Minden fiúgyermek életében eljön az a pillanat, amikor először csinál áramkört. Egyfajta beavatás ez, akkor is, ha nemsokára fél évszázada várunk erre a pillanatra. Mi előtte jó sok videót megnéztünk a módszerekről, a PCB-baytől kezdve, az előérzékenyített lapkákon keresztül a fotóeljárásos fóliabevonaton is át, a transzferfóliás-toneres, majd a fényes fotó-papiros-toneres eljárást. És legvégül a legmezeibbet (a filccel felrajzolás előtt eggyel), a sima irodai papírról átvasalást.
Vasklorid elvileg készíthető 20% sósavba mártott rozsdás vasakkal, a lemart rozsdából lesz a vasklorid, van, aki kevés hipót is ad a dologhoz, de meggyőződés nélkül, illetve azt olvastuk, hogy a háztartási hipók annyira instabil cuccok, hogy lehet, ha tényleg nem sokat tesznek hozzá a végtermékhez. Most mi bolti kloridot használtunk.
Kimértük multiméterrel, két helyen kellett csöppet megvakarni az áthidaló maradék rézszemcséket.
A fúrás azért elég uncsi dolog. És még elképzelésünk sincs, mennyire lesz forrasztható a cucc.
Viszont ez egy újabb fejezet, nemcsak a gitárpedálok felé, hanem egyrészt a fotók rézre maratása irányába, illetve a nyomatok különféle médiumokra való transzferében is, amikkel már régóta kacérkodunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése