Ez egy olyan téma, ami nagyot ment az interneten. Az összes indiai amazing tudóstól (egyenesen a tyúkudvarból), a kanadai villany-csapta jutuberig, mindenkit megrázott. Minket nem érdekel a hájp, meg a kattintást is pont leszarom, de hogy elengedhessük a témát, essünk túl rajta. Olyasmi érzésem van ezekkel a témákkal kapcsolatban, mint az általános iskolában, amikor szerre jöttek a divathullámok, bolhaparittya, ucsó, röntgenfilmből készített kattogtató, tikitaki és még csak a jóisten tudja micsodák, amik hangosak és idegesítőek voltak, de leginkább fölöslegesek. Ilyenkor minden gyermek ezeket nyomatta, iporkahajók, szilveszterkor nescafés karbid-durranó, vagy gyufafejes csavarbomba, vízkereszt után karácsonyfából készített szöges buzogány a szeretet nevében, nyáron az építőtelepről lopott bermáncső (bergmann) szájpuskák és ezeknek az úri elvtársi szórakozásoknak az újabb, meg újabb permutációi. Egyszer érdemes lenne összegyűjteni, hogy mikkel szórakoztunk még a tiktok adventje előtt (Dragomán íróúr tett egy erőtlen kísérletet a 80-as évek gyerek-fegyverarzenál megidézésére, de hát a valóság annél sokkal színesebb volt).
Na jó, elég a nosztalgiából. Szóval olyan áramköröket tesztelgetünk, amik megmondják azt, amit egy drót megnyalásával is simán meg lehet állapítani, vagyis, hogy feszültség alatt van e. Mint tudjuk, a feszültség alatt levő cuccok is pont úgy néznek ki, mint azok, amik nem, csak teljesen más a fogásuk. Ezek a vinnyogók/villogók meg elárulják, hogy érdemes e bekapni egy vezetéket.
Nem is akarjuk elbábozni, hogy értjük, mitől működnek. Itt például a darlingtonos megoldásról az electroboomos fickó értekezik, két áramütés, meg néhány ciki reklám között. A lényeg, hogy az antenna és a feszültség alatt levő kábel egyfajta kondenzátorként működik, vagy mi. Az viszont igaz, hogy a kezünkkel is tudjuk ingerelni a cuccot, ami ígéretessé teszi későbbi theremin kísérleteinkben.
Itt van a leírás a három módszerről, amiket kipróbáltunk. És itt egy videó összehasonlítás. A videón a CD4017-es túl kiszámíthatatlan (ebből láttunk tranzisztoros változatot is máshol). Nekünk tetszett az érzékenysége, a mi konstrukciónk hangja ráadásul fémesen csengő volt. Akár méterről is megérezte a konnektort, de leginkább az áram alatt levő gépeket, hűtőt, számítógépet. Az NE555 sokkal kevésbé érzékeny, hangja olyan négyszögjeles, semmi extra. A 3 tranzisztoros darlington csak nagyon közelről működik. Vannak más rajzok is, van aki csak két tranzisztorral csinálja. Az antennát gyakorlatilag az áram alatt levő kábelhez kellett érinteni, viszont a hangja, az valami csodálatos ciripelés. A darlingtonos megoldásból többfélét találtunk a neten, a két tranzisztorostól felfelé. Kipróbáltuk, hogy az első tranzisztort MPSA13-mal helyettesítettük (ami már önmagában egy NPN darlington tranzisztor). Sokkal érzékenyebbé vált, kb, mint az IC4017-es, már félméterről is bejelzett áram alatt levő gépekre. De kicsit másképpen működött, nem ugyanott bolondult meg a lakásban, mint a többi jószág. De a közelítésre kiadott egyre idegesebb ciripelésébe beleszerelmesedtünk.
Az NE555 csak nagyon közelről érzi a villanyt. A 4017-es meg szinte egy méterről is. |
Az antennát kézzel direkt érintve szinte mindig ciripelésre tudjuk bírni. ez az IC-s változatokra nem jellemző. Tehát a működési elvekben totál eltérőek lehetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése