Legalize it - Hogyan legyünk jogtiszták semmi perc alatt

Felkészülni a veszteségekre lehet (talán kell is), de teljes védelmet semmi és senki nem biztosíthat ebben a földi árnyékvilágban. Emiatt, a Grimpixi iskola szerint, nem védeni és bebiztosítani kell cuccainkat, hanem megtanulni lélekben lemondani ezen földi hívságok birtoklásáról, neadj'isten gyűjtögetéséről. Mindenképpen kívánatosabb volna inkább ezen iparkodni, mintsem apró és teljesen lényegtelen tárgyainkat pakolgatni, katalogizálni, rendezgetni. Úgysem vihetjük magunkkal egyiket sem - nem igaz?

Nincs ez másként az évek során bitenként összeharácsolt, sőt valljuk be, összelopkodott adatainkkal sem.  Mire jó ez a kényszeres birtoklási vágy? Az örök élet illúziója? Akkor, amikor még szokásaink, saját gondolataink fölött sem vagyunk képesek rendelkezni...

Aztán hirtelen történik valami egy olyan megfoghatatlan helyen, mint például egy bootszektor, és szappan a több mint 15 éve tökéletesített, testre szabott zenegyűjteménynek, az ínséges időkre bespájzolt filmeknek, sokgigás játékoknak, melyekkel mindig majd holnap fogunk játszani, könyveknek, melyeket jövőben olvasunk el, programoknak, melyekre még szükség lehet valamikor, egyszóval mindennek. Megesik ez a legjobb házban is. Nos így lehet pillanatok alatt egy sötét lelkű, mindent letöltögető bűnözőből olyan patyolattisztává válni, mint egy szűzmária. Könnyen jött? Hát könnyen is ment. Hogy holnap mi lesz? Kit érdekel, mikor ma mindened megvan, ami ma kell. Különben is, hogyan festene a zöldpéterben a rablógyilkosok és nemierőszakosok között, hogy azért ülsz, mert letorrentezted például a teljes Koncz Zsuzsa diszkográfiát?

Na de mi lenne, ha holnap eltörölné az Utazásokat egy váratlan mágnesvihar? Fel vagytok rá készülve lélekben?  Ki fakadna sírva, a sok belefektetett sziszifuszi és semmivé vált munka miatt? És ha a ti naplótok tűnne le? És ha holnap a laptopotokról, eltűnnek a fényképek? Nem azok a díjnyertesek, hanem azok, amelyeken olyan barátotokkal, családtagotokkal vagytok összeölelkezve, aki esetleg már nem is él. Arra is felkészültetek? Ti sem éltek örökké...



Ezért a bölcs (...)
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi,
el se veszíti. (Lao Ce)

Lukkamera Világnap a Világvégén

Csaba, Lóri, Grimpix a lukkameranapon. 

Általában az emberek nem kíváncsiak egymás lyukára, de ez korántsem vonatkozik a lukkamerákra. Ezért gyűltünk össze Csaba Mester portáján egy kellemetes kerti parti keretén belül egy önfeledt lukkamerázásra a Világnap apropóján. Kiemelném a családias hangulatot, amiben az egyedül élő Grimpixek egészen fel tudnak oldódni. És természetesen volt ott rengeteg lukkamera is. Többek között Grimpix kávésdoboza e jeles nap alkalmából készíthette el első felvételét, továbbá volt két (elő)hívatlan vendég is, ugyanis a 4x5-ös kamerában találtunk közel két esztendős (!!!) felvételeket (ezekre később visszatérünk). 

A német luk rajza teljesen megfelelt az elvárásoknak.

A 180 fokos kameráról kiderült,
hogy nem egészen 180 fokos képet fest, de azért ennek is örültünk. 

A 4x5-ös kamera képét törzslátogatóink már ismerhetik. 

A többi felvétel, remélhetőleg közelebbről, Csaba és Lóri naplójában fog megjelenni - ugye? Köszi, hogy ott lehettem, és köszi minden résztvevőnek, a sok mindenfélét majd igyekszem meghálálni :) Hasonló eseményről 2011-ben írtunk az Utazásokban. 

Hargita infrában

Óriások és tündérek földje volt ez a vidék, s ahogyan az szokás volt mifelénk, a feszültség az idilli nyugalomban úgy kezdődött az idők hajnalán, hogy ezek az óriások összetapogatták nagy mancsukkal a parányi embereket s ebből aztán lett szerelem is bosszú is - ízlés szerint. Meg aztán itt tevékenykedett az ördög aki szóratta a bűn magvait a székelyek közé. Hogy mivan? Ez egy Datura utalás volna?

Tavalyi infrák következnek, egy éve forma, hogy a Hargitán tébláboltunk, sokadmagunkkal és valahol a Fertő-tető előtt nagy mesemondás kezdődött. Bigfoot túratársunk sajátos módon adta elő a Hargita mondáját, miszerint az itt élő óriások közül Gyöngyvér beleszeret Bélbor vitézbe, aki ugye csak egy ember volt, s hogy ezt a drámát feloldják, barátnéja, Hargita csodafőzetével kúrálták kicsire az egész óriás nemzetséget. Az elmesélt történet nyitva hagyott ugyan pár bal agyféltekés kérdést, de leginkább azt, hogyan lehetséges, hogy eddig nem hallottuk ezt a mondát.

A második monda a Kakasbarozdáról, vagy Ördögbarozdáról szólt, melyben az ördögök vezére malmot készíttet a Vargyason, hogy ott őrölje a bűn magvait s azzal szórja be a vidéket. Bár a monda szerint a székelyek végül elterelték a patakot, az a gyanúm, hogy a bűn magjából (vagy lisztjéből) jócskán hullottak ezekbe a völgyekbe, mert itt lopják csak igazán a fát a kápolnási és oláhfalusi székelyek. 

Szóval az a helyzet, hogy a Hargita ezen legendájával eddig sehol másutt nem találkoztam. Egyetlen hozzáférhető forrás a Székelyföldi legendárium, amit tán mégsem nevezhetünk ősforrásnak, tekintve a korát. A könyvészet címei meg ugyancsak meghaladják a Városi Könyvtár képességeit. Szóval ha valaki tudja a Hargita hegy mondájának egy fellelhető forrását, az ne tartsa vissza ezt az információt, cserébe megmutatom, hol nőnek a legszebb galócák ezen a mesehegyen. 

Muszala

Manapság már nem kunszt felmászni a Muszalára. Bezzeg annak idején II. Pholipposznak, Nagy Sándor papájának biztosan beleakadt a tógája a kövekbe, mivel a wiki szerint ő volt az első alpinista ezen a csúcson.

I. Grimpix kétszer volt itt, ezekből a kirándulásokból szemelgetünk pár képet.

A Muszala (Мусала) a Rila hegység és a Balkán legnagyobb csúcsa.  A neten tudni vélik, hogy neve Allahhoz közelit jelent,  a 2925 méter szerintem ehhez kevés, de azért jóval több mint a hétköznapok szintje. 

Szófiából Samokovba autóbusszal juthatunk el, innen óránként vannak kisbuszok Borovecbe. Borovec nyáron meglehetősen kihalt (gondolom a síszezonra gyúrhatnak - olyan Busteni, Azuga szerű hely), a helyiek élethalál harcot vívnak a turistákért. Tejjel-vajjal folyó Kánaán ez nyáron, olcsó szállás, olcsó kaja. Az a király, aki a vendéglősoron úgy végig tud menni, hogy egyik pincér se tudja becsalni rablópecsenyére. Én nem tudom a pénzünk, vagy az eszünk lett e több idővel, de annak idején valami szemétdomb mellett kényszersátoroztunk és zacskóból ettünk, ezennel azonban hotelszobában, illetve vendéglőben. 

Másfél Bambiból készült fogas, vagy inkább  patás,
vagy mittudomén. Otthonosnak szánták.

A csúcsra sokféleképpen fel lehet jutni, ha semmi szégyenérzetünk nincs, akkor kezdésnek bátran válasszuk a felvonót. Kis négyszemélyes kabinokkal egyenesen Yastrebetsig (2369m) mehetünk, megspórolva pár órás hágót és jó másfél-ezer méter szintet. A felvonóból kilépve, mindjárt balra van is egy kis menedékház, ajánlom szeretettel (kép jobbra).

Innen laza (egy órás) sétával lehet eljutni az első Muszala-tóhoz, ahová az évek során hatalmas menedékház is épült. Tíz éve bezzeg még csak az alapozás volt itt. Innen aztán nincs kecmec, mászni kell. Először a glaciális lépcsőt kell kikapaszkodni, majd kijutunk a felső tóhoz (Ledeno Ezero), ami a nevét nem hazudtolja meg, jeges az nyáron is. Innen aztán látszik már, a csúcs is, meg a felvezető meredek ösvény. 

A csúcson aztán nagy a tömeg, többnyire bolgárok, de egyéb nációk is előfordulnak. Az Euró előtti időszakban sokkal jobb statisztikát lehetett számítani a ledobált pénzérmék alapján. Láttam még régi 500 lejest is, talán még én dobtam oda, mikor először jártunk itt.

A meteorológusnál csúcspecsétet kérhetünk, ami nem tudom mire jó, mivel nincs semmiféle könyvecskénk amibe ilyeneket gyűjthetnék. De azért a térképre nyomtunk egy pecsétet, hátha valamire majd jó lesz.

Valami húsevő növényke. Körülötte szétrágott bakancsok, és hanorákfoszlányok hevertek.

Kétezer párszáz méteren. Hátul a főcsúcs. 

Az új szálloda a Muszala-tó martján

Látkép a csúcsról. Jobbra lent (kék piramis) az Everest menedékház a Jeges-tó mellett. Hátul a glaciáris lépcsőn is túl
a Muszala-tó látható.

Balra a főcsúcs, alul a Jeges-tó és az Everest-ház. 

Teljesen megkerültük a gleccservölgyet, a főcsúcs balra szemben. 

A főcsúcsról tehát mi tovább haladtunk a mellékcsúcs irányába (ahol remek kőemberkék sorakoznak), majd a gleccservölgyet felülről teljesen megkerülve az Everest-ház után ereszkedtünk vissza az ösvényre. Akinek van baleset-biztosítása, bátran válassza azt a kőfolyást ahol mi jöttünk be, de azért legalább telefonon búcsúzzon el szeretteitől. Mi megúsztuk, s mire a nap lemenni készült, már szürcsölgettük a vacsoránkat Yastrabets-en a menedékháznál. 

Vége.

Mint a villám - Canon CHDK

Már az ősembernek a vágya is az volt, hogy a villámot lefényképezhesse. Sajnos bő harmincezer esztendőt kellett erre várni. Hanem most elég jók az esélyek a villámfényképezésre, aki kibírta eddig kihalás nélkül, most megpróbálhatja. 

Természetesen az első vonal számít, a többit a hosszú záridő festette.

A zimankó és hófúvás utáni hideg, áprilisi esőcskék sem kedveznek a villámoknak, tehát szobakísérlet következik annak megállapítására, ellenőrzött körülmények között, milyen fürgén képes a gép ráharapni a villámokra, melyek a wiki szerint átlagosan 200 milliszekundum alatt sülnek ki. Van erre segédprogram is.
Kíváncsi voltam sikerül e ezt reflexből, kioldózsinórból elkapni a Nikonnal. 

260 ms a legjobb eredményünk úgy, hogy melegben, kényelmesen hátradőlve, előre számítottunk a villanásra, a kamera meg természetesen előfeszítve volt.

Nagy átlagban 260-350 milliszekundum között mozgott reakcióidőnk. Nektek milyen a reakcióidőtök? Mindenesetre kétlem, hogy egy átlagos villám kézből elkapható. Főleg napközben. 

A CHDK fürgesége 100ms fölötti

Szóval adott az SX10 IS, és rajta a CHDK. A leírások alapján ez a gép kevesebb mint 100 milliszekundum alatt képes reagálni. Több szkriptet is kipróbáltunk, a legkonzisztensebb eredményeket a Fudgey-féle Lightning script adta, 160 milliszekundumnál hosszabb, de leginkább 200 milliszekundum körüli értékkel. Érdekes, hogy ugyanazzal a beállítással, ugyanazzal a monitorral majdnem 100 ms szórás tapasztalható a reakcióidőben.  Mivel a 160-200ms eléggé a határon van a villámokhoz, a tesztprogramban a villanást 0,2 másodperc hosszúra állítottuk, és az minden esetben rákerült a tesztképre. Valószínűleg csak a villámok legvégét fogjuk elcsípni vele, de legalább nem lesznek túlexponáltak a képek. Tehát az eredmények részben biztatóak,  várjuk az első égiháborút, de azért nem mondtunk le egy igazi villámkioldóról sem.