Leteszteltem a keresztúri bringautat

Mivel megtörtént az átadás, ideje volt letesztelni az új bringautat.

Kontrollnak régebbi emlékeimet tekintem. Egy olyan útszakaszról beszélünk, ahol régebb végig nekünk volt elsőbbségünk, kivéve a vasúti átkelőket, tehát gyakorlatilag 20-25 km/h alá szinte sehol nem esett a sebességünk, talán a Décsfalvi-hágón egy pillanatra 20km/h környékére, és a Galambfalvi-hágónál 15km/h-ra. Tehát 2 óra alatt simán le és vissza lehetett jönni, az átlag olyan 25-26 km/h körül volt, persze országúti bringások  40 perc alatt is simán lementek. Vagyis lemenni és feljönni egy flow volt, maximum a parasztul szembe előzők, vagy a minket leszorítók borzolhatták a kedélyeinket, illetve ha nekünk kellett ténfergőket megelőzni, vagy ha nem adtak elsőbbséget a mellékutakról. Ilyen is mindig van.

 A tesztkörülmények:

 - késő délután (minimális autós, gyalogos és biciklis forgalommal)

- gravel kerékpár, ami azért sokkal többet kibír, mint egy országúti

- csak a Székelykeresztúr várostábláig mentem, hiszen a keresztúri bringaút már más témakör

- csak odáig 26,7km - idő 1:14 - átlag  21,6 - maximális sebesség 37.1

- a teljes út 53,3km - idő 2:30 - átlag 21.2 - maximális sebesség 44.3 

A teljes távot otthonról és nem Udvarhely végétől mértem, az új bringaút az 53 kilométerből csak 41 kilométer, összesen alig 267m szintemelkedéssel, ami Udvarhely környékén gyakorlatilag sík terepnek számít. 

Udvarhelyt elhagyva, lefelé minden olyan incidenst számoltam, ami oldalváltást, váratlan (szerintem) veszélyesebb sávváltást, teljes összezavarodást, és általános szubjektív WTF  élményt okozott, többnyire azokat az eseményeket, amiknél 10km/h alá kellett fékezni, le kellett lépni, le kellett szállni, a helyzet biztonságos áttekintése és leküzdése miatt.

Csak lefelé 55 ilyen incidenst számoltam össze, ez a teljes távra interpolálva 110 esemény 41 kilométeren, ez átlagban 330 méterenként jelent egy megoldandó problémát. 

Nem az az 5 méter, hanem az a záróvonal :)

De ez nem így oszlott el, volt ahol 50 méteren 7-8 esemény is összejött és voltak egybefüggő teljesen okés kilométerek is. Itt jegyzem meg, a bringaút egyáltalán nem egybefüggő, mint ahogy azt hallottuk nyilatkozatokban. Több darabban, több kilométer szakaszon nincs egyáltalán bringaút, itt az országúton kell haladnunk, mint eddig. 

- Nem számoltuk incidensnek mindazon "félkész" dolgokat, amikről kellő fantáziával elhisszük, hogy még ki lehet javítani, ha van rá szándék. Például az ugratókat, félaraszos feljárókat, szétbombázott vasúti átkelőket, stb.

 

- Nem számoltuk azokat a konstrukciós hibákat, ami miatt már több kilométeren befolyt a homok, föld, és felhordott kavics borítja az utat. Már ágak is vannak az úton. Gravellel ez még nem probléma, egy országútinak garantált defekt. Ugyanakkor kétségeim vannak, hogy ezeket a szakaszokat hatékonyan lehet majd tisztítani.

- Nem számoltuk azokat a tróger, hoppos hidakat sem, amire 10km/h sebesség fölött fel mertünk hajtani és végig is tudtunk rajta így menni.

- Nem számoltuk azokat a keskeny korlátokat sem, amik között mi még éppen elfértünk, de egy szélesebb kormányú hegyi kerékpárt tutti fej fölött kell átvinni. Ebből is sok van.

 

- Nem számoltuk azokat a megoldásokat sem, ahol a házaktól kitolató autók vakon hajtanak ki a bringa elé (egy ilyen eseményünk volt, szerencsére egy tripla hullámszakasz miatt annyira le kellett lassuljunk, hogy meg tudtunk állni időben), a teljes szakaszon véleményem szerint több mint száz ilyen van.  

- Nem számoltuk azt a részt, ahol az átadás után rögtön már keresztben felpúposodott a burkolat.

- Nem számoltuk a veszélyes korlátokat. A veszélyesen szűk kétsávos bringasávokat, ahol ha csak az egyik halad tempósan, már kényelmetlen mindkettőnek. De el lehet képzelni, amikor két bringás 30-30 km/h sebességgel elhajt egymás mellett fél méterrel. 

- De számoltuk a balesetveszélyes sáncfedőket, amiknek a rései pont menetirányba vannak, a hirtelen derékszögben véget érő sávokat, amik túloldalt derékszögben folytatódnak, a hirtelen sávváltásokat, amik váratlanul beterelnek az autók közé.

Képzeld el, reggel, álmosan, a kormányra aggatott 20 liter tejjel mekkorát lehet majd itt esni.

Csak visszafelé viszont csak azokat az eseteket számoltuk, amikor az út túloldalára kellett átmenni. Ebből 18 volt, de az az érzésem, ebből lefele több volt, a visszaút valamivel eseménytelenebbnek tűnt. Mindenesetre ezt interpoláljuk a teljes 41 kilométerre, vagyis egy olyan úton, amit eddig egyetlen (elsőbbséges) sávon lehetett megtenni, most legalább 36 alkalommal kellett keresztezni a teljes országutat. Ez sem egyenletesen oszlik el, volt olyan rész, ahol ötven méteren 3-4 helyen kellett átmenni. Ezeknek az átkelőknek egy része fel volt festve, egy másik része gyalogátjáró mellé volt felfestve és jelentős részét semmiféle felfestés nem jelezte. Most nem tudom, ezek közül melyik esetekben van az utat keresztező bringaútnak elsőbbsége az autókkal szemben, de néhány gyalogátjáróval együtt jelzett átjárónál (miután megálltam) néhány autó fékezett és elsőbbséget adott, szerintem számukra sem volt világos a helyzet. Több olyan eset is volt, hogy ezek az átjárók beláthatatlan kanyarban voltak, amibe akkor se mernénk belemenni, ha biztosan tudjuk, hogy elvileg nekünk van elsőbbségünk. 

Elsőbbségem van. De megadják?

Megjegyzem, hogy több  átjárónál, amennyiben jó előre látszik, akkor sem tudod biztosítani magad, hogy jön e mögötted valami, mert ekkora árokkal az út mellett és ilyen keskeny sávon egyszerűen nem tudsz hátranézni, de sokszor a szegőkövek közötti keskeny kijárót sem tudod eltalálni tempósabb sebességgel.

Pozitívum, sokkal több bringaútra parkolt autóra számítottam, a teljes távon csak 10-15 ilyen eset volt. Bringaúton ténfergő gyalogosokból is nagyjából ugyanennyi, És volt kb. 5 eltévedt biciklista is, aki egyszer csak a szembe-sávban találta magát, ez velünk is előfordult, pedig igyekeztünk mindent szabályosan csinálni. 

Jólvanazúgy

Egyéb adalék.  A bringám viszonylag új, kb. 2-3 ezer kilométer lehet benne, de az teljesen biztos, hogy ez az egy alkalom alatt több satuféket nyomtam, mint eddig összesen. 

Patentül minden centiméter beszegve, elvarrva.

Összegzés.

Gyorsaság.

Az új bringaúton kb. 25 százalékkal lassabban lehet abszolválni a távot. A sok lassulás-gyorsulás miatt valamivel fárasztóbb is.

Biztonság.

