2020/02/26

Egy az egyben nézet grafikus programokban


Kifejezetten prepresses téma ritka az Utazásokban, ugyanis a munkát a szórakozással nem keverjük, az már olyan lenne, mintha a nőgyógyász is hazavinné a melót s nem rágyújtana egy cigire, hanem mondjuk kérné a következőt. Most hogy így sikerült megtrollkodni a saját bejegyzésünket, mielőtt elvesznénk az előbbi képzavarban, térjünk vissza a szakmára.

Az megvan amikor a kliens, vagy nem grafikus kolléga áll melletted és egy az egyben akarja látni a grafikát? Minden hardcore grafikus ilyenkor először mély levegőt-, utána meg egy A4-es lapot vagy vonalzót vesz és vészjósló csendben addig baszkurálja a zoomot az éppen aktuális programban, amíg nagyjából pont akkora nem lesz a kép a monitoron, mint a valóságban.
Ismerünk olyan kollégát is, aki amikor a problémás kliens a képein már sokadszor még egy picit világosítani szeretett volna, azt a CRT monitor brightness potméterével valósította meg. És ez nem a szakmai hiányosságát jellemezte, hanem a kliens iránti mélységes megvetését, amit jogosnak is gondolhatunk, tekintve, hogy a kliensnek végre tetszett az eredmény.
Ha viszont ismerjük a saját monitorunk PPI-jét, akkor a reális méret megjelenítése elegánsan is megoldható abban a világban is, amikor a kijelzők már nem 72 vagy 96 ppisek. Ehhez először közölni kell a programokkal, hogy mekkora a képernyőd felbontása, amit valamiért 2020-ban még mindig nem képes kiolvasni az Adobe a dolgok internetéről. Szóval a mi Dellünk 525mm széles, ezen 2560 pixel van. Ez nagyjából 123,5 ppi. Nálad ez teljesen más lesz, számold ki magadnak. 

Photoshopban ezt ide kell beírni:



Ezután a View > Print size mindig megmutatja egy az egyben a képet, vagyis a monitoron is pont akkora lesz a cucc, mint kinyomtatva. Az alapértelmezett érték itt 72 ppi volt, pedig Windowson vagyunk. 

Acrobat Readerben itt lehet megadni a képernyőfelbontást, sajnos csak egész számot fogad el, tehát kerekíteni kell, ami bizony pontatlanságot fog okozni, de mivel az átlag kliensnek gőze nincs arról, pontosan mekkora is az A4-es oldal, jó lesz az neki:

Külön érdekesség, hogy a rendszerből a 96 PPI-t olvasná ki (Windows), de valamiért egy 110 PPI custom érték az alapértelmezett. Legalább igyekszik megtippelni.


Sajnos ugyanez Illustratorban nincs meg (talán a CC 2019-ben már igen), ezért fapadosan kell megoldani. A monitorunk PPI-jéből számolunk egy nagyítási százalékot, mert az Illustrator megint csak 72 PPI-vel számol. 123,5*100/72=171,5% De legalább enged beírni tizedeseket, emiatt hajszálpontosra lehet tweakelni, majd gyorskulcsra el lehet menteni Custom Viewnek. Mi most CTR+. kombinációra mentettük, ahogyan az internetről nyaltuk

InDesign esetén ezt találtuk elegáns megoldásnak, nem használjuk annyit, hogy megérje monyolni vele, de ha te megtennéd, vigyázz, mert az ID nagyon nem 72 ppivel számol, hanem 96 ppivel (Windowson). Ha a fent említett nagyítási százalék módszerét alkalmaznád, akkor a képlet értelemszerűen a következő 123,5*100/96=128,6%


CorelDrawX8 is a Windowstól nyalja a 96 PPI értéket, amennyiben a 100% nagyítást valós méretre akarjuk patkolni, akkor a monitorunk saját PPI-je itt írható be:

2020/02/25

Eszterláncreakció, recycle poénokból. Kis herceg returns.

- Jó napot! - suttogta egy fojtott hang.
- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg, de nem  látott senkit. 
- Itt fekszem az út közepén. Gyere közelebb! - suttogta a róka, s a fülét szorosan az aszfaltra szorította.
- Még közelebb. - suttogta.
A kis herceg lekuporodott melléje, egészen közel hajolt. 



- Vörösnek vörös vagy, sunyinak sunyi vagy! - jegyezte meg a kis herceg - Ki vagy te, elvtárs? És mit csinálsz itt? Lehallgatás?
De a róka nem válaszolt, csak feküdt szorosan az aszfaltra tapadva és halkan zihálta:
- Pssszt! Fekete béemvé. Kovásznai rendszám. Horpadás a lökhárítón. Benne két fölnőtt.
A kis herceg elcsodálkozott!
- Aszta, te ezt mind hallod az aszfaltról?
- Francokat, most ütött el egy perce. - mondta a róka, és körülötte a piros növekedni kezdett.
A kis herceg megsajnálta.
- És fáj?
- Dehogy, csak ha nevetek! - mondta a róka. De nem nevetett.
- Te meg vagy veszve! - állapította meg a kis herceg. 



- Nem, de fázom - mondta a róka
- Mert a tócsában fekszel. - válaszolta a kis herceg
Sokáig csendben voltak, a kis herceg csak üldögélt a róka mellett az út közepén. Aztán a róka egyszer csak fülelni kezdett.
- Te! Itt valami serceg. - mondta kis idő múlva a róka.
- Én vagyok a kis'erceg. - válaszolta a kis herceg. 


- Isten veled - mondta aztán a róka. - Tessék, elárulok egy titkot. 

A kis herceg izgatottan hajolt közelebb. A róka utolsó erejével súgta a fülébe.
- Nagyon egyszerű a titkom: Ring-ding-ding-ding-dingeringeding!
- Anyád picsája! - mondta a kis herceg.

- A hétszentségit a felelőtlen kölykinek! - mondta a gyergyói buszsofőr és hirtelen elrántotta a kormányt.

- Hülye sofőr! - mondták az utasok, mikor a busz az árokban elpihent.


- Rekt! - mondta Pistabá, aki az egészet a mező széléről hesszelte.







2020/02/24

Létezik racionális PPI a digitális képalkotásban? Most lett elegem az egészből!

Most szólok, hogy aki számára nem világos a ppi, és nem is valószínű, hogy kelljen valaha az életben neki, az sikoltva kattintson tova elfele és napokig vissza se jöjjön, mert több poszt is lesz a témában Nem ígérem, hogy a végére megtudjuk a Tiszta Igazságot, inkább kérdéseket vetünk fel, aztán az alapkutatás hátha hoz némi gyümölcsöt is.

Hogyha felteszed a kérdést az interneten, hogy melyik PPI miért is van, akkor arra többnyire az a válasz, hogy ne se törődj vele kicsibarátomm pedig amikor valaki felteszi a Miért kérdést, az egyáltalán nem válasz, hogy Minek az neked.

Szóval mik ezek: 72, 96, 120, 144, 180, 200, 240, 254, 300, 360, 400, 600, 2700 stb. PPI?

