Olyan régóta nyomaszt a camera lucida megépítése/kipróbálása, hogy nagy megkönnyebbüléssel most el is engedjük a témát. Ugyanis Kassai azt szokta mondani, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek, tehát nekem most nem kell prizmából egy archaikus szerkót összedobni, és megfagyasztani a csóré modellt, amíg berajzolom, mert ha lett volna a középkorban plexilap, meg okostelefon, akkor a derék urak sem bíbelődtek volna vele. Lefényképezték volna az aktmodellt a fősulin, aki onnantól mehetett volna tündérkedni más festőurakhoz, és csak megrajzolták volna utána fotóról. Bazdmeg, milyen jó lehetett volna akkor a festőnek, bazdmeg de jó, de jó, de jó *.
A legegyszerűbb módszert, az ablakon át kopírozást, amit minden kisgyerek ismer, most kiugorjuk, illetve a kínaiak az ablakon át kopírozást is megépítették műanyagból és ledből, ezt hívják ledes átvilágítótáblának. Ez annyira XXI. század eleje, hogy nincsenek rá szavak, például kell nyomtatni egy képet, vagy ki kell tépni valami könyvből azt, amit be akarsz kopírozni.
Tehát most csak olyan módszerek lesznek, amihez aktív képmegjelenítő jár. Legelőször például az a kis plexilap és telefontartó állvány, ami nekünk a legjobban tetszett. Az aktmodell a transz-Micimackó egy szál mackófelsőben, és Malacka egy szál sálban. Számtalan kisgyerek nedves álmainak hősei.
A tükröződés erősségét/átlátszóságát a telefonkijelző fényerejével, illetve a szoba megvilágításával lehet finomhangolni. Hátránya, hogy a fejünket nem mozgathatjuk, mert parallaxis keletkezik, ezért azzal is kezdtük, hogy a kép sarkait megjelöltük, hogy bármikor visszaállíthassuk a nézetet. A kép természetesen tükörben jelenik meg, a kijelzőn kell megtükrözni, ha ezt el akarjuk kerülni.
A következő módszerhez már applikáció is kell, például a Fino, de ezerféle camera lucida app létezik. Lényege, hogy a telefon kamerája a papírt és a rajzoló kezet mutatja, de erre rászűrhető egy kép, aminek az átlátszósága állítható.
Előnye, hogy itt nincs parallaxis, ha a fejünket mozgatjuk, csak arra kell vigyázni, hogy a telefon és alatta a papír egymáshoz képest ne mozduljanak el.
A Xaomin egy kicsit bosszantó volt a lag, emiatt az előző módszert jobban szerettük. És mintha az eredmény is jobb lett volna az elsővel. Baloldali a plexilapos, a jobboldali pedig az applikációs, kamerás megoldás. De lehet ha csak közben kezdtem elunni a dolgot.
A múltkoriban vásároltunk egy rajzolótáblát is, Kritában is megjeleníthető egy kép, hogy aztán rárajzoljunk. Előnye, hogy a rajz digitális és emiatt könnyen szerkeszthető, van undo, stb. míg ezek papíron macerásabbak. Na és annyira nem ismerjük a Kritát, hogy véletlenül nem külön rétegre rajzoltunk, hanem rá a képre. De sebaj.
És akkor maradt még egy lehetőség, amikor a tablet az átvilágítóasztal, és a tablet kijelzőjén jelenítjük meg a képet, erre feszítjük a papírt és rajta rajzolunk. Így készült az alsó, a harmadik rajz:
Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése