Szfinx, arcélek - művészeti rovat.

Képzelem, amikor az első ősember (lett légyen, sumer-magyar, dákóromán, vagy a neandervölgyi-székely) úgy döntött, hogy pont a Bucsecs platóján fog kardfogú tigrisre vadászni, s miután jól eltévedve, szétfagyva, éhesen elért a Szfinxhez, vallásos ijedelmében összecsinálta magát. Azóta is nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a képződménynek, többek között rögtön mellette van a csillagközi űrkikötő, vagy csillagkapu, vagy valami ilyesmi (nekünk nem muszáj addig elmenni, hiszen ismereteim szerint az Istenszékéről is indulnak fapados járatok a közeli hipertérbe). Szóval a Bucsecs Románia Pilise, a Szfinx a románok Istenszéke, vagy Európa agyalapi-csakrája – ha úgy tetszik – ja, olyan nincs? Grimpix is kitalálhat dolgokat, ötezer év múlva meg már lazán lehet hivatkozni ránk, mint ősi tudományra. Nem csoda tehát, hogy még az érettségizett emberek is lemegalitozzák ezt az antropomorf monolitot, vagy micsodát. 

Következzen Grimpix képtárából a Szfinx kulcsszó. A képeket művészeti, esztétikai szempontból maga Grimpix méltatja:

2005. a Coolpix éve. Tipikus aranymetszős szerkesztés, s bár a kőszobor kifele néz a képből, ez pont meglepetést visz bele, egy hirtelen hátranéző-jelleget kölcsönöz a képnek.
-Ott jönnek az  ufók! -Hoool, b.meg?

A Szfinxről csak az tudja, hogy egy olcsó egyoldalas díszlet, aki a túlsó oldaláról is látta már. A kép kiváló példája az alkotó kétségbeesett kitörési kísérletének a "dobozból", az új nézőpontok szüntelen keresésének, amivel el kíván szakadni a mindennapi képeslap-klisétől. 

Csodálatos hádéer-valóságot tár elénk a művész, természetesen fekete-fehérben, amiből már kiviláglik, hogy a kiforrott látásmód nem igényli a színek ópiumát. Hogy túl van lőve az effektus? Szó sincs róla, a szikla aurája csak fokozza a téma transzcendens misztériumát, a felhők angyal-játékának díszlete előtt.

Embert a képre! Az ember és a természet konglomerátuma egyetlen panorámában összecementezve. A méretkülönbségek magukért beszélnek, ahogyan az a tény is, hogy a behemót puszira csücsörített szájáról tudomást sem véve, megvetően, háttal ülnek neki az emberek.

Az előbbi embertelenné fejlesztése, ahogyan a masszív kolosszus végső elkeseredésében belepuszil a kékbe. Kinek az allegóriája a kék? Talán a szűz Hajnalé? vagy a nagyanyjáé, aki az Alkony? A szemlélőt mardosó kérdésekre nincs felelet... 

A Szfinx és a Piros ruhás lány, a fotós cinkos odakacsintása a művészettörténetre. De akinek semmilyen asszociációja nem támadna ettől, annak ott a Mátrix, vagy végső esetben a Piroska és a Farkas... 

Csodálatos allúzió, hátul a Hold, ellenpontban egy kerekded kőtömb árnyékos oldala, hiszen a Hold sem más, mint egy szilikát-féltestvér. Mint a Szfinx szatellitjei keringenek feje körül ellenpontban és ellenfényben, ezen a képzeletbeli bolygó-küllőn összefűzve...
- De... Grimpix, az nem a Hold, hanem a Nap, és nem kő, inkább hidrogén...
- Ó, egyszerű lelkek, a művészet nem ismeri az anyag béklyóját.

Elkerített hely galaktikus stopposoknak. Vigyetek el, engem is... sóhajt fel akaratlanul a szemlélő, aki mindannyiunk ősi elvágyódását súgja, a világűr, az Anyatej-út felé. 

Ímé az ember! És ímé a gomba!

Kinek az árnyéka látszik? Ufók? Félistenek? Vagy az egyetlen árnyéka az, három személyben?  Izgalmas kérdéseket feszeget ez az alkotás, a hit konvencionalitásának újraértelmezésére szóltja a jámbor nézőt. 

Csodálatos metaforája az örökkévalóság mulandóságának.
- Grimpix, ezt hogy érted?
- Ó ostobák, nem érthetitek a kép téridő dimenzióját. 

