Annyi itt a csinálnivaló, hogy egyszer még mindenképpen visszatérünk ide. Most csak két fél napunk volt, amiből elég sokat elrabolt Herkulesfürdő, ezért csupán a Hétvezér-forrásokat, a Szeles-vízesést (név by Perei) és a Ceszna völgyének bejáratát néztük meg.
A Hétvezér-forrásoknál igazi balkáni kempingben aludtunk. Miccs, manele, a keskeny útpadkán táborozó igénytelen népek, elromlott tusolók, ilyesmi. De a Cserna vize mellett a kavicsosban hévizes jakuzzik vannak, amiben annyian áztatják bálnatestüket, hogy csak alkonyat után lehet odaférni. Mi sikeresen elmartunk egy társaságot az egyik ilyen feredőből. Jó volt nagyon, a sziklákat világította a tábortűz, az oltyán curájt elnyomta a patakcsobogás, a sört meg oda lehetett tenni kézügybe a kövekre. Valahol utólag olvastam, hogy 5-10 percnél nem illik többet pancsolni, mert a gyógyhatás kicsinál, mi több mint egy órát voltunk benne, amíg egy újabb társaság minket mart ki onnan. Különben sem hiszünk a gyógyvizekben, se placebo, se nocebo. Ja, hogy esetleg rádióaktív... nos kellett a fejlámpa utána is, mert nem világítottunk.
A helyi erők erőtlenke próbálkozását látjuk az orvvadászat megfékezésére. Nem tudom a bűnbánó Bambi-terminátor elrettentőbb e piros BDSM-bilincsben, vagy a meredek ösvényen hirtelen előtűnő hmmm... ijesztő.
Egyik musthave túraútvonal a Fehér-kereszt még Herkulesfürdőről, ciki, de ezt szégyenszemre kihagytuk. Olvassátok el másnál. Helyette a Ceszna völgyébe hatoltunk be, igaz, csak a malomig. Kicsivel fennebb egy esztena várja látogatóit fákra tűzött, elég meggyőző marketingdumával, finom orda, barátságos kutyusok, ilyesmik. Az ezeréves határ valahol itt, a Mehádiai hegység gerincén volt, sajnos az őrbunkereket nem találtuk meg, nem mintha kerestük volna. A kék kereszt jelzés az erdőben indul, kicsivel a gyűjtőtó (Prisaca) vége fölött, a Cserna baloldalán, egy panzió mellett, majd félóra múlva jutunk be a patak medrébe egy cuccos szurdokba. Tuttira aktív barlangok vannak alul, mert az alsó szakaszon egy csöpp vizet sem találtunk.
Fennebb azonban megkerült, a malom mellett még egy jó kis vízesés is volt. A malomig egy óra alatt simán fel lehet masírozni, akinek ennyi idő alatt nem sikerül, az szégyellje magát, én 60 napos műtött térddel csináltam meg. Igaz, be is dagadt egy kicsit. Az ösvényt rendesen kidolgozták, látszik, hogy katonai szerepe volt.
Másik túránk a piros kereszt mentén pont a Prisaca-tó végében (Cserna jobb partján) levő hídtól indult a Szeles-vízeséshez. Ide 50 perc is elég felmenni, bár az ösvényt viszi el az erózió. A vízeséstől huncut 15 percre a jelzés mentén egy karrmezős párkányra lehet felkapaszkodni, ahonnan jó a kilátás a völgyre. Visszatérve a Csernában szokták lemosni az emberek magukról a szutykot, bár nem kizárt, hogy Herkulesfürdőn a Prisaca-tó vizét használják. Szóval inkább ne pisiljetek bele. Amúgy tilos is, tábla van, de mindenki tesz rá, mossa benne a valagát kicsi és nagy, széltében-hosszában napestig.
A Szeles-vízesés vízhozama meglehetősen szórványos |
Itt még a földből is szenteltvíz folyik. |
Mi a Cserna folyását felfelé követve hagytuk el a völgyet Arámabánya felé, az út majdnem pöpec, de ha nem hiszed, nézd végig google street viewen, én is azt csináltam :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése