, mint 9 éve. Mégsem akarom mondani, hogy ezt Grimpix-metódusnak kellene hívni, hiszen ez a dolog bárkinek eszébe juthatott, és jutott is, aki egy szerencsétlen APSC-vel szerette volna visszaadni egy fullframe, vagy ne-adj-Isten 4*5" éltérzését.
Több e tehát a Brenizer-metódus, mint sima panoráma? Alig hiszem. Akkor már sokkal inkább legitim a David Hockney joiner fotográfiája. De azért persze kipróbáljuk mi is.
 |
| 55mm kontroll |
 |
| 200mm panoráma |
Kontrollnak a zoom 55-ös végével készítettünk egy képet, majd 200 milliméteren ment a sorozat. Jobb lett volna, ha 50mm a kontroll, mert könnyebb lenne 4X zoommal számolni, de most ez van. Kézből csináltuk, ezért 800-as ISO-val, és arra koncentráltunk, hogy először hamar körbelőjük a modellt, mielőtt elmozog. Emiatt a környezetet össze-vissza, semmiféle rendszerrel szkenneltük be. Meg is látszott az eredményen. Tehát ha a modell jól le van szedálva, érdemesebb valamiféle rendszerben mátrix-szerűen végigmenni a sorokon és oszlopokon, semmiképpen sem így:
.JPG)
Két sorozatot készítettünk, egyik kb 48, a másik kb. 40 fotóból állt. Egyszerűen nem volt képes dolgozni a gép ennyi NEF-ből, a DNG-panoráma simán kifagyott (a previewet azért éppen megmutatta). Akkor fullméretű JPEGeket próbáltunk összerakni PS-ben. Mivel nem moccant a csúszka, negyedóra múlva megöltük ezt is.A PTGui gyorsabb volt, de pár képen nem talált fogást és így az egészet összegányolta. Utána 50%-ra csökkentett JPEG képekkel dettó. Végül a negyedméretű JPEG-eket (10-es minőséggel mentve) összerakta, de azt sem fél perc alatt.
Ahhoz, hogy a 200mm ugyanazt a területet fedje le, mint az 50mm, 4x4 kép kellene, de mivel ezeket illeszteni is kell, ha a képek között a nagyon minimális 25% átfedéssel számolunk, akkor 5*5, vagyis 25 fotó a minimum.
 |
| 55mm kontroll |
 |
| 200mm Brenizer-féle panoráma |
Mindenesetre a kontrollnak készített 55mm területét majdnem sikerült befogni, felül kevesebbet, alul kicsit többet, de nem volt cél a tökéletes reprodukálás. Ami viszont meglepett, hogy az 55mm kontroll full felbontással sokkal zajosabb, mint a negyedfelbontású képekből összerakott brenizer, bár ha belegondolunk, érthető. És igen, a DOF jelentősen eltér a két kép esetén, még úgy is, hogy a 200mm csak f/5,6-os rekeszt tud. A rekeszre még visszatérünk.
 |
| Baloldalt Brenizer 1/4 felbontású 20mm képekből - Jobboldalt 1 kép 55mm |
Tehát mi is történik a brenizer-metódussal? Konkrétan leszimuláltuk hogy milyen is lenne a fotó, hogyha nem DX (24x16mm) formátumra 50 milliméterrel lőnénk, hanem 6*9-es formátummra és 200 milliméterrel. Ugyanis a két formátum között majdnem 4x a különbség (3,75x).
 |
| DX formátum@50mm |
 |
| 6x9-es formátum@200mm |
És mi van a DOF-fal? Miért blúrosabb a Brenizer-panoráma? Hát azért, mert ha a fenti két szimulációt megnézzük, akkor azt látjuk, hogy bár a rekesz f/5,6, de az a DX-en f/8,5-nek felel meg (fullframere viszonyítva), míg a 6*9-en f/2,4-nek. Ha a panorámánál f/20-at állítottunk volna be, akkor a DOF is közel hasonlóan alakult volna, mint a kontrollképen. Na így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése