Szívküldi matek

a kép csak lazán kapcsolódó illusztráció, hogy facebookon ne egy képlettel induljon a bejegyzés ;)

Neeem, kicsit komplexebb lesz, mint a csók*csók, meg a szerelem², de azért nem sokkal. (Azért azt vágjátok, hogy a csók*csók is csók² - ez az ekvivalencia a négyzete a dalnokprofesszornak.) S csak azért is matek, mert annyira bírjátok, a múltkor is azt olvastátok a legtöbben, én meg szeretem kiszolgálni a közízlést. A matematika pedig annyira nem hülyeség, hogy függvényekkel leírható az egész világ. Így a JPG blokkok is, amiről már volt szó, de például gondoltad volna, hogy a szerelem is? Pedig de. 

Ha be szeretnéd másolni te is egy függvénymegjelenítőbe és csiszolgatni,
vagy csak fogaid között átvinnéd a túlsó partra,
így néz ki a képlet: x^{\left(\frac{2}{5}\right)}+0.8*(2-x^{2})^{\left(\frac{1}{2}\right)}*\sin(50*\pi*x)

Na jó, nem mi találtuk ki, hanem egy - most fogózz - TikTok videóban láttuk az ötletet, és hát persze, hogy ki kellett próbáljuk. Találtunk is egy online alkalmazást, ahol megjeleníthetőek a függvények, és nesztek, picit továbbfejlesztettük az eredetit és rajzoltunk nektek egy szívet.

Frissítés, 2023.01.25. A Windows számológépe is tudja ezt Grafika módban, csak tanuld meg a szintaxisát:

 Na, drága emberek! Van egy virtuális Igazi (oximoron) Tiltott Heinekenje annak, aki küldi a függvényt bármi érdekes ábrára, legyen az csillag, horogkereszt, sarlókalapács, pikácsú, unikornis, pillangó, fuckthepolice, vagy amit csak akartok (a batman-denevért nem ér, mert fenn van neten, csak untuk ellenőrizni), de azért kicsit komplexebb legyen, mint mondjuk egy kör vagy négyzet. 

Forrás

Sejtem, nem sok ilyet fogunk kapni. A többieknek meg, ha eljutottak idáig az olvasással, szóljon a matek-metál! Mínusz béééé, pluszmínusz gyökalattttt.... áááááá! Aki nem tudja bebizonyítani, annak kigugliztuk, mert nem bízzuk a véletlenre. 

Az erdőirtás ötven árnyalata

Ez meg hogy? Színes erdő? Miért? Kinek jó ez? Bírja a fa a festéket? Hogy tiltakozik ez az erdőirtás ellen? Ja, hogy a művészet nem ad választ, hanem inkább ő teszi fel a kérdést...

Mi nem tudjuk mennyire hatékony a festék a láncfűrésszel szemben, mert eddig csak a spiking módszert ismertük (az Earth First ajánlásával), ami sok helyen bűncselekménynek számít, esetleg terrorizmusnak, tehát annyira hatástalan nem lehet az sem. 

A Buila-Vânturariţa. Olténiai körkép és ami csak eszünkbe jutott

Ha már unod a sorban állást a hegyen, vagy felszakad belőled, hogy régebb, mondjuk úgy húsz esztendővel ezelőtt, minden, de minden jobbvót, amikor még fél napokig is tudtál úgy kolbászolni a hegyekben, hogy embert se láttál, amikor még azt búsultad, hogy bezzeg minden jó nő otthon döglik, ahelyett, hogy kirándulna, amikor még nem az öregségtől voltál lassú, hanem, mert nem voltak kitaposott ösvények és folyton keresni kellett a jelzéseket, amikor nem voltak aszfaltutak az összes hegy alatt, de Németországból behozott használt-autója se volt mindenkinek és a menedékházak is menedékházak voltak és nem hotelek. Na, akkor tegyél egy időutazást Olténiába.

Úgy képzeld el, hogy az elmúlt tíz év alatt egyszer sem fordult elő, hogy az Osmand teljesen mást mutasson, mint ami a terepen van. Itt meg minden nap okozott valami meglepetést. Ezen kívül a Builában csak a fő gerincútvonalon találkoztunk turistával, szám szerint összesen 9 darabbal. Máshol egy lélek se volt, csak a Szentlélek, igaz mindez hétköznapra esett.

Kőház, Pătrunsa és a Curmătura Builei között, még az erdőhatár alatt. 

Ha Olténiába mész, számíthatsz a vadkempingezésre. Olăneşti fürdő után a patakmeder mentén több szabad kemping is van. A gugli még zona de grătarnak is jelöli, ami azt jelenti, hogy itt aztán tényleg mindent szabad.

Mi, akik az utóbbi időben hozzászoktunk a kempingek infrastruktúrájához, nem is tudtunk megegyezni, hogy a szabad kemping, vagy a rendesen felszerelt, ám pénzes kemping a jobb. Grimpixszel hajlunk arra, hogy az nem jár, hogy valaki kisajátít (felvásárol) egy területet és arra hivatkozva, hogy oda meleg fürdővizet, áramot vezet be, bárt épít, esetleg konyhát telepít, pénzt kérjen olyan alap jogért, hogy letedd a sátradat és alhass, ott ahol eszedbe jut.

Az egyik szabadkemping alig párszáz méterre van ettől a táblától.
Persze, mondhatod, ez egy régi tábla, régi-lejes büntetéssel, de ha a kincskeresőket 18.000 lejre büntették,
akkor ugye ez is mindjárt más megvilágításba kerül. 

Tudom a téma messzire vezetne, meg mocskos kommunista vagyok, de mi hiszünk abban, hogy az ilyen helyek inkább legyenek mindenkié, még akkor is, ha így a hideg patakban kell lemosdani és jó mélyre be kell menni az erdőbe egy ásóbottal, ha budizhatnékod támad. Persze ennek feltétele lenne, hogy ne legyünk ennyien és ne legyünk ennyire magunknak valók. Ahogy a klasszikus mondás is tartja, minden jó, csak sok köcsög van (egészen pontosan nyolcmilliárd - és én, én is egy kicsit). A spártaibb körülmények még távol is tartanák a kirándulók nem eléggé motivált hányadát, mert az is igaz, hogy közös kirándulónak könnyen lesz túrós a háta. 

Az Olăneşti völgye azonban nem volt szemetes, és bár egyik este egy kis mulatós rontott némileg a depresszív hangulatomon, annyira azért nem, hogy a kisbicskámmal finomra hangoljam a szomszédok mélynyomóját.

A Pahomie előtti forrás. 

Feltűnt, hogy az Olăneşti-patakban többen erősen kerestek valamit, mások meg kifejezetten aranyat mostak, tállal. Sajnos nem beszélgettünk velük, így csak a netről találtunk pár infót. Az ugye köztudott, hogy nálunk székelyeknél is, minden falu határában el van ásva Dáriusz kincse. Én is legalább 4-5 ilyen lelőhelyről tudok. De ez van a lakatlan szigeteken elásott kalózkincsekkel, Tom Sawyerék, Aladin és Ali Babáék kincsesbarlangjával, a fáráók kincseivel és hát Vâlceaban sincs másképp. Kifejezetten a Buila környékén feldúsulnak az elrejtett kincsről szóló legendák, de nem akarunk mélyen belemenni az oltyán folklórba, legyen elég annyi, hogy itt szerzetesek, bojárok és betyárok (ezek a szerepek sokszor felcserélhetőek egymással) mind itt dugdosták el a jogos, vagy rabolt holmijaikat. Leginkább a Pahomie kolostor környékén. És az a vicc, hogy bizony kerültek is elő aranypénzek. Legutóbb pedig a salvamont nyomott fel három kincskeresőt. Tudtátok, hogy a kincskeresés az államhatalom szerint illegális? Börit is lehet kapni érte, pedig minden hatalomtól még meg nem fertőzött kicsigyermek tudja, hogy földön kapás nem lopás. De ha nem lennénk ennyire szarháziak, el se kellene dugjunk egymás elől semmit. Na mindegy, legközelebb, amikor a macskakövet célzásra emeled, ez az igazságtalanság is jusson eszedbe. Sokat lendíthet rajta.

A Pahomie kolostor. Idáig érdemes autóval feljönni, igaz a szerzetesek hatalmas dzsipjeikkel
simán felmennek majdnem a Pătrunsa előttig.

Az Olt vidékén már egyszer találkoztunk a vallás abszurd megnyilvánulásaival. Akkor konkrétan Coziában óvatlanul beleszaladtunk egy kolostorba, ahol a járőröző pópák gyakorlatilag elrabolták és kényszermegetették colivával a csapatunkat. Na most ha beírod a gugliba, hogy coliva, akkor az egy szép tortának tűnhet, de amit ezek kotyvasztottak, úgy nézett ki, mintha már minimum egyszer megették volna. Ramsay tutti agyvérzést kapott volna, vagy felpofozza a fekete emósmikulásokat egy ekkora gasztro-merényletért. Ilyen étrend mellett már érthető, hogy ők nem dicsértessékkel köszönnek, hanem Istenem segítssel. Én is csak úgy úsztam meg, hogy időben elrejtőztem, és a kolostor mellett vártam meg, amíg durván megalázott és kegyetlenül megetetett társaimat szabadon engedték a remeték. 

Ezek nem turista menedékhelyek, hanem Jézuska-kuckója. Vagy nyaralója. Olténiában ez az útszéli kereszt megfelelője.

A Buila környéke egy eléggé félreeső, eldugott remete-tanyavilág, és mint ilyen, tele van kolostorokkal, amit ha nem jártál arra, akkor úgy tudsz elképzelni a legjobban, ha megnézel egy afgán háborús filmet. Na, ez is pont olyan, csak az oltyán tálibok nem sivatagban élnek, hanem buja karsztmezőkön és nem hordanak géppisztolyt. De amúgy a ruhaviselet, szakáll és a sötét-rablógyilkos tekintet (szemkontaktus következetes kerülése), kevés kivétellel, sokukra jellemző. Legalább tíz Osama Bin Ladent láttunk, simán elhiszem, hogy azért nincs meg a fickó hullája, mert a Builában bujkál mind a mai napig beolvadva a szerzetesek közé. Doamne ajută-l. 

Hová mész ti kisnyulacskák? A talibán jószágai, a Pătrunsa előtti dzsip-parkolótól,
 az utolsó kilométereken hordják a muníciót. 

Miután előző nap Olăneşti fürdőről hasztalan próbálkoztunk átjutni a Cheia szurdokába, másnap reggel korán felautóztunk a Pahomie kolostorhoz. Ez az épület csak azért érdekes, mert bele van izélve a sziklába, mint az Ostrog, vagy a Predjama, de a románoknak is van még ilyen pl. a Jalomica-barlangban, én nem tudom milyen hülye szokás barlangra kolostort építeni. Innen körülbelül egy óra kell gyalog a Pătrunsa kolostorhoz, ahonnan a Curmătura Builei árkon fel lehet menni a Buila gerincére. 

A kolostorig kövér ösvény volt, de a kolostor környékén a jelzések is szívattak, a szerzetesek is keresztül-kasul lábnyomozták a réteket, szóval oda kellett figyelni a tájékozódásra. Itt is van Kőház, ami inkább egy szép kőhíd a turistaút mentén. Az erdőből kiérve jobb, ha a szemednek hiszel és nem az Osmandnak, így elég nagy mászást spórolhatsz meg magadnak (nem kell kimászni a jobboldali völgy fölötti Vârfu Secundar Albu-ig, hanem szintgörbén átsasszézni a szemközti sziklaátjáróhoz). Ködben viszont annyi neked, mert a jelzés több kilométeren hiánycikk. Ha bejutottál az árokba, akkor már nem lehet gond kimenni a nyeregbe, ahol fából készült védkunyhó is van.

 Cukker juhászkutyusok, akik jó messzire leülnek, de amikor odanézel, valahogy mindig egy méterrel közelebb vannak, s a világ legártatlanabb pofájával pislognak szerteszét. 

Na, innen a gerinc-jelzés már elég megbízható, friss, végig a Buila legnagyobb csúcsáig. Az előtte levő nyeregből egy ösvény indul vissza, egészen le a Pahomie kolostorig.

A jobb felső sarokban látható a legmagasabb csúcs. 

A főcsúcson azonban egy figyelmeztetés próbál elbizonytalanítani a gerincen továbbhaladás tekintetében, merthogy jelzetlen, nagyon kitett és problémás trasszé következik, ami különben is tilos.

Ez a kép már az Oale-nyerget mutatja, ahová természetesen nem mentünk el, mert ugye tilos

Tiszta szerencse, hogy normakövetőek vagyunk, mert így, hogy visszasompolyogtunk a már ismert úton, sohasem tudtuk meg, mekkora veszélytől óvott meg minket a figyelmeztető tábla. Mert ugyan hazudott a tábla, a jelzés elég követhető lett volna, de az összes csúcsocskát és szakadékos nyergecskét ki, meg be kellett volna mászni, olyan kitett terepen, amit minden más hegyben kábellel biztosítanának. Aztán még mit is úsztunk meg? Araszos kitett gerincéleket, monumentális kőfolyásokat, kőhidakat. Plusz a Curmătura Oaleból Pahomieba visszavezető ösvényen se kellett így  háromszor eltévedjünk. Szóval legyetek ti is normakövetőek, mint a Grimpixék. 

Ezeket a képeket készíthettük volna el, hogyha nem hallgatunk a tiltásra és kockáztattuk volna, hogy a helyi salvamont minket is besúg a  zsaruknak. Ha aranyásásárt 18,000 RON és 1-5 év, kempingezésért 30,000,000 lej,
vajon ezért mit kaptunk volna? Életfogytig seggrepacsit és mi fizettük volna ki Románia teljes költségvetését?

Az oltyánok például annyira normakövetőek, hogy kint a mezőn is maszkban tesznek-vesznek, és ha kimennek a faluból, a biciklin is hordják. Autóban egyedül is. Mondjuk sokkal jobban is állnak, mint mi. Ugyanis egyetlen halottal kevesebbjük van, és csak 77 esettel van többjük, mint nekünk (08.13.Vâlcea vs. Hargita). Szóval hordjátok ti is a maszkot orra-szájra, mert úgy tűnik nagyon megéri.

Spriccolós források

Van húsz-huszonöt éve annak, hogy először feltűnt a Kis-Homoród völgyét a Vargyas völgyétől elválasztó nyeregben a csordaitató csudálatos működése. Csordogál, majd szabályos időközönként megugrik a hozama (minimum 2-3-szorosára), s dől a lé kifelé, mint egy Kurosawa filmben. Biztos találkoztatok ilyen csorgókkal, aládugod a kulacsot, aztán egyszercsak lespriccol, vagy kiüti a kezedből a palackot, de mire észbe kapsz, megint csak alapjáraton csordogál. Most ne a gázas borvizek fortyogására gondolj, ezek egyáltalán nem szénsavas források.

A minap ugyanezt tapasztaltuk a Buila északi végében, az Olăneşti-patak völgyében is. Fel is adtuk magunknak házi feladatnak, hogy egyszer s mindenkorra járjunk utána, miféle óramű munkálkodik a föld alatt. De már akkor gyanús volt, hogy itt a karsztos környezet lehet a közös nevező, amit egy földrajztanár csoport meg is erősített - köszi. Így már kulcsszavunk is volt a további kereséshez, az intermittáló források egy speciális alcsoportja, a szifonos, szakaszos működésű források. Tanultunk egy új szót is: szivornya, amit nem O1G nyelvújítónk talált ki, hanem igenis létező szó, arra a tevékenységre, amikor egy slaggal bort, benzint lopsz, vagy akváriumaljzatot pucolsz.

Hát persze, hogy tanultuk is annak idején ezt, de pont ez volt a téma nyaralás alatt, hogy mit ér a lexikális tudás, amit a gyakorlatban nem tud előkapni az ember. Például bemagolhatod az ország hegyeit, írhatsz belőle száz dolgozatot, felmondhatod, mint egy hülye listát, de a helyszínen töltött két-három nap alatt sokkal szervesebben kapcsolódsz a földrajzhoz, mint fél év magolással. Egyszerűen összeáll a fejedben a térkép, és nem egy lista lesz, hanem emlékek sorozata. Itt volt az áfonyás, onnan látszódott a múltkor látogatott csúcs, itt eltévedtünk, mert arra kellett volna menni. Ilyenek. El is döntöttük, hogy amikor majd tanügy miniszterek leszünk, akkor a földrajz-biológia-történelem órák egyharmadát, felét valamiféle (akár házifeladat-rendszerű is lehetne) tanügyi kirándulással töltenék a gyerekek. Természetesen közpénzen. 

Na vissza a témához, innen már nagyjából derenghet, hogy mitől is működnek ezek a források. A szifonos rendszerek rendkívül érdekesek, az internet például tele van a kétpúpú, önindítós szifonnal, de a mi esetünkben sokkal egyszerűbb a helyzet, csak egyetlen szifon szükséges, a víz szintje, illetve a levegő nyomása prímán kapcsolgatja a rendszert.

Forrás

Ha nem hiszed, szívószálból lehet egy hasonlót építeni 10 perc alatt. (Azért 10 perc, mert ennyi idő alatt köt az epoxi, de ha köpsz a szívószál köré egy Orbitot, már készen is vagy)

A szifon mindaddig zár, amíg a vízgyűjtő szintje el nem éri a felső hajlatot. Ekkor nyit és a szifon alsó beömlő nyílásáig teljesen leenged. Ekkor újra zár, amíg ismét fel nem telik a rendszer. Amennyiben a kóláspalack táplálása egyenletes, pontos óraművet kapunk.

Most nyilván az lehet a kifogás, hogy jójó, de amíg telik a rendszer, honnan van az alapcsordogálás, de a világ nem annyira szabályos, a források meg táplálkozhatnak több repedésből, járatból is. Az egyik legismertebb és legnagyobb hasonló forrás azért elég tisztán szemlélteti a fenti működést.

Mellesleg, nem feltétlenül kell karsztos környezet, hogy egy csordaitató titkos szifont kaphasson. Mivel ezek általában kiépített források, néha több tíz, száz méterről, föld alá rejtett slagon jön a cucc a csorgóhoz. Önmagában a slag vonalvezetése a terepen, pl. áthajlások nagyobb buckákon, okozhat ilyen jelenséget, sőt több ilyen hupli egészen komplex idő-mintázatokat is kelthet a vízhozamban.

Frissítés!
Van nálunk is egy hasonló a Biharban. Mondjuk a videóban van pár olyan figura, akik szerint a Jóisten nyomkodja a gombot más transzcendens szempontok szerint, de szerintünk inkább a szifon lehet az oka.

Forrás

Böli-park, gondolatok a vadászatról és böli-filmek

Bő-lények szűk-ségben.

A Vadászat alapelvei. (hagyd nyugodtan szólni a háttérben, úgyis mikor hallgattad utoljára?) 

A Vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelem gyakorlására, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A Vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.

Szögezzük le mindjárt, mi Grimpixszel, a vadászat majdnem minden formáját megvetjük, a vadászokat meg szinte kivétel nélkül elcseszett gyerekkorú, és/vagy lelkileg sérült pöcsöknek tartjuk a XXI. század viszonyai mellett. Nyilván ugyanez a vadász-attitűd teljesen más megítélés alá esne ezer vagy tízezer évvel ezelőtt. Csakhát nem ezer évvel ezelőtt élünk, hanem pont most.

A nyolclábú bölény, az első történelem előtti stop-motion technika :)

De persze nem tagadjuk a vadászat népek-bölcsője-jellegét, kulturális örökségét, a dolog romantikáját, a primitív indíttatást, a zsigeri gyilkos ösztönt mindenre, ami moccan, a fegyvertartás mámorát. Gyerekkorunkban mi is kitépkedtük a bogarak szárnyát és lábát. Irigyeltük Tutajos és Bütyök kalandjait. Nekünk is egybefolyt a csodálatos állatvilág iránti ámulat, a vadászkalandok romantikájával. Csak felnőve, érettebb gondolkodással, képesek vagyunk felülírni magunkban ezt a százezer éves programot, tudjuk a természet hívó szavát a humanizmus kereteibe kanalizálni és nem lírát hazudni az ölés köré. Tudjuk? Dehogy tudjuk! Ez is csak egy hazugság. Mindannyian egy holokauszt elkövetői, vagy cinkos haszonélvezői vagyunk. Embertelen és állathoz is méltatlan körülmények között tartunk állatokat közönyből, kapzsiságból. És nem csupán a haszonállatok nyomorára gondolok, hanem például a kutyára a cég hátsó udvarán, aki kezdetben szedte szét a láncot, de az évek alatt teljesen megtört és a depresszió összes tünetét mutatja, amikor csontot viszek neki...

Na, de legalább nem vagyunk akkora seggfejek, hogy élvezetből, fegyverrel hajkurásszunk szerencsétlen állatokat, akkor, amikor a tél túlélésének nem a bőrök és zsír a feltétele, hanem a Netflix és a WiFike. És most, hogy amúgy is a szobrok alkonya van, ezért megjegyezném, hogy a Filió-patak aljában Széchenyi úr emlékműve kábé akkora idétlenség, mint az Arbeit macht frei felirat alatt egy Mengele szobor (vagy jó na, legyen Mandela, nekem mindegy), oké, persze ez csak egy ilyen írói túlzás, a hangulatkeltés érdekében.



És most zárjuk rövidre, ha János bácsi a kert végében, a budiból kifele jövet, szembefut a macival a málnabokor mellett és jettében belevágja a buci fejébe a kisbaltát, az önvédelem (ilyesmiről ír Tamási is a Harmat és vérben). Még valahol a megelőző csapást is meg tudom érteni, vagy a bosszút, bár állaton bosszút állni, nem vall mélységében tagolt gondolkodásra. De beetetni, lesben állni és trófeáért kilőni a legszebb macit, rókit, nyuszit, bölikét, vagy bármilyen más jószágot, az becstelenség, pózolni az áldozattal, meg már csak simán a véres hab a torkán tortán, vagyis ízléstelenség, de olyat a nem vadászok is szoktak csinálni. Na jól van, azért a kulikitakati challengen tudtunk mosolyogni, pedig az is mekkora egy nagy prosztóság.

Amikor a facebook kibújik a virtualitásból és a széplelkű parkőrök
már a drótkerítés mellé is posztolnak valami motiválót.

