Nem is akármilyen, hanem mindjárt 12 bites. Természetesen RAW-ba is szkennel. És körülbelül 30 perc az elkészítése. Mondjuk mi már két esztendeje csombolygatjuk magunkban a terveket.
A doboz. Szóval kell egy doboz, amibe alulról belecsinálod a vakut, aztán némi mattüveget vagy pauszpapírt kell ragasztani a fényútba fényszórónak (középtájra, a kettő mattüveget egymástól 10 centire ragasztottuk be ragasztópisztollyal - de a pozíciónak nincs túl nagy jelentősége). Ha túl sok a fény, némi papírlappal lehet tovább finomhangolni. Legfelül egy tiszta és karcmentes üveglapra (ezt a legnehezebb keríteni) jön a film, illetve a fekete kartonból kivágott maszk, ami azért is hasznos, mert ennek segítségével lehet leszorítani a kunkori filmeket. Voltaképpen a maszkot ujjal kell tartani, ha a film rúgna.
A gép. Mi rádiós vakuvezérlést használtunk, illetve kioldókábelt. A gép lencséje legszebb rajzolatára van állítva (35mm - f/8), előtte a Raynox csodamakró előtétlencse. Az expozíciót a dobozba behelyezett fényfogó papírlapokkal lehet szabályozni, illetve a vaku teljesítményével. Érdemes a vakut minimumon járatni, úgy gyorsabb és tovább tart, azonban egyes (túlexponált) negatívoknál nagyobbat kell villantani.
A vakus módszer előnyei, hogy akkora a fényteljesítménye, hogy a szobában rendes lámpavilág mellett is nyugodtan dolgozhatunk.
 |
| Szkenner VS befotózás |
A fókusz. A fókuszállítást megpróbáltuk manuálisan, de olybá tűnt, mintha a makrógyűrű súlyától elállítódna az élesség. Ezért minden egyes kockára fókuszt is állítunk. Ezt a legkönnyebben akkor tehetjük meg, ha egy ledes lámpát helyezünk be a dobozba, valahová oldalt, ahol a vaku fényútját nem zavarja. Ennek fénye csak a fókuszhoz kell elegendő legyen, egy egyszerű bringalámpa teljesítménye a vaku mellett az exponálásban egyáltalán nem fog szerepet játszani.
Felbontás, minőség. Valami agyrágó bogár miatt, mi most a perforációt is beleszkenneljük a képbe. Gondolom azért mert kúlos. Ezzel együtt egy normál 135-ös képkocka kb. 6,7 Mpx. Ebből a tényleges kép kb. 4,4 Mpx. Azt gondoltuk, hogy a 12 bites befotózás jobb dinamikát fog eredményezni, sajnos nem úgy tűnik, bár nem teszteltük konkrétan. Az alábbi részlet 100%-ban jól mutatja a zajosodást a befotózott képen. A szkennelt képet komolyabb filmszkennerrel készítettük (még kétezer-egynéhányban) sokkal nagyobb felbontásban, ahhoz képest a házi módszer nem is annyira rossz.
Gyorsaság. Amennyiben az installációt sikerült pormentesen felállítani, és nem kell az exponálási értékeket korrigálni képenként, illetve a kioldógombot tudjuk lábujjból vagy foggal vezérelni, a munkamenet nagyon gyors, képenként akár 5-10 mp. A kidolgozás azonban ennél jóval hosszabb, egyes lépések kötegelhetőek ugyan, de a képkivágás, és kontrasztgörbe beállítás többnyire egyedi beavatkozást igényel. A retusálást nem számítva képenként legalább 20 de kevesebb mint 60 mp. A későbbiekben a befotózott negatívok feldolgozásáról is lesz szó. Vagy nem. Esetleg a színes negatívokról is. Vagy esetleg nem.
