Minden eladó

Ki nem emlékszik a Kontroll Csoport örökzöld nótájára? Eladok, eladok, mindent eladóóóóók!

Cindrel - népmese

Szamárság itt hagyni el a mobilunkat.

Köztudott, hogy a szép iránt fejlett érzékkel közelítő értő lélek erdő/szikla arányban méri a természet morfológiai esztétikumát. A Cindrel esetében sajnos ilyen arányról lehetetlen beszélni, hiszen az maga lenne a nullával osztás...

Igazán nagy szamárság tehát, ha pont egy ilyen Isten háta mögötti helyen hagyja el az ember a kedvenc Androidját.  Ezen szomorkodtam éppen amikor hazaérkeztem, s Grimpix, hogy vigasztaljon, mesélésbe kezdett a hegy eredetéről:

Hogyan keletkezett a Cindrel

Népmese - írta Grimpix

Kb. ennyi kő van a hegyen, ezt is csak úgy hozták...

Hol volt hol nem volt, még akkoriban, amikor a Himalája kezdett kibújni a Világóceán közepiből, a Világ teremtésének valamikor az első fertályában történt, hogy az Úristen egyszercsak lekuporodott a Föld ezen részén... Mert építeni akart valami hasznosat. Mert amikor az Úristen teremtette ezt a világot, igazán kedves volt neki ez a kicsiny csücske a Földnek, amit később Erdélyországnak neveztek el az itt élő népek. Úgy is akarta, hogy az erdei emberek majd biztonságban legyenek itt a töröktől, tatártól és különösképpen az oláhtól. Nagy várfalakat tervezett mészkőből, palából, gránitból, homokkőből, meg még amije volt kéznél ott a teremtés napjaiban. Nagy hegyláncot akart, hatalmas lőréscsipkékkel a gerinceken, amely körülölelné ezt a kies zugát a paradicsomnak, elrejtve más népek elől. Fel is építette szépen körben a hegyek alapját annak rendje és módja szerint, s nekilátott, hogy ügyesen fel is tornyozza az ormokat, s már gyúrta is az anyagot hozzá,  hanem a végső simítások előtt megjelent Gábriel arkangyal és alázatosan a kalapját gyűrögetve bejelentette, hogy ott lent Afrikában, az előember bölcsőjében bizony nagy baj történt, mert az első ember szörnyű hascsikarást kapott a mosatlanul összeevett almától. Ott fetreng szegény előember kínjában az őserdőben a micsodáját fogosgatja és differenciálegyenleteket old meg, mátrixokat szoroz skalárral és folyton valami science-ről hadovál lázálmában, az ősállatok meg csak nézik álló nap és nem tudják elképzelni, hogy ez mi.

A Cindrel növényzete

Elsötétült az Úristen tekintete, s ahogy felugrott gyönyörű munkája mellől, a kezében éppen gyúrogatott palákat és homokköveket haragosan lecsapta a földre s tógáját megemelve átlépett a félkész hegyeken, hogy elrohanjon Afrikába kiosztani az első pofonokat az első embernek, aki lám az első asszonyállat szavára nem átallot mosatlan  gyümölcsöket enni pont fix a tudás fájáról, akkor amikor a halhatatlan lelkére volt kötve, hogy azt a fát a kártevők ellen emberi hülyeséggel permetezték be az angyalok.

Hát a földre letoccsantott hegy-alapanyag úgy is száradt meg a napon, ahogyan azt az Úristen odakente mérgében, s lett belőle egy idétlen hegyszerű lepény-kupac. El is nevezték aztán az emberek azt Cindrelnek, mert normálisabb nevet ennek a borzasztóságos valaminek nemigen lehetett volna találni abban az időben a primitív szókincsükben. Volt ugyan egy-két javítási kísérlete később az Úrnak, hogy valamelyest helyrehozza ezt a szégyent, meg is bízta az Eróziót, hogy kezdjen vele valamit, de az is csak ímmel-ámmal vágta belé jégfogát s abba is hagyta hamarosan, inkább átköltözött a szomszédos büszke hegyekbe, szép völgyeket kerekíteni, falakat függőlegesíteni, sziklákat polírozni.

Így történhetett, hogy az Úristen végül úgy döntött, hogy kész vége, beszórja fenyőmaggal a Cindrelt, hogy ne virítson ez a rakás így világnak csúfjára. De még a fenyőmag sem akart megkapaszkodni a tetején, kopac ember módjára árválkodott a gyanús halom hosszú évekig. Teltek múltak az évezredek... rebesgették, hogy vesztes csatái után az Ördög maga is itt nyalogatta a sebeit, mert ide ugyan utána nem jöttek a bajszos angyalok se, annyira irtóztak a lapos hegy látványától. Hanem egy szép napon motorberregés verte fel az erdő csendjét. Korán volt még, úgy tíz óra pár perc körül, érthető, hogy az Úristen bosszúsan dugta ki a fejét egy felhő mögül. S hát amint meglátta a kvadosokat ide-oda téblábolni a hegyoldalban, egyből nagyszerű ötlete támadt. 

Hát ez lesz, ezt a semmilyen alakú kupacot, amit még az Erózió is szégyellt kifaragni, majd jól szétturkálják az emberek kvadokkal és böhöm terepjáróikkal önként. Csinálják is csak ők a munkát, hiszen az ők tudálékosságuk miatt lett ide ez az izé... Cindrel, vagy mi a neve...

Még ezer meg ezer esztendő kell, amíg hangyaszorgalommal szétkvadozgatja az ember ezt a kupacot, de ha a kerekük nem kopik el idő előtt, egyszercsak valóra válik az Úristen akarata, s Erdélyország lesz a paradicsom legszebb csücske, ahol aztán   a sok majom betolakodó emberek többé nem bánthatják az erdei embereket.

Színes infrázás - két lábra emelkedünk

Keresvén a saját színes infra stílusomat, eddig két  utat találtam. Le is jegyzem, hogy majd könnyebben visszataláljak a gyökerekhez.

1. Az egyik, amikor egy teljes spektrumos gépre vörös, vagy enyhe infraszűrőt teszünk, igyekszünk fehéregyensúlyt állítani (például a napsütötte fűre), és reménykedünk, hogy legalább két tónust külön tudunk választani (többnyire ez a két tónus a bíbor és a kékes lila valamilyen árnyalata lesz), amit az utómunka során tetszés szerint alakíthatunk. Például így választható szét az ég színe a falevelek színétől. Sajnos minél jobban vágja a látható tartományt a szűrőnk, annál monokrómabb lesz az eredmény. Ezért az EnhancedColor, vagy SuperColor infrákat inkább vörös szűrővel készítik semmint igazi infraszűrővel. Az utómunkáért lásd a régebbi bejegyzéseket, vagy kövesd az elkövetkezőket.
A RAW használata a színes IR fotózásban megkerülhetetlen. Nincs az a gépi fehéregyensúly-állítás, ami felér a RAW lehetőségeivel, márpedig a színes IR a fehéregyensúlyon alapszik. A 8 bites JPG inkább fekete-fehér képekhez nyújt elegendő játszóteret.

2. A második lehetőség az, hogy az infraszűrővel készült képet összekavarjuk a teljesen színhelyes képpel. Például az IR kép lesz a végeredmény vörös csatornája, a színes kép kék, illetve a zöld csatornáit pedig tetszés szerint csereberéljük. Erre érintőlegesen volt példa a naplóban. Ebben az esetben érdemes minél erősebb infraszűrőt használni (720nm fölött), egyrészt az infrás jelleg miatt, másrészt úgyis csak egy monokróm képre van szükségünk, amit a vörös csatorna helyett használunk majd.

A felvételek vörös, illetve cián szűrővel készültek a fullspektrumos gépen, természetesen állvány nélkül, hiszen mégiscsak egy szoborról van szó :) Ezért az eredmény meglehetősen sajátos. A régebbi  képek szerintem jobban sikerültek, majd lehet ha erre a technikára is bővebben visszatérünk a naplóban. Sokkal fegyelmezettebb fotózást igényel, mint az első módszer (a dupla expozíció miatt).

A flickeren is megmutatják miről van szó: így néz ki egy ábrán összefoglalva . Ezt a dolgot talán érdemes nem fullspektrumos géppel csinálni, előnye az első változathoz képest, hogy nem csak két tónussal dolgozhatunk, hanem a teljes színskálával játszhatunk.

A látó ember (Wass Albert részlet)

 (...)És akkor jött a harmadik ember. Jött, megállt a tisztás széliben és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat, fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta:

- Istenem milyen szép...

 És abban a pillanatban lehullott szívéről egy rozsdás lakat. Akkor kelt a nap. Kacagó sugarai aranycsikókon nyargalták végig a fák tetejét. Szempillantás alatt felszáradt a harmat, szétfoszlottak a ködök. Ragyogott a kék ég, csillogtak a fűszálak, és egyszerre megszólalt minden madár.

 - Milyen szép! - mondta még egyszer az ember.

Az angyalok pedig odaléptek hozzá, egyenként, lábujjhegyen és nyitott szívébe bele tették a kincseket. A jóságot, a szeretetet és a békességet. Magasan fönn az égben, fehér felhő tutajon a Jóisten ült maga. Bárányfelhőket pöfékelt nagy kék pipájából és alámosolygott a földre. Így volt ez lelkecském és az óta is így van. Háromféle ember él a világon: a rontó-ember, a gyűjtő-ember és a látó-ember. Te látó-ember leszel, ugye?

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz és felrebben előtted az első rigó: tudnod kell, hogy az erdő észrevett.(...) - Wass Albert - Erdők könyve - részlet

Jézus Krisztus Metálsztár

Statisztikáimból az derül ki, hogy a Napló legnézettebb írása a Pléhkrisztus volt. Kicsivel több mint félezren kattintottatok rá. Mondjuk nem túl sok, de kis közösség vagyunk :) Mint egy kis család :) Fogadjátok a legújabb képeket a galvanizált Megváltóról, ezúttal infrában. Ezt is érdemes meghallgatni, esetleg ezt is.

A flickeren is van még néhány, ami nem fért ide.