Idézzük fel az izmusok nagy gyökereinek munkásságát is. Végre egy igazi szürrealista alkotás. Mert mi más ez, mint egy terített asztal, Darth Nagyúr Hamburgere, vagy kő-öröm-pörköltje, friss salátával? Jó étvágyat!

------------------------------------------------------- * ---------------------------------------------------

Az Úri Közönség műértő hozzászólásai: 

esőember írta:

elsőőőőőőő!

azabaj írta:

Ha szobrász vagy, az a baj, ha természetbúvár, az a baj. Ha fotóművész vagy, az nem volna baj...  az arc a baj... 

e.m.o. írta:

egyszerűen szupcsi képek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! cukiiii vagy Grimpixxxxxx, imádlak!!!!!!!!!!!

matula írta:

gratula

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

remek munka, ismét szép képekkel örvendeztettél meg... 
most örülök... 

art-istván írta:

Fantasztikusan elkaptad a lényeget, nagyon jó érzéked van az arc apró rezdüléseihez, az arckifejezés az összes képen nagyon kemény! Kifejező! Biglájk!

    denem válaszolta art-istvánnak:

    neviccelj, a másodikon az arckifejezés kimondottan bamba... az utolsón pedig a olyan erőltetett, mintha    egy kőszobor lenne. Több életet a képekre! Van még tér a fejlődésre. Majom!

dizkontÁron írta:

jó kis sorozat - ugyanitt eladó Nikon objektív!

femin-ista írta:

Ez Atum képmása, aki oroszlánként jön el 2013-ban és a férfiakat megöli, a nőket meg magáévá teszi.

    Cicz Imreh válasza femin-istának:

    Rosszul tudjátok, a nőket öli meg... 

lost írta:
Wonderfull post. By the way, i am lost in the internet, where am i?

blade írta:

Én vágnék. Balról. Az orrából - kalapáccsal. Úgy jobb lenne szerintem.... de ez csak az én véleményem... bocs.

Al O. E. Vera írta:
Grimpix keress meg, van egy tutti üzleti ajánlatom számodra!!! Szólj ha akarsz sok pénzt keresni!!!

érték elek írta:

jó meglátás, gyönyörűen kivitelezett fotók, lehetek az inasod? vagy a kiskutyád?

BérGrill írta:

csodálatos képeket hoztál nekünk, mint mindig. Olyan egzotikus helyeket tudsz te... ahol nincs például  se Meki, se benzinkút...

számán írta:

nekem a 2, 4, 6 a favorit, nem is, a 3,9,1, jajj nem inkább az 5,7,8.... mert azok szorzatának köbgyöke nagyobb mint hét és a hét az misztikus szám.
    denem válaszolta számánnak:
    nem nagyobb.

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

még mindig örülök... 

dr. ph. Bekre Pál nyug. vill. mérnök írta:

Tisztelt uram! Ön a képszerkesztés legcsekélyebb szabályaival sincsen tisztában. A Piros ruhás lány fotóján például jobboldalt pontosan szimmetrikus vonalban vágta ketté az egyik szereplőt. Gondolt Ön arra, hogy annak a szerencsétlennek esetleg családja van? 

    denem válaszolta dr. ph. Bekre Pál nyug. vill. mérnöknek:

    de nincs. és baloldalt

Fütty Imre írta:
a piros ruhás lányt sunáznám!

Hű Jenőné, szül. Aranka és családja írta:

még mindig örülök, 
egy kicsit...
most múlik pontosan...

Továbbra is gyújtópontban a mélységélesség (II)

Szóval amikor Grimpix megmutatta nekem Michael Reichman gyújtótávmentes DOF-cikkét, s előkerült Ctein cáfolata, s úgy tűnt, csak kipróbáljuk és meglátjuk kinek van igaza. Előzmények itt.

De mivel nem jutottunk előre (lásd előző bejegyzés hozzászólásait), Grimpix áthívta kedves ismerősét, a Dof Mestert, akit mind elfogadtunk szaktekintélynek annak a megállapításában, hogy mi az éles és mi nem. Bár számtalan szép grafikon járja körbe a jelenséget, úgy döntöttünk mégis szaporítjuk azokat, és gyártunk egy kevésbé tudományosat, hátha közben megértjük miről is van szó. Ímé:

Első ábra

Az első ábra pusztán a Grimpix-grafikon megértését segíti. Tehát 5 gyújtótávval dolgozunk (25mm, 50mm, 100mm, 200mm, illetve 400mm, melyek egymást duplázzák) ezek tehát az egyes sorok. A tárgytávolság (O) változik, kétszeres gyújtótáv kétszeres tárgytávolságot jelent, hogy a téma mérete állandó maradjon. A rekesz konstans (f/2,8), a CoC limit szintén (0,019mm). 

Három különböző esetet dolgozunk fel, egyikben a 25mm-es lencsével 5 méterről indítunk, és ez duplázódik a gyújtótáv függvényében (cián színnel), a másodikban 10 méterről indítunk (bíbor színnel), a harmadikban pedig 15 méterről (zöld). Tehát baloldalt van a gép, a magasabb pálcika a fókuszsíkot jelöli, a két alacsonyabb pedig a mélységélesség első, illetve hátsó határát. Beosztás öt méterenként. Az adatok két tizedesig pontosak, a DOF Mastertől valók (de aki nem hiszi számoltasson utána). A puritán ábra miatt elnézést, de hármunkra nem főzök :)

Egymás alá rendezve az első eset, amikor a téma 5 méterről indít a 25mm-es objektívvel:

25mm-es objektívvel a DOF tartománya 5,24 méter, 400mm-en pedig (80 méterre a géptől) 4,3méter. Figyeljétek, hogyan csúszik a DOF-tartomány lassan középre. 

A téma 10 méteren indít a 25mm-es objektívvel

25 mm-en a DOF 66,81 méter széles, alig észrevehetően nő a közeli DOF, a távoli DOF kezdetben hatalamas, viszont hirtelen zuhan és a nagy gyújtótávoknál egyre kevésbé változik. 400-on mindössze 17,1 méteres a DOF.

A téma 15 méterről indít, jellegében megegyezik az előbbi esettel.

25mm-en a DOF gyakorlatilag végtelen, a közeli DOF 400mm felé enyhén nő (25mm-en 8m 400mm-en már 18 méter), viszont az előbbi módon csökken a távoli. 400mm-en a teljes DOF csak 38,7 méter.

Tehát megérzésem szerint kisebb fókuszok esetén a fókusztáv változása jóval nagyobb mértékben hat a mélységélességre, mint hosszú telék esetén.  - írta Gábor az előbbi bejegyzésnél és megérzése úgy tűnik, helyes volt :)

Szóval akkor, hogyan juthatott Michael Reichman arra a megállapításra, hogy a gyújtótávolság nem befolyásolja a mélységélességet? Természetesen nem állhattunk meg, amíg az ő eredményeit nem sikerül reprodukálni. Ebben nyújtott segítséget a Dof Mester cikke. 

Vagyis a tárgytávolságok kijelölése (5, 10, 15 méter) nem volt véletlenszerű! Ugyanis a 25mm-es objektív hiperfokális távolsága 11,7 méter, az első esetben, tehát a témát közelebbre helyeztük, mint a HF-táv fele. A másodikban megközelítettük a HF-távot, a harmadikban pedig túlhaladtuk azt. (Nagy Krisztián cikke a tárgytávolság gyújtótávokkal azonos nagyságrendjével írja le az összefüggést). 

Csináljunk tehát egy próbát úgy is, hogy a kezdő tárgytávolságunk messze az 1/4 hiperfokális táv alatt legyen. Például 0,5 méteren (25-400mm optikák - 500 miliméteres tárgytávval). És mit gondoltok? A teljes objektívtartományon (f/2,8) állandó a DOF. Pontosan 4 centiméter! Ilyesmi eredmény született f/16-on is (a DOF végig 0,23m kivéve a 25mm-es objektívnél, ahol 0,24m). A sort lehetett volna folytatni lefelé, mert érdekes dolgok történhetnek ott is, de ekkor Grimpix összeveszett a DOF Mesterrel, aki gorombáskodott, majd hazament. Tehát a makró tartományt elnapoljuk beláthatatlan időre. 

Ha itt kellene tanulságot levonni, az volna, hogy szobában, kis termekben (rövid tárgytávolságon),  és normál-tele tartományban, nem érdemes hátrálni a keskeny mélységélességért, hacsak a perspektíva miatt nem. Ennek ellenére, függőben marad a kérdés, mégis miért látjuk úgy a közeli tartományok esetén is, hogy nagylátóval nagyobb a mélységélesség?

Tudományos magyarázat ide vagy oda, én mindig annak hiszek leginkább amit saját szememmel látok vagy megtapasztalok. Makrózásaim közelfényképezéseim során és portrézásnál valamint madárfotózásnál is azt tapasztaltam, hogy a mélységélesség igenis függ attól, hogy milyen fókusztávolságon fotózok. - írta Erzsébet

Ennek szellemében kaptunk Erzsébettől pár tesztképet, melyeket azonban nem teszünk közzé, mert az eredmény nagyjából analóg az előbbi poszt képeivel. Vagyis a "lehető legkisebb tárgytávolsággal" készültek, hasonlatosan, mint a Grimpix-felvételek, nyilván jóval a hiperfokális táv alatt. Tehát technikailag egyforma rajtuk a DOF.  Ennek ellenére gyanítom, a képek (és a tapasztalat) alapján mégis mindenki (vagy legalábbis mi hárman :) élesebbnek látja a nagylátószögű DOF peremvidékét, mint a teleobjektívekét. 

"Fókuszáljuk a lényegre": mi látszik (!) élesnek a tényleges képen, és mennyire életlen az a háttér. Amikor a könyvek méretét normalizálod, vagyis a nagylátós képeket felnagyítod (hogy pontosan mennyire, nem tudom, de Grimpix fülcimpájából ítélve kb. 5-szörösére), úgy érzem: be akarsz csapni :)  ...  A nagylátószögűvel készített képek nagyítása úgymond felnagyította a háttér életlenségét is, amiből adódik, hogy a nagyítás előtt a nagylátószögű kép háttere élesebb volt. - írta Gábor

Mégis mitől tűnik úgy, hogy élesebb a nagylátószögűvel készített közeli kép háttere, bár tudjuk (mert a Dof Mester megmondta), hogy egységes a DOF és a háttér menthetetlenül kilóg belőle? Ez adja tehát a legnagyobb fejtörést, hiszen az élesség-érzetünk a nagyítástól jelentősen függ (lásd pl. CoC). Ebben a kontextusban a háttér egységesített méretre nagyítása súlyosan megtévesztő (lásd előző poszt képeit). És emiatt hökkentek meg sokan Reichman jegyzetén.

Mi arra jutottunk, hogy a Dof Master (és a képletek általában) bár egyetlen vonalban húzza meg a DOF határait (ott ahol a CoC limitet meghaladjuk), de különböző gyújtótávoknál az életlenbe csúszás nem ugyanolyan dinamikával megy végbe. Vagyis a nagylátószög esetén lankásabban, míg teleobjektíveknél sokkal meredekebben. Emiatt lehet, hogy a nagylátós képeken még elnézőbbek vagyunk a DOF-ból már kicsúszott részletekkel szemben is. 

Nektek mi a véleményetek?  

Aki a múltkori bejegyzésben azért nem olvasott utána a dolognak, mert angolul ment az okosság, annak itt van magyarul, legalább olyan igényességgel, csudaszép sárga képletekkel, aki meg azért nem, mert unta, annak itt van ez :)

Mítoszok - fókuszban a mélységélesség

Szóval mitől függ a mélységélesség? Függ a gyújtótávolságtól? Merne valaki fogadni egy kicsikólában, arra, hogy függ, vagy arra, hogy nem?

Grimpixnek van egy elmélete, hogy amióta az internet ontja magából az okosságot, egyre több mítoszleleplezés is megjelenik. Nem vagyunk szociológusok, de minket is szórakoztat ez a játék, amelyikben lemítoszoznak egy közismert tényt, hogy aztán jöjjön valaki, aki megcáfolja a cáfolatot, amire aztán újabbak jönnek és így tovább...  Ez is egyfajta mém, csak intelligensebb embereket használ a reprodukcióhoz, mint például a gangnam style. Éppen ezért kifinomultabb maga a DOF-mém is. Vagy nem jól látom?

Tehát ha úgy tudod, hogy például a gyújtótávolságtól (látószögtől) függ a DOF, az sokak szerint elég ciki (itt olvashatsz róla, és itt,  meg itt is), mások szerint viszont az előbbiek komolytalanok. Természetesen, Grimpixnek nem szerepe megmondani a frankót, csak belekotyog a nagyok dolgába, mert ez egy ilyen blog, amiben megpróbáljuk szekularizálni a tudományt.

UTÓLAGOS PONTOSÍTÁS: a kérdésre egy konkrét példa, ha fotózunk egy témát és jobban el akarjuk mosni a hátteret, akkor megoldás e erre az, ha hátrább megyünk és nagyobb gyújtótávval fényképezünk? Tehát a kérdésfelvetés feltételezi, hogy a főtémánk ugyanakkora nagyításban lenne mindkét gyújtótávnál. 

