Cserna árok - Szeles-vízesés - Ceszna-völgye - Hétvezér források

Nem véletlenül volt a gyakorlatunknak egyik helyszíne  a Cserna völgye (2006-ban), ugyanis itt jól meg lehet figyelni milyen is egy árok. A Cserna vize két nagy lemezhatár hasadékvölgyében iparkodik a Duna felé, és persze nem véletlenek a hévízforrások sem a térségben. A két lemez peremét jobbról a Cserna, balról a Mehádiai hegység (Domogled) alkotja. Utolsó nagyobb földmozgás 1991-ben volt a térségben.

Annyi itt a csinálnivaló, hogy egyszer még mindenképpen visszatérünk ide. Most csak két fél napunk volt, amiből elég sokat elrabolt Herkulesfürdő, ezért csupán a Hétvezér-forrásokat, a Szeles-vízesést (név by Perei) és a Ceszna völgyének bejáratát néztük meg. 

A Hétvezér-forrásoknál igazi balkáni kempingben aludtunk. Miccs, manele, a keskeny útpadkán táborozó igénytelen népek, elromlott tusolók, ilyesmi. De a Cserna vize mellett a kavicsosban hévizes jakuzzik vannak, amiben annyian áztatják bálnatestüket, hogy csak alkonyat után lehet odaférni. Mi sikeresen elmartunk egy társaságot az egyik ilyen feredőből. Jó volt nagyon, a sziklákat világította a tábortűz, az oltyán curájt elnyomta a patakcsobogás, a sört meg oda lehetett tenni kézügybe a kövekre. Valahol utólag olvastam, hogy 5-10 percnél nem illik többet pancsolni, mert a gyógyhatás kicsinál, mi több mint egy órát voltunk benne, amíg egy újabb társaság minket mart ki onnan. Különben sem hiszünk a gyógyvizekben, se placebo, se nocebo. Ja, hogy esetleg rádióaktív... nos kellett a fejlámpa utána is, mert nem világítottunk. 

A helyi erők erőtlenke próbálkozását látjuk az orvvadászat megfékezésére. Nem tudom a bűnbánó Bambi-terminátor elrettentőbb e piros BDSM-bilincsben, vagy a meredek ösvényen hirtelen előtűnő hmmm... ijesztő. 

Egyik musthave túraútvonal a Fehér-kereszt még Herkulesfürdőről, ciki, de ezt szégyenszemre kihagytuk. Olvassátok el másnál. Helyette a Ceszna völgyébe hatoltunk be, igaz, csak a malomig. Kicsivel fennebb egy esztena várja látogatóit fákra tűzött, elég meggyőző marketingdumával, finom orda, barátságos kutyusok, ilyesmik. Az ezeréves határ valahol itt, a Mehádiai hegység gerincén volt, sajnos az őrbunkereket nem találtuk meg, nem mintha kerestük volna. A kék kereszt jelzés az erdőben indul, kicsivel a gyűjtőtó (Prisaca) vége fölött, a Cserna baloldalán, egy panzió mellett, majd félóra múlva jutunk be a patak medrébe egy cuccos szurdokba. Tuttira aktív barlangok vannak alul, mert az alsó szakaszon egy csöpp vizet sem találtunk.
Fennebb azonban megkerült, a malom mellett még egy jó kis vízesés is volt. A malomig egy óra alatt simán fel lehet masírozni, akinek ennyi idő alatt nem sikerül, az szégyellje magát, én 60 napos műtött térddel csináltam meg. Igaz, be is dagadt egy kicsit. Az ösvényt rendesen kidolgozták, látszik, hogy katonai szerepe volt.

Másik túránk a piros kereszt mentén pont a Prisaca-tó végében (Cserna jobb partján) levő hídtól indult a Szeles-vízeséshez. Ide 50 perc is elég felmenni, bár az ösvényt viszi el az erózió. A vízeséstől huncut 15 percre a jelzés mentén egy karrmezős párkányra lehet felkapaszkodni, ahonnan jó a kilátás a völgyre. Visszatérve a Csernában szokták lemosni az emberek magukról a szutykot, bár nem kizárt, hogy Herkulesfürdőn a Prisaca-tó vizét használják. Szóval inkább ne pisiljetek bele. Amúgy tilos is, tábla van, de mindenki tesz rá, mossa benne a valagát kicsi és nagy, széltében-hosszában napestig.

A Szeles-vízesés vízhozama meglehetősen szórványos

Nem teljesen vágom ebben a völgyben mitől hungarica alfajú a Pinus Nigra. Amúgy meg bánsági fenyő, a térség szimbóluma, olyan jó viharvert alakja van. Amit kihagytunk, csomó vízesés, rengeteg termálforrás, termálstrand, szurdokvölgyek, soksok barlang, határőr építmények, de már kicsit elegünk volt. Legközelebb. Bár 2006-ban is ezt mondtam.  

Itt még a földből is szenteltvíz folyik.

A Hazajárók itt pont erről a helyről beszélnek, dunatévés stílusban, ha megnézitek, aznap már gyors szénhidrátot ejsze ne egyetek. A raftingot kár, hogy utólag tudtuk meg. Ja, és megküldik benne a románokat emberesen :)

Mi a Cserna folyását felfelé követve hagytuk el a völgyet Arámabánya felé, az út majdnem pöpec, de ha nem hiszed, nézd végig google street viewen, én is azt csináltam :)

Herkulesfürdő és a lopakodó giccs

Azt hiszem írtam már, hogy Herkulesfürdőt az internetről nem lehet megismerni. Eleinte azt hittem, most fogom megtanulni a XIX. század építészetét is, és a főbb művészeti irányzatokat. De pár elvesztegetett nap után rájöttem, hogy nagyjából ugyanazt az anyagot másolgatja mindenki a neten.  Szóval inkább ezt a könyvet olvasgatjuk most.

Ha van építészetileg tényleg értékes oldal Herkules-témában, szívesen fogadom a linket, én csak részinformációkat találtam. Majd egyszer úgyis visszamegyünk, s arra alaposabban fel fogunk készülni. 

A régi képeslapokat a Képeslapok naplóból linkelem, érdemes azokat is végignézni. Na kezdjük el végre.

Manapság divat, a laikus közönség berkeiben is, az épített örökségünk elvesztése fölött szomorkodni, pláne vádaskodni (mintha örökkétig élnénk, mintha mi másképp tudnánk csinálni, mintha minket vetne fel a pénz stb.), ezért ebben a posztban mi ezt sem tesszük. Mellesleg éppen gőzerővel folyik a város restaurálása (2015.).
Meg aztán legyünk őszinték, az elmúlás eleganciája, az enyészet szerelmeseinek mindig jó móka. Mennyire kellene gazdagnak lennem, hogy egy működő Szapáry-fürdőben mosakodjak?  Így meg bóklászhatok kedvemre, olyan falakat tapogatva, ami rég halott császárok és császárnék DNS-ét hordozza s rárakódva, több mint egy évszázad generációinak lenyomata, falra fröccsent verejtéke, miegymása. Itt flangált egyszál fecskében, vicces szakállában Ferenc Jóska, s itt áztatta vízhólyagos lábát Sisi egy-egy túra után. Emitt meg nagy fogadás volt, Ferenc Jóska, román király, szerb uralkodó, mind itt ünnepelték a Vaskaput. Szóval ilyen helyek ezek, csupa történelem. Az ezeréves határról nem is beszélve.

A mehádiai fürdőket  a legelején kezdtük, a vasútállomás épületével, aminek a meglátogatása egy igazi sznobista musthave. Olvassuk a táblát az oldalán: neobarokk, római oszlopsor (?), freskók, miegymás - Te, ez most a giccs definíciója? - kérdezi Grimpix. - Nem, ez csak az eklektikus, ó bocsánat, a historizáló építészet remeke. Tán ez a legbesztesebb állomás az országban - írják sok helyen, félek egymástól másolják..

A Zsolnay-cuccok közül állítólag ez maradt meg egyedül itt. A többi kőpillér valóban üres. Az 1900-as képeslapot illetve a 2015-ös panorámát összevetve úgy tűnik, akkoriban is csak ez az egy volt. Hogy mi és honnan tűnt el, számomra rejtély. Hiába a kánikula, még a kutyának se kell a szőlővel befuttatott római-reneszánsz -neoretro-lugas árnyékos oldala, az állomás kihalt, bár a síneken látszik, hogy még van forgalom.

A fröccsöntött szocreál padokkal itt aztán beteljesedik az eklektikus hatás. Állítólag az eredeti freskókat újakkal helyettesítették. Ez számomra is újnak tűnik, de azért fogadni nem mernék rá...

...mert például ez se tűnt réginek, aztán a képeslap tanúsága szerint 1915-ben már a helyén volt.

A Szapáry-fürdő állítólag francia-reneszánsz stílusban nyomul. Próbáltam felfedezni, azokat az ismertető jegyeket, ami miatt olyan sok blogger érezte fontosnak ezt megjegyezni, míg más épületek stílusáról inkább hallgatnak. De aztán rájöttem, szerintem ezt is egymástól másolgatták. Most én is. Szóval francia reneszánsz, tudod, mint a Louvre, vagy a Loire-völgyi cuccok. Nem tudtad? Ááá, nem hiszem... Maderspach Károly állítólagos vashídján, melyen régen előkelőségek is parádéztak, jelenleg tilos az á... vagyis mostmár accesul interzis...

Érdekes, hogy azt találtam, hogy a hidat csak 1896-ig használták. Hét éve még én is álltam rajta, akkor ez most mi? Ez a Ferenc József híd, vagy sem? És miért nem írja le senki, milyen a vonóvasas ívhíd, ha már egyszer annyira like ezzel a szakkifejezéssel villogni? Van egy kicsisöre, annak aki elmagyarázza.

Aztán találtunk egy hiányosan bedeszkázott ajtót a Szapáry-fürdőbe is, amin még éppen befértünk. Később itthon láttam, hogy ugyanitt mások is bejártak már. 

Na, ilyen csodák voltak odabent. Ez is Zsolnay majolika, a többit állítólag ellopkodták. A képeslapokon is ezt az egyet találom.

- Hogy mondtad? Majo...
- Majolika.
- Mi az a majolika? - kérdezte Grimpix gyanúsan.
- Hát izé, ugyanolyan csempe, mint otthon a budiban. Csak ez cifrább és értékes. - mondtam

De nem minden dualizmusról, neoreneszánszról, szecesszióról szól Herkulesfürdőn sem. Ez például valami szocreál cucc, hasonlóan elhanyagolt állapotban. Ez volt a román építészet hozzáfűznivalója. Meg jópár sokemeletes szálloda is, de azokra most nem volt időnk.

A Gyógycsarnok, avagy kurszalon érdekessége lehetett volna a mamutfenyő, azonban hiába szkenneltem körbe az egész belvárost, egyik képen sincsen rajta. Akkor még nem tudtuk, mit kell nézni, s a mamutfenyő is csak fenyő, csak egy kicsit nagyobb. Mink a Hargita mellől jöttünk, nem dobunk könnyen hátast egy fenyőtől, inkább a festet kupoláktól. A panorámaképekkel legalább egyedit mutathatok.

A József főherceg szálloda már picivel túlmutat a neostílusokon. Talán egyetlen szecessziós alkotás a telepen, legalábbis egyetlen másikról se írta senki. Hoepfner Guido (az építészről szóló kisfilm 15:15-től) stukkódíszítései nagyon narratívak, de hogy mit mesélnek, arról bezzeg nem találtam semmit. A művészettörténet nagyon eufemisztikusan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a kor közhangulata hamisnak érezte a neo-stílusokat.  Grimpix valamivel egyszerűbben csak annyit mondott - Na, legalább ez már nem annyira giccses.

A képeslap kézzel színezett, lehet ha az épület színét hamisan festette meg a Mester? Kíváncsi vagyok mennyire korhűen fogják restaurálni. Mert pl. használhatnak műanyag nyílászárót is, természetesen szigorúan az eklektika jegyében, mint itt:

A második legfontosabb épület, amit szintén nem szabad kihagyni (miért is?) a főtér végében álló templom. Na jó, nem hagytuk ki.

Láttuk az oltár felett a Nihil sine Deo feliratot is. - Mit jelent? - kérdeztem Grimpixet, mert ő állítólag tanult latinul. - Senki sem dezodorozhatja be önmagát - súgta vissza komoly pofával. - Biztos vagy benne? - kérdeztem. - Ahogy itt állok! - válaszolta. Ennyiben maradtunk.

Grimpix nyilván nem a korszak építészetének ismerője, sem a művészeti irányzatok lexikona, viszont a giccs művelői között már tett le az asztalra egyet és mást. Nem állítjuk, hogy meg tudnánk húzni azt a vonalat Herkulesfürdőn, ami a giccset az értékestől elválasztja, de azt igen, hogy lépten-nyomon ott ólálkodott körülöttünk. Tehát, hogy mi giccs és mi nem, a békebeli építészet ezen a római történelmi térerővel átitatott helyén, azt mindenki döntse el saját magának. Én húzok vissza építészetet olvasni, mert annak több haszna van, mint itt szaporítani a szót.

Herkules

Talán ez a Ferenc József híd

Herkulesfürdő gyógyerejét mi nem ítélhetjük meg, de mindenkinek van a családjában egy-egy nagyapa, vagy nagybácsi, aki ide járt minden egyes évben kúráltatni magát, és mindenkinek a családjában van olyan nagymama, nagynéni, akit csodával határos módon termékennyé tett ez a fürdőhely. Szóval te se vigyorogj, mert lehet ha pont te magad is egy herkulesi csodabak ivadéka vagy. Mindenesetre nagy swinger-hely volt, na, mint általában az ilyen fürdőhelyek.

Gyógyvizei büntetnek. Már jó távolról a szagukkal, közelről a forróságukkal is. Meginni már végképp nem mertük. Konkrétan olyan telibefosott közvéce szagát is megszégyenítő aura lengi körül a források környékét, hogy a görények is zokogva járnak ide továbbképzésre.

Herkules aquapark

Mondjuk, a kénköves pokolból egy kis ízelítő, s akkor még földrajzilag is elég korrekt voltam.
Egyik legenda szerint Herkules is ezeket a vizeket fogyasztotta, mielőtt a Hidrával keménykedett volna. Rosszul tette, mert csak orvosi felügyelet mellett javasolt. Szerintem ettől inkább az agybaját kapta, nem az erejét, mert a források fehérjeprofilja szegényes, kén viszont annál több van bennük... Mégis megveszitek jó drágán és magatokra kenitek egy csomó kozmetikum alapanyagaként. Ennyike az eszetek.

Herkulesfürdő legendáit a helyi wannabe idegenvezetőtől hallgattuk meg. Egyik szerint Herkules itt küzdött meg a Medúzával (most mit csináljak, ezt mondta, ez biztos egy másik Herkules)  és amint lecsapta annak kígyózó micsodáit, hévizek fakadtanak a helyén. Másik legenda szerint Iorgován, küzdött a hétfejű sárkánnyal, de elég kancsi vitéz lehetett, vagy nem mert a sárkány szemébe nézni (megint egy Medúza - képzavar), mert ahogy odacsapott pallosával, elvétette és a majd száz kilométerre fekvő Retyezát csúcsát tarolta le vele. Na de azért a sárkányt is megdádálta végül, s a hét fej helyén a Hétvezér-források buzogtanak fel íziben. Legalább ennek a mesének érthető a szimbolikája, vagyishogy Iorgovan úr, az oláh levente, a phalloszával veri el a magyarokat erről a helyről (is), ami ugye igaz, minek szépítsük - asszem már Iorga is megmondta volt, hogy csakazértis ez lesz, lesz lesz. 

Nem bírtam megállni, hogy lefotózzam
ezt a klisét

Ez a beállítás sokkal jobban
visszaadja Herkulesfürdő hangulatát

A város főterén a szobor Herkules uraságot formázza a kinyírt oroszlános-bundiban parádézni, vállán híres kőrisfa sétapálcájával. Ez volt az első próbatétele bűnei miatt, melyet Héra által rábocsátott agyiszintjében követett el. Ennek a Szimba-kalandnak emlékére lett az Oroszlán-csillagkép is, amit lévén augusztus, nem volt hogy megnézzünk, majd télen ígérem bepótolom.

Az internet nem az információk igaz forrása, még olyat is találtam, hogy ágyúvasból sőt ágyúacélból öntötték a szobrot, ami már tényleg nagy marhaság. Mágnes nem volt nálam, de ez nem bronz? Herkules Bronson - érted. Sehol nem találom, hogy kitől is zsákmányolt ágyúk anyagából készült (az idegenvezető olyasmit mondott, tán a románoktól, de a Medúza óta nem hiszek neki). Aki tudja írja meg, legalább itt legyen meg rendesen.
Na, a településről szóló száraz adatokat, császárokat, Sziszit s társait nézzetek meg máshol, Csernát lehet vele rekeszteni, annyi van a neten. A következő bejegyzésben majd lesz sok fotó is Herkules építészetéről. 

Néra völgye

Minden nyáron, a legváratlanabb pillanatban, pont a leggondtalanabb kánikulában, eljön az a perc, amikor elindul egy szél, ami sem nem hideg, sem nem meleg, éppen csak picivel tart tovább, mint a többi szellő, és lesodor pár lapit elém az útra. Ez a pillanat összetéveszthetetlen, s az idén, pont a Néra völgyében jött, váratlanul, délután öt körül.

- Megjött az ősz - jegyezte meg Grimpix, de nem kellett mondania, én is egyből tudtam. Azóta ősz van.

