2022/07/15

Lineáris profil használata - tényleg megéri a macerát?

Aki a jobbra exponálás paradigmájában él, az nem finomkodik, elküldi jobbra rendesen az expozíciót, mert csak akkor van értelme az egésznek, aztán számtalanszor szembesül azzal, hogy nem sikerült tökéletesen felmérni a mértéket és bizony itt-ott kiégtek részletek.

Definiáljuk, hogy mit nevezünk kiégett képnek. Mi itt az Utazásokban azt tartjuk kiégett képnek, ami nem visszaállítható, véglegesen menthetetlen. Az nem kiégett kép, aminek a JPEGje van kiégve, de megvan hozzá a RAW és azon megvannak a csúcsfények. Mert visszaállítható. Az a RAW sem kiégett, ami natúr benyitva ACR-be, ki van csúszva jobbra, de a Highlight értékkel szépen visszahúzható. 

A lineáris profil prófétái mégis azt állítják, hogy sokszor nem is a kacsa a hülye, amiért nem tud úszni, hanem a víz, és nincs is kiégve a kép, csak az Adobe RAW értelmező profiljai eszik meg azokat a csúcsfényeket. Ez a videó azt állítja, hogy a gyári ACR/Lightroom profilok akár a két felső EV-t is lecsaphatják a képünkről. (Nem tér ki arra, hogy ez végleges veszteség e, de azért kelti a hangulatot rendesen - megtévesztve sokakat, szerintem szándékosan). Kis követőik meg, egyenesen gamechanger módszerként üdvözlik a lineáris profilt. Tipikus, keressünk egy problémát a megoldáshoz szcenárió. 

A józanabb vélemények szerint lehet létjogosultsága a lineáris profil készítésének, ugyanis alkati kérdés, hogy ki milyen tónusgörbéből szeret kiindulni a képkidolgozáskor, de nem azért, mert ezzel több csúcsfény lenne kimenthető, hanem pusztán kényelmi funkció annak, aki igényli. Szkeptikusan közelítünk a dologhoz, mert láttunk mi már úszni nem tudó kacsát karon, karón, meg youtubon.

Régebb csináltunk a D5000-nek saját profilt. Talán nem is volt annak idején, annyi lehetőség a kép összes paramétereit megpiszkálni, mint most, ezért is láttunk egy tetszetősebb profilban lehetőséget. Ennek ellenére annyi előnyét akkor sem éreztük a dolognak, hogy rendszeresen használjuk. 

Itt csináltunk saját profil a Sony F828 infrásított képeihez (mert nem lehetett a fehéregyensúly csúszkát teljesen végighúzni). Itt is az volt a tapasztalat, hogy bár megkönnyíti a dolgunkat, de semmi olyat nem tesz ez a profil, amit másképpen nem lehetne elérni ACR-ben.

Lehetnek más olyan esetek is, amikor érdemes saját profilt készíteni. Például annak, aki rendszeresen negatívokat fotóz be, érdemes lehet egy negatívba tevő profilt csinálni. Hogy ezt a színes negatívokra is finomhangolni lehet e Profile Editorból, erre esetleg majd visszatérünk máskor.

Vissza a lineáris ACR profilra. Így készül röviden: a RAW-ból kell egy DNG-t menteni (Adobe DNG konverter), ezt meg kell nyitni az Adobe Profile Editorban. A mostani esetben a Tone Curves fülön Linearra kell tenni a görbét és ennyi is.


Ezután lehet exportálni a profilt az: ...\Adobe\CameraRaw\CameraProfiles könyvtárba, ahonnan jó esetben nyitáskor látni fogja a Camera Raw a profilok között (browse...) Favorittá téve a legördülő listába is bekerül. Alább az Adobe Color gyári, illetve a Custom Lineáris profilokkal megjelenített fotó:

Adobe Color Profile

Custom Linear Profile
Érdemes a hisztogramra vetni egy pillantást. A felsőn valóban jelentősen jobbra tolódnak a csúcsfények, az alsón meg visszajönnek balra. Ami nyilvánvaló, hogyha az átlag kameraprofilok kunkori görbéjét (ami a csúcsfények rovására megemeli a középtónusokat) a lineáris görbéhez hasonlítjuk. Hát van aki ettől elájul és új lehetőségek adventjét látja a dologban, azokat a csúcsfényeket, amiket egy lineáris profile megment, több más helyen is a helyükre lehet húzni. Így például, egy Adobe Color Profile beállítás mellet kevesebb kontrasztot állítunk, viszont több highlights és whites negatív korrekciót, a lineáris profil esetén kevesebb highlights korrekciót adunk, viszont a kontrasztot emberesen meg kell tolni, ha "ugyanolyan" képeket akarunk készíteni. 

A lineáris módszer hívői azzal is érvelnek, hogy egy lineáris profillal prezentált képen Auto beállításra bökni mennyivel jobb eredményt ad. Hát ez csak képkidolgozási megközelítés. Például meg tudod mondani, melyik kép, melyik profillal indult?



Csak szemre állítgattuk a két képet, meggyőződésem hogy még sokkal hasonlóbbat is lehetett volna csinálni. Nekünk a felsőben, a pohárban szétterülő lézernyalábok részletei tetszenek jobban, és hát pont a felső készült az Adobe Color Profillal. Talán mert az megszokottabb. De nem állítjuk, hogy a lineáris rosszabb lenne, azt is lehetne addig csűrcsavarni, amíg hasonló nem lesz. 

Minket csak az lep meg, hogy azok, akik ezt a lineáris módszert úgy ünneplik, mint valami csodát, azok eddig sohasem állították helyre a csúcsfényeiket, csak elkönyvelték, hogy azokat levágta a gonosz program? Kétlem. Mindenesetre örülünk, hogy a civilizáció összeomlásának küszöbén még ennyien tudunk lelkesedni ilyen hülyeségeken. Mi meg eltöltöttünk ezzel is pár órát. De ez is milyen jól illusztrálja a tudomány működését. Valaki felfedez valami újat, a többiek meg nekiállnak megcáfolni és szétköpködni. És ez most sikerült is. Ha még nem lennétek meggyőzve teljesen, itt egy másik kolléga sokkal rendszerezettebb kritikáját olvashatjátok.

Arról nem is beszélve, hogy a lineáris nem is teljesen lineáris, ahogyan ennek a fickónak a tanulmányából kiderült. Már ha ő is jól végezte el a dolgot. 

2022/07/14

Mitől életlen az infra-kép?

Van ez a videó, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy infrában nemcsak attól lehet életlen a képed, mert az infra sugarakat a lencse nem oda fókuszálja, mint mondjuk a látható tartomány közepét (mellesleg ez az F828-at nem érinti, mert kontraszt alapon fókuszál a szenzorról), hanem attól is, hogy a rekeszeléssel, infra tartományban sokkal hamarabb elérjük a diffrakciós limitet, mint gondolnánk, erről már volt szó a blogon, de akkor a látható spektrumra vonatkoztatva. A CoC értelmezéséről meg itt volt szó. Röviden annyi, hogy míg a lencséken, prizmákon a spektrum lila fele törik nagyobb szögben, addig diffrakciónál a vörös tér ki nagyobb szögben. Tehát egy infra pontocska nagyobb pacaként képződik le a szűk rekesz miatt, mint egy lila pont. És nem mintha annyira fontos lenne ez a mindennapi művészetünkben, de egy kis agytorna nem árthat meg, addig se nézünk cicás videókat. 

Szóval a Sony F828 szenzora 2/3", vagy 8,8*6,6mm, 3264*2448 effektív pixellel. Ezt visszaosztva kijön, hogy a pixelünk mérete 2,69micron. A múltkor már használt kalkulátorral is megerősíthetjük ezt. 

A videóból az Airy Diskre vonatkozó képlet: 

d=2.44*λ*N

ahol a d az AiryDisk mérete mikronban, λ a hullámhossz nanométerben, N pedig a rekesz

Tegyük fel, hogy az F828-as 30 centire nagyított képét 50 centiről nézzük, így a MaxCoC 13,78mikron lenne, ezt nem kellene meghaladnia az AiryDisk méretének. Normál géppel (nem infrásítottal) az f/11 rekesz 14,7mikronos AiryDiskkel már diffrakció-limitált lenne, de az f/8 rekesz 10,7 mikronos AD-vel még limit alatt van.

Forrás - az AiryDisk értékéből arra következtetünk, hogy 550 nanométerrel számol.