Nincsenek adataim, hogy mi a veszélyesebb, az autós forgalommal együtt haladni, vagy 36 alkalommal keresztezni az autós forgalmat, illetve váratlanul egybe vezetve a bringás és autós forgalmat. Személyes élményem mégis az, hogy ez sokkal veszélyesebb. Majd az idő és a statisztika megmondja. Ugyanakkor a szűk korlátok, mély árkok, szűk szembesávok is hordoznak veszélyeket, de ezeket legalább nem az autós-bringás viszonylatban kell értelmezni.

Amennyiben ez volt a pontos szándék, akkor gratulálok, sikerült megint jól kibaszni a biciklisekkel (és szerintem az autósokkal is, nem beszélve a gyalogosokról, mozgássérültekről, vagy azokról, akiknek az udvarukra befolyik az esővíz). Jó drágán, de legalább határidő előtt.
A magam részéről úgy gondolom, hogy az Udvarhely-Keresztúr szakasz esetén érdemes lehet megfontolni inkább a Nyikó-mentét. Alig 10 kilométerrel hosszabb, a szintemelkedés is csak alig duplája. Időben, fáradtságban, biztonságban talán érdemesebb lehet azt választani ezután. 

Update. 2025.08.23.
Mivel ez a bejegyzés akkorát ment, mint az egész blog egy hónap alatt, néhány megjegyzést még hozzáfűznék.

Egy bringaút mindig alkalmas (politikai?) eszköz az autósok és a bringások megosztására, összeugrasztására. És látjuk is ezt működni az utakon, meg a közösségi felületeken.Az egyszerű autós érezheti azt, hogy né a bringások nem is fizetnek útadót (nem is ebből készült ez), mégis ki van nyalva a valaguk. A bringás meg érezheti azt, hogy az egész bringaút csak arra szolgál, hogy eltakarítsanak minket az utakról, bármi áron. Véleményem szerint ez az út az autósoknak se lett jobb, innentől még jobban kell vigyázzanak a bringásokkal, akik mostantól váratlanul az út bármelyik oldalán megjelenhetnek bármelyik irányban. De ez csak a közös gondunk, az autósoknak még egy sor más kellemetlensége is lett. 

A tesztem eredménye kifejezetten a középtempós bringázókra vonatkozik. Az ennél gyorsabb országútisok sokkal zordabbakat tapasztalhatnak, náluk a lassulás akár duplája is lehet és nagyságrendekkel megugrik a balesetveszélyt hordozó események száma. 
Viszont akik csak andalogni szoktak, és csak azért pedáloznak olykor egyet-kettőt, hogy meg ne álljon a bringa, illetve nem vetik meg a szabálytalankodást sem, szembesávban, gyalogjárón stb. netalán olyan szakaszokon van csak dolguk, amelyek kevésbé eseménydúsak, azoknak az élménye még pozitív is lehet. 

Elhangzott, hogy legalább családi programra alkalmas lehet, ezért szakértő barátomra rákérdeztem, és nem, 14 év alatt a bringaúton sincs keresnivalója senkinek. Na jó, vontatott utánfutóban igen, de azzal meg nem férsz el. 

Elhangzott az is, hogy de legalább szép. Hát az utak esztétikáját mindenki másképp éli meg. De amíg a szépség mulandó, addig ez a bringaút elég hosszú időre megpecsételte a két város közötti közlekedést. 

Újabb frissítés. 2025.08.30.
Mert közben lemértem a keresztúri távot a Nyikó mentén is. Valójában csak 3 kilométerrel hosszabb, és a hágója se duplája (mint ahogy fennebb tippeltem), inkább csak egyharmaddal több (156m vs 211m). És négy perccel csináltunk kevesebb időt, de ez a valóságban akár tíz perc is lehet, mert a hűvös miatt nem nyomtam meg annyira az elejét, illetve 4 technikai megállót (értsd öltözködő-, ivó-, pisiszünet) tartottam, a múltkori eggyel szemben. Mellesleg az út sokkal rosszabb állapotban van, főleg Szejke és Rugonfalva környékén. Innentől nem kérdés, hol érdemes lejárni.