A hátszegi bölénycsorda nem a legnagyobb és nem is az egyetlen az országban, sőt nem is a legszabadabb. De attól még árnyéka régi önmagának, bár azért mégiscsak egy sikertörténet, hogy úgy az amerikai, mint az európai bölényt (talán három fajból egyet) a kihalás széléről sikerült visszarángatni. (Mondjuk a szinte-kihalást sem egy aszteroida okozta. Hanem például az, hogy a fehérek a bölények levadászásával akartak kibaszni az indiánokkal. Európában meg mindig is túl sokan voltak az emberek. 750 millió... felfogod? Fele is sok lenne. Még a hegyen is sorba kell állni. De azért csak szüljétek tele a Kárpát-medencét, áltassátok magatokat, hogy a ti piszlicsáré tizenötcentisetekkel kardozzátok le a nigériaiak huszonötcentisét.)

A hátszegi böli-park sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, 2000, környékén tartottak nyomorgattak más állatokat is, például két medvét egy akkora ketrecben, amiben szinte megfordulni sem tudtak. De voltak ott még más fogvatartottak is, talán vaddisznó, róka. Most csak bölényeket láttunk, ahhoz képest úri körülmények között. Természetesen nem vagyunk tisztában a park működési nehézségeivel, anyagi helyzetével, de olvastuk, hogy az itt élő állatok immunrendszer szempontjából rosszabbul állnak, mint egy coviddal telibe kapott öregotthon, amin gondolom a beltenyészet sem sokat segít. 

Mellesleg ki emlékszik az általánosból Dragoş-voda, a moldovaiak csodaszarvas-sztorijára? A fickó még valószínűleg nem a futuipizdamăti, hanem bozmeghülyekecske csata-kiáltással dádálta meg a bölényt (ami lehet, hogy inkább őstulok volt), mert az bántotta tán a nő-kutyáit, vagy más forrásban a nőjét (vagy ez a szimbólum nála egykutya), és így keletkezett Moldova. Aminek a címerállata szerintem inkább egy tehénre, legjobb esetben egy bocira hasonlít, de a wiki mégis azt írja, hogy az bölény. Igaz egy másik wiki cikk említi, hogy: az európai bölényt egész a legújabb időig sokszor összetévesztették a vad őstulokkal... ami vicces, mert városi létemre is meg tudom őket különböztetni. Egyik a bölény ugye, a másik meg már nincsen is.

És akkor filmek is legyenek, egyik leggicsesebbre megrajzolt bölényvadászat, amit valaha mozgóképen láthattunk. Ráadásul egy elcsépelt klisé is: this is bölivadászaaaat! 

De állítólag a bölényugratás bevett vadászati forma volt. Másik nagy bölényjelenet ebben a táncos filmben van, ami legalább képi világában nem annyira giccses, bár a film egészéről erősen megoszlanak a vélemények. Itt-ott gejl na, mindenesetre a sztori olyan történet-ősképre épül, ami az emberrel egyidős, a paradicsomból kiűzetés képe ez, a Pillangó indiánokkal töltött fél éve, az Avatar története, aminek a vége Kafkának a pere és sorolhatnám, hogyan teszi mennyországból pokollá az egyén életét és hogyan darálja le különutas tagjait a sokkal nagyobb egység, a mindenható társadalom...

Sokkal ízlésesebben fényképezett bölényjelenetek a Revenantban vannak, de arról csak gyenge felvétel van a youtubon. De én azt is újranézném, amikor Caprio zsákmányállat máját eszi egy névtelen indiánnal.

Rémálom volt, ahogy a már korábban odaszoktatott szarvas  kijött a tisztásra kukoricát enni, majd magaslesről, távcsöves puskával, 40 méterről lelőtték. Nekem ez mészárlás volt, gyűlöltem. Emlékszem, az első vadászat után, mint kis vadászt, bevittek a vadászházba. Lehúzták a nadrágomat, hasra kellet feküdnöm és egy makkos tölgyfával elverték a seggemet. Ez volt az avatás. Iszonyú volt, sírtam a megaláztatástól. Mindenki azt hitte a meghatottságtól bőgök, hogy igazi vadász lettem, Sosem akartam »férfi« lenni, mint ők  - Bolondvadászat - Hobo