Az ókori görögök cucca
(az ókori görögök) "egy alaphangról fölfelé, majd az oktávhangról lefelé egy-egy tiszta kvintet képeztek, így az oktávot két tiszta kvartra és az ezeket elválasztó egészhangra osztották fel." wiki
Ez így nézne ki nagyjából (persze, kiegyenlített hangolásban): C-nek G a kvintje, F-nek meg C. A kvint és a kvart egymást oktávra egészíti ki, tehát értelemszerűen keletkezett két kvart (C-F illetve G-C) és közöttük egy egész hangköz (F-G).
A keletkezett kvartból gyártottak a görögök tetrakchordot. Vagyis olyan négy-hangot, amiben mondjuk adott a két szélső, a C és az F hang, egy kvart távolságra egymástól. A belső két hang meg sokféleképpen kialakítható, a kvart sokféle felosztásával.
Ha ez egy diatonikus tetrachord, akkor a benne levő hangok csak egész és félhangra lehetnek egymástól, vagyis a példánk egyik lehetséges felosztása C-D-E-F, a második tetrachord pedig G-A-B-C. (Más tetrachordok is vannak, kromatikus és enharmonikus, ahol tercekkel, fél- és negyedhangközökkel variál, arra majd máskor leszünk kíváncsiak).
Tehát 5 (fél)hangközt (például C-F között) négy felé két egész és egy fél hangközzel tudunk felosztani, de nem mindegy ezek sorrendje. Háromféle sorrend is felírható, vagyis a diatonikus tetrachord háromféle harmóniát jelenthet, amiből az egész-egész-fél sorozat a dór jellemzője. (a fríg: egész-fél-egészhang, a líd: fél-egész-egészhang)
(az ókori görögök) "Diatonikus-nak nevezték azt a génuszt, amely két egész- és egy félhangközt használ erre a felosztásra. Ha a hétfokú hangsort két ilyen diatonikus tetrachord felhasználásával építjük fel, megkapjuk a mai értelemben vett diatonikus hangsort.
Tehát ha van két darab ilyen dór-jellegű tetrachordunk, közötte egy egész-hangközzel (F-G között), az már kísértetiesen hasonlít a dúr skálánkra (egész-egész-fél-egész-egész-egész-fél):
A következő dúr skálát meg úgy származtathatjuk, hogy a második tetrachordról indítjuk. Ez lesz a G-dúr, aminek a hangkészletében megjelenik egy F# hang az F-hez képest. A G-dúr második tetrachordja a DEF#G, ez lesz a D-dúr skála első tetrachordja, és így tovább, körbejárva a kvintkört.A másik megközelítésben
a diatonikus skála hangjai azok, amit a legkevesebb egymást követő kvintből építenek fel úgy, hogy egész hangnál nagyobb köz ne legyen a skálában. Na ezt elsőre megérteni pilótavizsgás...Szóval jöjjenek az egymást követő kvintek F-ről indítva: F-C, C-G, G-D, D-A, A-E, E-B. Összesen 6 lépésből meg is vannak a C-dúr (vagy A-moll) skála tagjai.
C-ről indítva a G-dúr (vagy E-moll) skála hangjait kapjuk meg. Itt azonban F# -re érkezünk meg.
Visszafelé is haladhatunk, így nyer csak értelmet, hogy Bb és nem A# kerül a skálába. Ez mellékesen az F-dúr (D-moll) skála hangjait adja ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése