Túlélő kalandok

A királykő északi gerince, valahonnan a Pásztor-csúcs környékéről.

Valamikor régestelen rég,  úgy valamikor az ezredforduló környékén történhetett, hogy egy korai húsvét szabadnapjai alkalmából, Túlélővel kirontottunk a Királykőbe. Onnan tudom, hogy szinte az ántivilágban történt, hogy bizony az itteni felvételek még filmre készültek.

Nos Túlélőnek a neve, nomen est omen, s ezt az én tapasztalatlanságommal ellensúlyoztuk. Lent a hegy tövében már megkezdődött a tavaszi oktatás a faiskolában.

Hát én úgy képzeltem a faiskolát, hogy fatanárhoz jár sok fadiák...
És igen, pont ilyen volt.

Első éjszakánk a Hegyes-csúcson a Lehman menedékkunyhóban.
Az előttünk álló útszakasz az Északi-gerinc maradék része.

Az első nap borúja után csodálatos reggelre ébredtünk.Volt kávé meg minden.

És mentünk egész délelőtt.

 Egy idő után a gerinc annyira keskeny lett, hogy kötelet kellett magunkra bogozni. Talán fél méter széles lehetett az ösvény, jobbról és balról többszáz méteres mélység. Túlélő részéről az instrukció annyi volt, hogy: kicsibarátom, ha én beesek itt (és balra bökött az ujjával), akkor te beugrassz ott (és most jobbra mutatott). Így tanultam meg a cseresznye módszert.

 Volt pár izgalmasabb helyzet is, például amikor átvizelve a hópárkányt, ablakot pisiltünk az ezer méterrel alattunk húzódó Foii telepre. Vagy amikor egy többszáz méteres fal tetején, kínomban kaparászva a hágóvasammal életmentő lépést keresve Túlélő csak annyit mondott: ejsze nem kellene hágóvassal rálépjél a kötelemre.

Túlélő a csúcsra tör.

 A gerinc végét elérve még jócskán meredeken állt a nap, várnunk kellett, amíg a keleti oldal visszafagy, hogy esélyünk legyen a lavinával szemben. Ekkoriban a Grind-nyeregben még nem volt menedékkunyhó. Napoztunk, főzöcskéztünk és bölcselkedtünk a sok lusta emberről, akik most otthon húsvétolnak. Egyszóval nagy királyoknak éreztük magunkat. És bizonyos vagyok benne, hogy ezért hívják a királykőt Királykőnek.

Gáz volt bőven, időnk is, havat olvasztottunk a limonádénak Túlélő csudálatos forralóján, melyre már nem emlékszem, pontosan hány gramm is volt, de akkoriban Túlélő az utolsó hátizsák-csatjának is tudta a súlyát. Azt is elmondta, hogy mikor hátizsákot vett, levágta róla az összes csatot, bevizezte és berakta a fagyasztóba pár napra, hogy bevizsgálja, bírják e a hideget... Szóval sok izgalmas dologról esett szó, na.

Ebben a likban volt a második bivakunk. Jó volt,
csak folyton pisilni kellett a patakcsobogás miatt.

Lefelé szegény Túlélőnek kellet taposni a havat, de hát így jár, aki boldog-boldogtalannal megindul a hegyen. A Zernyesti-szorosba már szürkületkor értünk le, itt hó alig volt, viszont valami pernye-szerű fehér pelyhek lepték be az egész környéket. A talány jóval később oldódott meg - itthon egy este, a moziban. Ugyanis ott lövik le Inmant a Hideghegy című filmben. Vagyishogy Jude Law innen, a Királykő mellől megy el az Amerikai Polgárháborúba, majd mikor megszökik, ide tér haza szerelméhez, Nicole Kidman-hez, aki Zernyesten várja. Aztán jól lelövik ebben a jelenetben ni.

Valahol itt esik össze a hős, és röpködnek fekete hollók
és hull az a fehér izé, ami éjjel mind ráragadt a hálózsákomra,
mivel azelőtt a szörpöt is ráöntöttem véletlenül...

Nos, ha Inmant nem lövik le Zernyesten, talán az én mesém is tovább tartott volna...

FRISSÍTÉS: ha szeretitek a  hegymászós irodalmat, akkor ajánlanék valamit a Nagyérdeműnek: Ivan Bajo - Mosoly a kötélen. Imádni fogjátok.

Kirándulások lavinaföldön

A bulváros cím után rögtön ki kell jelentenem, hogy nem vitt el a lavina. Sőt még csak nem is láttunk egyet sem - akcióban. Ha így tél végén igazi királykodásra vágysz, akkor természetesen a Királykőben kell azt keresni. Köszi Elemérnek az újabb remek túrát.

A királykő gerince. Ez a hely az 1300 méteres szintkülönbségnek kb. a fele.

Ezen az oldalon kell felmenni a gerincre.

Jó hír, itt már lement a lavina.

Azért még maradt mutatóban az árok fölött is.

Na itt már nincs semmi veszély, lehet lazítani a farizmokat
s elengedni ama bizonyos zabszemeket.

Nagy volt a forgalom a Hegyes csúcs környékén.

A Lehman-menedék, kétezer fölött.

Szokásosnál tisztább odabent - lesz még róla szó a naplóban.

Mások is érkeznek

Csoportkép készül. Izé... Mester, ellenfényben állunk...  nem baj?

Na jó, akkor álljunk inkább szembe a nappal...

A Hegyes csúcsról az északi rész - ez egy nagyon jó hely - kismillió képem van ebből a szögből :)

Ezeknek a domboknak Elemér mind tudja a nevét.
Bár lehet ha mindegyikre csak mond valamit, s mi úgyse jövünk rá.

És tádám, látszik az Omu-csúcson a meteo-ház, meg a Coştila tornyának a teteje.

Ennek a néhány mázsás hógörgetegnek nem szóltak arról,
hogy már elmúlt a lavinaveszély.

És végezetül egy korrekció. Vitatkoztunk egy hete Marikával, hogy csak rajzfilmben van olyan, hogy elgurul a hógolyód és lavina lesz belőle. Ünnepélyesen megkövetem, igenis, mint látjuk fenn, van rajzfilm-lavina a valóságban (már ha van valóság egyáltalán).

Az utolsó gránát - web ajánló

A képen látható torzó nem a  villanykörtét akarja megdobni Buşteni közepén, de nem is a Caraiman-keresztet célozza fenn a Bucsecs ormán, hanem ő Muşat káplár, egy első világháborús hős emlékszobra. 

Életútja szervesen kapcsolódik azokhoz az eseményekhez, melyek nekünk, erdélyi magyaroknak, korántsem régmúlt történelem, hanem a folyamatos jelen.  Úgy adódott, hogy ez a mese is hosszabb lett, mint amit itt az Utazásokban közzétennék, viszont lehetőséget kaptam a Wang folyó versei között megjelentetni azt. Nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy befogadták ezt a szobor-mesét és ezúton  is szeretném figyelmetekbe ajánlani ezt a nagyszerű és termékeny völgyét a Wang folyó verseinek. És benne most Muşat káplár történetét, kiegészítve egy másik, számunkra sokkal kedvesebb, szobor történetével. 

Busteni papíripara

Ki ne emlékezne még a Bușteni-i papíripar remek füzeteire? Ez a példány, Jocó tulajdona, 1 lej és negyvenöt baniba került. Ó, milyen mohón itták a kínai tollból előtörő szemcsés HERO ink tintát. Némelyik lapon még növényi (?) maradványok is fellelhetőek voltak, unalmas tanórák fejtörő feladványai gyanánt.

Következzen tehát egy papíripari-fényfirka:

A papírgyár mű-nő-őre, vagy a papírőr őr-mű-nője...

 

 A szocializmus megtérdelése után, rengeteg gyár tönkrement, egyesek maguktól, másokat meg szándékosan gáncsoltak el, hogy kevesek nagy bevételre tehessenek szert a közvagyonból. A szocializmus tervgazdálkodását ellátó gyáróriások eltűnését csak az érintettek sajnálják, ám a Buşteni-i papírgyár több mint száz éves dicsőséges múltra tekinthetett vissza. Fejlesztései révén lett Buşteni eldugott faluból ipari várossá. Jelenleg romhalmaz, bezárása után még egy tűzvészt is elszenvedett. Ma jelentős része elbontva, a város déli oldalát tarkító ocsmány fekély csupán, ipari katasztrófa-fotósoknak való portéka.

A papírgyáré volt az első villamos mozdony a környéken.
Jelenleg az látszik, hogyan érkezik az Ebay-es rendelésem Kínából.

A tiszafát a gyár alapításakor ültették. Nem kizárt, hogy elélhet akár  2000 esztendőt is,
amennyiben Buksi rendszeresen öntözi.

Ezzel szemben a gyár kevéssel több mint száz év alatt jutott ebek harmincadjára.

A jól ismert embléma, papíripari alkalmazott medvejelmezben tekercset terelget.

Dínómacis emléktábla. Alapítva 1882-ben.

A gyár egyes részei emléképületek, csak remélhetjük, valami azért megmarad. az utókornak mutatóba. Ha jönne valaki fotózni ide, bármikor kapható vagyok rá én is. 

Csalhó időben eltolva

A Csalhó képeket lapozva, arra gondoltam, vajon milyen lenne összehasonlítani 6 évvel ezelőtti fotózási szokásaimat a jelenlegivel. Több mint 50 gigás képgyűjteményemből, válogattam hasonló beállításokat, ami nem volt túl nehéz, hiszen kirándulások alkalmával az ember nem igen keres új nézőpontokat. A vérbeli fotós valószínűleg keresne, de most nem róluk van szó, hanem Grimpixről, aki évek óta ugyanonnan és ugyanazt fotózza ugyanúgy.

Panoráma a Dochia menedékháztól, Lusta ember módra szinte az ajtóból.

2005 óta az ortodox egyház masszív építkezésbe kezdett a kápolna mellett,
a Nemzeti Park kellős közepén, alig egy kurta kőhajításnyira a Rezervátum peremétől.
Hiába no, az ők hatalmuk sem e világról való...

Darabont kucsmája. Ősszel és télen

Panaghia a Tóka csúcsról. Nyáron és télen. Háttérben a Békási víztározó.

A Tóka csúcs alatt megújuló épület.