A Néra völgye egy igazán eldugott hely. Legalább kétszer annyira eldugott, mint a Vargyas-szoros, amivel állandóan összehasonlítottuk. Ismeretek hiányában, találomra a felső szakaszt választottuk, vagyis az Újsopot-ról támadható elejét. Előzetes kutatásokkal ellentétben, nem annyira rosszak az utak, hogy Ómoldova felől megérje Oravicabánya felé kerülni (127km), nemrégiben újították fel az utat Szenesfalu felé, igaz aszfalt nincs, de mindössze 39 km. Az sem kizárt, hogy jövőre aszfalt is lesz itt. Egy jóféle, eldugott erdei úton (kb. mint a leányerdei út) jutottunk el Sopotra, ahonnan kb. 6 km a szoros bejárata (és egyúttal az Ördög tó, ami az általunk bejárt rész legbesztesebb helye). Mi a falu után a hídon átkelve, a patak jobboldalát követtük, ellentétben a térképpel, ami szerint Dristyén át kellene menni a bal parton.
Azelőtt azonban próbatétel van, mint a mesében. Meg kell küzdeni egy nagy bajuszú, igazi öko-terroristával, akinek a földjén keresztül visz az út. Nem vicc, ő maga mesélte. Ha tüzet gyújtanál a telkén a szénása mellett, s elküldene a fenébe, s te erre meglökdösnéd, tutti kivágja másnapra a kerekeidet. Úgy sikerült, hogy e büszke öregúr mezejének széliben, a legjobb helyen, a fák árnyékában, a pataktól pár méterre sátrazhattunk két éjszakát. Cukik voltunk ejsze az öreggel, vagy mi. Még beszélgetni is oda-odajött, hogy elmondhassa, mekkora tapló parasztok más turisták, akik nem mi vagyunk. Innen már csak 4 km unalmas rét van a lényegig, de ennek autóval amúgy is csak a felét lehetne megtenni, kivéve, ha tud a verdád létrát mászni. Van egy csorgó is az út mellett, aztán a szorosban a befolyó patakokból lehet inni, ha mertek. Nekünk nem lett bajunk. Vagyis ejsze nem ettől lett :)

Szóval az attrakció nagyjából az Ördög-tóval kezdődik, van itt egy barlang is, de kötelünk nem volt hozzá. Innen aztán egy istenmáriásan kitalált ösvény vezet végig a patak mentén, néhol 50-100 méteres szintekkel fűszerezve.

Elég sokáig semmi látnivaló, már meg is bántuk, hogy nem az északi részét választottuk a szorosnak, amikor jött néhány barlang, pár falba vágott ösvény, meg egy helyen rövid alagút is. Mindjárt kettő. Na ennek örömére visszafordultunk, bár a szemből jövők emlegettek valami mágikus "Kampókat" lennebb, amiről azonban nem derült ki, hogy micsodák, mert vissza is kellett érni a sátorhoz. A Nérában fürdeni is lehet itt, meg hezsetölni (EKE szóhasználat, nem fedi eredeti jelentését) egy órácskát. Visszafelé valamivel szimpatikusabb volt már a völgy, bár fenntartom, hogy a Vargyas-szoros is van ilyen szép, jóval kisebb helyen. De az is igaz, hogy az ösvényről nem volt idő letérni és felfedezni a környéket, és egy idegen az Almási-barlangnál ugyanígy nem látná az eldugott helyeket. Szóval jó hely na, csak mi nem tudtuk feldolgozni kellőképpen.

Visszatérve, Ördög-tó mellett táborozó fiatalok takarosan összeszedett tábormaradványukat oltogattuk pár palack vízzel. Nem érdemelték meg, de kicsit untam volna futva menni vissza a sátorig az égő erdőn keresztül, mert már a szél kezdett erősödni.

Eleinte úgy volt, hogy a büdös életben nem jövünk ide vissza, de mégis lehet, hogy egy próbát megérne az északi rész is, főleg a "Kampók" miatt, mert már irtó kíváncsi vagyok, mik lehetnek azok.

Újsopotról Bozovics felé már van aszfalt, de sokkal rosszabb az út, mint Szenesfaluból, viszont legalább közel van. Ha már a térségben voltunk, a Bigéri-vízesést sem hagytuk ki, pedig ez aztán már tényleg a lepcsis kispolgárok szórakozása (ja, rajtam is tangapapucs volt). Paraszt módon mi is bemásztunk a kapu előtt, de nem azért mert nem akartunk fizetni, csak mert mindenki ott ment, s mi mint a juhok, utánuk. Pedig a parkból láttunk egy jobb ösvényt is utólag.  Szóval ti ügyesen fizessetek be, mert ebből tartják tisztán a helyet a sok slápos turista után.

Mellesleg, állítólag pont a vízesésnél van a 45-ös szélesség, vagyis kb. féltávon voltunk az öröknyár és öröktél között. Mostmár örökkétig ősz van na, már mondtam.