Lentikuláris fejlemények

Előzménye itt, csak hát közben élni is kellett (by Kányádi)

Hogyan kell nyomtatni a lentikuláris képet a pitch-teszt alapján?
A Pitch tesztből kapott értékkel (jelen esetben pontosan 40LPI) beszorozzuk a 36 pontunkat (mert az ideális 1400dpi esetén, a tökéletes 40LPI az pont 36 pont vonalanként, ha mondjuk a 40,16 lett a pitch-teszt eredménye, akkor 40,16*36=1447ppi, vagyis erre kellene állítani a kép felbontását a képszerkesztőben). 

Hogyan készítjük elő a képeket?

Tegyük fel flip-képet készítünk, a két réteget egymásra tesszük és a felső maszkjára rátöltünk egy 36 pixel széles patternet, aminek az első 18 pixele fekete, a második meg fehér. Ez lesz a maszk, amivel gyakorlatilag minden 18 pixel a felső képből, minden következő 18 pixel az alsó rétegből fog látszódni.

Ennek alapján elkészíthetjük az első fliplentikuláris képünket, amit gyerekkorunkból a kacsintós pénztárca, vagy levelezőlap néven ismerünk, a kor Pornhub-depriváltságát ilyenekkel enyhítettük (a német divatlapok fehérneműrovatán kívül, de ezt már csak azok érthetik meg, akik a 80-as években voltak tizenévesek):

Ez a képeslap a gyűjteményünkből itt most nem kacsintós, mint a gyerekkori élményünk, hanem inkább pucsítós, de nyilván a gyerekkorunk meghatározó vizuális élménye is leengedte a törcsit kacsintás közben. Emiatt tudtam én, hogy a nuni az háromszögű és nem süni alakú firka, mint a kis kollégáim rajzain, akik nyilván másmilyen élményekből táplálkoztak. Na jó, az, hogy valójában rombusz alakú, azt csak jóval később tudtam meg, de ez nyilván csak perspektíva kérdése.  Még hogy a gyerekek aszexuálisok. Aberrált XXI. századi, nyomorult új-prüdéria, ami tiltja a kicsigyermekeknek a szexuális élményt. Haladjunk, mert csak felkúrom magam.

Ha már a pitch-teszthez előszedtük a mikroszkópot, akkor lefotóztuk vele a lentikuláris képeslapjainkat is:

Az előbbi egy flip-lentikuláris cucc, az alábbi pedig egy statikus 3D, mindkettő minimum 40 éves lehet. 

Mikroszkóp alapján semmi különbséget nem bírunk felfedezni. 

És akkor jöjjenek a saját próbálkozások (demó progival, mert mi sem szarjuk a pénzt). 3D lentikuláris, vagyis több mozgásfázis adja a térhatást billegtetve, gyakorlatilag ez lehetne animáció, vagy rövid videó.

36 pixeles zóna / 8 különálló frame

Ezt valahogy így kell elképzelni:

Alább meg csak két képből álló 3D hatás következik, kellő távolságból  (a lentikuláris panel sajátosságának megfelelően) mindkét szemünkkel, csak a neki megfelelő képet látjuk, tehát ez statikusan kell térélményt adjon. Ezt persze nem lehet megmutatni lentikuláris lencse nélkül, de azért ide vágom:

36 pixeles zóna / 2 frame (jobb és baloldali nézőpont)

Ez meg szintén egy sorozatból készült, a hecc kedvéért most 17 frameből, lám mit kezd a progi azzal, hogy 36 pixel nem osztható 17-tel. De nem jött zavarba, jól vette a kihívást. 

36 pixeles zóna / 17 frameből

Mindenesetre a 3D lentikuláris képekből legalább kétfélét láttunk eddig. Olyat, amelyik ránézve (nem billegtetve) térélményt ad, illetve olyat, ami billegtetésre adja a térélményt. Gyanítjuk, hogy a kettő nem pont ugyanolyan profilú, hiszen az előbbi esetében a szemlélés távolságából a két szemnek kell a két eltérő képet látnia, a második esetben pedig gyakorlatilag egy motion képsorozattal járjuk körbe a térbeli tárgyunkat, nem két, hanem sokkal több frame segítségével. Bármilyen lentikuláris lencsével is dolgozz, bármilyen technikával, mindenképpen teszteld le az ideális látótávolságot. Csak itt kaphatsz tökéletes eredményt.

Hasznos linkek a témában:

Itt levezeti képletekkel, hogy a szemtávolság hogyan befolyásolja a mélységérzetet. Arányosak, vagyis ha távolabbról nézzük, akkor mélyebb térélményt kapunk. Ezt anaglyph esetében is egybevág a tapasztalatainkkal.

Még több tutorial itt. 3D progik gyűjtőhelye.

És végezetül, a legbézikebb "lentikuláris" kép, ha nincs ilyen lencséd, se nyomtatód. Mondjuk mi ezt is nyomtatóval csinálnánk meg. De nem fogjuk.