Akkor mi is csináljuk meg azt a táblázatot, amit a videós kolléga, de azokra a hullámhosszakra, amik minket érdekelnek. A látható tartomány lila vége, a látható tartomány kellős közepe, és a négy darab IR szűrőink értéke következik. Az adatok mikronban vannak.


Az az igazság, hogy valami eget rengetőbbet vártunk, hogy mit tudom én, minden egyes infra szűrőnk egy rekesszel nyitottabbat igényel. De nem. A zöld tartományok a MaxiCoC alatti értékek, a vörösek meg fölötte vannak, tehát diffrakció-limitáltak, de az is világos, hogy egy 13,27 mikronos és egy 14,05 mikronos AD között nem lesz égbekiáltó különbség. 

Könnyen levonható és megjegyezhető tanulság viszont, hogy IR szűrővel érdemes rekeszprioritásban dolgozni f/5,6 fixen. Kivételes esetben az f/8 még belefér, de a 950 nanométeres szűrővel már inkább az sem. A szűkebb rekeszek meg egyenesen felejtősek ezen a gépen. 

Luxusmérés otthon. LUX, EV és kis barátaik.

Persze, minek monyolni a telefon fényszenzorával, a luxust a bankszámlán kell mérni, meg a jachton, ráadásul számtalanszor bebizonyosodott, hogy a telefon fénymérője csak arra alkalmas, hogy észrevegye, eléggé a füledhez emelted e a készüléket, esetleg, hogy eléggé besötétedett e már. 

Azonban a lux-mérőket nézegetve a neten, annyira elgurult a gyógyszerünk, hogy az borzasztó. Még az Amazonon sem képesek a leírásban egyetlen készüléken belül a 20.000 és a 200.000luxot következetesen használni, a kép és a specifikáció köszönő viszonyban nincs sehol, olyan spektrális képeket tesznek ki, amin retusálva (takarva!!!) van a hullámhosszérték, stb. Tehát csak azért, hogy megtudjam mennyi is a valóságban a valós lux-mennyiség, nem adok 30 + eurót ennek a trehány bandának. Na, ezzel a luxust már meg is mértük, ha lenne olyan nálunk, akkor a háromezer eurós készülékekből vásároltunk volna. Mindjárt hármat. de nincs nálunk se lux, se luxus, csak sötétség délben.

 Saját jegyzet, hogy ne kelljen majd csomó linket megint átolvasni. Ne olvasd el. Tényleg.

1. Lux és EV közötti összefüggések - elmélet
Erre azért van szükségünk, mert mi EV-paradigmában tudunk a fénnyel számolni, viszont az applikációk, csak lux-ot mérnek és sose mutatják az átlag fényt EV-ben, talán mert az nem is értelmezhető úgy. Ha kézi fénymérővel, vagy gépbe épített fotós fénymérővel mérjük a fényt, akkor egy ISO-Rekesz-Záridő hármast kapunk. Ezt átszámolhatjuk EV-nek, megfeleltethetjük luxnak. Persze van erre is online eszköz:

Forrás

Miből számolja ezt ki? A Lux és az EV kapcsolatát több képlet is biztosítja:
LUX = 2.5*2^EV
EV =  log₂ (N²/t)
ahol N a rekesz, t a záridő és nem árt egy log2 online kalkulátor se. 

Szóval ISO 100 esetén ha f/5,6 és 1/500s a mért értékünk, akkor az EV 13,9 lesz (a fenti kalkulátor csak egy tizedesig számol, fölösleges ennél pontosabban megadni). 
Ezt visszatéve az előző képletbe 38217lux lesz az eredmény.  Ezeket az értékeket kellene mérnünk a telefonnal és a fényképezőgéppel is, és akkor a világ kerek lenne. 

2. Mire lehetne ezt használni?

Az eredeti ötlet a cianotípiák megvilágításmérése kapcsán merült fel, de hamar kiderült, hogy az átlagos fénymérők az UVA tartományt nem látják jól. Na jó, de ettől még hátha a hosszú záridős, látható tartományban készülő képek megvilágítását meg tudnánk reformálni? Például a 10-20 perces lukkamera-felvételeket. Vagy a papír-kontaktolásokat. Persze itt csomó egyéb tényező is van, amit nem tudunk kontrollálni, színhőmérséklet változás (egy orto-filmnél ez igencsak jelentős tud lenni), swarczchild idődilatáció, stb. Bár szerintünk ez akkor sem rontaná a becslést, csak javítaná. 

