Mindenféle kristályok polarizált fényben - ELŐZETES - ÁLTALÁNOS

Kezdőrúgás kell a témában? Például itt megkaphatod. A leírások sajnos nem túl szájbarágósak, vagy csak mi szoktunk el az írott szövegtől a sok videó korában. Mindegy is, a lényeg, hogy kristályokat fogunk készíteni és fotózni. (Régebb itt érintettük a téma optikai alapjait.)

Beta alanin vizes oldatból

A kristályokat leginkább oldatokból (főleg vizes oldat, néha alkoholos, de zselatinban is próbálkozunk, mert megéri), illetve, ha a kristályosítandó anyag engedi, akkor olvadékból készítjük. A fotózást néhány esetben felülről megvilágítva, de inkább átvilágítva készítjük, keresztezett polár fényben, mint régebb a jégkristályokat. Sajnos a dolog mikroszkópon igazi, mi meg minden eszközünket bevetve sem  tudjuk elérni sem az 50x, pláne a 100x nagyításokat. De azért próbálkozunk, mert nemcsak mikro, de makro-tartományban is izgi a jelenség. Egy másik oldal, aminek a működtetője szintén feketeöves kristályfotós, szintén sok hasznos információval szolgálhat.

Szódabikarbóna zselatinban

Nekünk, a poros kis konyánkban, egy átvilágító táblával és egy monitorról lenyúzott polárfóliával esélyünk sincs olyan szép és tiszta képeket készíteni mint elhivatott kollégáinknak, de azért kipróbáltuk a lehetőségeket. A keresztpolár fotográfiának a por nagy ellensége, a mikro-műanyag szöszök írtó szép szivárványszínben tudnak pompázni, de az üveglapra ragadt természetes szöszök is szinte világítanak a fekete háttér előtt. Szóval, ha teheted, akkor az üveglapra felvitt oldatokat órákon/napokon keresztül valami pormentes helyen érleld. Ha nem, akkor meg többet kell majd retusálni. A fenti linkek okosságait kiegészítjük innen-onnan nyalt tudással is, de leginkább saját tapasztalataink következnek. Természetesen nem mikroszkóp tárgylemezre növesztjük a kristályokat, hanem nagy A4-es üveglapokra, jó nagy felületeken, aztán abból próbálunk fotogén részleteket találni. Amivel csak az a baj, hogy nagyon nehéz igazán vízszintes felületet találni, emiatt a cucc olykor lecsorog az üveglapról, ami néhány esetben szétrágja az alatta levő inox kagylót, kályhát stb. Viszont emiatt az oldat rétegvastagsága sem lesz állandó a teljes üveglapon, a felületi feszültség függvényében, a tizedmilliméter és akár 2 milliméter között is szórhat, ami nem túl kontrollálható, de legalább változatos eredményeket szülhet. 

Timsó vizes oldatából

Adná magát a szuperszaturált oldat, sok anyag (sokkal) jobban oldódik forró vízben, ami lehűlve már egyből ledobja terhét kristályok formájában, sajnos ez sok esetben nem célravezető. A gyors kristályosodás nem mindig okoz szép nagy színes formákat, olykor azért, mert nagyon apró kristályok keletkeznek, de az is lehet, hogy túl vastag lesz a réteg ami már nem irizál, sőt át se látszik. Általában a lassú folyamatok szebb kristályokat eredményeznek, de ez is anyagfüggő. Van aki az üvegen ujjal szétterít egy kis mosogatószert, így vékonyabb lesz az oldott réteg, emiatt kevesebb anyag válik ki, vékonyabb kristályok formájában, így remélhetőleg színesebb lesz a cucc. Ugyanezt kevés alkohollal is meg lehet kísérelni, akkor is, ha az adott cucc rosszul oldódik alkoholban, ugyanis az alkohol is lerontja a víz felületi feszültségét, emiatt jobban (vékonyabb rétegben) szétterül az oldat az üveglapon. Próbáltuk ezeket a módszereket is, de nem dokumentáltuk, a különbséget. A párolgást hajszárítóval is meg lehet küldeni, de a vékonyabb réteg már önmagában jobban párolog. A hajszárítós timelapse azonban kezdetben azt okozza, hogy a már kivált részecskék vitorláznak a képmezőben. 

MSM vízben

Érdemes lenne valamiféle tudományos megközelítéssel dolgozni, összehasonlítani a koncentrációkat, és a tucatnyi egyéb feltételt, azonban mi csak érzés szerint élvezkedtünk, sok képről már pár nap múlva mi sem tudtuk, pontosan hogyan készültek, de van olyan is, amiről már az anyag nevét se tudjuk megmondani, hiszen egyszerre több üveglappal indítunk többféle anyaggal, amelyek időben nem egyszerre érnek be, aztán a kártyáról sem témakörönként mentettük a képeket, hanem inkább amikor betelt. 

C-vitamin

Olvasztásnál azt a stratégiát követtük, hogy kikerestük az adott anyag olvadáspontját, és a 200-300 fok alatti cuccokat kanálban próbáltuk gázlángon olvasztani. Sajnos ha az adott anyag forráspontja is ebbe a régióba esik, akkor egyik fele már rég forrni fog, míg a másik fele még meg sem olvadt, így jártunk a koffeinnel, citromsavval, pedig ezeknek alacsony az olvadáspontja. Aztán próbáltuk elve üveglapon olvasztani a cuccot, ezt az üveglapok bánták, gyaníthatóan a kis tárgylemezkék sokkal jobban bírják a hőt és a hőkülönbség sem akkora azokban, hogy szétrobbanjanak. Mindenesetre a forró üveggel csak szemüvegben érdemes dolgozni. A leírások szerint az üvegre olvasztott cuccokat szendvicselni is szokták a vékonyabb réteg érdekében, talán majd egyszer ennek újra nekifutunk. A mentol azonban nagyon jól működött, pillanat alatt olvad a kanálban, üveglapra öntve még csak timelapse sem kell a kristályosodási folyamat megfigyeléséhez, levideózásához. 

C-vitamin  vízben

Ha szeretnél valamiféle élményt a témában, de nincs rá egy napod, amíg a kristályok méltóztatnak kialakulni, hanem a perceid is meg vannak számlálva, akkor a legesleggyorsabb módszer a nátrium acetát kézmelegítő kristállyá hergelése. Itt találsz információkat, hogyan érdemes hígítani, hogy ne legyen a jelenség annyira gyors, hogy megfigyelni se legyen időd (a 2:1 hígítás is túl gyors). Ja, ilyen szuperszaturált szart a kézmelegítőkből nyerhetsz ki legkönnyebben, mi egyszer megpróbáltuk a konyhai előállítását (kismillió videó van a témában), de nem jártunk sikerrel.  Kristályosodás után fővő vízfürdőn újra megolvasztható és kezdheted elölről.

Mentol olvasztva

Justin Zoll képei szintén megérnek egy megtekintést.