Fentről lefelé: 18mm, 60mm, 200mm. f/5.6

A tesztsorozat nem szándékozik semmit sem állítani, a felvételek úgy készültek, hogy az installáció nem változott (Grimpix és a háttér között kb. <1 méter a konstans távolság), viszont a felvétel távolságát úgy állítottuk be, hogy Grimpix nagyjából ugyanakkora nagyításban jelenjen meg a képeken (kb. 0,3-2,5 méter között mozgott a gép, kihasználva a nagyszoba teljes hosszát). A jobboldali oszlopban a háttérben található könyvek méretét normalizáltuk a könnyebb összehasonlítás végett.

Fentről lefelé: 18mm, 55mm, 200mm. f/5.6

Ebben az installációban Grimpix és a könyvek között kb. 2 méter a távolság, a gép helyét pedig kb. 0,5-4 méter között változtattuk (a lakás teljes hosszát használva), annak érdekében, hogy Grimpix ugyanakkora nagyításban jelenjen meg. Jobboldalt természetesen a könyvek egységesített képe található az összehasonlíthatóságért.

Következő bejegyzésben valószínűleg visszatérünk a dologra, addig is a következő kérdésekre kereshettek választ (lehet bátran használni a hozzászólások részt):
- elegendő e a fenti két tesztábra bárminek az eldöntésére?
- hogyan végeznétek el a kísérletet, hogy az eredményben biztosak legyetek?
- mit bizonyít nektek a fenti két teszt?
- változott e valami abban, amit gondoltatok a bevezető kérdésről?

Statisztika - D5000 géphasználati szokások

Teljesen öncélú jegyzet következik Grimpix fotózási szokásairól az ExposurePlot segítségével. Lehet szkippelni :)

Van ez a program, ExposurePlot. Valami ilyesmi kimutatást csinál a D5000 szokásairól 

Különösen meglepő eredmény nem született:

- kimagasló a koccanásig tekert lencsehasználat, főleg a 18mm-es végén. 55mm környékén, illetve 200mm-en vannak még csúcsok. A 18-55mm-es objektív legszebb zónája (35mm környéke) nem volt kihasználva. 

- alap 200-as ISO érték teljes dominanciával, plusz kevés 100, illetve 400-as 

- rekeszben az f/5,6 dominál, de a szórás nagyjából f/5,6-13 között húzódik. Itt mondjuk az f/8-as rekeszt vártam volna elsőnek, sokkal kisebb szórással f/8-16 között (az AP preferenciám miatt), de a tények ugye... valószínűleg a kézből fotózás nyittatta a rekeszt jóval többször, mint hittem.

- záridőben is elég nagy a szórás, mondjuk ez legalább várható volt az AP, illetve az uralkodó téma (tájkép nappal) miatt. Kiemelkedő az 1/500s,  de 1/150-1/1000 másodperc között minden van, illetve ezen kívül is szép számmal akadnak értékek. 

Volt még ez a másik program is, ExifTool, már volt róla szó. Szerinte kb. 15000 zárlefutás történt, de csak kb. 2600 kép van archiválva majdnem 3 esztendő alatt. A rengeteg panoráma miatt (363 fotó - darabja átlag 4 képből) körülményes lenne megállapítani pontosan mekkora a kihullási arány. Nagyjából 75% kuka.

Érdemes lenne most egy paradigmaváltást megejteni abban, hogy miért és hogyan fotózik Grimpix, és három év múlva megnézni a statisztikákat. Sokkal büszkébb lennék 3000-4000 expóra, amiből kb. 2000 elmentett kép maradna, természetesen panorámákkal együtt...

A nagy fényhajlító - Airy Disk

Azt már régóta tudjuk, hogy 18-55-ös alapobjektívünk f/8-nál a legbesztesebb. De, legyen bár annyi esze, mint egy plüssmajomnak, a férfiembert mindig felizgatja, ha sokparaméteres izéket és izgi képleteket nézhet.   Hát ha még megdől az a nézet is, hogy minél szűkebb egy luk, annál jobb?! Szóval jöjjön a diffrakció (lézerekkel kapcsolatosan volt már szó erről az utazásokban). Kell hozzá egy luk, ami legyen 0,53mm és fény, történetesen 638nm illetve 533nm. 

Diffrakciós ábra a szoba falán. Több dolog is megállapítható belőle.
Például, hogy a Grimpix luka korántsem tökéletes kör (precíziós varrótűvel fúrva),
emiatt alakulnak ki a polipkarok.  De ami most fontosabb,
hogy egy szűk lukkal pontszerű fényt nem lehet pontszerűre leképezni.
Helyette ilyen gyűrűs izé, vagyis elhajlási korong, illetve körülötte a diffrakciós ábra jön létre. 

Meglepő volt, hogy a piros gyűrűk alig valamivel nagyobbak a zöldnél,
valószínűleg szűkebb lukkal észlelhetőbb lenne.
Mivel nincs jelentősége, aki akar, számoljon utána,
2 méterről mekkora gyűrűknek kellett volna kialakulni, és az
mennyire vág össze a fenti képpel.

A piros lézer gyengébb teljesítményű ugyan, de a másod-harmadlagos erősítés vonalai még kivehetőek.

Az ábráról sajnos nem derül ki, hogy különböző hullámhosszhoz más-más Airy Disk-méret, vagyis elhajlási korong dukál, szűkebb luk, vagy nagyobb távolság talán jobban megmutatná a különbséget. Ezért az is valószínű, hogy értelmetlen mindent kék szűrővel fotózni a diffrakciós határ leszorítása érdekében.

Viszont az jól látszik, hogy a lukkamera ideális lukmérete miért nem lehet végtelenül kicsi, illetve, hogy általában a lencsék rajza miért nem javul a rekeszeléssel. Na, pont erről lesz szó, csak hosszú volt a felvezető. 

Az objektíveim távol állnak az ideális lencsétől, aminek csak a diffrakció szabhat határt, de azért mégiscsak megnézzük, nagyjából hol van ez a határ, vagyis honnan kezdjük érezni a diffrakció negatív hatását a képen.  Definíciók szerint onnantól, ahogy az elhajlási korong mérete meghaladja a pixel méretét, vagy a CoC limitet. Értelemszerűen finomabb részleteket, mint az elhajlási korong, nem fényképezhetünk a legdrágább géppel sem.  

A Cambridge in colours szerint a diffrakció akkor válik érzékelhetővé a képen, ha az AD mérete 2-3 pixel méretét meghaladja (demozaik meg társai miatt). A fotózható fény hullámhossza nagyjából adott, bár azért megtoldható, a fényképezőgép felbontása  szintén (23,6mm - 4288px tehát 1px = 0,0055mm), lássuk a műszer mit mutat.

Forrás: Cambridge in Colour. Kameraadatok: D5000.
Azért azt vegyük észre, hogy a Cambridge számításai szerinti D5000 pixelmérete
és a CoClimit mennyire összevágnak Grimpix saját számításaival :)

Nagyszerűen látszik, hogy a D5000-el, f/11 esetén, a keletkezett Airy Disk mérete még alatta van a CoC limitnek (14,7 mikron), illetve a háromszoros pixelméretnek. Alleluja! Sajnos f/16-tól kezdve (21,3 mikron) a helyzet fokozatosan romlani kezd. Tehát ideális lencse esetén itt volna a határ. Mondanám, hogy többé sose rekeszelek f/11 alá, de nyilván a 18-55mm alapobjektív korántsem ideális és kismillió egyéb tényező is lerontja a rajzosságot. Mindenesetre egy támpont, amit adott esetben érdemes kihasználni. 

Egy kompakt parányi lapkája akár f/5,6-nál is elérheti a határt (bár az is igaz, hogy a kompaktot nem nagyon kell rekeszelni a nagyobb mélységélességért), ilyen szempontból a fullframe előnye elvitathatatlan. 

A Cambridge is megemlíti, hogy a fenti fejtegetés semmilyen körülmények között nem tekinthető pontosnak, hiszen a pixelek effektív érzékelői nem teljesen töltik ki a rájuk eső területet (a mikrólencse hatékonysága, stb.), az effektív pixelek száma is megtévesztő lehet a lapka méretéhez viszonyítva (nem kihasznált pixelek a széleken), a pixelek alakja, és főleg a kiolvasás/feldolgozás együttesen határozzák meg az eredményt. 

Érdekesség, hogy különböző gyújtótávolságnál a rekeszek átmérőmérete bár változik, vagyis az f/11 tágabb egy teleobjektíven, mint egy nagylátószögön, mégis az elhajlási korong mérete nem függ a gyújtótávolságtól, mert az elhajlott fény hosszabb utat is tesz meg a teleobjektív tubusában. Ezt az állítást talán később leellenőrizzük.

35mm-en f5,6-32 között így változik a képminőség.  Bal felső f5,6, jobb alsó f32

Ha eddig egyetlen linkre sem voltál kíváncsi, akkor erre se kattints, helyette inkább ezt skubizzad :)