3. Mivel tudnánk fényt mérni? - hardware és software

Megbízható fénymérő hiányában marad a Nikon belső fénymérője, ami már eleve szentségtörésnek számít. 
Ez a progi fotós fénymérő, nem mér átlagot, de mutat luxot. 
Ez meg lux-mérő, tud átlagot mutatni, de nem mutat EV-t.

Sajnos ezek az applikációk fényszenzorból dolgoznak, ami nem pontos, hiába applikálsz rá pingponlabdát. Másik hiányosság a mérési tartomány. A drágább célszerszámoknak általában 400 000 lux a felső mérési határuk, Viszont a telefon csak 12.4EV és 1-2EV között mér (10-14000lux). Szóval már emiatt is bukott az elképzelésünk, hogy napfényben vagy éjszaka ez használható. 
Ha a telefonból sok pénzért rendes fénymérőt akarsz csinálni, akkor vannak erre feldugható bővítmények sok pénzért, egyikmásik. Másik akadály, hogy villogó fényforrásokat (CFL, dimmelt LED) nem tud rendesen megmérni, az értékek állandóan ugrándoznak, és bár egy hosszú átlagot mérve talán közelít a mért érték a valósághoz, viszont pillanatnyi érték figyelésétől idegösszeomlást lehet kapni.

4 . Két androidos eszköz fényszenzorának összehasonlítása

Két androidos eszközt (Galaxy TAB A és RedmiNote8t) és egy DSLR-t hasonlítottunk össze gyengébbtől erősebb megvilágításban, natúr, diffúzor nélkül. Több EV eltérést is tudtak produkálni, ráadásul a megvilágítást változtatva, az eltérések semmiféle korrelációt nem mutattak. Tehát nem lehetett őket összekalibrálni egy sima szorzóval.

5. Egyetlen eszközön belül a fényszenzor és a kameraadatból nyert megvilágítás összehasonlítása

Ez az app képes a fényszenzoron kívül a kameraadatból is fényt mérni és ez már összevethető a Nikon fénymérőjével, tehát valahogy az egész rendszert össze lehetne hangolni. De sajnos nem lehetett, mert:

6. kísérlet.

Az elképzelés az volt, hogy az adott fényviszonyok (adott lux érték) mellett megbecsüljük a szükséges exponálási időt. Például EV2.1 (ez ISO100, F/16 és 1perc exponálás). Ezután stopperrel elindítani az expót és a fényváltozások hatására figyeljük a luxusmérőn az átlag-értéket, amit a fenti táblázatból megfeleltethetünk az EV-nek. Mondjuk felkapcsolják közben az utcai világítást ezért az átlag lux és az EV nagyobb érték lesz, amihez egy rövidebb záridő passzolna. Tegyük fel EV3-nak megfelelő értéket mutat az átlag lux, ami már csak fél perces exponálást igényelne. Ha még nem értük el ekkor a fél percet, semmi dolgunk, fél perckor megszakítjuk az expozíciót. Ha már túlléptünk rajta, és csak egy percnél tudjuk megszakítani, akkor tudjuk, hogy +1EV túlexpót kapott a kép, ACR-ben ennyit kellene visszahúzni. 
Amennyiben expó közben sötétebb lesz, tegyük fel az átlag leesik EV1-re, akkor értelem szerűen egy helyett, két percig kell exponálnunk. 
Na, ezt kísérleti körülmények között (lesötétített lakás, lámpák) képtelenek voltunk igazolni, részben a fent felsorolt okok miatt. Teljes káosz, kezdve ott, hogy a fénymérő akkor és azt mért, amit csak éppen akart, a Nikon nem volt hajlandó ugyanabba a zónába exponálni a fehér kartont, több perces exponálásoknál még rosszabb lett a helyzet, pedig pont ott vártuk volna, hogy jobban boldogulunk. Viszont elcsesztünk vele két délutánt és legalább láttuk, hogy mennyire nem életszerű egy telefonon luxot mérni, közben figyelni a stoppert és egy tableten számolgatni a lux-EV-exponálási értékeket. Azt kell mondjam nem véletlenül nem írtak erre programot. Legalábbis az Assus, a Samsung és a Xiaomi alkalmatlan erre a feladatra.

Ha valaki akarja, elvégezheti a méréseket Iphonennal is, talán azokon megbízhatóbbak a szenzorok, de mi ezzel ezt a témát elengedtük. Ha működne se lenne praktikus. Én biztos nem használnám. 

2022/07/10

Olt és Maros forrása egy menetben biciklivel. De te ne csináld.

Toldd fel a bringád
a hegy tetejére,
hogy hol van a vége,
ülj a váz elejére.
(ki mire megy ki)

Tényleg ne csináld. Úgyis egy részét gyalog fogod megtenni, akkor meg francnak cibálni egy bringát a patakban és a gyökerek között. 


Van ez a forrásvidékes becsípődésünk és miután nagy csalódottan vettük tudomásul, hogy a Kis-Küküllő forrásától két méterre évente elmegyünk (Bucsin-tető), és mivel a múltkor megsértettek a Maros turisztikai forrásával, hát adta magát, hogy végre egy menetben megnyomjuk az Olt és a Maros igazi forrását. Úgy értem a Marosét a rendest, az Oltét pedig, ami a Kovácspéteren van. Mert annak is van legalább kettő, hogy a nagyhagymási tündérek cimbalmozzanak a golyóival az olyan földrajzosoknak, akik nem képesek egy forrást egzakt módon lokalizálni. 

A két folyó keletkezési etiológiája megvan? Most azon ne akadjunk fenn, hogy a tündérgender az micsoda. A hagymási nagy kantündér megroastolta a királyt (valami olyasmivel, hogy mivan ispánság? hát a hűbéri faszom nem kéne?), ezért tündi-büntiből száműzték a Fekete-tengerhez Duna-csatornát építeni. A nejének, Tarkőnek, meg ez nem volt elég, attól is ki volt készülve, hogy a két gyereke egyfeszt marták egymást. Mondjuk ezt gyerekkoromban sem értettem, mert ennyi veszekedés tapasztalataim szerint,  testvérek között teljesen alap. Na, gondolt egyet Tarkő, s mivel minden víz előbb-utóbb egyesül a nagy Világóceánban, még az is amit a Cézár kipisilt, elhatározta, hogy átváltoztatja a  két gyereket folyóvá, hogy menjenek már egy kicsit az apjukhoz láthatásira, csobogjanak neki is, mert neki már  elege lett a locsogásból. De amíg elment az aranyvesszőjéért amivel megsuhintsa a két gyerekét, Marost és Oltot (nyősténytündér lévén, hímvesszője ugye nem volt, hogy azzal csapja meg ezeket a hülyegyerekeket), a két testvér megint összeveszett, hogy kinek a nevével utazzanak, s mikor végül az anyjuk transzfluid állapotba hozta őket, hát mit ad Isten, ezek külön úton indultak el az apjukhoz, anyjuk nagy rémületére. Mondjuk, ha lett volna annyi esze az asszonyállatjának, hogy egyiket nem a Kovácspéternél változtatja vízzé, a másikat meg a Fekete-Rez túlsó oldalában, akkor talán egy irányba is indulhattak volna, de akkor ez a mese is itt véget ért volna. Na szóval, hiába kiáltozott utánuk, hogy forduljanak vissza, olyan azért még nem volt, hogy a folyó hegynek felfelé csordogáljon. Ami ilyen van, az is csak optikai illúzió Ivóban.
Na itt álljunk meg! Nekünk a suliban azt tanították, hogy az Olt áttörte a Déli-Kárpátokat. Áttörte!!! Nekiment, alámosta, felfolyt rá, kimarta... Igaz, még azt is tanították, hogy ez a két folyó a Tarkő-hegységből ered. Azért valami komolyabb vizsgát tényleg be lehetne vetni, hogy ne minden jöttment lehessen tanítónéni. 
Bezzeg a Maros kikerülte az akadályokat, ahogy az anyjuk parancsolta, meg nyilván a tektonika és a fizika szabályai szerint. Végül ugye, az Olt teljesen besavasodott, amíg a Vöröstoronynál átépítette a hegyet és még csak akkor jött a java. Az hagyján, hogy a székelyek meg a szászok. De amikor az oltyánok kezdték belemosni a bús, bocskoros lábukat, na akkor összeroppant idegileg. Szerencsére arra megérkezett a Duna-busz távolsági járat (Fekete-erdőtől Fekete-tengerig, ha indulsz, ha érkezel) és hát ki integetett róla? hát a Maros, a jótestvér. Felültek mindketten, egymásra találtak és ketten telebőgték a Duna medrét. Ott utazott még rajtuk kívül csomó mindenki, Küküllőék, a Tisza, meg a Kis-Túr, és senkit nem zavart, hogy szegény nyolcadik utas, a hal áll...  S így érkeztek meg a Fekete-tengerhez, s mire megszólították volna az apjukat, beleborultak a tengerbe és ott fulladtak meg mindahányan. Szép mese na. Benedek Elek értett ahhoz, hogy hangulatot csináljon. 

A cél az volt, hogy Gyergyóig aszfalt, aztán a 4-es kilométertől kirontunk Kovácspéterhez, aki nem egy kocsmáros egy menedékházban, hanem egy hegyi tanya-falu, csak ilyen hülye neve van, ki tudja miért, s máris ott van az Olt forrása. Aztán onnan 8-9km a Maros forrása, onnan be Marosfőre, s aszfalton visszagurulunk Alfaluba, s Libánon haza. 


Volt egy társunk is Gyergyóig, de ő csak aszfalton hajlandó biciklizni, mert szédül a murváson. Tudod, mi a különbség az aszfaltbiciklizés és a terepezés között? Hát az aszfalton csak a kilométerórát és az aszfaltot látod, száz kilométerenként lefejelsz úgy 5-6 pillangót negyvennel, míg terepen van időd nézelődni és lepkék szálldosnak a térdeid körül és senki nem bánt senkit. 

Kezdjük ott, hogy az Oltnak sem ez az egyetlen jelzett forrása (Kovácspéternél), a másik egy völggyel arrébb, délkeletre, egy másik patak fejében van jelezve az OpenstreetMapen. Ennek a pataknak a nevét csak románul találtam meg (P.Saraturi), és hát én nem vagyok mélymagyar, de a kurvaistenit a nyelvgyarmatosításnak, már egyszer. Az Olt könnyebbik forrása tehát ott van Kovácspéter kápolnájától nem messze, és ha rendszeresen túrázol, olyan nincs, hogy már nem jártál itt. Erre vezet például az Erőss Zsolt gyergyói TT is. Ha van csöpp eszed, akkor innen nem akarsz biciklivel átmenni a Maros-forrásához, hanem meglátogatod a másik Olt-forrást is, majd utána begurulsz Balánra, majd Domokosra, s úgy haza. 



Mi innen mégis a Maros felé vettük az irányt, mert nem élünk örökkétig és hát ki tudja, lesz e még alkalmunk rá. Én nem állítom, hogy más is fele távot tologatni fogja a bringát, de mi felfele is lefele is sokat toltuk. Vízkimosás, meredek lejtők és hágók. Két esztena is útba esett, amit megúsztunk anélkül, hogy megugattak volna a kutyák, de azért stresszes volt egy kicsit, pláne egyedül. Mellesleg hétvégén is csak két biciklist láttunk ezen az útvonalon, szóval ha itt összeesel, mire megtalálnak, a hollók tutti eljátszodják a szemedet. Gyergyótól 1100 métert kell megmásznod, Kovácspéterig úri bringázás, de onnan megmászod (majdnem) a Sipost, aztán beereszkedsz jó sokat és egy esztenás tisztás után megmászod (teljesen) a Fekete-Rezt. Után érkezel meg csak a Maros forrásához. Aminek ugye, lent Marosfőn is van egy bicebócáknak fenntartott forrása, de oda nem kerékpárral, hanem kerekeszékkel illik csak menni. 



Mi innen Marosfőig az Openstreetre bíztuk magunkat, de meggyónhatatlanul sokat káromkodtunk, ugyanis útnak csak valami régen benőtt nyomait találtuk. Vízmosás, patakmeder, marhacsapás, gyökerek, mellig érő növényzet. Az ereszkedő utolsó 2-3 kilométerén tudtunk csak rendesen haladni. 


Ha van eszed, a Marost gyalog keresed fel, az Oltot, meg mint már említettem, bringával, külön. De ha mégis egyben szeretnéd a kettőt, talán fordított irányban érdemesebb. A Fekete-Rez megmászását nem úszod meg, de utána azért kevesebbet kell tologatni a bringát Kovácspéterig. 


Mint említettem, nekünk sikerült kutyatámadás nélkül megúszni az egészet, csak már az aszfalton, a Libánban kellett egy fehér kutyust lesprintelni, macit is csak a szemünk sarkából láttunk, viszont megtámadott még Gyergyó határában egy pár duc. Egy fekete, meg egy tarka cukker fenevad. Két kicsi tündér. Az egyik a Maros, a másik meg az Olt. Ők bezzeg jó testvérek és nem külön utakon keresik az anyjukat. Annak se adnék gyermeksegélyt, aki két ilyen veszedelmes jószágot az út szélén hagy. 




2022/07/08

Stabil megvilágítás cianotípiára? Felejtsd el! Vagy építsd meg!

Az alapvetés az volt, hogy a változó fényviszonyok mellett is ropogósra tudjuk sütni a napon a cianotípiáinkat, anélkül, hogy odaégetnénk. Vagyis egy olyan területen, ahol szinte minden paramétert  hasracsapással dönt el az ember, legalább a fényt tudjuk pontosan belőni. Ebből aztán lehet megvilágítást számolni, amiből lehet negatívot kalibrálni és így tovább, hogy a precíz munkafolyamatnak legalább a látszatát megteremtsük. Felmerült az is, hogy ha lesz megoldás a fény folyamatos mérésére, az a lukkamerázás esetén is kamatoztatható majd, ahol ugyanezzel a problémával szembesülünk, nevezetesen, hogy exponálás közben jön egy barom felhő és eléje áll a Napnak. Mindezt olcsójános üzemmódban, mert bár minden szart megveszünk, egy rendes műszerért sajnáljuk a pénzt. De ez már alkati kérdés, nem tudományos. 
Mellesleg találtunk olyan leírást is, hogy a tónusokra hatással van az is, hogy napon, vagy árnyékban érleljük a poroszkéket.  Szóval állítólag nem mindegy, hogy milyen UV-vel csinálod a képet. De a gyakorlatban az emberek választanak egy hullámhosszt/hosszakat (valamilyen LEDet, vagy fénycsövet) és következetesen azt használják. 
Azt gondolnánk, hogy fényt mérni könnyű. Na jó, van csöpp bonyodalom akörül, hogy, beeső fényt mérünk, ezt szokták a pingponglabdával csinálni, vagy témáról visszavert fényt, ezt csinálja a fényképezőgép belső fénymérője. Vagy még lehet a mintavétel felületének méretével is játszani (pl. spot, teljes, és különféle súlyozások), de alapvetően ez egy jól bejáratott módszer, ami a pillanatképhez megméri a fényt. Egy pillanatban. 

Hoppá, a pillanatról tudjuk, hogy 1,5 perc. Azalatt a Nap elé mászhat egy felhő, elveszik a villanyt, kifogy az elem. Egy pinhole képhez, amit mondjuk a reciprocity failure is sújt, simán kellhet 10-20 pillanat is, egy cianotípiához szintén, ezalatt számtalanszor változhatnak a megvilágítási viszonyaink. 

Tehát minket nem egy időszeletben érdekel a megvilágítás, hanem a teljes megvilágítási idő alatt kapott dózis, ez bármit is jelentsen. Cianotípiával két dózis egy helyett, lenne a +1EV és így lehetne számolgatni (ezüstalapú cuccoknál még az időnyúlással is kalkulálni kell), de a legjobb egy olyan dózismérő lenne, ami egy meghatározott érték elérésekor pityeg.

Tökéletes feladat ez egy olyan telefonos applikációnak, ami sűrű intervallumokban mérné a fényt és kiátlagolná azt. 
Csakhogy itt különválik a cianotípia és a pinhole fénymérési igénye, és nem amiatt, hogy a cianotípiát elvileg nem sújtja a reciprocity failure. Hanem mert a cianotípia nem igazán érzékeny az infra és a látható sugarakra, szemben az ezüstalapú fotó-nyersanyagokkal, amik leginkább a látható spektrumra vannak kihegyezve. Cianotípiára meg azt találtuk, hogy 300-400nm között igazán hatékony a megvilágítás (leginkább a 360nm amire esküsznek a kollégák - meg van pár kutatás is, ami ezt támasztja alá), ami bőven az UVA tartomány. Tehát a fertőtlenítő kütyüd, amit COVIDra vettél, nem bizti, hogy jó lesz, ugyanis a baktériumölő tartomány 280 nanométer, afölött csak lebarnulni fognak a kórokozók. És kékülni a cianotípiák.
Röviden: pont az a tartomány kell nekünk cianotípiára, amit a normális fotós fénymérők nem látnak, mert minek.

