Wándor Székely - Confirmed

Anaglyph szemüveg fel.

Évek óta tisztában vagyok vele, hogy hazajáró zarándok testvéreink Wass Albertet tisztelik a Vándor Székely hazatalál című szoborban. Ez onnan is látszik, hogy az ő nyakában mindig annyi koszorú van, mint egy telivér versenyparipának győzelem után, míg történelmileg nagyobb szimbólumainknak jó, ha egy pántlika jut. Hanem mindig azt gondoltam, ez is csak amolyan városi legenda, mint például a Csaba királyfis orbán-legend. Ma azonban rászántam az időt, s kiderült (amúgy pár kattintás a neten elegendő volt), hogy bizony cseppet sem belemagyarázás. Ugyanis ennek a szobornak hasonmásai az író nevével állnak (Solymár), esetleg néha fekszenek (Nagyatád) már jó ideje.

Hát így. Ciki, hogy nem néztem előbb utána, de jobb később, mint soha. Hátha tudtam újat mondani valakinek... Ezennel az én Székelyudvarhelyemben is van egy Wass Albert szobor.

Newtonnak nem jár Vénusz. Programajánló.

Mi lehetne nagyobb szívás, minthogy miután határidőre éppecsak elkészült a trükkös-tükrös teleszkóp, a felhők miatt mégis lemaradt Grimpix a Vénusz  átvonulásáról.

Bizony aki ilyet akar látni, pokolra kell annak szállni, mert ebben a cudar életben több ilyen már nem lesz. Lehet kezdeni hinni a lélekvándorlásban.

Azaz nem muszáj, mert van itt még valami: a stellarium. Ajánlom ezt a cuccos szobaplanetáriumot annak, aki valaha is lemaradt bármilyen égi eseményről. Megnézheted oda-vissza, lassan vagy gyorsítva bármelyik Vénusz-átvonulást és az összes együttállást, meg fogyatkozást, távcső se kell, csak egy sör és egy fotel. És ingyen van. Na ez a filantrópia... a csillagot is lehozzák nekünk... köszi érte. Kedvenceim a műholdak Hold előtti elsuhanásai és az Orion ködei. Na és nemcsak a Földről lehet csillagászkodni. Időutazz vissza '69 július 20-ra és nézd meg a Földfölkeltét, amit Armstrong látott. Ezósoknak is ajánlom, legalább nézzék meg a konstellációt amiben születtek, nem árt ha legalább felismerik az égen a csillagjegyüket s hátha kedvet kapnak az asztronómiához is.

A papondekli-szerkezetről most nem írunk, mert jelenleg egyéb érdekel, nem az optika, később talán visszatérünk rá. Az összeszerelést meg itt lehet nyomonkövetni - németül.

Update.
Okostelefonra meg nagyon ajánlom a SkEye applikációt. GPS koordinációval az élmény leírhatatlan. Nyomás, fogj egy pokrócot, kukkert, egy üveg bort és nyomás ki a városból csillagbámulászni :) Az üvegnyitót otthon ne hagyd ;)

"Alantas" fotó-eszközök

Nem, nem arról van szó, hogy az infra kamera használható lenne kukkolásra. Ilyesmi eszébe se jutna Pixinek. Csak hát latinul ezt jelenti az Infra. Látható alatti. Subvisual. És mint ilyen, szokatlanul nagy királyság, ha valakinek ölébe hullik. Mint aki szellemet keres, kószáltam a parkban, az új látványt habzsolva, az LCD-re guvadt szemmel. Sok köznapi bozótos most megannyi tündérország kapuja.  Szinte az az érzés kerít hatalmába, hogy mostantól minden eddigi képet újra kell fotózni infrában is. Hogy rajta legyen az a keskeny spektrum is. Hogy teljes legyen a világ a képeken... de persze tudom, akkor nincs megállás a lejtőn és legközelebb már radarjeleket akarok menteni az exifbe, és mikrosütővel fogok fotózni menni,  ami azért valljuk be, ciki - nemigaz?

A következő felvételek a székelyudvarhelyi parkban készültek, remélem ezeket a helyeket így még senki sem látta közületek. Tehát világpremier következik :)

 

Ha nem volt elég, látogasd meg Pixi galériáját a flickr-en is. Van ott még ahonnét ezek kikerültek :)

Én egy icipici... zenés választási műsorszám

Ezt a tegnap találtam. Hiába na, az egymás önfeledt heccelgetése közben óhatatlanul becsúszik néha egy-egy... hmmm... öngól is. De egy dal többet ér, mint ezer szó, vagy kép. Nem látod? Proszektúra beszélget itt a karrierről. Jó szórakozást!

 Az ellenzék se örüljön, éppúgy vonatkozik rájuk is.

Update:
a fenti fotó teljesen más megvilágításba helyezi a harmadik oldal vitatott akcióját is. A vicc megvan mindenkinek az anyóssal? Mert én ugyan le nem írom ebben a blogban :)

Így volt, így lesz...

A kép valamikor 1943-ban, de legkésőbb 1944 elején, a kaszárnyával szemközt, a konglomerátum dombocska tövében készülhetett. Nagyapám katona. Apám még nem született meg, a rövidke magyar idő még nem járt le. Kevés a derűs arc. Pedig a tábla nem a jelenről szól.

Keresem a helyet. A kaszárnya helyén ma gyár. A domboldalt felnőtte gaz, jobbra benzinkút. Hol állhatott a fotós? Mire gondolhatott, amíg felsorakozott a szakasz a szikla mentén a fűben... Aztán hirtelen rámdudál egy autó, elkattan a gép...

... hát ilyen lett. Ma 92 esztendeje... és mégis itt vagyunk. Kibírjuk. S ami még hátra van, eltelik, ahogyan a török idő is eltelt valahogy.