Herkulesfürdő és a lopakodó giccs

Azt hiszem írtam már, hogy Herkulesfürdőt az internetről nem lehet megismerni. Eleinte azt hittem, most fogom megtanulni a XIX. század építészetét is, és a főbb művészeti irányzatokat. De pár elvesztegetett nap után rájöttem, hogy nagyjából ugyanazt az anyagot másolgatja mindenki a neten.  Szóval inkább ezt a könyvet olvasgatjuk most.

Ha van építészetileg tényleg értékes oldal Herkules-témában, szívesen fogadom a linket, én csak részinformációkat találtam. Majd egyszer úgyis visszamegyünk, s arra alaposabban fel fogunk készülni. 

A régi képeslapokat a Képeslapok naplóból linkelem, érdemes azokat is végignézni. Na kezdjük el végre.

Manapság divat, a laikus közönség berkeiben is, az épített örökségünk elvesztése fölött szomorkodni, pláne vádaskodni (mintha örökkétig élnénk, mintha mi másképp tudnánk csinálni, mintha minket vetne fel a pénz stb.), ezért ebben a posztban mi ezt sem tesszük. Mellesleg éppen gőzerővel folyik a város restaurálása (2015.).
Meg aztán legyünk őszinték, az elmúlás eleganciája, az enyészet szerelmeseinek mindig jó móka. Mennyire kellene gazdagnak lennem, hogy egy működő Szapáry-fürdőben mosakodjak?  Így meg bóklászhatok kedvemre, olyan falakat tapogatva, ami rég halott császárok és császárnék DNS-ét hordozza s rárakódva, több mint egy évszázad generációinak lenyomata, falra fröccsent verejtéke, miegymása. Itt flangált egyszál fecskében, vicces szakállában Ferenc Jóska, s itt áztatta vízhólyagos lábát Sisi egy-egy túra után. Emitt meg nagy fogadás volt, Ferenc Jóska, román király, szerb uralkodó, mind itt ünnepelték a Vaskaput. Szóval ilyen helyek ezek, csupa történelem. Az ezeréves határról nem is beszélve.

A mehádiai fürdőket  a legelején kezdtük, a vasútállomás épületével, aminek a meglátogatása egy igazi sznobista musthave. Olvassuk a táblát az oldalán: neobarokk, római oszlopsor (?), freskók, miegymás - Te, ez most a giccs definíciója? - kérdezi Grimpix. - Nem, ez csak az eklektikus, ó bocsánat, a historizáló építészet remeke. Tán ez a legbesztesebb állomás az országban - írják sok helyen, félek egymástól másolják..

A Zsolnay-cuccok közül állítólag ez maradt meg egyedül itt. A többi kőpillér valóban üres. Az 1900-as képeslapot illetve a 2015-ös panorámát összevetve úgy tűnik, akkoriban is csak ez az egy volt. Hogy mi és honnan tűnt el, számomra rejtély. Hiába a kánikula, még a kutyának se kell a szőlővel befuttatott római-reneszánsz -neoretro-lugas árnyékos oldala, az állomás kihalt, bár a síneken látszik, hogy még van forgalom.

A fröccsöntött szocreál padokkal itt aztán beteljesedik az eklektikus hatás. Állítólag az eredeti freskókat újakkal helyettesítették. Ez számomra is újnak tűnik, de azért fogadni nem mernék rá...

...mert például ez se tűnt réginek, aztán a képeslap tanúsága szerint 1915-ben már a helyén volt.

A Szapáry-fürdő állítólag francia-reneszánsz stílusban nyomul. Próbáltam felfedezni, azokat az ismertető jegyeket, ami miatt olyan sok blogger érezte fontosnak ezt megjegyezni, míg más épületek stílusáról inkább hallgatnak. De aztán rájöttem, szerintem ezt is egymástól másolgatták. Most én is. Szóval francia reneszánsz, tudod, mint a Louvre, vagy a Loire-völgyi cuccok. Nem tudtad? Ááá, nem hiszem... Maderspach Károly állítólagos vashídján, melyen régen előkelőségek is parádéztak, jelenleg tilos az á... vagyis mostmár accesul interzis...

Érdekes, hogy azt találtam, hogy a hidat csak 1896-ig használták. Hét éve még én is álltam rajta, akkor ez most mi? Ez a Ferenc József híd, vagy sem? És miért nem írja le senki, milyen a vonóvasas ívhíd, ha már egyszer annyira like ezzel a szakkifejezéssel villogni? Van egy kicsisöre, annak aki elmagyarázza.

Aztán találtunk egy hiányosan bedeszkázott ajtót a Szapáry-fürdőbe is, amin még éppen befértünk. Később itthon láttam, hogy ugyanitt mások is bejártak már. 

Na, ilyen csodák voltak odabent. Ez is Zsolnay majolika, a többit állítólag ellopkodták. A képeslapokon is ezt az egyet találom.

- Hogy mondtad? Majo...
- Majolika.
- Mi az a majolika? - kérdezte Grimpix gyanúsan.
- Hát izé, ugyanolyan csempe, mint otthon a budiban. Csak ez cifrább és értékes. - mondtam

De nem minden dualizmusról, neoreneszánszról, szecesszióról szól Herkulesfürdőn sem. Ez például valami szocreál cucc, hasonlóan elhanyagolt állapotban. Ez volt a román építészet hozzáfűznivalója. Meg jópár sokemeletes szálloda is, de azokra most nem volt időnk.

A Gyógycsarnok, avagy kurszalon érdekessége lehetett volna a mamutfenyő, azonban hiába szkenneltem körbe az egész belvárost, egyik képen sincsen rajta. Akkor még nem tudtuk, mit kell nézni, s a mamutfenyő is csak fenyő, csak egy kicsit nagyobb. Mink a Hargita mellől jöttünk, nem dobunk könnyen hátast egy fenyőtől, inkább a festet kupoláktól. A panorámaképekkel legalább egyedit mutathatok.

A József főherceg szálloda már picivel túlmutat a neostílusokon. Talán egyetlen szecessziós alkotás a telepen, legalábbis egyetlen másikról se írta senki. Hoepfner Guido (az építészről szóló kisfilm 15:15-től) stukkódíszítései nagyon narratívak, de hogy mit mesélnek, arról bezzeg nem találtam semmit. A művészettörténet nagyon eufemisztikusan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a kor közhangulata hamisnak érezte a neo-stílusokat.  Grimpix valamivel egyszerűbben csak annyit mondott - Na, legalább ez már nem annyira giccses.

A képeslap kézzel színezett, lehet ha az épület színét hamisan festette meg a Mester? Kíváncsi vagyok mennyire korhűen fogják restaurálni. Mert pl. használhatnak műanyag nyílászárót is, természetesen szigorúan az eklektika jegyében, mint itt:

A második legfontosabb épület, amit szintén nem szabad kihagyni (miért is?) a főtér végében álló templom. Na jó, nem hagytuk ki.

Láttuk az oltár felett a Nihil sine Deo feliratot is. - Mit jelent? - kérdeztem Grimpixet, mert ő állítólag tanult latinul. - Senki sem dezodorozhatja be önmagát - súgta vissza komoly pofával. - Biztos vagy benne? - kérdeztem. - Ahogy itt állok! - válaszolta. Ennyiben maradtunk.

Grimpix nyilván nem a korszak építészetének ismerője, sem a művészeti irányzatok lexikona, viszont a giccs művelői között már tett le az asztalra egyet és mást. Nem állítjuk, hogy meg tudnánk húzni azt a vonalat Herkulesfürdőn, ami a giccset az értékestől elválasztja, de azt igen, hogy lépten-nyomon ott ólálkodott körülöttünk. Tehát, hogy mi giccs és mi nem, a békebeli építészet ezen a római történelmi térerővel átitatott helyén, azt mindenki döntse el saját magának. Én húzok vissza építészetet olvasni, mert annak több haszna van, mint itt szaporítani a szót.