Szóval a telefonos fénymérés, akkor sem lenne teljesen megbízható UVA-mérő, mivel nagyon sokan azt állítják a kollégák közül, hogy a Nap által kisugárzott látható/UV arány elég jelentősen meg tud változni a felhőzettől, ezért a látható fény mennyiségéből nem lehet megbecsülni a láthatatlan UV mennyiségét (ez logikus, hiszen ezért hordunk fluoreszkáló bici-rucit ködben, ahol a látható fény ugyan kevés, de bőven van UV, ami ingerelje a neonszínt). 

Mégis azt gondoljuk, azért nem teljesen hiábavaló a telefonos mérés, mert legalább ad egy viszonyítást. És nem kell nagy változásokat lekezeljen, max egy-két felhő takarását, ami 2-3EV lehet, nem egy teljes zivataros beborulást, ami 5-6EV vagy több eltérést okozna.
Egyetlen bibi még van, hogy nem találtunk olyan telefonos fénymérő appot, ami az átlagot EV-ben fejezné ki. A Lux-mérők tudnak átlagot mutatni, a fotós fénymérők meg nem. Tehát át kell számolgatni, vagy luxban kell kifejezni az exponálási időket. Később kiderül, hogy ez sem járható út.
Ha sok a pénzed, és igazán komoly holmit akarsz, akkor ilyet lehet venni, ez pont erre van kitalálva. Az Aliexpressen sem olcsóbbak, sőt. Még több pénzért a telefonoddal is összeházasíthatod, ha még találsz ilyet eladót (ebay). Gyermekjátéknak meg ilyen is van, de minek, nem napozni szeretnénk, hanem exponálni.  Lényeg, hogy olcsón és jól nem lehet UVA mennyiséget mérni, tehát más megoldás után kell nézzünk. 

Stabil fényviszonyokat, mérés nélkül, legolcsóbban szikrázó kék ég mellett lehet elérni, ahol a felhők nem tudnak belekontárkodni az expozícióba. Viszont itt számolni kell a Nap szögével (napszak/hónap), és a légszennyezettséggel és páratartalommal. De mondjuk egy többnapos anticiklon alatt, a déli órákat használva, elég sokat lehet dolgozni, egyetlen tesztcsík elkészítésével.  Ebben a felhőradaros oldalak segíthetnek, itt meg egy másik, ami talán még jobban használható

A következő megoldás a mesterséges megvilágítás, bár ebben az esetben is a LED-ek idővel veszíthetnek a fényerejükből, amit korrigálni kell. A felhajtható diagramokból és beszélgetésekből az derült ki, hogy a 360nm lámpák elég jól beváltak, van olyan videó is ahol a 390-400nm nagyon nem vált be (20W), viszont itt a fickó elégedetten pont 395-400nm közötti ledstripet használ (10m*60 darab led, métere 9W) és 5 perc nagyságrendben exponál. Na, ezt hívják anekdotikus tapasztalatoknak.

Opciók a neten egy saját levilágító láda felvilágosítására: 
5m 395-400nm ledstrip 130-150 RON és kb 45W itthon is kb. ennyiből lehet venni. 
5m 365-370nm ledstrip 400 RON és kb.40W
300 RON 50W valószínű ez is 390-400nm körüli lehet. ez floodlight
60W körül az amazonon szintén 390-400nm körül
kanadai amazonról 50W szintén ennyiért 365nm. Youtube vélemény szerint, ezzel 20 centiről kb. 10 perces az expozíció.

SMD ledekről itt lehet olvasni. A chipekről azt találtuk, hogy 3528-ast nem érdemes venni, akkor inkább 2835-öst, mert újabb, energia-hatékonyabb technológia. Esetleg az 5050-es is jó választás, sokkal fényesebb, mint a 3528, bár drágább, szélesebb és jobban is melegedik.  Továbbá koncentráltabb fényt ad a méterenkénti 120 chip, mint a 60, bár a hűtésére is jobban kell figyelni. 

Ha építünk egy ilyet, majd megmutatjuk.