A 72 és 96 PPI története szerencsére kikereshető az internetről. A messzi-messzi 80-as évekre nyúlik vissza az eredetük, itt elolvasható a Mac-es 72 ppi illetve a Microsoftos 96 ppi (meg a 120-as) eredetmítosza.  Itt meg kicsit bonyibban ugyanaz. Röviden, a régi Mac monitorok és nyomtatók (144ppi?) szabványa a 72 ppi, ami azt tette lehetővé, hogy ugyanakkorában lehessen látni a monitoron is a cuccot, mint kinyomtatva. De mivel a monitort és a printet nem egyforma távolságból szokás sasolni, ezért a Microsoft annyit tweakelt a dolgon, hogy 96 ppi-re alkotta a saját kijelzőjét (+1/3 a 72 ppi-hez képest).  De ezekre már a kutya sem emlékszik a modern 4K panelek korában. Akik akkor éltek, már mind az öregek otthonában facebookoznak, csak a hagyatékuk, mint egy rossz átok, ólálkodik körülöttünk továbbra is a mindennapjainkban.
Például tudtad, hogy a pont (Post Script pont), mint tipográfiai méret, az a coll 1/72 része? Vagyis egy 72 pontos vonal az pontosan egy inch? Még tiszta szerencse, hogy mi milliméterben mérünk, s nem a szíriuszi szittyamagyar mértékegységekkel kell tökölődjünk, mondjuk rőfben, lábban számolva. Vagy például az öl. Nemcsak a lágy meleg öl csal. Szóval egy bábel ez a mértékegységesdi ezen a cudar világon. Ennyi félrebeszélés mellett tiszta csoda, hogy egyáltalán tudunk képet nyomtatni elfogadható minőségben, de hogy a Holdra is leszállt az ember, az már szinte képtelenség. Tiszta szerencse például, hogy nem 16 ujjuk van az amerikaiaknak, most számolhatnánk át mindent még hexadecimálisra is. Mondjuk nem 300 ppi, hanem 12C ppi. Fincsi mi? S még nekik áll feljebb:
“There are two kinds of countries in the world, those who put a man on the moon, and those who use metric.” Nagy arc megvan, pedig valami hasonló miatt sikerült a Mars Climate Orbitert is elveszíteni.
OK, egyesek szerint a PPI nem számít, amíg a kép nem hagyja el a számítógép akolmelegét. Nyilván a jelenlegi formájában nincs sok jelentősége. A Facebook ezt a metaadatot le is reszeli a képről, így legalább nem lehet következtetni arra sem, hogy mivel készült a kép. Ugyanis ahány képalkotó és buzeráló eszköz, annyiféle PPI-t biggyeszt a kép mellé. Nézzünk pár példát Grimpix régebbi képeiből:
Nikon E5700, Fuji Finepix S5600, Fuji Finepix S9500, Fuji Finepix S9600, Olympus SP510UZ - mind 72 PPI. De ilyen az Asus, csomó Samsung telefon, tablet, GoPro Hero 4, SJ7 Star, a Sony DSC F828, ilyet ment a DCRAW, sőt a Windows snipe is, hogyha PNG formátumot mentenél.
96 PPI több webcamera képe, a Windows Snipe, hogyha JPEG a kimenet. Tiszta hagyományőrzés az egész.
A Canon család valamiért a 180 PPI mellett köteleződött el, legalábbis a Powershot A75 és a z SX10 IS ezt menti - tudja valaki az okát? Sajnos a 450D-ről nincs eredeti JPEG.
Az Adobe Camera Raw alapértelmezett kimenete 240 PPI.
A Nikon D5000 JPEG-je 300 PPI, ilyet mentett a Motorola MB525 telefon is.
Régesrégi filmszkennerem pedig, melyiknek már a nevét sem tudom, 2700 ppi-t ment, aminek valami értelme is lenne, ha SPI-nek nevezné.
Szóval az látszik, hogy minden gyártó, ahogy éri, úgy címkézi fel a képeit PPI-vel, minden egyes használt érték okának kifürkészése pedig nem egyszerű feladat. A Canon 180-as értékének például azt találtuk, hogy talán csak egy marketing fogás, amivel több mint másfélszer nagyobb printet lehet hazudni a felhasználóknak, mintha 300 ppi-t adnának meg. Na, tudjátok mit? Most lett elegem ebből az egészből! (Mint Királyhegyi Pálnak) Ezután már az sem tudott felidegesíteni, hogy azt írja ebben a Canonos könyvben, hogy a gyöngébb felbontás néha jobb printet eredményezhet. Ezt a Nikonos könyvben is megtaláljuk, persze nem meglepő, hogy ugyanaz a szerző. Magyarázat persze nincs, igaz, mi sem vagyunk dummiek.

Holott szerintünk lenne egy logikus PPI érték, amit megkaphatna a kép. Nem lennénk ettől beljebb, de mégsem véletlenszerű semmitmondó számokkal kellene élni. Ugyanis a digitális képnek valójában van releváns PPI-je. Pixel / szenzorméret. (Nyilván itt is lehetne sampling/inch beszélni, meg a Bayer-szűrő is megtrollkodhatná ezt a gondolatmenetet.) A D5000 esetében 23,6 a szenzorméret (0,929 coll), ami 4288 pixelt tartalmaz. Jogos lenne, ha a kép 4615 PPI értéket kapna. Ezzel sem lennénk beljebb, de legalább köze lenne a valósághoz, amiről tudjuk, hogy nincs is.

2020/02/21

Elég a ppi-ből? Kliensben bízol? Érdekes Illustrator jelenség.

Az világos, hogy a kliensekben megbízni nem szabad. Nemcsak a jóhiszemű tévedés, de sokszor az aljas csapdaállítás is jellemzi őket. Persze tudjuk, hogy a kliensnek mindig igaza van, de amikor pont nincs mellettünk, azt is tudjuk, hogy hol csókolhatna meg. Nyilván van annyi önreflexiónk, hogy észrevegyük, más helyzetekben mi vagyunk más emberek kliensei, akik szintén valakinek a kliensei és ez egy örök Szamszara, amiben mindig, mindenki, mindenkinek bekaphatja, de ezt szimbolikusan értem, ne képzeld el vizuálisan, mert ez egy olyan erős kép lenne, ami hajlamos beégni a látókéregbe.

Szóval a képek elfogadható minőségének csekkolásáról lesz szó, konkrétan azt kell ellenőrizni, hogy jut e elég ppi a nyomtatáshoz. 
Ez Corelben nem is okoz gondot, úgy berántja a fotót, hogy magasról tesz rá, milyen címke van az Orientation metába bebiggyesztve, forgathatod, torzíthatod, mindig az aktuális felbontást szállítja. 
Az Indesign is elég megbízható, itt nem untat a pixelek számával, csak mutatja az aktuális mérethez tartozó effektív felbontást. Pont ami érdekel minket. Szuper.

Nem így az Illustrator. Amennyiben egy normális képet hozol be, mutatja a pixelek számát és a hozzárendelt PPI-t. Idáig rendben vagyunk.

Persze, hogyha eltorzítod, akkor a vízszintes és függőleges PPI nem egyezik meg, ezt is szépen mutatja. 
Nade most fogózzá'! Ha elfordítod a képet, akkor a PPI érték kibolondul. Márpedig egy klienstől érkezett grafikán számtalan olyan képi elem lehet, amit forgattak. Sőt, az Illustrator (nem úgy, mint a Corel) érzékeli a képek Orientation címkéjét a metában

Így fordulhat elő, hogy a behozott kép már mindenféle módosítás, forgatás nélkül is így jelenik meg. 
Persze ez egy kontrollált körülmény, ahol tudjuk, hogy a képet egy Samsung telefon lőtte 90CW forgatással, és 72 PPI-t biggyesztett a metába. Látjuk hogy a kép állóban van, a méret viszont fekvőre jelenik meg. Innen kimatekezhető, hogy: 5312 / 72 = 128 illetve 2988 / 72 = 41.

Közben kiderült, hogy ez egy hiba, most már csak annyi a kérdés, hogy az újabb verziókban benne van e még.  


Te leragasztod?

Paparazzi - 1998
Nem a vebkamerát, az ejsze minden paranoid embernek evidencia a XXI. században. Hanem a márkajelzést a fényképezőgépen. Mondjuk én életemben nem emlékszem leragasztott gépre senki kezében, de lehet csak azért, mert a ragasztószalag valóban láthatatlanná teszi a gépeket. Továbbá nem lesz szó arról sem, amikor a régi Zeniten a lifegő hátlapot ragasztjuk le véletlen kinyílás ellen. Sőt arról sem, hogy mi például az objektív végtelen állását jelöltük meg UV színű érintőékekkel, a zoom mindkét végpontján, egy tűzijáték fotózáshoz, hogy manuális módban, sötétben is tudjunk éleset állítani (azóta se használtuk). 

Paparazzi - 1998
Emlékszik valaki még az 1998-as francia Paparazzi című vígjátékra? Azóta sem világos, hogy a két főszereplő mi célból használ a gépeiken színes ragasztószalagot, de úgy, hogy nem a márkajelzést ragasztják le, hanem csak a pentaprizmát keresztben. Az EOS 1N pentaprizmája fölött nincs kinyíló kisvaku, tehát nem azt rögzíti véletlen kinyílás ellen. Egyetlen gépet használnak, tehát nem jelentheti azt sem, milyen film van belefűzve. Nem fotóznak egyszerre, tehát nem egymás gépeit kell megkülönböztessék. Tehát mi lehetett a szándék, ami miatt ez belekerült a filmbe? A választ egyetlen elérhető fórumon se találtuk, annyira viszont nem érdekel, hogy írjunk a stábnak.
Forrás
Hanem erről lesz szó ni, amit a híres kollégaúr művel, ha igazi a kép, mert manapság sose tudhatjuk. Mindenesetre a legenda valódi.  (Talán róla írták azt is, hogy csuklópántot hordott, nehogy turistának nézzék.) Még a magyar neten is volt szó erről a gyakorlatról. 

Na, te miért csilálod pls?
Legvalószínűbb, hogy feltűnési vágy, valamiben különbözni. A racionalizálás viszont széleskörű. Sokan eléggé szívre is veszik a témát, van itt lefojtás bőven a felszín alatt a különböző fórumokon, viszont pár érvet azért érdemes megfontolni. 

Lopásgátló - vitatható, hogy nem e kontraproduktív, egyrészt a tolvaj ismerheti a gépeket formáról, másrészt lehet pont ez kihívó - le van ragasztva? talán Leica, azért? Béna kézügyességgel kivitelezett leragasztás azért szerintünk is elveheti a kedvét a tolvajnak a lopástól, a lényeg, hogy úgy nézzen ki, mintha az úthenger végigment volna rajta párszor. Ugyanezen a logika mentén öltöztették a fiatal nőket rongyos feketébe, mikor jöttek az oroszok. De ha nem is hiszi a tolvaj azt, hogy törött a gép, ha elég munkásnak néz ki lepucolni a sok ragacsot, már jól jártunk.
Ez utóbbi logikának némileg ellene mond az, amikor kopásvédelmi céllal ragasztják le főleg a sarkakat, hogy majd eladhatóbb legyen egy gép.
Másik leggyakoribb indok a reklámellenesség. Ez lehet személyes meggyőződés, de cégajánlás is. Ezt teljesen meg tudom érteni, van az a ruha, cucc, amit már azért nem vennék fel soha, mert túl hivalkodó a branding. Vannak például olyan brandek, amiket a rajongóik tettek cikivé. Például a tripaloski kultúra, hogy a béemvésekről ne is beszéljünk. Mindenesetre ilyenkor a nyakpánt is mindenképpen megy a levesbe, ami nem is baj, mert rengeteg csudiszép nyakpántot lehet vásárolni, ami szintén jól mutat a kínai GDP-ben. Az igazán hardcore leragasztós, fekete filccel gyógyítja a nyakpántokat, ilyen videót is láttunk a youtubon.
Sokak szerint a leragasztás láthatatlanná teszi a kamerát, aminek főleg utcafotósként (vagy vadfotósként) tulajdonítanak jelentőséget. Ezzel nem tudunk vitatkozni, de szerintünk egy kis kompakt, vagy telefon talán még kevésbé feltűnő. 
Szokták még leragasztani makró fotósok, visszacsillanás ellen, a jobb fogás miatt, tesztkamerákat, amelyek elvileg még nincsenek forgalomban. Rendezvényfotósok esküsznek a módszerre, így állítólag kevesebbet kell egy esküvőn a talajrészeg wannabe fotósokkal bratyizzanak és szenzorokról, meg megapixelekről beszélniük. Ugyanide kapcsolódik az az érv, hogy így elkerülhető a beskatulyázás, hogy az illető Canonos, vagy Nikonos, amivel szintén megspórolható némi felesleges diskurzus idegenekkel. Ezt azonban vitatjuk, mert a leragasztott gép sokkal izgalmasabb téma, mint maga a brand. Mások szerint meg kifejezetten a rendezvényfotós nagyképűségét jellemzi, hogy azt képzeli, bárki is manapság hajlandó ilyen felesleges dolgokban kikérni a véleményét egy keresztelőn, vagy esküvőn. Megint mások szerint ilyenkor nem a profi véleményére kíváncsiak az emberek, hanem a sajátjukat akarják elmondani a profinak, ami tényleg fárasztó lehet na. 
Ezen kívül találkoztunk még olyanokkal, aki a kezelőfelületek leragasztásával akadályozzák meg, hogy a gombok, gyűrűk, ne tudjanak véletlenül átkapcsolódni, elállítódni, de ez nem témája ennek a bejegyzésnek. 

Ami meglepő viszont, hogy sokan nagyképűsködésből ragasztanak, mert a profik is csinálják.  Csak látszólag ellentéte ennek az, amikor direkt Leica matricát ragasztanak más, kevésbé presztízskamerákra. És akkor itt meg is érkeztünk azokhoz, akik az ellenvéleményt képviselik, a márkahű fotósok, akik előadják, hogy nem értik mi a baj a marketing gyakorlatával, hogy egy fotós úgy nézzen ki, mint egy reklámtábla. Ők a büszkék, akik kifejezetten ragaszkodnak a Nikonos, Canonos, Leicas életérzéshez, ha már kidobtak egy csomó pénzt és nem például valami kínai nonamet vettek. Példaként a Porschet hozták fel, hogy leragasztanád e az autón a logót. Ez azért messzire vezetne, de milyen ember az is, aki büszke az autójára? Már egyáltalán milyen ember, aki büszke?  Volt aki BMW logot ragaszt a Leicajára?

A leragasztás mikéntjébe mi nem megyünk bele, nem lesz szó gaff tape-ről sem, sem más drasztikusabb módszerekről, mint a sarokcsiszoló, ráspoly, ugyanis ezeket a módszereket képviselő urak szerintünk simán trollok. Rendszerint az ilyen fórumokon az is elő szokott kerülni, hogy a Nikont le kell ragasztani Canon logóval, illetve fordítva, mert úgy sokkal jobban eladható. Mondanám, hogy kommentben jöhetnek a saját érvek, ellenérvek, de az a pár ember aki olvas, úgysem ragasztja a kameráját. Eszébe se nagyon jutott eddig szerintem.