Ha van egy tranzisztorunk, mondjuk NPN, és annak a bázis-lábára AC gitárjelet pengetünk, akkor az történhet, hogy amíg a szinuszunk pozitív, addig folyik áram a Kollektor-Emitter vonalon, a tranzisztor erősít, de amikor a jelünk az alsó 180 fokban van, addig meg nem (valójában még a pozitív felső szakaszon se végig, mert a jelnek egy szintet meg kell ugrania, hogy egyáltalán rávegye a tranzisztort a működésre). Ha viszont a gitárból jövő AC jelünket felültetjük egy (nálánál nagyobb) DC jelre fodrozódásnak, akkor a jel alsó fertálya alatt is pozitívot fog kapni a bázis, tehát a teljes 360 fokban leképezi a jelünket a C-E oldalon.
A valóságban a jelünk zéró szintjét jobban fel kell emelni, mint amit a jel indokolna, mert a különféle tranzisztoroknak különféle igényeik vannak arra, hogy egyáltalán nyissanak, vagyis rendesen meg kell táplálni őket. Ha például egy Si tranzisztornak minimum 1V kell, és a pedálunkat 9 volttal tápláljuk, akkor 8/2, vagyis 4V lenne a megfelelő. A fennebb meghivatkozott linken példák is vannak erre. Na, valami ilyesmit hívnak megfelelő tranzistor biasingnak. Ebből négy módszert sorol fel a péper:
(i) Base resistor method
(ii) Emitter bias method
(iii) Biasing with collector-feedback resistor
(iv) Voltage-divider bias
Egyelőre nem akarjuk a számításokat is megérteni, hanem, csak a formák felismerésére törekszünk, hogy egy-egy kapcsolási rajzon felismerjük az egyes típusokat.
Ennek a bézik erősítőnek (igazából csak egy 9 voltos elemről meghajtott watt környéki cucc) számtalan variációja kering a neten, legtöbb helyen Electra Distorsion néven (bár a kutatásaink alapján, eléggé eltér annak eredeti változatától, ez feszültségosztóval van a bázisra vezetve). Mi a Junkyard Jam Band-ből nyaltuk (258. old.).
A bejövő jelre teszi a hangerő-szabályzót, a tónusszabályzó poti, alatta a kondival egy low-pass filter. Aztán egy 100nF kondi, majd egy feszültségosztó, ami valószínűleg a tranzisztor bázisának teremti meg a feltételeket.
Nem is rossz erősítő, ilyen kevés alkatrészből. Ha nem toljuk nagyon túl a hangerő-potit, még elég szép tiszta hangot is ad, sőt mintha alapzúgást kevesebbet tapasztaltunk, mint az LM386-nál. Megpróbáltuk Darlington triplettel is, azt hittük saját ötlet, s hát most nézem, hogy a könyvben is ajánlja a Darlington párt.
Sajnos nem tűnt úgy, hogy sokkal jobban működne Darlingtonnal. Nem is hallottunk különbséget. Aztán az lett az ötlet, hogy a túlvezérelt jelet hardclippingeljük meg. Biztos ezt is olvastuk valahol, valamikor. A saját ötletekkel sohasem lehet tudni.
A kép jobb alsó sarkában két szembefordított piros LED végzi a hard-clippinget. Csak teljesen feltekert hangerő mellett, vagy nagyon odacsapva a húroknak, főleg a vastagabbaknak, kapnak akkora jelet, amit vághatnának (akkor gyúlnak fel).
Ebben a videóban is valami hasonlót csinálnak. És nézd meg, hát nem beleteszi a hard-clipping diódákat? Na, mit mondtam az ötletekről, mi? Ez is hasonló. Meg ez is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése